Keresés
Close this search box.

Rendszerkritikából fakadó együttműködés a kelet-európai szakszervezeti mozgalomban

Az online konferencián, amelyet 2020. november 26-án rendeztek meg közel egy tucat szakszervezeti, vagy azokhoz köthető aktivista vett részt, köztük Dvorácskó Balázs a SZEF Szervezési titkára is. Az aktivisták saját országukban erőteljes szervezési munkát folytatnak a civil szféra különböző területein a dolgozók megszervezése érdekében. A két panelből álló eseményen résztvevők nagyon széles spektrumon mozognak szervezeteik fejlettségét, valamint földrajzi helyzetüket tekintve, hiszen Grúziától Szlovéniáig több országot is érintettünk.

Több, gazdasági szempontból hátrányos helyzetű országban, így Grúziában is a tradicionális szakszervezetekbe vetett bizalom nagyon alacsony és a progresszív gondolatok (új fajta szervezési technikák, eddig szervezetlen területek feltérképezése, megszervezése) nem nyertek befogadást. Az elsősorban szolgáltató szektorban szerveződő új érdekvédelmi csoportok a *prekariátus réteget érik el és azon belül alakítják bázisukat. A kiszorítottság miatt új szakszervezet alakításába kezdtek, amely az előbb említett területen maradt továbbra is aktív. A dolgozók bizalma nagyon alacsony nemcsak a hagyományos érdekvédelmi szervezetek, de a közösségi szerveződések irányában is mely a demokrácia-deficit és a kézzelfogható korrupciónak tudható be.

Érdekes szervezeti fejlődésről számoltak be szlovén aktivisták (Delavska svetovalnica – Munkás Tanácsadó Iroda), akik annak idején az országba érkező migráns munkavállalóknak nyújtottak tanácsadást, betöltve azt a hatalmas űrt, amelyet egyetlen szakszervezet sem töltött be. Az évek alatt kialakított klienskör és a szájról szájra terjedő hírük erős bázist épített a már 6 fővel operáló szervezet köré, amit jelenleg 1500 taggal büszkélkedhet annak ellenére, hogy semmilyen toborzást nem végeztek. A történet legérdekesebb pontja, hogy az alapításkor Tanácsadó Iroda Migráns Dolgozóknak nevet viselték, amelyet az érintettek kérésének megfelelően elhagyta a migráns szót, lévén, hogy a tagok nem bevándorlóként tekintenek magukra, hanem büszke munkásokként, illetve semmi köze nem volt névváltoztatásnak a 2015-től tapasztalható migráció-ellenességhez, főleg hogy zömében egykori Jugoszláv területről érkeztek a munkások.

A SZEF részéről Dvorácskó Balázs a most lezárult lakhatás és szakszervezet témát mutatta be, amely jó példája annak, hogy kooperációban milyen ügyek lehetnek felmérhetők és bevonhatóak a dolgozói érdekérvényesítésbe. Emellett felvázolta azokat a lehetőségeket, amelyek a kutatás során feltárultak, mint további társadalmi együttműködési lehetőségek a különböző társadalmi szereplők (civilek, szakszervezetek, önkormányzatok) között. A kooperáció elengedhetetlen a szakszervezetek számára, ha reagálni szeretnének a társadalmi kihívásokra és nyitniuk kell a civilek felé.

A szerb Information and Communications Technology Union (ICTU) aktivisták is hamar kívül találták magukat a tradicionális szakszervezeti intézményrendszeren, amikor is egy projekt keretén belül elkezdték megszervezni a telekommunikációs területen dolgozókat. Miután a szakszervezeti kapcsolatuk nem akart erőforrásokat tenni a munkába, inkább új szervezetbe fogtak, ami lefedi a teljes területet. A szektoriális lefedettség különösen hasznosak bizonyult, hiszen a területen dolgozók elég sűrűn váltják a munkahelyeiket és így folyamatosan az új szakszervezeti tömörülés hálójában maradnak.

