A SZEF és a Friedrich Ebert Stiftung a tavaszi miskolci eseménye folytatásaként 2026. október 7-én, a budapesti Hotel Benczúrban rendezte meg legújabb konferenciáját a női reprodukciós egészség és a munkavégzés kapcsolatáról. A SZEF alelnöke, Gosztonyi Gábor és a FES tudományos munkatársa, Németh Edit köszöntőiben elhangzott, hogy a téma társadalmi jelentősége megkerülhetetlen. Szűcs Viktória, a SZEF alelnöke, az esemény moderátora hangsúlyozta, hogy a női reprodukció és az azzal járó egészségügyi kihívás nem maradhat pusztán magánügy.
Dr. Solymosi-Szekeres Bernadett kutató, egyetemi docens, előadásában rávilágított arra, hogy a nőket már a tudományos kutatások megközelítései során is nem egyszer hátrányok érik. Ez a nemi meghatározottságot elfedni kívánó szemlélet a munka világában is tapasztalható, például amikor a munkaruházatot és az eszközöket jellemzően a férfiakra szabják. Nem meglepő tehát, ha a női egészségügyi szempontok vizsgálatánál is hasonló szemlélettel találkozhatunk.
A mellrák megelőzése kapcsán a jelenlegi gyakorlat szinte kizárólag az egyéni felelősséget (életmód, étkezés) hangsúlyozza, miközben a foglalkozási kockázatok háttérbe szorulnak a kiváltó okok vizsgálata során. Ugyanakkor egy francia légiutas-kísérő precedensértékű esetében a bíróság foglalkozási megbetegedésként ismerte el a mellrákot az éjszakai munkavégzés és az ionizáló sugárzás miatt. A kutatások szerint a tartós éjszakai munkavégzés 2,5-3-szorosára növeli a daganat kialakulásának esélyét, a magas beosztásban és vezetői munkakörben dolgozó nőknél pedig a tartós stressz miatt 57-122 százalékkal magasabb a kockázat. A bírói ítélet ellenére azonban, megfelelő tudományos kutatások hiánya k hiánya miatt ezt követően sem születtek rendszerszintű szabályozások, így a munkahelyi védelem e területen továbbra is elmarad.
A menstruáció, a menopauza és a meddőség “hármasa” továbbra is tabunak számít a munkahelyeken. Bár a menstruációs fájdalom (dysmenorrhea) a megkérdezett nők 10 százalékánál az életvitelt is akadályozza, a társadalmi üzenet továbbra is az, hogy a fájdalmat „tűrni kell”. A „jelenléti kényszer” (presenteeism) miatt a nők akkor is dolgoznak, ha rosszul vannak, ami globálisan – ahogy azt az ausztrál, spanyol és dán adatok is mutatják – jelentős teljesítménycsökkenést is eredményez. Bár nemzetközi szinten (például Spanyolországban) és hazai szinten is (például a BKV/BKK kollektív szerződésében) vannak már próbálkozások a menstruációs szabadnapok bevezetésére. A menopauza akár 10 évig is eltarthat, ami komoly munkavédelmi és karrierkockázatokkal jár, olyannyira, hogy az Egyesült Királyságban már átfogó jogalkotási lépéseket (esélyegyenlőségi terveket) tettek az érintettek támogatására. Összességében kijelenthető, hogy a mai munkajog koncepciója szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a női test valóságát.
Dr. Dudás Katalin foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár (korábban a SZEF munkavédelmi oktatója), arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi munkavédelmi törvény a nőket csupán egy szűk sérülékeny csoportként (terhesek, nemrég szültek, szoptató anyák) nevesíti, vagyis a szabályozás szinte kizárólag az anyaságra fókuszál. A modern munkaügyi és munkabiztonsági szabályozás látszólag nemsemleges, valójában azonban egy “átlagemberből” , azaz egy nem menstruáló testből indul ki, az “átlagot” az átlagos férfi test jelenti. Mivel a munkabiztonsági kockázatértékeléseket végző szakemberek is túlnyomórészt férfiak, a női munkavállalók speciális igényei rejtve maradnak.
A személyi védőeszközök beszerzésénél gyakori a „shrink it and pink it” (zsugorítsd és színezd rózsaszínre) gyártói hozzáállás, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a nők eltérő testarányokkal (például eltérő mell-, csípő- és derékarányokkal, rövidebb végtagokkal) rendelkeznek, így a férfiakra tervezett, de kisebb méretű védőszemüvegek, légzésvédők vagy zuhanásgátló hevederek nem nyújtanak megfelelő védelmet.
A fizikai és pszichoszociális kockázatok terén a munkáltatók feladata lenne a női munkavállalók egyedi kockázatainak elemzése, a szervezetek azonban sokszor nincsenek felkészülve a nők eltérő teherbírására és tartós jelenlétére. A nők helyzetét tovább nehezíti az otthoni kényszertesttartás és a reprodukciós munka A KSH 2025-ös adatai szerint a nők naponta átlagosan 174 percet, azaz közel 3 órát töltenek fizikai háztartási munkával. Bár a 2023-as munka és magánélet szabályozás hozott némi előrelépést (például részmunkaidő vagy távmunka igénylésének lehetősége), a kockázatértékelésekben a nők valós terhelése továbbra sem érvényesül megfelelően.
Az eseményt záró panelbeszélgetésen a résztvevők a gyakorlati teendőket és a szakszervezeti lehetőségeket vitatták meg. A szabadnapok (például egészségügyi vagy menstruációs szabadság) bevezetése nehézkes. A szakértők egyetértettek abban, hogy a menstruációs nehézségeket nem elég csupán fájdalomként kezelni; ez egy komplex csomag, amelyet holisztikusan, az egészségvédelem és a fájdalommentes munkavégzés jogán keresztül kell megközelíteni. Mivel a női ciklus sokszor kiszámíthatatlan, a munkahelyeknek rugalmasabb és specifikusabb megoldásokat – elsősorban munkahelyi megállapodásokat – kell kidolgozniuk. Az élénk érdeklődést kiváltó konferencia végén a résztvevők számos kérdéssel és gyakorlati észrevétellel gazdagították a szakmai diskurzust. Az esemény jelentőségét és a megkezdett párbeszéd sikerét jól mutatja, hogy a konferenciát követően a minisztérium a hivatalos Facebook-oldalán egy kifejezetten pozitív hangvételű videóban számolt be a tanácskozásról, ami bizakodásra ad okot a női munkavállalók jövőbeni munkahelyi védelmével és a kormányzati együttműködéssel kapcsolatban.
