SZEF: Tisztes munkáért, tisztes fizetést a közszolgálatban!

Összefoglaló a pénteki Közszolgálati Munkavállalói Találkozóról

December elejére közszolgálati demonstrációt szervez az ország érdekében a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF), ha a kormány továbbra se ad érdemi választ kérdéseikre – jelentette be Varga László, a konföderáció elnöke a Tisztes Munka Világnapján, október 7-én rendezett fórumon. A tisztes közszolgálatért mottóval szervezett találkozóra meghívták a kormány több tagját is azzal a céllal, hogy a SZEF tagszervezeteinek képviselőivel véleményt cseréljenek a tisztességes közszolgálati munka munkavállalói, fenntartói és kormányzati feltételeiről. A meghívottak nem éltek a lehetőséggel.

József Attila ma is időszerű, Hazám című versét szavalta el Papp János színművész A tisztes közszolgálatért címmel megrendezett találkozó kezdetén a Tisztes Munka Világnapján. Varga László, a SZEF elnöke megnyitójában a költemény egyik mondatát, az „Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad”-at idézve azt mondta: szomorúan, elkeseredve, időnként elborzadva gondolt arra, hogy most, a 21. század második évtizedében is időszerű ez a vers. Az elnök elmondta: az ügyvivő testület egy hónapja két fontos döntést hozott. Ennek megfelelően a szakszervezeti akcióegység részeként részt vettek az október 1-jei Kossuth téri demonstráción, a Tisztes Munka Világnapján pedig elindították a közszolgálatban dolgozók helyzetéről szóló komoly és előre mutató eszmecsere sorozatot. A pénteki, nyitó rendezvény időpontját nem véletlenül választották, mert a Tisztes Munka Világnapján lehet és kell is beszélni a tisztes közszolgálati munkáról. A találkozó meghirdetésekor meghatározó kormányzati szereplőkkel erről szerettek volna eszmét cserélni.

Úgy tűnik, nem ért ide senki” – mondta éppen Varga László, amikor négy fotót tartalmazó tábla érkezett a terembe, amelyek Navracsics Tibor igazságügyi, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás, Pintér Sándor belügyminisztert és Czomba Sándor, a társadalmi párbeszédért felelős államtitkárt ábrázolták. A bábukat a pódiumon felállított elnökségi asztalnál a névtábláknak megfelelően helyezték el, a felszólalók „nekik” címezve mondták el felmerülő kérdéseiket.

Varga László rögtön élt is a lehetőséggel, s közölte: a tisztes munka feltételei közé besorolja a szervezkedés alapjogát, és azt, hogy a munkavállalók és az őket képviselő szervezetek részt vegyenek, részt vehessenek az őket érintő döntések meghozatalmában. Elsőként Czomba Sándor államtitkártól azt kérdezte: hogyan látja e jogok megvalósulását egy olyan országban, amelyik tagja az ENSZ Munkaügyi Szervezetének, az ILO-nak, és az ILO-konvenció döntő többségét kihirdette, törvénybe foglalta, ugyanakkor megszüntette az Országos Érdekegyeztető Tanácsot? Miért nem tudták befogadni a szakszervezetek, közöttük a SZEF írásban elküldött javaslatát a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényhez, hogy legyen e tanács tagja a kormány, és az NGTT hozzon létre olyan albizottságot, amely tovább tudja folytatni a tripartit párbeszédet?

