Visegrádi országok szakszervezeteinek találkozója

Beszámoló a prágai V4 találkozóról

A visegrádi országok, azaz Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia szakszervezeti szövetségei minden évben találkoznak és megvitatnak egy-egy aktuális témát. Az idén a cseh szakszervezeti konföderáció, a CM KOS volt az ülés házigazdája, a találkozó szervezésében részt vett a német Friedrich Ebert Alapítvány is.

A megnyitóban Mirko Hempel, a Friedrich Ebert Alapítvány képviselője és a cseh szakszervezeti elnök, Jaroslav Zavadil üdvözölték a vendégeket, majd mindketten saját országuk aktuális politikai helyzetét elemezték. Németországban a választások utáni helyzetet, a lehetséges kormánykoalíciót, majd Jaroslav Zavadil elnök a cseh parlamenti választások esélyeit latolgatta, amelyen ő is indult a cseh szociáldemokrata párt jelöltjeként. (Mint ismerestes, Csehországban, augusztusban lemondott az akkor alig egy hónapja hatalomra került kormány és ezután októberre írták ki a parlamenti választásokat.) Véleménye szerint csak kis arányban fognak nyerni a szociáldemokraták, de nem szeretne kormánykoalíciót, hanem inkább szocdem kisebbségi kormányzást.

A találkozó első témája az országokban zajló aktuális események, a szociális helyzet, és a méltó munka napja révén a foglalkoztatással kapcsolatos témák áttekintése volt, külön megemlítve a bizonytalan foglalkoztatást, és a szociális párbeszédet helyzetét.  Zavadil elnök szólt a cseh gazdasági helyzetről is néhány szót, szerinte országában még koránt sincs vége a válságnak, mert pl. az 1933as világválság óta sose volt olyan magas a munkanélküliség, mint most.

A közelmúltbeli cseh szociális párbeszéd sem volt túl sikeres, bár sikerült néhány nemzeti megállapodást megkötniük és sikerrel védték meg a Munka törvénykönyvét, amit eredetileg bele akartak „olvasztani” a Polgári törvénykönyvbe. Sikerült megvédeniük a szakszervezeti jogokat is, melyek európai viszonylatban is magas szintűnek mondhatók. A gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozások viszont rossz irányba változtak, nehezebb lesz a jövőben kollektív szerződéseket kötni, és mivel romlik az ország versenyképessége, a cseh szakszervezetek attól tartanak, hogy a jövendő kormány meg akarja majd nyirbálni a szociális hálót.

Csehországban a munkanélküliség az ILO definíciója szerint 8%, amit a CM KOS kb. 10 % körülinek gondol. A foglalkoztatási adatok nem mutatnak várható növekedést.

A bizonytalan munkát illetően Pavel Janicko szakértő elmondta, hogy próbálják náluk is visszavágni a munkavállalók jogait, és általában azzal illetik Csehországot, hogy nem elég rugalmas a munkaerőpiaca. A CM KOS szerint a rugalmasítás nem oldana meg semmit, mert abból nem lesz több új munkahely, viszont a dolgozókat kevesebb védelem, és alacsonyabb bérek illetnék, ez a folyamat pedig tovább súlyosbítaná a már amúgy is egyre nagyobb méreteket öltött informális és rejtett foglalkoztatást. A rejtett foglalkoztatás alatt a cseh kollégák azt értik, hogy amikor úgy alkalmaznak valakit, hogy az illető valójában egyéni vállalkozó. Ez természetesen tovább növeli a problémákat, kevesebb az adóbefizetés, nem fizetnek elegendő járulékot, stb. Problémásnak látják még az ügynökségeken keresztül történő foglalkoztatást is. Növekszik a dolgozó szegények száma is, ők azok, akik 14 000 cseh korona alatt van a havi fizetésük. A minimálbér Csehországban 8500 Korona.

A magyar helyzetről szóló előadást Lajtay György, a MOSZ szakértője tartotta meg, Az előadás anyagát előzetesen leegyeztették a konföderációk. Az előadás anyaga elérhető itt.

A lengyel konföderációk közül először az OPZZ ismertette az általuk készített szakszervezetekre vonatkozó közvélemény kutatás eredményét, melyben arra kerestek választ, hogy mennyire támogatják a szakszervezeti akciókat. Az derült ki, hogy az első akciókat még a népesség kisebb része támogatta csak, de ez az arány később már a lakosság felére módosult. Kiderült az is, hogy a lakosság nem eléggé tájékozott szakszervezeti ügyekben. A népesség megoszlása szerint a legtöbb támogató a fiatalok között van, a legkevesebb pedig az idősek közül kerül ki. Ezt azzal magyarázzák, hogy a fiatalok munkanélkülisége Lengyelországban is magas, és a fiatalok azt is látják, hogy a szakszervezetek megpróbálnak tenni valamit a probléma megoldásáért. 

