Visegrádi országok szakszervezeteinek találkozója

Beszámoló a prágai V4 találkozóról

A visegrádi országok, azaz Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia szakszervezeti szövetségei minden évben találkoznak és megvitatnak egy-egy aktuális témát. Az idén a cseh szakszervezeti konföderáció, a CM KOS volt az ülés házigazdája, a találkozó szervezésében részt vett a német Friedrich Ebert Alapítvány is.

A megnyitóban Mirko Hempel, a Friedrich Ebert Alapítvány képviselője és a cseh szakszervezeti elnök, Jaroslav Zavadil üdvözölték a vendégeket, majd mindketten saját országuk aktuális politikai helyzetét elemezték. Németországban a választások utáni helyzetet, a lehetséges kormánykoalíciót, majd Jaroslav Zavadil elnök a cseh parlamenti választások esélyeit latolgatta, amelyen ő is indult a cseh szociáldemokrata párt jelöltjeként. (Mint ismerestes, Csehországban, augusztusban lemondott az akkor alig egy hónapja hatalomra került kormány és ezután októberre írták ki a parlamenti választásokat.) Véleménye szerint csak kis arányban fognak nyerni a szociáldemokraták, de nem szeretne kormánykoalíciót, hanem inkább szocdem kisebbségi kormányzást.

A találkozó első témája az országokban zajló aktuális események, a szociális helyzet, és a méltó munka napja révén a foglalkoztatással kapcsolatos témák áttekintése volt, külön megemlítve a bizonytalan foglalkoztatást, és a szociális párbeszédet helyzetét.  Zavadil elnök szólt a cseh gazdasági helyzetről is néhány szót, szerinte országában még koránt sincs vége a válságnak, mert pl. az 1933as világválság óta sose volt olyan magas a munkanélküliség, mint most.

A közelmúltbeli cseh szociális párbeszéd sem volt túl sikeres, bár sikerült néhány nemzeti megállapodást megkötniük és sikerrel védték meg a Munka törvénykönyvét, amit eredetileg bele akartak „olvasztani” a Polgári törvénykönyvbe. Sikerült megvédeniük a szakszervezeti jogokat is, melyek európai viszonylatban is magas szintűnek mondhatók. A gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozások viszont rossz irányba változtak, nehezebb lesz a jövőben kollektív szerződéseket kötni, és mivel romlik az ország versenyképessége, a cseh szakszervezetek attól tartanak, hogy a jövendő kormány meg akarja majd nyirbálni a szociális hálót.

Csehországban a munkanélküliség az ILO definíciója szerint 8%, amit a CM KOS kb. 10 % körülinek gondol. A foglalkoztatási adatok nem mutatnak várható növekedést.

A bizonytalan munkát illetően Pavel Janicko szakértő elmondta, hogy próbálják náluk is visszavágni a munkavállalók jogait, és általában azzal illetik Csehországot, hogy nem elég rugalmas a munkaerőpiaca. A CM KOS szerint a rugalmasítás nem oldana meg semmit, mert abból nem lesz több új munkahely, viszont a dolgozókat kevesebb védelem, és alacsonyabb bérek illetnék, ez a folyamat pedig tovább súlyosbítaná a már amúgy is egyre nagyobb méreteket öltött informális és rejtett foglalkoztatást. A rejtett foglalkoztatás alatt a cseh kollégák azt értik, hogy amikor úgy alkalmaznak valakit, hogy az illető valójában egyéni vállalkozó. Ez természetesen tovább növeli a problémákat, kevesebb az adóbefizetés, nem fizetnek elegendő járulékot, stb. Problémásnak látják még az ügynökségeken keresztül történő foglalkoztatást is. Növekszik a dolgozó szegények száma is, ők azok, akik 14 000 cseh korona alatt van a havi fizetésük. A minimálbér Csehországban 8500 Korona.

A magyar helyzetről szóló előadást Lajtay György, a MOSZ szakértője tartotta meg, Az előadás anyagát előzetesen leegyeztették a konföderációk. Az előadás anyaga elérhető itt.

A lengyel konföderációk közül először az OPZZ ismertette az általuk készített szakszervezetekre vonatkozó közvélemény kutatás eredményét, melyben arra kerestek választ, hogy mennyire támogatják a szakszervezeti akciókat. Az derült ki, hogy az első akciókat még a népesség kisebb része támogatta csak, de ez az arány később már a lakosság felére módosult. Kiderült az is, hogy a lakosság nem eléggé tájékozott szakszervezeti ügyekben. A népesség megoszlása szerint a legtöbb támogató a fiatalok között van, a legkevesebb pedig az idősek közül kerül ki. Ezt azzal magyarázzák, hogy a fiatalok munkanélkülisége Lengyelországban is magas, és a fiatalok azt is látják, hogy a szakszervezetek megpróbálnak tenni valamit a probléma megoldásáért. 

