A következő években, évtizedekben várhatóan nagymértékben átalakul majd a munkaerőpiac a zöld átállás folyamata, vagyis egy fenntartható, alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasági rendszerre való átállás miatt. Ennek a folyamatnak a során bizonyos szektorok teljesen eltűnnek, eltűnhetnek majd, míg más szektorokban a dolgozók átképzésére, átképződésére lesz majd szükség. Különös mértékben érintettek persze azok az iparágak, amik a „nagy szennyezők” közé tartoznak, mint az energiaszektor, a bányászat vagy a légi közlekedés, de a közszférában vagy éppen a szolgáltató szektorban dolgozók is megérzik majd a változásokat.
Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) kiemelt célja, hogy ez a folyamat egyben igazságos átállás is legyen, vagyis a társadalmi igazságosság elvei mentén valósuljon meg, a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva, őket a folyamatba bevonva. Céljuk ehhez a szakszervezetek tisztségviselőit, tagjait felvértezni olyan készségekkel, amik felkészítik őket a munkavállalók megfelelő képviseletére ebben a folyamatban. A zöld kompetenciák keretrendszer egy erre kialakított megközelítés – és ez volt a témája a január 17 és 19 között Brüsszelben megrendezett képzésnek is. A képzésen 15 fő vett részt számos európai ország (Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Lettország, Németország, Belgium, Svédország, Franciaország és Magyarország) képviseletében.
A képzés három napjában az ETUI által tavaly kiadott, esettanulmányokat tartalmazó kiadvány és a Just Transition Now platform segítségével ismerkedtünk meg az öt zöld kompetenciával, melyeket így azonosított az ETUI: felelősség és etika; jövőbe tekintés; változás; rendszerben gondolkodás; kollektív kompetencia.
a. Felelősség és etika, vagyis az értékek mentén cselekvés képessége, felelősségvállalás a cselekedeteinkért. A szakszervezetek szintjén az ETUI számára ez a jelen és a jövő dolgozóiért való kiállást jelenti: a képzésen tárgyalt esettanulmányban például azt, hogy a szakszervezetek aktív szerepet vállalnak a dolgozók átképzésében és/vagy annak elérésében, hogy a munkáltatók megfelelő átképzési lehetőségeket biztosítsanak – ez lehet például a zöld átállással párhuzamosan zajló digitális átállásra való felkészülés a digitális készségek elsajátításának elősegítésével.
b. Jövőbe tekintés, vagyis a jövőre való felkészülés, jövőbeli szcenáriók elképzelésének képessége egy bizonytalan világban. A képzésen ennek kapcsán szervezett gyakorlatban a cél az volt, hogy különböző környezetvédelmi szabályozások munkavállalókat érintő következményeit képesek legyünk előre látni – egy szénerőmű várható bezárásának példáján követtük végig, hogyan hat majd ez nemcsak az adott erőmű dolgozóira, hanem a tágabban vett helyi közösségre és az ott jelen levő egyéb szektorok dolgozóira is.
c. Változás, vagyis a változás – erős vagy gyenge – jeleinek felismerésének és elemzésének képessége. Az erről a kompetenciáról szóló workshopon egy olasz acélvállalat tíz évét követtük végig egy esettanulmány segítségével, és azonosítottuk a változásokra ható makro-, mezo- és mikroszintű faktorokat. Ilyen faktorok lehetnek egy munkavállaló halála munkahelyi baleset miatt, de egy EU-s szakpolitikai szabályozás életbe lépése is.
d. Rendszerben gondolkodás, vagyis egy holisztikus megközelítés kialakításának képessége. Ezen képesség elsajátításával az válik lehetővé, hogy egy-egy környezeti problémát különböző szereplők szemszögéből vizsgáljunk, a különböző rendszerek, szektorok közötti összefüggéseket figyelembe vegyük. Itt egy iskola „zöldítésének” példáját vettük elő, azonosítva mindazokat az alrendszereket, amit egy ilyen folyamat érint, legyen az az iskolai étkeztetés átalakítása, iskolabusz szervezése, az épületek energetikai korszerűsítése vagy éppen a tananyag átalakítása.
e. Kollektív kompetencia, vagyis egy ügy érdekében közös szerveződés képessége, a szakszervezeti mozgalmon belül és azon túl (például a civil társadalommal) koalíciók építése. Az ehhez a kompetenciához tartozó workshop szintén az olasz acélgyár példájára épült, a cél a különböző érdekelt csoportok (a kormány, a tulajdonosok, a munkavállalók, a szakszervezet, a zöld és civil szervezetek, valamint a helyi lakosok) érdekeinek azonosítása, majd közös nevezőre hozása volt.
Az egész képzésen talán az utolsó, kollektív kompetencia gyakorlat volt a kedvencem, mivel itt a különböző csoportok szerepét vettük fel, a kormány vagy éppen a gyártulajdonos nevében érveltünk, vitáztunk – rámutatva arra, hogy mennyire nehéz ennyi különböző érdeket összeegyeztetni, és hogy mennyire nehéz (lesz) a zöld átállás folyamatát úgy végigvinni, hogy akármelyik csoport érdekei és szempontjai kimaradnak belőle.
Ez utóbbi mellett a képzés másik tanulsága még az számomra, hogy habár az ETUI a zöld átállás folyamatára való felkészülés keretében készítette el az esettanulmányokat és dolgozta ki a kompetenciák keretrendszerét, ezekkel a készségekkel lényegében minden jó szakszervezetnek rendelkeznie kell – függetlenül attól, hogy milyen változásokkal, milyen ellentétes érdekekkel kell megküzdenie.
A beszámolót készítette: Veér Zsófia a SZEF delegáltja.