A fórum egyik moderátora, Fehér József, a SZEF alelnöke – moderátortársa, Bárdos Judit, szintén SZEF-alelnök biztatására – Navracsics Tibort szólította meg, két táblázattal illusztrálva kérdéseinek indokoltságát. A miniszterelnök-helyettest arról faggatta: a most már nyilvánossá vált költségvetés kapcsán hogyan gondolja a kormány, folytatja az előző kormány vétkes mulasztásait, és 2009 óta immár negyedik éve, 2012-ben se változik egyetlen egy fillérrel se a közszolgálati illetmény mértéke? Nem lesz ennek a helyzetnek is az a következménye, mint a 2002-es kormányzati lépésnek, az azóta is sokak által elátkozott 50 százalékos közalkalmazotti tarifaemelésnek, vagyis hogy nem lehet majd másképp közszolgálati illetménytáblát korrigálni, mint ismét egy nagyarányú beavatkozással? Vagy például mit szólnak majd azok a középfokú végzettséggel rendelkező, 24 éve földhivatalban, a kincstárnál vagy éppen okmányirodában dolgozók, ha ugyanannyi fizetést kapnak, mint a frissen belépő kollégáik? A leglényegesebb a Tisztes Munka Világnapján is, hogy a tisztes munkáért van-e tisztes fizetés. Ezzel kapcsolatban nemcsak az a kérdés, hogy hogyan alakul a helyzetük azoknak a közszolgálati munkavállalóknak, akik talán túl lojálisak is a Magyar Köztársaság kormányához, ennél is lényegesebb, hogy az általuk ellátott feladatok és szolgáltatások működőképesek lesznek-e 2012-ben és az azt követő időszakban – mondta.

Bárdos Judit , a BRDSZ főtitkáraként, Pintér Sándor belügyminisztert arra emlékeztette, hogy az 1999-es tüntetésükön megkérdezték, miért igyekszik az akkori kormány< – amelyben szintén Pintér volt a tárcavezető – felszámolni a belügyi munkavállalók szociális ellátását szolgáló hálózatot? A válasz az volt, hogy megszüntették az óvodákat, a bölcsődéket, a közétkeztetést, felszámolták a könyvtárat, és 2011-re megszűnt az összes belügyi üdülő.

1999-ben és ma is azt kérdezzük miniszter úrtól, hogy miért csorbítják az érdekképviseletek jogait, miért becsülik le a szakszervezeteket és szervezték formálissá az érdekegyeztetést? Követeljük az érdemi párbeszédet a minisztérium vezetésével, nem elégszünk meg azzal, hogy csak tájékoztassanak minket, és ne vonjanak be a különböző eljárásokba. Nem üzengetni akarunk a kormánynak, hanem tárgyalni akarunk – jelentette ki a főtitkár, hozzátéve, hogy addig üljenek le a tárgyalóasztalhoz, amíg ez nem késő. Bárdos Judit azt is megkérdezte a minisztertől, második kormányzása idején hogyan minősíti a minisztériumi érdekegyeztetést, a belügyi munkavállalók helyzetét? Utalt arra, hogy a BM irányítása alatt ma több mint 66 ezer ember dolgozik, akik 2002 óta semmiféle érzékelhető béremelést nem kaptak. Mit csinál, miniszter úr? Egyáltalán harcol, és ha igen, tud-e eredményt elérni?

Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Szakszervezetének elnöke felidézte Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő kijelentését, amely szerint nem volt még kormány, amelyik ennyit egyeztetett volna, mint a jelenlegi. “Vagy én élek egy másik bolygón, vagy valaki nem mond igazat” – fogalmazott az érdekvédő, majd elmondta, hogy a Fidesz-KDNP-kormány regnálása óta például a szociális ágazatban egyetlen egy alkalommal se hívták össze a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Tanácsot. Réthelyi Miklós minisztertől azt kérdezte: mikor kívánják összehívni a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Tanácsot annak érdekében, hogy beszéljenek például a szociális ágazatban dolgozók munkakörülményeiről, bérhelyzetéről, életkörülményeiről és a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepcióról?

A már napvilágot látott koncepció teljes mértékben meg fogja változtatni a szociális ellátórendszert, és az érintettek csak annyit tudnak róla, hogy feladatfinanszírozás lesz – tette hozzá az elnök. Mint mondta, zárt ajtók mögött készül az új szolgáltatási törvény, amely más feladatköri rendszert, más finanszírozási rendszert fog meghatározni. Milyen szolgáltatási rendszerben gondolkodik a kormány, milyen finanszírozási elvek alapján kívánja működtetni a továbbiakban az intézményeit, bölcsődéit, gyermek- és idősotthonait vagy egyéb átmeneti szociális otthonait, mi marad önkormányzati feladat, ha marad, hiszen készül az új önkormányzati törvény is ezzel párhuzamosan, amelyről azt lehet hallani, hogy szeretnék kivenni a bölcsődei ellátás kötelezettségét.

