A SZEF Nyugdíjas Választmány 2026. október 14-én tartott ülésének kiemelt témája volt a készülő alkotmányozási program és az idősek szerepe a részvételi demokráciában.
Papp Katalin, a SZEF Nyugdíjas Választmány elnöke a jelenlévők köszöntését követően összefoglalta a napi téma meghatározásának szükségességét: Az új kormány bejelentette, hogy szeptembertől elindítja az átfogó alkotmányozási programot. Nem véletlenül került ki az alaptörvényből a több, mint 120 éve létező társadalombiztosítás, hogy az egészségügyi és nyugdíjellátás nálunk már nem alkotmányos jog. A nyugdíjasok számára határozott cél, az eredeti jogi állapot visszaállítása. Ez a kérdés minden idősödő és idős kollegáinkat érinti.
Csóti Csaba, a SZEF elnöke bevezető gondolataiban kifejtette, hogy az alkotmányozás akkor lehet érdemi, ha a „győztes mindent visz” logikáját felváltja a társadalmi konszenzus, az érdekegyeztetés és a gyengébb csoportok védelmének elvével figyelembe vételével. A szakszervezetek és a nyugdíjas érdekképviseletek feladata, hogy ezt a szempontot erőteljesen megjelenítsék az alkotmányozási folyamatban.
Szentpéteri Nagy Richárd álláspontja szerint Magyarország most történelmi alkotmányozási lehetőség előtt áll. Szerinte a jelenlegi Alaptörvény legitimitási és társadalmi elfogadottsági problémákkal küzd, ezért egy új, széles társadalmi konszenzusra épülő alkotmány megalkotása szükséges és időszerű. Előadásának fő üzenete az volt, hogy a jelenlegi lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagyni. Magyarországnak ritkán adatik meg olyan történelmi helyzet, amikor valóban új alkotmány születhet. Ezért az alkotmányozást most kell elkezdeni, társadalmi részvétellel, kritikus figyelemmel és a politikai oldalak közötti konszenzus keresésével.
Halmai Gábor előadásában az alkotmányozást történeti tapasztalatok, az 1989-es rendszerváltás, a 2010 utáni Orbán-rendszer és a jelenlegi helyzet fényében elemezte. Fő állítása az volt, hogy Magyarországnak kétlépcsős alkotmányozási stratégiára van szüksége: miközben készül az új alkotmány, a jelenlegi Alaptörvény szükséges, demokratikus módosításait is végre kell hajtani. Előadásának központi üzenete az volt, hogy az alkotmányozás nem várhat az új alkotmány végleges megszületésére. Már most módosítani kell a jelenlegi Alaptörvényt, kiiktatva belőle az autokratikus és illiberális elemeket. Egyúttal nyílt, részvételi és konszenzuskereső folyamatban kell megalkotni azt az új alkotmányt, amely valóban a társadalom egészének közös alapdokumentuma lehet.
Katona Tamás előadásában azt vizsgálta, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzet mennyiben nehezíti meg az alkotmányozást. Véleménye szerint az alkotmányozás nem csak jogi kérdés, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is. A tizenhat éves Orbán-korszak öröksége miatt a társadalom jelentős része lecsúszott, a közigazgatás meggyengült, a gazdasági szerkezet pedig nem fenntartható. Szerinte ezért az alkotmányozásnak lassabbnak, átgondoltabbnak és társadalmibbnak kell lennie. A legfontosabb feladatok szerinte a szolidárisabb adórendszer, a nyugdíjak értékének védelme, az egészségügy és az oktatás megerősítése, valamint egy működő, szakmailag felkészült közigazgatás helyreállítása.
Pap László Csaba, a SZEFNYV alelnökének zárószavaival ért véget a rendezvény: olyan beszélgetést folyt, amely rengeteg gondolatot adott. Ezekben a gondolatokban el is merülhettek, de a felszínre jöttek a résztvevők, és olyan gondolatokat tudnak a jövőben, a mai találkozókon elhangzottakból meríteni, amelyek a számukra – a nyugdíjasok számára tipikus szempontokból – valódi érték, és előre vivő. Az a folyamat, amiről szó esett, nemcsak a társadalom, Magyarország újraépítéséről szól. És ez kihívás a jövőre nézve, ami az időskorúak, a nyugdíjasok helyének meghatározásáról is szól.