Az albán Organizata Politike aktivistája a hallgatóktól induló alulról szerveződésüket emelte ki, amelyhez nem voltak partnerek a depolitizált és rugalmatlan helyi szakszervezeti szövetségek. Jelenleg 200 taggal és 50 aktivistával dolgoznak és működésük hajnalán call centerekben dolgozók megszervezésébe kezdtek bele, miután a közösségük több tagja kötődött ehhez az ágazathoz. Miután albán szakszervezetek segítségre nem számíthattak, hogy erőforrásokat és együttműködést biztosítsanak a szervezőmunkájukhoz és a tovább fejlődéshez, így az Uni Globalhoz fordultak 2018-ban, akik azóta is kapacitásokat bocsátanak a rendelkezésükre. Ezekután a textil iparban kezdtek szervező munkába, ahol a korábban említett elutasítás miatt egy új, második szakszervezetet alapítottak. Ezek mellett a bányaiparban is szervezőmunkához kezdtek, ami teljesen új kihívásokat jelent a számukra és más közelítést igényel a munkások bevonását illetően. Itt fontos megjegyezni, hogy a privatizciót követően a dolgozók 24 havi munkadíja tűnt el egy offshore adóparadicsomban és nem volt munkáltató, akivel szemben érdeket lehetett volna érvényesíteni.  Mindenesetre több megmozdulás szerveződött a ezen a területen is az elmúlt időben, amit pozitívumként értékelnek. Mivel nem találtak támogatókat a jelenlegi politikai rendszerben saját útra térnek és hamarosan saját parlamenti képviselő állítására fognak vállalkozni.

Az első bemutatókat követően átbeszéltük, hogy mely szervezeteknél van formális vagy informális képzés. A szerb aktivistákon kívül senki nem jelzett vissza létező, átgondolt tudásátadásról, a beszámolók leginkább ad hoc, személyes vagy csoportos agitációról szóltak, csekély hatásfokkal. A képzések hiányát a szűkös erőforrásaikkal magyarázták a résztvevők.

Kitértünk az anyagi erőforrásokra is, ahol is az albán aktivisták tagdíjakból, az abból megvalósuló kutatásokra és szervezésekre fordítanak, de az utazást, szállásolás, étkeztetést baráti, aktivista alapon oldják meg egymás között.

Az első etap zárásként a munkások egyéni (a munkavállalástól eltérő) problémáinak befogadására tértünk rá és hogy azokat hogyan kezelik az adott aktivista szervezetek. A szerb aktivisták ezeket kollektív üggyé próbálják átalakítani, a szlovén és horvát aktivisták ezekre is rezonálnak, hiszen így alakítják ki a kölcsönös bizalmat. A grúz és albán résztvevők erőforráshiányra panaszkodtak és hogy már csak nagyon későn, eszkalálódott helyzetben találják meg őket a munkások, amikor már nagyon nagy baj van.

A második részben bemutatkozott az Uni Európa szervezési projektje a varsói székhelyű Central European Organising Center (COZZ), amely a kelet-európai és a törökországi dolgozói szerveződéseket igyekeznek felrázni és idéntől már Magyarországon is jelen vannak. Céljuk, hogy segítsék a szakszervezetek szervező munkáját, újraélesszenek ágazati szerveződéseket és teljesen szervezetlen területeken kezdjenek szervezői munkába. A módszerük célirányosságon és mérhetőségen alapszik. Az adott területeket előbb felmérik és bemérik és ehhez készítik elő a stratégiát a szervezők bevonásával. A COZZ elsősorban a hagyományos és jól bevált szervezési modellre épít, amely személyes beszélgetésekre és rengeteg terepmunkára épül nem kapkodva, vagy megkerülve a dolgozók minél szélesebb bevonását a szervezőmunkába.

