A Közép-európai Szakszervezeti Hálózat (CETUN) határozata, amely együttműködésnek Magyarországról a SZEF és a MASZSZ a részese.
A szociális Európa bővítése: Az EU konvergenciájának és bővítésének szükségszerűsége
Brüsszel, 2024. június 24.
Mivel az EU korábbi bővítési fordulói nem biztosították a szociális Európa bővítését, húsz év elteltével is elképesztőek a tagállamok közötti bérkülönbségek. A megfelelő minimálbérekről szóló irányelv jelentős első lépés az EU-ban a szociális és bérkonvergencia felfelé történő megvalósítása felé. A jelenlegi bővítési tárgyalásoknak a hatékony szociális párbeszédet, és a munkavállalói jogok megerősítését kell előtérbe helyezniük, hogy a munkavállalók számára tisztességes megállapodást biztosítsanak, és megakadályozzák a múlt hibáinak megismétlődését.
Háttér: 20 évvel az EU legnagyobb bővítése óta
2024-ben lesz az Európai Unió eddigi legnagyobb bővítésének 20. évfordulója: Ciprus, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia 2004-ben csatlakozott. Bulgária, Románia és Horvátország 2007-ben és 2013-ban követte őket.
A bővítés sok szempontból sikertörténet. Az új tagállamok jelentős gazdasági növekedést, és életszínvonal-emelkedést tapasztaltak. Bár a demokratikus struktúrák erodálódása fenyegetést jelent (ez az EU tagállamaiban különböző mértékben, de pontról pontra megvalósult), az európai integráció összességében hozzájárult a politikai stabilitáshoz, valamint a demokrácia és a jogállamiság szilárdabb meggyökerezéséhez. Mind a magán-, mind az állami beruházások beáramlottak, munkahelyek millióit teremtve, modern infrastruktúrákat építve, és a belső piacot erősítve.
Az EU bővítésének eredményei és előnyei tagadhatatlanok, bár az uniós tagsághoz fűzött remények még nem váltak teljes mértékben valóra. Az egységes piac szabadsága gyorsan kiterjedt az új tagállamokra, a Szociális Európára1 bár bővítése még közel sem követte ezt a példát ugyanilyen mértékben.
A hosszú várakozás a Szociális Európára
A legtöbb közép-európai ország számára az EU-csatlakozást megelőző évtizedet a piaci paradigmának való sokkszerű kitettség jellemezte: a neoliberális korszellemnek megfelelően a szociális biztosítékokat tömegesen csökkentették, míg a munkaügyi és szakszervezeti jogok jelentős korlátozásokkal vagy egyenesen ellenséges magatartással szembesültek.
Az EU-csatlakozás kevéssé fordította meg ezt a tendenciát. A multinacionális vállalatok az alacsony béreket, valamint a képzett és magas termelékenységű munkaerőt használták ki költségeik csökkentése, és nyereségük növelése érdekében. Mivel csak a munkahelyteremtést tartották szem előtt, számos közép- és kelet-európai nemzeti kormány igyekezett alacsony szinten tartani a szociális párbeszédet, a munkajogokat és a munkaügyi normákat, a munkavállalók részvételét és a kollektív tárgyalásokat erős nyomást gyakorolva a szakszervezetekre és a munkavállalók képviselőire. Az ebből következő jogi keret gyakran visszatartó erejű volt a szakszervezeti munka és a kollektív tárgyalások szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy a szociális párbeszéddel szembeni ellenállás mind a magán-, mind az állami szektorban tapasztalható volt. Ez utóbbiban is rendszeresen pusztán formális, tényleges tartalmat nélkülöző eseménnyé degradálódott.
Számos vállalat, amely a 2004 után csatlakozott, a tagállamokban nyitott fióktelepeket és termelési helyszíneket. Kettős mércét alkalmazott, és alkalmaz ma is a munkavállalók jogait illetően: miközben származási országukban ragaszkodnak a tartalmas szociális párbeszédhez, a kollektív tárgyalásokhoz, és a munkavállalói részvételhez, közép-európai fogadó országaikban teljesen figyelmen kívül hagyják az európai szociális modell ezen alapvető jellemzőit. (Egészen odáig elmennek, hogy aktív szakszervezet-rombolásba kezdenek.) Az ilyen gyakorlatok még inkább hangsúlyozzák a határokon átnyúló szakszervezeti együttműködés fokozásának szükségességét.