A Solidsarnosc elnöke, Piotr Duda a szociális párbeszéd helyzetét mutatta be. Elmondta, hogy a lengyel konföderációk egységesen kiléptek a szociális párbeszéd fórumából, mert ami ott folyt, az nem volt valódi párbeszéd. Sajnos kimondható, hogy Lengyelországban nincs érdekegyeztetés, de addig sem volt, amíg a szakszervezetek ott ültek a megfelelő fórumon, mert a kormány kiegyezett a munkáltatókkal.

Lengyelországban már 67 év a nyugdíjkorhatár, a munkaerőpiac meglehetősen rugalmas, a legtöbben határozott idejű munkaszerződéssel dolgoznak. Az országnak nő a versenyképessége, de a bérek nem nőnek, ugyanakkor a menedzserek bérek magas.  A szürkegazdaság aránya kb. 25%, az adóelkerülés még magasabb.

A munkanélküliek száma kb. 2 millió, kb. ugyanennyi fiatal külföldön dolgozik és kb. 4-500 000 fő sehol sincs regisztrálva, azaz ők biztosan a szürkegazdaságban tevékenykednek.

Szlovákia helyzetét Jozef Kollár elnökismertette, megtudtuk, hogy a minimálbér 292 EUR, míg a szegénységi küszöb 364 EUR. A KOZ SR azt akarja elérni, hogy egy dolgozó béréből a járulékok levonása után is megmaradjon annyi, hogy senki ne kerüljön a szegénységi küszöb alá, valamint azt, hogy a minimálbér elérje az átlagbér 60%-át. Szlovákiában 821 EUR az átlagbér, 337 EUR a minimálbér, és 198 EUR a létminimum. A minimálbér 2014-től 352 EUR lesz. A szlovák Munka törvénykönyvéről megtudtuk, hogy 2011-ben jelentősen lerontották a szakszervezeti és a kollektív jogokat, de 2013-ban ezeket némileg módosították a munkavállalók javára. A szociális párbeszéd jelenleg magas színvonalú, mert most szociáldemokrata kormány van, mely addig, amíg a szakszervezetek nem „pénzt kérnek”, addig tárgyal. A legnagyobb probléma a munkanélküliség. A szlovák konföderáció 3 prioritása: aktivizálni a munkaerőpiacot, megtartani a meglévő munkahelyeket és a szociális vívmányokat.

A beszámolók után vita kerekedett arról, hogy vajon jó megoldás-e kilépni egy meglévő érdekegyeztető fórumról. A cseh szakszervezetek is nagy vitát folytattak a témáról, de végül a tagszervezetek többsége arra voksolt, hogy maradjanak benne az érdekegyeztető fórumban.

A délelőtt lezárásaként Józef Niemiec, az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkárhelyettese kapott szót. Elmondta, hogy az érdekegyeztetés Európa-szerte válságban van, látható ez pl. Görögországban, Portugáliában, Írországban stb. is. De ha arra gondolunk, hogy a most a válságban lévő dél-európai országok, melyek helyzete a 2. világháború után hasonló volt a visegrádi országokéhoz, ma, még válság után is jobb helyzetben vannak, mint a V4 országok ma. Sajnos Európában lefelé történő alkalmazkodás van, ami nem jó és a kilátásaink sem túl jók. Az ETUC jelenleg egy európai beruházási terv kidolgozásán dolgozik, melyet a szervezet Végrehajtó Bizottsága október végén fog megtárgyalni.

Délután a V4 országok nyugdíjhelyzetének megvitatása következett. 

Csehországban a nyugdíjrendszer 3 pillérű, az első pillér a felosztó-kirovó rendszeren alapul, a második a 2011-ben bevezetésre került magánnyugdíj pénztárak, a harmadik pillér pedig az önkéntes alapú öngondoskodás, ami lehet önkéntes nyugdíjpénztári tagság, vagy valamilyen nyugdíjkiegészítő biztosítás. A magánnyugdíjalapokba azonban az akkori kormány várakozásaival ellentétben kevesen léptek be, és a szakértők attól tartanak, ha magasabb lenne az átlépők aránya, akkor nagyobb összeg kerülne kivonásra az I. pillérből, mai tovább rontaná a helyzetet. A szakszervezetek szerint a nyugdíjakat újra kell tárgyalni. A kormány növelte a harmadik pillér, a népszerű önkéntes nyugdíj-kiegészítő takarékosság állami támogatását. Probléma lesz azokkal a vállalkozókkal, vagy vállalkozónak álcázott munkavállalókkal, akik alig fizetnek be maguknak nyugdíjjárulékot és nagyon kevés lesz majd a nyugdíjuk. A helyzet a demográfiai problémák miatt is kritikus.