Mi változik a közeljövőben az önkormányzati, a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció és az új szociális szolgáltatási törvény kapcsán? A bölcsődékkel kapcsolatban Szűcs Viktória azt is megkérdezte a minisztertől, mikor kívánják megszüntetni a bölcsődék diszkriminatív finanszírozási rendszerét? Nincs ma Magyarországon olyan intézményrendszer, amely ennyire diszkriminatív lenne. Pl: míg az óvodák esetében a felvett gyerekek után jár a normatíva, a bölcsődéknél az számít, hogy hány nap van bent a gyerek az intézményben. Pedig akkor is fűteni, világítani kell a bölcsődében, ha a fél csoport hiányzik például egy járvány idején, akkor ezeket a költségeket miért nem lehet állami költségvetésből lehívni? – vázolta a problémát a szakszervezeti elnök, aki szerint az egy főre eső bölcsődei normatíva 30-40 százalékát fedezi a költségeknek.

A bölcsődék az év 251 napjára kapnak pénzt, átlagokkal számolva 120 fős bölcsődében 92 gyerek után lehet lekérni a normatívát, így a normatíva 30 százaléka eleve elvész – hangsúlyozta Szűcs Viktória. A feladatfinanszírozással kapcsolatban felvetette: azt fogják-e számolni, hány Süss fel Nap-ot énekel vagy mondókát mond el a kisgyermeknevelő a bölcsődében a gyerekeknek, és ez után kapják-e a normatív finanszírozást, vagy azt, hogy hányszor emelték fel, hányszor vigasztalták meg az apróságokat? Mégis, milyen elvek alapján képzelik el az új finanszírozási rendszert? – kérdezte a minisztertől. További diszkriminatív ügynek nevezte a Fidesz-KDNP-kormány által bevezetett megemelt bölcsődei térítési díjat. Mint mondta: nincs olyan intézményrendszer, amelyben az élelmezési nyersanyagköltségen túl még 50%-os rezsiköltséggel megemelt térítési díjjal többet kellene fizetni az adott korosztály szüleinek, mint a bölcsődében.

Mikor veszik észre, hogy diszkriminatív ez az eljárási mód, és mikor fogják az eredetinek megfelelően visszamódosítani – tette fel újabb kérdését Szűcs Viktória. Réthelyi Miklós miniszternek címezve, az európai uniós irányelvekre hivatkozva azt is felvetette, hogy elkészült a szülői szabadságra vonatkozó módosított irányelv, melynek elemei viszont nem jelennek meg az új munka törvénykönyvében, mint ahogy egyéb uniós irányelvek sem. Mikor kívánják figyelembe venni az uniós irányelveket, és mikor kívánják ezeket a magyar jogrendszerbe beépíteni?

Az ifjúság érdekében is szót emelt az érdekvédő, amikor elmondta, a vele egykorú fiatalok szeretnének jól élni, gyermeket vállalni, családot alapítani Magyarországon. A jó életért keményen dolgoznának, ha lenne hol ebben az országban. De köszönhetően a politikusoknak, egyre kevesebb a munkahely, csak a reménytelenség látható. A magát család-barátnak hirdető kormány politikájával azon munkálkodik, hogy hogyan inflálja el a GYES-t és hogyan kérjen több pénzt a bölcsődei férőhelyekért. Ha nem változik meg ez a tendencia, a fiatalok egyre nagyobb tömegei hagyják el az országot, de nem önszántukból, hanem kényszerűségből – fogalmazott Szűcs Viktória, majd megkérdezte a minisztereket: mit tesz azért a kétharmados Fidesz-KDNP-kormány, hogy ez a tendencia megváltozzon?