Az a tény, hogy a külföldi multinacionális vállalatok Közép-Európa legnagyobb munkáltatói közé kerültek, tovább gyengítette a szociális párbeszédet, mivel a munkáltatók vezetői döntéshozatali folyamatait eltávolította a munkavállalóktól, az ő képviselőiktől, és a helyi szinten megélt valóságtól. A multinacionális vállalatok túlsúlya nem kedvezett továbbá olyan erős nemzeti munkáltatói szervezeteknek, amelyek a szakszervezetek partnereként szolgálhatnának az ágazati kollektív szerződések tárgyalásában.
A kollektív szerződési lefedettség aggasztó csökkenése
Ennek eredményeként a kollektív szerződési lefedettség Közép-Európában folyamatosan csökken, amint azt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)2, valamint az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI)3 adatai is mutatják. Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) becslése szerint 2000 óta a kollektív szerződési lefedettség Horvátországban 19, Csehországban 5, Magyarországon 17, Szlovéniában 29 és Szlovákiában 26 százalékkal csökkent.4 Ezért nem meglepő, hogy az EU még mindig messze van a reálbér-konvergenciától. Annak ellenére, hogy a reálbérek emelkedtek a 2004-től csatlakozott EU-tagállamokban, még mindig háromszor-négyszer alacsonyabbak, mint más EU-tagállamokban, például a szomszédos Németországban vagy Ausztriában.
A tartósan alacsony bérek és a munkaerő rugalmasságára vonatkozó irányelvek Közép- és Kelet-Európában a kivándorlás ösztönző tényezői. E politikák rövidlátó voltát bizonyítja, hogy emberek milliói vándorolnak el Közép-Európából nyugat felé, ami megterheli a szociális hálót, és munkaerőhiányhoz vezet, illetve akadályozza a további gazdasági fejlődést. Az érem másik oldala, hogy a szabad munkaerő-áramlás a magasabb bérekkel és társadalombiztosítási normákkal rendelkező EU-tagállamok bér- és szociális dömping gyakorlatainak megismerését eredményezte.
A bér- és szociális konvergenciához vezető út
Ha az EU tisztességes megállapodást akar kötni a munkavállalókkal, akkor ezt a tendenciát meg kell fordítani. 20 évvel az EU eddigi legnagyobb bővítése után a Szociális Európa bővítésének kell következnie, mivel a bér- és szociális normák közötti különbségek továbbra is óriásiak. A megfelelő minimálbérekről szóló (EU) 2022/2041 irányelv jelentős első lépés az EU-ban a szociális és bérkonvergencia felfelé történő megvalósítása felé. A 80 százalék alatti kollektív szerződési lefedettséggel rendelkező tagállamoknak nemcsak megfelelő minimálbért kell bevezetniük, hanem nemzeti cselekvési terveket is ki kell dolgozniuk a kollektív tárgyalások előmozdítására.
A közép-európai szakszervezetek egy, a szociális párbeszédet támogató nemzeti jogi keretet követelnek. A hatékony szociális partnerséghez; mind a munkáltatói szervezeteket, mind a szakszervezeti struktúrákat meg kell erősíteni. Az ágazati és ágazatközi szintű kollektív tárgyalásoknak normává kell válniuk, mivel a vállalati szintű tárgyalásokra vonatkozó korlátozás túl gyakran bizonyult eszköznek a szakszervezetek hatékonyságának akadályozására, valamint a bérek és a szociális normák alacsonyan tartására. A multinacionális vállalatoknak nyújtott támogatásokat és adókedvezményeket szociális feltételekhez kell kötni a tartalmas és eredményes szociális párbeszédben való részvétel elfogadásához. A közbeszerzéssel biztosítani kell, hogy a közpénzek olyan vállalatokhoz kerüljenek, amelyek megfelelnek az európai szociális modellnek, kollektív szerződéseket kötnek, és tiszteletben tartják a szakszervezetek és a munkavállalók részvételi jogait. A szociális feltételeknek az uniós pénzeszközök elosztásakor alapelvvé kell válniuk, függetlenül attól, hogy a kedvezményezett vállalat vagy nemzeti kormányzat.
