Földiák András SZEF elnök írása a témában
Fontosnak és teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk Soós Adrianna által “A nők és a férfiak közti bérezési különbségek európai kitekintésben és Magyarországon” című a Szakszervezetek.hu oldalon megjelent cikkben jelzett problémát.
A jelenlegi helyzethez rendkívül sok minden hozzátartozik. A közszféra területén például az, hogy a nők sokkal nagyobb arányban dolgoznak igazságtalanul háttérbe szorított területeken. Így például a szociális ágazatban, a közgyűjteményekben, az egészségügy bérintézkedéssel nem érintett területein. Tehát ez a kedvezőtlen arány maguknak a szakmáknak a lebecsüléséből is következik. De ez nem, hogy nem menti a helyzetet, hanem súlyosbítja. Elfogadhatatlan, hogy nem csak az egyes személyek esetében szenvednek el a nők hátrányos megkülönböztetést, hanem ágazatonként is, mert vannak összességében hagyományosan sokkal nagyobb arányban női munkaerőt foglalkoztató szakterületek és a mai intézkedésekkel pontosan ezeken a területeken nem volt semmiféle alapbér emelés hosszú ideje. A kormány azt állítja, hogy 2008 óta nem volt bérrendezés, és ez formálisan igaz is, azonban ez a 2008-as bérrendezés egy rendkívül szerény, sokaknak tényleges béremelkedést nem eredményező intézkedés volt, valójában átfogó bérrendezés 2002-ben volt. Ami óta rendkívül szerény becslések szerint is 60 % körüli infláció volt, továbbá eltörlésre került a 13. havi juttatás és sok intézményben egyéb, akkor meglévő kedvezmény. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy van akinek az intézményétől kapott összes juttatása a felét éri a 2002 évinek.
Amikor a SZEF az ellen tiltakozik, hogy a kormány semmiféle tervet, de koncepció-vázlatot sem készített a köztisztviselői és közalkalmazotti bérek átfogó, minden szakterületre kiterjedő rendezéséről, amikor az eddigi bérintézkedésekből kimaradt szakterületek bérrendezéséért harcolunk, akkor igen határozottan a nők egyenlőtlen bérezéséért is fellépünk. Márpedig ez ellen minden eszközzel harcolunk. A kimaradt szakterületek kérdése lesz a szeptember 24-i OKÉT ülés egyik kiemelt napirendje is.
Emellett határozottan törekszünk a az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének az érvényesítésére, amely egyébként sok egyéb okból is sérül, nem csak a nemek közötti egyenlőtlenség okán (pl. a kereskedelemben előírt és másol sehol nem kötelező 100 %-os vasárnapi túlóradíj esetében). Ha konkrét, személyes, egyedi esetben semmi oka nincs annak, hogy a női munkavállaló kevesebb bérezésben részesül, mint a vele azonos besorolású, korú, végzettségű, képességű és teljesítményű férfi kollégája, és ezt szakszervezeti tagunk igényli, akkor készek vagyunk munkajogi eljárás kezdeményezésére.
Mindezek mellett teljes mértékben egyetértünk a nevezett cikkben is jelzett alábbi javaslatokkal:
– A női szakmaorientáció a jobban fizető szakmákba, a SZEF esetében a jobban fizető közszolgálati szakmákba.
– Nők továbbképzésének, felnőttképzésének támogatása.
– Gyesről visszatérők pozíciójának javítása mentorálással.
– Gyermekgondozást segítő szolgáltatások terjesztése, szociális gondozás fejlesztése (a nők tehermentesítése céljából).
– Nők vezetőképzése (a közszférában is).
– Nők előmenetelést akadályozó tényezők felszámolása.
– Esélyegyenlőség érvényesülésének figyelemmel kísérése.
Mindennek a megvalósítására törekszünk általános érdekérvényesítő munkánk során.