Lengyelországban is három pillére van a jelenlegi nyugdíjrendszernek, és hasonló problémákkal küzdenek, mint a csehek. Ott is felmerült a magánynyugdíj pillér megszüntetésének lehetősége, de ezt a lehetőséget végül elvetették. A szakszervezetek azt javasolták, hogy a magánnyugdíj pénztári tagok tagjai bármikor léphessenek át az I. pillérbe, de ez a javaslat elutasításra került. Arról is volt szó, hogy esetleg maximalizálnák a kifizetendő nyugdíj mértékét, de ez a szakszervezetek szerint nem megoldás, mert ha valaki elérné a kifizethető összeg felső határát, ellátás nélkül maradna. Félő még egy, a kanadai nyugdíjrendszerhez hasonló rendszer bevezetése is, ami ugyan több összetevőből állna, de inkább járulék lenn, mint nyugdíj. Felmerült a nyugdíj helyett egy olyan szociális biztosítás fizetésének lehetősége is, amely mindenki számára ugyanannyit fizetne. Sajnos a befizetett összegeket másra, és nem a nyugdíjakra költik. A szakszervezetek ráadásul nem tagjai a nyugdíjalapok felügyelőbizottságának, és nem tudják figyelemmel kísérni, hogy mit csinálnak a munkavállalók által befizetett pénzzel. Probléma még, hogy Lengyelországban sem jobb a helyzet a demográfiai szituációt tekintve.

Szlovákiában is hárompillérű a nyugdíjrendszer, hasonlóan a Cseh Köztársasághoz és Lengyelországhoz. Az első pillér a felosztó-kirovó rendszeren alapul, a 2. a magánnyugdíj pénztár, a harmadik pillér az önkéntes nyugdíjpénztár. A II. pillérbe befizetett összegek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi pénzpiacokhoz. A nyugdíjkorhatár 65 év lesz, fokozatosan bevezetve. A szakszervezetek szerint újra kell tárgyalni a nyugdíjak kérdését, mert a generációs problémák miatt nemsokára súlyos gondok lesznek, mert míg napjainkban egy nyugdíjas nyugállományát 1,6 alkalmazott befizetéséből állja a Szociális Biztosító, 2060-ban már csak 0,74 aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra. Már most is próbálják visszafogni a nyugdíjvalorizáció mértékét, jövő januárban az ideinél kisebb mértékű lesz a nyugdíjemelés, a gondoskodás visszahelyeződik az államra és egyre nagyobb szerepet kellene, hogy játsszon a szolidaritás. A KOZ SR elnöke szerint a szakszervezeteknek az is feladata, hogy odafigyeljenek a politikusokra és ne hagyják az államot csődbe jutni.

A magyar nyugdíjrendszert Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke mutatta be. Az előadás anyaga elérhető itt.

A V4 találkozó résztvevői az ülés után, a hagyományoknak megfelelően kiadtak egy közös nyilatkozatot, melynek szövege már olvasható a SZEF honlapján. A találkozón a SZEF képviseletében Koller Erika nemzetközi titkár vett részt, a következő V4 ülés egy év múlva, Lengyelországban kerül majd megrendezésre.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Előny is lehet a digitalizáció a munkaerőpiacon?

Az európai szociális partnerek 2020 júniusában kötötték meg a Digitalizációról szóló európai autonóm keretmegállapodást. Az európai szintű megállapodás tagállami szintű érvényesülését a nemzeti szintű szociális partnereknek kell biztosítaniuk, a tagállami

Kedves választ kaptunk a TIM-ből

Mint az ismert, a SZEF levélben fordult a Miniszterelnökhöz, hogy támogassa az európai minimálbér irányelv tervezet kapcsán. Annak ellenére, hogy Magyarország tartózkodott a szavazás során, a tervezet elfogadásra került, amit

Brüsszelből üzenjük

Beszámoló az ETUC Végrehajtó Bizottságának 2022. június 22-23-i üléséről Hosszú idő után ismét személyes jelenlét mellett zajlott az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Végrehajtó Bizottsági ülése Brüsszelben. A Bizottság sok minden