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke közölte: a pedagógusok nemcsak azért vannak jelen a találkozón, hogy kérdéseket tegyenek fel, hanem azért is, mert jelenlétükkel akarják tiltakozásukat kifejezni a jogalkotás eddigi gyakorlata ellen, az érdekegyeztetés teljes mellőzésével hozott törvénykezés, a szakmai és a munkavállalói képviseleti szervezetek véleményének meghallgatása nélkül készített, nagy ívű tervezetek miatt. Szerinte a közoktatás csak látszólag a PSZ ügye, a közoktatás közügy. Az egész magyar társadalmat közvetlenül vagy közvetve érinteni fogják tervezett változások és azok hatásai. Ezért fontos, hogy valamennyien, akik felelősen gondolkodnak Magyarország jövőjéről, felemeljék szavukat a változtatási szándékok ellen – jelentette ki.

Az elnök asszony esszenciát adott a közoktatás átalakításáról. Mint mondta: a múlt hét végén végre közzétették a nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepcióját, amely úgy készült, hogy alkotói nem adtak lehetőséget arra, hogy véleményüket, javaslataikat elmondhassák. Hoffman Rózsa államtitkár asszony szeptember óta járja az országot, fórumokon ismerteti a tervezetet, és arra hivatkozik, hogy a köznevelési koncepciót a PSZ támogatja. Galló Istvánné elismerte, hogy az államtitkár szeptember 5-én valóban vendége volt a PSZ országos vezetőségének, és szóban ismertette az általa fontosnak ítélt koncepció tervezetét, de – állítja – egy szó se hangzott el arra vonatkozóan, hogy a szakszervezet ezt a tervezetet támogatná. Hogyan is tehettük volna, amikor szeptember elején még nem ismertük a dokumentumban leírtakat?! – kérdezte. Kitért arra, hogy a tervezet szerint államosítják a közoktatási intézményeket. Ez azt jelenti, hogy nem az önkormányzatok fogják fenntartani az iskolákat, hanem az állam, amely a kormányhivatalokon keresztül irányítja, ellenőrzi az intézményekben folyó oktató-nevelő munkát.

Nem lesz beleszólása se a település közösségének, se a pedagógusoknak, se a szülőknek abba, hogy mi történjék az iskolában. Az államosítás azt is jelenti, hogy az iskolákat minden ellenállás nélkül összevonhatják, bezárhatják. A településen élők, a gyerekek igényét nem fogja figyelembe venni a kormányhivatal – hívta fel a figyelmet az érdekvédő. Kifogásolta, hogy 3 éves kortól kötelező lesz az óvoda, az általános iskolában bevezetik az egész napos iskolát úgy, hogy ennek a feltételei nincsenek meg. De ezzel nyílik lehetőség arra, hogy az állam átvegye a gyerek nevelését, ha akarja a család, ha nem. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a szülő elveszíti azt a jogát, hogy beleszóljon a saját gyereke nevelésébe – jelentette ki.

Galló Istvánné úgy látja, az új nemzeti alaptanterv, az egységes kerettanterv, az egyforma tankönyvek az azonos célú elvek, amelyeket az állam határoz majd meg. Ez lesz a jövő. A közoktatás átalakításának valódi oka az, hogy megteremtse, intézményesítse a hatalom ideológiai nevelésének színterét. Az államosított iskolák lesznek azok, ahol az új embertípus kinevelődik majd a hatalom által előírt ideológiai nézetek szerint. A tervek szerint ugyanis megszüntetik a rugalmas iskolakezdést, és a gyereket – akár iskolaérett, akár nem – bekényszerítik az iskolapadba. Igaz, szét is válogatják őket, tanulhatnak gyógypedagógiai, fejlesztő vagy normális osztályokban – tette hozzá. Gallóné azzal sem ért egyet, hogy a hatalom dönti el, a 8. osztály befejezése után ki hova felvételizhet, tovább csak az tanulhat, aki a mércét megüti. Aki nem felel meg a követelményeknek, annak a közoktatás nem segíti a valódi felzárkóztatást, a 16 éves tankötelezettség bevezetésével az államnak nem lesz kötelezettsége, hogy törődjön velük. A szakképzés átalakítása szerinte azt eredményezi, hogy a szakiskolából kikerülő gyerekek tudása a betanított munkások tudásával lesz egyenlő. Ezekhez a tervekhez nem lesz szükség annyi iskolára, mit amennyi most van, és természetesen ennyi pedagógusra sem – tette hozzá.

