Keresés
Close this search box.

Munkaidő-csökkentés az igazságos átmenet érdekében

Munkaidő-csökkentés az igazságos átmenet érdekében – ETUI kurzus
2024. 05. 29-31. Bruges

A litván Solidarumas és a montenegrói SSCG szakszervezeti szövetségek által szervezett képzésen litván, montenegrói, lett, olasz és spanyol szakszervezeti kollégákkal közösen vettem részt. A fókuszban a termelés fenntartása/produktivitás növelése mellett teljes bérkompenzációval megvalósuló munkaidő-csökkentés állt. Hozzájárulhat-e a klímaváltozás megállításához, igazságosabbá tehető-e vele a zöld átállás?

Agnieszka Piasna, az ETUI kutatója, Stan De Spiegelaere-vel közösen írt tanulmányuk alapján tartott bevezető előadásában a munkaidő-csökkentés előnyeit hangsúlyozta. Előadása során nem hangzott el, de a tanulmányban olvasható, hogy az egymást esetenként akár ki is záró pozitív hatások nem mindig tudnak érvényesülni – ezekkel a megjegyzésekkel kiegészítettem a felsorolást.

Jelenleg a termelékenységnövekedés haszna a profit és a bérek között oszlik meg (igazságtalan arányban). Ezek tovább ösztönzik a fogyasztást és a termelést, ami nyomást gyakorol a környezetre. Ha a termelékenység növekedését nagyobb szabadidőre lehetne átfordítani, akkor ezek a negatív környezeti hatások csökkenthetőek lennének. Azokban a háztartásokban, ahol a fizetett munka nagy időbeli terhet jelent, a jövedelem nagyobb részét fordítják nagy ökológiai lábnyomú termékek (készételek, háztartási eszközök, nyaralások stb.) fogyasztására. A munkaidő csökkentése a fogyasztás összetételét a környezetbarátabb alternatívák irányába mozdíthaná el, illetve csökkentené környezetszennyező ingázás a munkahelyre. Azonban ha a csökkentett munkaidő a munkaerő energiaigényes gépekkel való helyettesítésével és magasabb bérekkel társul, az megnövekedett fogyasztáshoz vezethet, és a teljes hatás negatív lehet.

A munka okozta kimerültség csökkenése, a kevesebb stressz kedvező hatással van az egészségre, ezért a balesetek, krónikus szervi és mentális megbetegedések száma csökkenhet. Azonban ha a csökkentett munkaidő atipikusabb/kiszámíthatatlanabb munkaidő-beosztással vagy nagyobb munka-intenzitással párosul, a nettó egészségügyi hatás akár negatívnak is bizonyulhat.

A részmunkaidős foglalkoztatás, melyben nagyobb arányban dolgoznak a nők, jelentős hátrányokkal bír – karrierlehetőségek hiánya, kedvezőtlenebb szerződések. A munkaidő-csökkentés a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentéséhez is hozzájárulhat, mert növelheti a nők munkaerő-piaci részvételét, egyenlőbb viszonyokat teremthet a nemek között a munkaerő-piacon, valamint a nem fizetett, „láthatatlan” háztartási, gyermek- és idősgondozási munka terén is. Ugyanakkor kevés bizonyíték van arra, hogy a férfiak nagyobb részt vállalnának a háztartási és gondozási munkából, ha fizetett munkaidejüket csökkentenék.

A munka és a magánélet kedvezőbb egyensúlyát teremtheti meg, növelné a jóllétet. Kivéve, ha ahhoz vezetne, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek a háztartási és gondozási munkában még tovább nőnek.
A több szabadidő több lehetőséget nyújt az önmegvalósításra – hobbira, tanulásra, átképzésre, a közösségi életben való aktívabb részvételre, ez pedig a kreativitás és az innováció növekedésével jár.

