A nemzetet nem az alaptörvény tartja össze… Nemcsak a tanítványát értette, hanem a benne rejlő erőt és stabilitást, az alapokat…A habarcsban volt a hiba?
Az Alkotmány és az alapok
Hosszú évek óta gondolkodom azon, amin voltaképpen nem is kellene gondolkodni. Mert egyesek szerint gondolkodni csak a férfiak tudnak, egy Nő erre nem lehet képes, pedig hát Rodin nem csak a gondolkodó férfit alkotta meg, hanem annak a Nő párját is, úgy, ahogyan Isten is megteremtette Ádám oldalbordájából Évát. Biztosan volt annak oka.
Szikla vagy futóhomok
Minden tiszteletem a hagyományos szakmák képviselői felé. Csak egy példát mondok: építész és építőmester, kőmíves, asztalos, ács és segédeik nélkül nincs ház, nincs otthon. Nincs hol meghúznia magát az embernek a tél csontot dermesztő hidege és a nyár izzasztó forrósága elől. Elgondolkodtam azon, hogyan lehet jól és biztosan házat építeni. Először is azt kell végiggondolni, hová építem a házat: sziklára, folyó mellé vagy a hegyoldalba. Mint a Bibliában. A Biblia azonban szimbolikusan mondja azt, hogy sziklára építem házamat. Ebben a jelentésében Jézus nemcsak Pétert, a tanítványát értette, hanem a benne rejlő erőt és stabilitást, az alapokat. Alap nélkül nincs biztonság; ha homokra építem házam, azt rövid idő alatt elmossa a víz, a vízpartot elönti az ár. Vízpartra tehát ne építsd a házad. Hegytetőre épített házat pedig szétverhet egy szélvihar, ha nem elég erős az alapozás. Az alapozás és a falak ereje nélkül tehát nincs biztonság, nincs stabilitás.
Ilyen alapozás egy ország jogrendszerében az Alkotmány. Alkotmány és az abban foglalt, jól megfogalmazott alapelvek nélkül nem lehet teljes a biztonság, a stabilitás. Gyakorlatilag egy ország életében szinte minden ezen múlik: a gazdaság működése, a szólásszabadság, de ha végiggondoljuk, minden szabadságjog érvényesülése és az emberek szabadságérzete is.
A közös nyelv Európában
Nehogy elkalandozzak, mint régi magyarjaink, térjünk vissza az Alkotmányra: hogy is szól ez a szó latinul (miután a latin nyelv az a közös nyelv Európában, amelyből a legtöbb európai nyelv eredeztethető)? Konstitúció. Ugyanígy hangzik ez a szó angolul, németül, franciául, spanyolul, de még oroszul is (no és a szláv nyelvek valamennyi változatában).
Magyarul mi is a konstitúció jelentése? Alkotás, alkotmány, teremtmény, tákolmány (ez utóbbit azonban nem hangsúlyoznám (még mielőtt megköveznének: nem magamtól találtam ki, az Akadémia Kiadó nem szokott tévedni). Konstituál: létrehoz, megalkot, teremt. Nem magától jön létre, hanem valaki, az ember megalkotta. Az emberi alkotás eredménye az alkotmány, teremtmény maga. Gyönyörű szó, valószínűleg reformkori, a nyelvújítás eredménye. Nyelvújítások folyamatosan vannak egy nyelv életében, mostanság is előfordul. Ténylegesen a konstituál szó jelenthet akár megalapozást is, mindjárt elő is kapom az értelmező kéziszótárt, hogy nagyot ne tévedjek: régies jelentése az alkotmány, tudományos jelentésként testalkatot is jelenthet. Érdekes módon a kéziszótár a konstituál szót, mint igét nem értelmezi, de a jelentése logikusan következik a főnév jelentéstartalmából.
Alap-kő
Belegondolok, értelmezve az alapozás és a megalkotás szavak közti különbséget, nem azonos jelentésű a kettő. Az előbbi az első kő letételét, az első fontos lépés megtételét is jelentheti, amely a maga részletében egy teljeset is jelenthet, egyben elindíthat egy folyamatot. A konstitúció szó azonban egyértelműen magában hordozza valaminek a létrehozását, megteremtését. Talán ezért is szeretem jobban ezt a kifejezést.
2012-ig Alkotmányunk volt, azóta alaptörvényünk van. 2010-től kezdődött el az „alaptörvénykezés”, nem is tudom, hogy e folyamatra lehet-e még az alkotmányozás kifejezést használni. Jogi tartalmát illetően nincs különbség egy ország jogrendszerét megalapozni kívánó alapdokumentum között – „látjátok feleim szümtükkel…” én is a „megalapozás” szóból indultam ki most, magam ellen beszélve – hiszen bármi is az elnevezés, a tartalom a lényeges. Mert ahogyan az Alkotmány – vagy nevezzük Alaptörvénynek – szól, meghatározó a törvényi szabályozás elveire úgy általában. A jogszabályok belső összefüggéseiről, koherenciájáról – jaj, miért is használok ilyen csúnya és érthetetlen szavakat – már nem is beszélve. Ezt úgy lehetne mindenki számára érzékelhetővé és érthetővé tenni, mint egy falat, amely egy egységes felületet ad, ha jól van rakva a tégla és jól köt a habarcs. Mert hát ugye a téglát síkban és függőben is úgy kell rakni, hogy ne lógjon ki és ne álljon keresztbe. Függőben „álljon” amit időnként függőónnal is ellenőriz a jó szakember, és az is szükséges, hogy egyenletesen rakjuk a habarcsot, hogy a fal ne legyen „hullámos”, s ne dőljön rá végül az építtetőre vagy a jó szakmunkásra. Kell hozzá szakmai tudás, jó irányítás és ellenőrzés, és nem utolsó sorban kell hozzá „érzék”, ami csak szívből jöhet.