A pedagógus életpálya modell bevezetésével több mint egy éve hitegetik a társadalmat – emlékeztetett Galló Istvánné, majd a tervezetet elemezve hangsúlyozta, hogy megemelik a pedagógusok kötelező óraszámát és előírják az intézményben való kötelező tartózkodásukat. Így lesz lehetőség arra, hogy az eddigi túlmunkáért kapott pénzt ne kelljen kifizetni, hiszen a helyettesítés, a tanórán kívüli munka letudható a 32 órás kerettel. Mindehhez szigorú minősítések társulnak, s ide tartozik az etikai szabályok betartása, a pedagógus megbízhatóságának a vizsgálata. A hatalom fogja megmondani, hogy mi az etikus, és az ő értelmezése szerint leszünk megbízhatóak vagy sem – sorolta a problémákat a szakszervezeti vezető, ide sorolva, hogy ha a pedagógus nem felel meg és állását veszti, panasszal ugyan élhet, de a bírósági jogorvoslat lehetőségével nem. Ha a tervek megvalósulnak és államosítják az iskolákat, 16 évre csökkentik a tankötelezettségi korhatárt, ha a szakképzést így alakítják át, a gimnáziumi férőhelyek számát 40 százalékkal csökkentik, a pedagógusok terhét tovább növelik, ha központi bérszabályozás lesz, mindez iskolabezárást, nagy elbocsátást eredményez – vázolta a jövő rémképét az érdekvédő, aki szerint mindez nem szolgálja a gyerekek érdekeit, és nem ez a megoldás fogja az oktatás színvonalát emelni.

Gallóné kitért arra is, hogy az átalakításhoz, a pedagógusok keresetének megnöveléséhez nincs meg az anyagi fedezet. A szakszervezet úgy látja, az iskolabezárásokkal, több tízezer pedagógus elbocsátásával akarják előteremteni a megemelt bérekhez szükséges pénzt. Ezzel kapcsolatban azt kérdezte Réthelyi minisztertől, kinek használ, kinek jó mindez, ha a pedagógus, mint szellemi tőke munkanélküli lesz, vagy vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt a szürkeállományt kiengedhetjük a rendszerből? Mi lesz, ha a lakosság által elutasított körzetesítés állami vezérléssel mégis megvalósul, ha a 3 éves szakmunkásképző betanított munkásokat fog kibocsátani, akik a munkaerő-piacon nem tudnak elhelyezkedni, ha a gimnáziumi továbbtanuláshoz csak a kiváltságosoknak lesz lehetőségük, ha a felsőfokú továbbtanulás leszűkül, csak kisebb tankönyv-választék lesz, ha az egész napos iskola feltételei nincsenek meg, mégis kötelező lesz, ha az intézményekben agyonhajszolt pedagógusok fognak dolgozni? – vetette fel a kérdéseket a PSZ vezetője, hozzátéve, hogy nincs értelme sorolni ezeket a kérdéseket, mert a döntéshozók nem akarják meghallani, megérteni. „A hatalom dölyfösen azt hiszi, hogy a szakszervezeteket leírhatja, pedig a szakszervezeteknek köszönhető, hogy a munkahelyeken ma még munkabéke van – hívta fel a figyelmet a továbbiakban, s úgy fogalmazott: „mert mi felelősen gondolkodunk Magyarországról. Ha azonban az indulatok elérik azt a kritikus pontot, amikor a kollégáink saját bőrükön érzik majd a nagy tervek, a rossz döntések hatását, és elindulnak a vad sztrájkok, a munkamegtagadások, a spontán utcai demonstrációk, akkor már késő lesz”.