Lehetőséget nyújt a munkával töltött életszakasz meghosszabbítására. Ez a megoldási javaslat a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítására azt jelenti, hogy az emberek idősebb korukig maradnak aktívak a munkában, hosszabb ideig fizetnek járulékot, és rövidebb ideig élvezhetik a nyugdíjukat. A szakszervezetek általában ellenállnak a nyugdíjkorhatár emelésére irányuló ilyen törekvéseknek, és alternatívákat javasolnak – írják.

Lehetővé tenné a munkanélküliség csökkentését, és a munka egyenlőbb elosztását. Feltéve, hogy a teljes munkaidőben végzett munka óraszámának csökkentése nem jár a túlórák számának vagy a produktivitásnak a növekedésével.

A kipihentebb, kreatívabb és motiváltabb munkavállalók koncentráltabb és hatékonyabb munkavégzésre lennének képesek, csökkenne a hiányzással és a betegszabadságon töltött napok száma, a fluktuáció, és ez a produktivitás növekedésével járhatna. Ez viszont erősen visszafogja a foglalkoztatási hatásokat. Ha a munkaidő csökkentése a foglalkoztatás újraelosztására szolgál, elengedhetetlen, hogy a termelékenység növekedése korlátozott legyen. Ha ugyanannyi munkavállaló ugyanazt a munkát kevesebb idő alatt tudja elvégezni, nincs szükség további munkavállalók alkalmazására. Emellett a munkaintenzitás növekedésével is járhat, ha a munkáltatói cél csupán a költségek csökkentése és a termelékenység növelése. Ugyanakkor a produktivitás nem minden esetben fokozható.

A négynapos munkahét kezdeményezői Ausztriában, Németországban és Olaszországban főként a szakszervezetek, Nagy-Britanniában, Írországban és Izlandon elsősorban a civil szervezetek, Belgiumban, Spanyolországban, Portugáliában pedig a politikai pártok.

A kurzus során két konkrét példát mutattak be nekünk. Az első, egy civil szervezetek általi kezdeményezés 2022-ben indult az Egyesült Királyságban. A 4 Day Week Global, az Autonomy Institute valamint a Cambridge-i Egyetem és a Boston College kutatóinak közös kísérleti projektjének tapasztalatairól Kyle Lewis, az Autonomy Institute munkatársa számolt be. A 6 hónapon át tartó projekthez, melynek célja a 4 napos munkahét kipróbálása és tesztelése volt, 61, a gazdaság különböző területein működő kis és nagyvállalat (összesen 2900 munkavállalóval) csatlakozott önként. Vállalták, hogy dolgozóik munkaidejét jelentősen (10-20%) és bérkiesés nélkül csökkentik, a program szakértői és koordinátorai pedig segítették őket a sikeres és zökkenőmentes végrehajtásban, melynek fontos célkitűzése volt, hogy a cégek teljesítménye ne csökkenjen.

A kísérleti periódus végén a felmérések szerint a stressz-szint 39%-kal, a kiégés érzése 71%-kal, az alvási nehézségek 40%-kal, a szorongás szintje jelentősen csökkent, a fizikai egészség kis mértékben javult. A kísérleti időszak alatt 57%-kal kevesebben léptek ki. Az üzleti teljesítmény nem romlott, a résztvevő vállalatok bevételei nagyjából azonosak maradtak, sőt, 1,4%-os átlagnövekedés volt tapasztalható. Egy évvel a kísérleti program vége után 54 cég (89%) még mindig a négynapos munkahét szerint működik, 31 cég (51%) pedig véglegesítette ezt a politikát, és a kísérleti program alatt tapasztalható kedvező hatások is fennmaradtak. A hatékonyság javult, köszönhetően a jobb munkaszervezésnek és a motiváltabb munkavállalók jobb teljesítményének.