A Solidsarnosc elnöke, Piotr Duda a szociális párbeszéd helyzetét mutatta be. Elmondta, hogy a lengyel konföderációk egységesen kiléptek a szociális párbeszéd fórumából, mert ami ott folyt, az nem volt valódi párbeszéd. Sajnos kimondható, hogy Lengyelországban nincs érdekegyeztetés, de addig sem volt, amíg a szakszervezetek ott ültek a megfelelő fórumon, mert a kormány kiegyezett a munkáltatókkal.

Lengyelországban már 67 év a nyugdíjkorhatár, a munkaerőpiac meglehetősen rugalmas, a legtöbben határozott idejű munkaszerződéssel dolgoznak. Az országnak nő a versenyképessége, de a bérek nem nőnek, ugyanakkor a menedzserek bérek magas.  A szürkegazdaság aránya kb. 25%, az adóelkerülés még magasabb.

A munkanélküliek száma kb. 2 millió, kb. ugyanennyi fiatal külföldön dolgozik és kb. 4-500 000 fő sehol sincs regisztrálva, azaz ők biztosan a szürkegazdaságban tevékenykednek.

Szlovákia helyzetét Jozef Kollár elnökismertette, megtudtuk, hogy a minimálbér 292 EUR, míg a szegénységi küszöb 364 EUR. A KOZ SR azt akarja elérni, hogy egy dolgozó béréből a járulékok levonása után is megmaradjon annyi, hogy senki ne kerüljön a szegénységi küszöb alá, valamint azt, hogy a minimálbér elérje az átlagbér 60%-át. Szlovákiában 821 EUR az átlagbér, 337 EUR a minimálbér, és 198 EUR a létminimum. A minimálbér 2014-től 352 EUR lesz. A szlovák Munka törvénykönyvéről megtudtuk, hogy 2011-ben jelentősen lerontották a szakszervezeti és a kollektív jogokat, de 2013-ban ezeket némileg módosították a munkavállalók javára. A szociális párbeszéd jelenleg magas színvonalú, mert most szociáldemokrata kormány van, mely addig, amíg a szakszervezetek nem „pénzt kérnek”, addig tárgyal. A legnagyobb probléma a munkanélküliség. A szlovák konföderáció 3 prioritása: aktivizálni a munkaerőpiacot, megtartani a meglévő munkahelyeket és a szociális vívmányokat.

A beszámolók után vita kerekedett arról, hogy vajon jó megoldás-e kilépni egy meglévő érdekegyeztető fórumról. A cseh szakszervezetek is nagy vitát folytattak a témáról, de végül a tagszervezetek többsége arra voksolt, hogy maradjanak benne az érdekegyeztető fórumban.

A délelőtt lezárásaként Józef Niemiec, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkárhelyettese kapott szót. Elmondta, hogy az érdekegyeztetés Európa-szerte válságban van, látható ez pl. Görögországban, Portugáliában, Írországban stb. is. De ha arra gondolunk, hogy a most a válságban lévő dél-európai országok, melyek helyzete a 2. világháború után hasonló volt a visegrádi országokéhoz, ma, még válság után is jobb helyzetben vannak, mint a V4 országok ma. Sajnos Európában lefelé történő alkalmazkodás van, ami nem jó és a kilátásaink sem túl jók. Az ETUC jelenleg egy európai beruházási terv kidolgozásán dolgozik, melyet a szervezet Végrehajtó Bizottsága október végén fog megtárgyalni.

Délután a V4 országok nyugdíjhelyzetének megvitatása következett. 

Csehországban a nyugdíjrendszer 3 pillérű, az első pillér a felosztó-kirovó rendszeren alapul, a második a 2011-ben bevezetésre került magánnyugdíj pénztárak, a harmadik pillér pedig az önkéntes alapú öngondoskodás, ami lehet önkéntes nyugdíjpénztári tagság, vagy valamilyen nyugdíjkiegészítő biztosítás. A magánnyugdíjalapokba azonban az akkori kormány várakozásaival ellentétben kevesen léptek be, és a szakértők attól tartanak, ha magasabb lenne az átlépők aránya, akkor nagyobb összeg kerülne kivonásra az I. pillérből, mai tovább rontaná a helyzetet. A szakszervezetek szerint a nyugdíjakat újra kell tárgyalni. A kormány növelte a harmadik pillér, a népszerű önkéntes nyugdíj-kiegészítő takarékosság állami támogatását. Probléma lesz azokkal a vállalkozókkal, vagy vállalkozónak álcázott munkavállalókkal, akik alig fizetnek be maguknak nyugdíjjárulékot és nagyon kevés lesz majd a nyugdíjuk. A helyzet a demográfiai problémák miatt is kritikus.