Ezekután bemutatkozott egy szlovén társadalmi kutatóközpont, a Center Za Druzbeno Raziskovanje (CEDRA), amely 14 kutatóval dolgozik, akik közül csak egy tag van foglalkoztatva. A céljuk, hogy a munkásokról szóló kutatások a politikai üggyé váljanak, valamint a kutatói munka mellett, képzéseket tartsanak és végezzenek. A szervezt története legalább másfél évtizedre nyúlik vissza, hiszen korábban hallgatói és munkás szerveződésekben tevékenykedett. Később politikai képvisletet alakítottak a Levica (Baloldai Párt) és a szakszervezetek között, valamint társadalmi bázisépítésbe kezdtek több szektorban is. 

A horvát BRID 2012-ben kezdte meg a működését, mint hallgatói szerveződés. Korán felismerték, hogy a munkavállalói érdekképviseletek nagyobb erőfölénye tudna változásokat előidézni. A konföderációk nem fogadták őket, viszont kisebb szakszervezetek befogadták az ötleteiket és előbb önkéntes, majd részmunkaidős alapon foglalkoztatták őket szervezési feladatokra, ami addig teljesen ismeretlen volt a területen. Egy idő után több szerveződés rossz szemmel figyelte a munkájukat, ami megnehezítette a dolgukat és nem mindenkivel sikerült együtt dolgozniuk. Ők is szomorúan állapították meg, hogy a szakszervezetek költenek jogi segítségnyújtásra, vagy éppen PR-ra, de profi szervezőkre egyáltalán nem. Idéntől ők is részt vesznek a UniGlobal programjában és közös szervezési projektekbe kezdenek a gondoskodás (beteg/idős/fogyatékos ellátás) területén, azon belül is a versenyszférában.

Bemutatkozott a szerb Masina online újság is, ami hasonlóan a magyar Mércéhez kiemeleten foglalkozik a dolgozók életével és szerveződéseivel 2014 óta. Próbálnak hidat képezni a média és a dolgozói oldal között.

Záró előadóként Meszmann T Tibor méltatta a sokszínű és fontos kezdeményezéseket, szervezeteket. Egyben reflektált arra is, hogy az új szerveződések és projektek egy sajátos űrt pótolnak: olyan feladatokat látnak, vagy láthatnak el, melyekre a hagyományos szakszervezeteknek jellemzően (már) nincs kapacitásuk. A rendszerváltás óta különösen a szakszervezetek intézményesült kutatási kapacitásai, illetve a képző, önképző infrastrukturája épült le, az új kezdeményezések mintha arra lennének hivatottak, hogy ezt a fontos feladatot pótolják, illetve ezekben új impulzusokat adjanak. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy fontos a múlt ismerete, az adott közegben beágyazott intézményrendszerek működésének gyakorlati tudása. A „hagyományos” szakszervezetek olyan intézményi tudással rendelkeznek, melynek átadása, felhasználása kulcsfontosságú nemcsak a kezdeményezések hatékony működése szempontjából (mely szerinte egy másodlagos szempont), hanem a társadalmi szabályozás és a közjó ápolása, közfeladatok ellátásának szempontjából is.

Mivel rengeteg kérdés merült fel a résztvevők között, így úgy döntöttünk, hogy egy második alkalommal tovább boncolgatjuk a kelet-európai tapasztalatokat és, hogy ki mit lát a saját tapasztalati alapján.

 

A rendezvényt a Rosa Luxemburg Alapítvány támogatta és Szolidáris Gazdasági Központ szervezésében valósult meg. Külön köszönet Gagyi Ágnesnek és Sidó Zoltánnak a megjelenésért!

*prekariátus: kiszolgáltatott helyzetben lévő, rugalmatlanul foglalkoztatott dolgozói csoport.

 

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Képzés-fejlesztés a szakszervezeteknél

2024. január 14. és 16. között a belgiumi Gentben tartotta az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) a 3 napos képzés-fejlesztési műhelymunkáját. A közös munka első két napjában elsősorban a képzések tervezése,

Egymástól tanultak oktatási résztvevőink

2025. január 21-én a késő délutáni órákban online találkozott az oktatási programunkban résztvevő több aktivista tapasztalatcserére. Az esemény első felében Tóth Tünde a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke ismertette a szervezetükben