Gallóné felvetéseit folytatva Varga László elmondta, hogy részt vett a napokban a Fenntartható Fejlődés Tanácsának ülésén, amely a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Stratégiája 2012 című dokumentumot tárgyalta. A vitában azt találta mondani, hogy egyáltalán minek foglalkoznak ezzel, és hogyan vehető komolyan egy dokumentum, amikor abban egy olyan mondat is szerepel, hogy a nők mortalitása 5-10 százalékkal változik, attól függően, hogy hány évet töltenek az oktatásban. Megkérdezte, hogy a Magyar Köztársaság fenntartható fejlődés stratégiája 2012 dokumentummal hogyan párosítható össze azzal, amit a PSZ elnöke összefoglalt, azt, hogy csökken a tankötelezettségi idő, hogy átalakítják a szakképzést, hogy érdemi oktatás nem, de túlmunka lesz, hogy nincs is szükség közismeretre, miért tanuljunk nemzeti történelmet vagy nemzeti nyelvet? Hogyan lehet összekapcsolni, hogy a felére csökkentik az állami finanszírozású felsőoktatást? Mi szükség erre?

Lázár András, szintén a SZEF alelnöke azt vetette fel, hogy politikai alapon osztogat színházigazgatói állásokat a nemzeti együttműködés kormánya. „Nem így képzelem el a nemzeti együttműködést” – jelentette ki, hozzátéve: megelégedne azzal is, ha a jelenlegi törvényeket betartva, a szakszervezetekkel való együttműködést és kötelező együttműködést betartanák. Ez ma nem megy. A közmédia területén dolgozóként alelnöke a SZEF-nek, és elmondhatja, hogy a szabad nyilvánosság, az újságírók szabadsága, a szabad sajtó úgy szenved és úgy próbálja a maga harcát megvívni a mai körülmények között, mint a pedagógusok, a kulturális területen vagy a gazdaságban dolgozók.

A Tisztes Munka Világnapján kijelenthető, hogy ezt a harcot tisztes szakszervezetekkel lehet megvívni. Ezzel kapcsolatban pedig van mit tenni, mert anélkül, hogy a szakszervezetek megerősödjenek, készek legyenek az együttműködésre, az eggyé válásra, ezt a harcot nem fogják megnyerni. A hatalom ennél sokkal erősebb, sokkal rafináltabb, nagyon sok eszköze van arra, hogy kikerülje a szakszervezeteket, és ellenük tehet. „Magunkra kellene ébredni, meg kellene beszélni, hogy mi a helyes út abban a folyamatban, ami a mai valóságban zajlik” – szólította meg a találkozó résztvevőit Lázár András, aki szerint az nem helyes út, amelyen egyes szakszervezetek járnak, hogy vezetőik külön tárgyalnak és cserben hagyják a többi szakszervezetet. A Tisztes Munka Világnapján ezt fel kell vállalni, és ki kell mondani, hiszen a tisztes munkához nemcsak tisztes munkakörülmény, tisztes bér, hanem tisztes érdekvédelem is tartozik.Ezért innen üzenjük szakszervezeti barátainknak, hogy maradjanak barátok, és ne legyenek árulók” – fogalmazott Lázár András.