Tanulságok a jövőbeli bővítésekhez
Az utóbbi időben új lendületet kapott az EU további bővítése, jelenleg kilenc ország szerepel a tagjelöltek listáján: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Georgia, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Törökország és Ukrajna. Annak garantálása érdekében, hogy a jövőbeli bővítések tisztességes megállapodást jelentsenek mind az EU-tagállamok, mind a jelenlegi tagjelölt országok munkavállalói számára, javasoljuk, hogy:
- Nincs hozzáférés az egységes piachoz hatékony szociális párbeszéd nélkül. El kell utasítani a megfelelő szociális párbeszéd és szociális normák nélküli országok egységes piachoz való hozzáférését. Ez megszilárdítaná a bérkülönbségeket, gátolná a konvergenciát, és megismételné a 2004-ben vagy azt követően csatlakozott EU-tagállamokban megfigyelhető dinamikát.
- A szociális Európát a csatlakozási tárgyalások sarokkövévé kell tenni. Az EU-nak nem szabad megismételnie a múlt hibáit, és a hatékony szociális párbeszédet, a szakszervezeti jogokat és a széles kollektív szerződési lefedettséget nemcsak a csatlakozási tárgyalások sarokkövévé, hanem az uniós tagság előfeltételévé is kell tenni.
- Különbséget kell tenni a szociális és a civil párbeszéd között. A civil társadalmi szervezetek (CSO) döntő szerepet játszanak a demokratikus társadalmakban, de nem helyettesítik a szakszervezeteket. Esetenként a civil szervezeteket a szociális párbeszéd szimulálására használják fel. A civil párbeszéddel ellentétben a szociális párbeszéd a munkával kapcsolatos kérdésekről, a munkaerő-piaci politikákról és a munkaügyi kapcsolatokról folytatott tárgyalások fóruma. Ez a munkáltatói szervezetek, a szakszervezetek és – ahol háromoldalú – a kormányok területe.
- Az előcsatlakozási támogatás felhasználása a szociális Európa kiterjesztésére. Számos tagjelölt országban a szakszervezetek szigorú pénzügyi és jogi korlátozások mellett működnek, míg a munkáltatói szervezeti struktúrák és a szociális párbeszéd továbbra is fejletlen. A 2021-2027. közötti időszakra az EU 14 milliárd eurót irányzott elő előcsatlakozási támogatásra. Az előcsatlakozási támogatási források egy részét az európai szociális modell kiterjesztésére, valamint a szociális párbeszéd, a szakszervezeti és munkáltatói szervezeti struktúrák támogatására kell felhasználni a tagjelölt országokban.
A CETUN-ról
A Közép-európai Szakszervezeti Hálózat (CETUN) Ausztria, Csehország, Horvátország, Liechtenstein, Liechtenstein, Magyarország, Svájc, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia szakszervezeteit tömöríti. Az ESZSZ tagjainak regionális csoportosulásaként a hálózat célja a szakszervezeti struktúrák és a szociális párbeszéd előmozdítása a régióban. A nagyobb együttműködés és koordináció révén a résztvevők arra törekszenek, hogy közös témákat mozdítsanak elő európai szinten.
1Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) a szociális Európát nagyjából az úgynevezett európai szociális modellel azonosítja, ami azt jelenti, hogy a gazdasági szabadságjogokat erős szociálpolitikák keretezik a tisztességes verseny, a társadalmi kohézió és a polgárok életszínvonalának folyamatos javítása érdekében.
2OECD Data Explorer, Kollektív szerződési lefedettség
3ETUI, Kollektív szerződések
4ETUC, A gyenge kollektív szerződési lefedettséggel rendelkező uniós országokban a legalacsonyabbak a bérek (2020. szeptember 10)