Lengyelországban is három pillére van a jelenlegi nyugdíjrendszernek, és hasonló problémákkal küzdenek, mint a csehek. Ott is felmerült a magánynyugdíj pillér megszüntetésének lehetősége, de ezt a lehetőséget végül elvetették. A szakszervezetek azt javasolták, hogy a magánnyugdíj pénztári tagok tagjai bármikor léphessenek át az I. pillérbe, de ez a javaslat elutasításra került. Arról is volt szó, hogy esetleg maximalizálnák a kifizetendő nyugdíj mértékét, de ez a szakszervezetek szerint nem megoldás, mert ha valaki elérné a kifizethető összeg felső határát, ellátás nélkül maradna. Félő még egy, a kanadai nyugdíjrendszerhez hasonló rendszer bevezetése is, ami ugyan több összetevőből állna, de inkább járulék lenn, mint nyugdíj. Felmerült a nyugdíj helyett egy olyan szociális biztosítás fizetésének lehetősége is, amely mindenki számára ugyanannyit fizetne. Sajnos a befizetett összegeket másra, és nem a nyugdíjakra költik. A szakszervezetek ráadásul nem tagjai a nyugdíjalapok felügyelőbizottságának, és nem tudják figyelemmel kísérni, hogy mit csinálnak a munkavállalók által befizetett pénzzel. Probléma még, hogy Lengyelországban sem jobb a helyzet a demográfiai szituációt tekintve.

Szlovákiában is hárompillérű a nyugdíjrendszer, hasonlóan a Cseh Köztársasághoz és Lengyelországhoz. Az első pillér a felosztó-kirovó rendszeren alapul, a 2. a magánnyugdíj pénztár, a harmadik pillér az önkéntes nyugdíjpénztár. A II. pillérbe befizetett összegek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi pénzpiacokhoz. A nyugdíjkorhatár 65 év lesz, fokozatosan bevezetve. A szakszervezetek szerint újra kell tárgyalni a nyugdíjak kérdését, mert a generációs problémák miatt nemsokára súlyos gondok lesznek, mert míg napjainkban egy nyugdíjas nyugállományát 1,6 alkalmazott befizetéséből állja a Szociális Biztosító, 2060-ban már csak 0,74 aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra. Már most is próbálják visszafogni a nyugdíjvalorizáció mértékét, jövő januárban az ideinél kisebb mértékű lesz a nyugdíjemelés, a gondoskodás visszahelyeződik az államra és egyre nagyobb szerepet kellene, hogy játsszon a szolidaritás. A KOZ SR elnöke szerint a szakszervezeteknek az is feladata, hogy odafigyeljenek a politikusokra és ne hagyják az államot csődbe jutni.

A magyar nyugdíjrendszert Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke mutatta be. Az előadás anyaga elérhető itt.

A V4 találkozó résztvevői az ülés után, a hagyományoknak megfelelően kiadtak egy közös nyilatkozatot, melynek szövege már olvasható a SZEF honlapján. A találkozón a SZEF képviseletében Koller Erika nemzetközi titkár vett részt, a következő V4 ülés egy év múlva, Lengyelországban kerül majd megrendezésre.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Svéd delegáció fogadása

Budapestre látogatott a Saco-S, azaz a svéd központi közigazgatásban dolgozók szakszervezete. Kollégáink közel 3000 taggal, 60%-os szervezettséggel bírnak az államigazgatásban. A SZEF elnöke és irodavezetője mellett a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége

SZEF workshop vezetőknek

A legkitartóbb kollégák már az 5. ciklusban járnak a SZEF oktatási programjában. Most 2 napos workshop keretében szakszervezet történelemmel, társadalomismerettel, a szociális Európa intézményvével ismerkedtek és a klíma/válságon gondolkodtak közösen.

Szeptemberi EGSZB vélemények

Sürgős intézkedéseket kell elfogadni az uniós polgárokat és fogyasztókat fenyegető energiaszegénység megelőzése és kezelése érdekében. Az EGSZB szeptemberi Plenáris ülése által elfogadott állásfoglalás és érdekesebb vélemények Az energiaszegénység kezelése és