A habarcsban volt a hiba?
Hogyan illeszthető ez az alkotmányozáshoz, vagy lehet úgy is mondani, hogy „alaptörvénykezéshez” vagy úgy általában a jogalkotáshoz? Hát valahogy úgy, hogy ha a jogalkotásban kevés az alapos (koncepcionális) szaktudással rendelkező szakember, vagy nincs összhang, nincs jó koordináció, vagy korlátozott a munkatársak közötti együttműködés, ne adj’ isten a kezdeményezések szakmai szempontból történő véleményezése „nem elvárt”, úgy ingatag lehet az a fal, amely így épül meg, és a kilógó téglákat utólag kell valahogy a helyére tenni. …..vagy esetleg a nagyon ingatag falat újra le kell dönteni ahhoz, hogy helyette stabilabbat lehessen építeni. Lehet mindenből újat építeni, de ha az új építésű elemek nem mindenhol passzolnak egymáshoz, ott is mindig javítani kell. És ha sok helyen kell javítani, ott már valahol kilóg a lóláb. Eszembe jut Kőmíves Kelemen balladája. Elhivatott volt szegény Kelemen, alapozott szegény fél véka ezüstért, fél véka aranyért… társaival együtt, de hát mégiscsak összedőlt estére… mármint Déva vára. Tudjuk, ott is a habarcsban volt a hiba. Nem volt elég erős… a kötőanyag…. Pedig a cement pótlására még egy nő hamvait is belekeverték a mészbe….
Apropo, a stabilitás, amelynek a magyar megfelelője a biztonság ….és hát a jogi szakma mindenkori nagy törekvései közé tartozik a jogbiztonságra való törekvés (a befektetők elvárásairól már nem is beszélek). A demokratikus jogállam kifejezést megtartotta az Alaptörvény, azonban „beleíródott a „demokratikus közvélemény” terminológia is. Nem is tudom, hogyan értsem, hiszen a vélemény szinte annyiféle, ahányan mondják. Attól demokratikus a jogállam, ha sokszínű a vélemény. Uniformizálni nem lehet, mármint a véleményt.
A jogalkotás terén – és ide tartozik nem csak az alaptörvény, de valamennyi jogszabály – szoktuk volt mondani szakmai körökben, bizonyos időszakokban, „fel lehet szántani nem csak a császár udvarát, hanem a jogrendszert is”, de érdemes? Nem csinálunk-e vele beláthatatlan ideig tartó bizonytalan átmenetet, rontva a stabilitást, a jogbiztonság érzetét és ezzel a vállalkozások és az állampolgárok biztonságérzetét? Kétségtelen, hogy az ilyen időszakok kedveznek meghatározott szakmák képviselőinek a perindítások számának szaporítása miatt, de ők is lehetnek ügyfelek a saját ügyeikben.
Az egyensúly igénye
Egy alkotmány – vagy nevezzük alaptörvénynek – a társadalmat a szabályozás szintjén összetartó dokumentum, amelyre ráépül az összes más szabályozó elem. Ilyen alapon – ha a geometriából indulunk ki – egy fordított gúlára emlékeztet, amelynek a stabilitása függ attól, hogy mennyire szimmetrikus, mennyire „tolják el” az egyensúlyi helyzetet az aszimmetria irányába ható kilógó, szabálytalan elemek, és attól, hogy milyen súlyú a többi részt magán hordozó legalsó elem. Emberek is szoktak gúlát állítani, amikor erejüket és ügyességüket akarják kipróbálni. Ilyenkor a tartóember cipeli a legnagyobb terhet, és sok múlik erején és ügyességén ahhoz, hogy a vállán még több társát megtartsa. Hát ilyen tartóember szerepe van egy alaptörvénynek (alkotmánynak).
Összetartozás
A nemzetet önmagában nem az alaptörvény tartja össze. Összetartó ereje a neveltetésünkben rejlő és a tanulási folyamatból magunkkal hozott tudásanyagnak van, valamint ehhez kapcsolódóan azoknak belső erővel rendelkező, mindenki által ismert, még gyermekkorunkban a családban vagy tanárainktól megtanult, nemzeti hitvallást hordozó műveknek van, amelyet nemzeti ünnepeinken együtt szoktunk énekelni vagy magunkban mondani: a Himnusznak és a Szózatnak… és néha ilyenkor – még a férfiak szeméből is – kicsordul egy könnycsepp. Mert ugyanannak a hazának a gyermekei vagyunk…
dr. Burik Mária