A második példa, melyet egy 2023-ban rögzített videóval mutattak be, a német IG Metall szakszervezet 4 napos munkahétért folytatott küzdelme volt. A legnagyobb német fém- és nehézipari szakszervezet a 90-es évek közepére már kiharcolta a 35 órás a munkahetet és teljes bérkompenzációt biztosító ágazati kollektív szerződést. (Összehasonlításul: a német közszférában a munkahét 38-39,5 órás.) A teljes acélipari szektor számára bérkompenzáció mellett biztosítandó 4 napos, 32 órás munkahétért 2023-ban indítottak kampányt, a megterhelő munkát végző munkavállalók követelésére. Jelenleg Németországban a nyugdíjkorhatár 67 év, így az egészséges nyugdíjba vonulás egyik biztosítéka a munkaidő-csökkentés lehetne. Ráadásul 2021 óta vállalati KSZ-eknek köszönhetően az acélipari dolgozók nagy része már 32/33 órában dolgozik, tehát bizonyíték is van arra, hogy a 4 napos munkahét többműszakos munkarendben is működik. Követeléseik eléréséért – azonos produktivitás melletti munkaidő-csökkentés és 8,5%-os béremelés – egy éven át több tízezer munkást mozgósítottak, akik figyelmeztető sztrájkokban is részt vettek. Online forrásokból kiderül, hogy egyelőre csak az északnyugat-németországi régióra vonatkozóan kötöttek megállapodást: a 32 órás munkahét kollektív választhatóságát elérték, de csak részleges kompenzációval – 33 órás fizetéssel, a béremelés mértéke pedig 5,5% lett.

A felsorolt érvek és a megismert példák érdekesek és inspirálóak voltak, de nem kaptunk valós támpontokat a munkaidő-csökkentés lehetőségeivel és korlátaival kapcsolatban. Nem vettük figyelembe az egyes országok különbségeit (gazdasági és munkaerő-piaci helyzet, produktivitás, munkavállalók szervezettsége), a különböző szektorok adottságait (pl. a közszféra speciális helyzete). A kurzus igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy a cél és a vele járó pozitív hatások elérése csak szándék, igyekezet és kitartó szakszervezeti munka kérdése.

Emellett kizárólag a termelés változatlan szintjén, teljes bérkompenzációval megvalósuló modellel foglalkoztunk, azt feltételezve, hogy az szinte automatikusan a fogyasztás csökkenését eredményezi. A kutatások szerint azonban a fizetéscsökkentés nélküli munkaidő-csökkentés fogyasztásra gyakorolt hatása nehezen megjósolható, és nem egyértelműen pozitív. A termelés és a fogyasztás jelenlegi szintje mellett pedig kedvező környezeti hatások nem várhatóak.

„A munkaidő-csökkentés diskurzusát uraló szereplők nem festenek reális képet a csökkentési lehetőségekről. Azt sugallják, hogy szinte minden esetben párhuzamosan is el lehet érni a jóllétbeli, gazdasági és környezeti hasznokat, amiből a négynapos munkahét gyors terjedése következhetne. A valóság ennél sokkal komplexebb. …. helyzettől függően más-más eszközökkel és eltérő esélyekkel lehet különböző típusú csökkentések felé haladni. Mivel a munkaidő alakulását – a technológiai átalakulás hatásai mellett – jelentős részben ideológiák és hatalmi csoportok harca határozza meg, a munkaidőnormák jövőjével kapcsolatban jósolni gyakorlatilag lehetetlen.” – írja Antal Miklós, az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportjának vezetője. (A munkaidő-csökkentés mint új vízió? Educatio 32 (4), pp. 585–598 (2023))

A beszámolót és az összefoglalót készítette Villány Ilona a SZEF delegáltja.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Veszélyben Európa zöld átállása?

Beszámoló a Eurofound által szervezett webinárról Habár az Európai Unió deklarált célja, hogy 2050-re teljesen klímasemleges lesz, az utóbbi időben felerősödtek azok a hangok, amik több oldalról megkérdőjelezik ezt: vannak,

A Közép-európai Szakszervezeti Hálózat (CETUN) határozata

A Közép-európai Szakszervezeti Hálózat (CETUN) határozata, amely együttműködésnek Magyarországról a SZEF és a MASZSZ a részese. A szociális Európa bővítése: Az EU konvergenciájának és bővítésének szükségszerűsége Brüsszel, 2024. június 24.