Úgy érzem magam, mint 2000-ben – kezdte felszólalását Árva János, az MKKSZ elnöke. Utalt arra, hogy két éven keresztül hiába könyörögtek a kormánynak, hogy álljon már szóba az érdekvédőkkel. „Mi odaültünk az asztal egyik felére, a másik oldalon ugyanakkor senki nem ült, így akkor is egymással próbáltunk egyeztetni” – idézte fel az előző Orbán-kormány egyeztetési gyakorlatát. Az elnöki asztalhoz állított bábukhoz fordulva azt kérdezte: tudják-e önök, tisztelt uraim, hogy mi a tisztes munka? Tudják-e, hogy mit jelent az, ha több százezer ember attól fél, hogy indoklás nélkül elbocsátják a munkahelyéről? Tudják-e önök azt, hogy a közszférában 2009 óta egyetlen fillérrel se növelték az illetményt? Tudják-e, mit jelent az, ha valaki úgy megy be a munkahelyére dolgozni, hogy a hányinger kerülgeti a gyomoridegességtől, és a munkára se tud koncentrálni attól való félelmében, hogy elküldhetik, csak azért, mert nem tetszik a főnökének, vagy ha egyesek szerint munkaidőn kívül úgy viselkedik, ami nem méltó a bizalomra? Tudják-e azt, hogy ha valakit elküldenek a munkahelyéről, akkor családokat veszélyeztetnek? Kapkodással semmit nem lehet megoldani – jelentette ki Árva János.

Az MKKSZ elnöke felidézte a Mellettedvagyunk.hu elnevezésű tömörülés konferenciáján történteket, ahol a munka törvénykönyvéről volt szó, s ahol három országgyűlési képviselő, egy MSZP-s, egy jobbikos és egy LMP-s – is megjelent. Ezt Árva a politika oldaláról történő támadásként értékelte, s azt szűrte le, hogy a politikai pártok most azt várják a szakszervezetektől, hogy váltsák meg az országot. A szakszervezetek tegyék meg azt, amit a politikai pártok nem képesek megtenni, elsősorban azért, mert rendkívüli módon tehetetlen az ellenzék – állapította meg. Nagyon oda kell figyelnünk, nehogy az történjen, mint történt jó néhány kormány regnálása alatt, hogy senki más nem hibás ebben az országban, csak a szakszervezetek és a közszférában dolgozók – intett az elnök, aki szerint ezek a fontos kérdések, s ha a meghívott kormánytagok elfogadták volna a SZEF meghívását, ki lehetett volna belőlük kényszeríteni a választ. Tisztes munkát, tisztes elismerést, tisztes életet ebben az országban, mert aki itt él, az ind megérdemli – zárta szavait Árva János.

Papp Zoltán, a BRDSZ általános főtitkár-helyettese arról beszélt, hogy 1993 óta szolgál a hivatásos pályán rendőrként, és 18 éve csak átgondolatlan átszervezések 22-23. epizódját éli meg – volt, amikor egy évre négy átszervezés is jutott – emlékeztetett. Kormányok jöttek-mentek, elképzelések, ötletek váltották egymást, de igazából azt az eredményt, amit célul kitűztek, senkinek nem sikerült elérni – állapította meg. Mint mondta, ezért is szomorú, hogy a meghívott miniszterek és az államtitkár nem méltatták arra a rendezvényt, hogy a jelenlétükkel megtiszteljék.

Papp Zoltán a belügyminiszternek azt a kérdést tette fel: mivel és mikor kívánja ellensúlyozni a rendőri állomány – beleértve a közalkalmazotti, köz- és kormánytisztviselői állományt is – alkotmányos jogainak korlátozását? Hogyan és mivel kívánja helyreállítani a rendőri hivatás megbecsülését? Milyen intézkedéseket tervez a rendőrség anyagi és morális helyzetének javítására? Hogyan és mikor tervezi elfogadható arányba hozni az egyre növekvő rendőri jelenlét igényét és a szolgálatban eltöltött órák számár, figyelemmel arra, hogy a rendőr is ember, valakinek az apja, fia vagy lánya. „A törvénytervezetek és a koncepciók erdejében egyetlen tényezőt hiányolok, a legfontosabbat, ami a legfőbb érték, és az nem más, mint az ember” – mondta a főtitkár-helyettes.

Fehér József – élve moderátori szerepével – felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a héten megalakul a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács. Ez – mint mondta – jelentős változás lesz, de kérdés, hogy fordulatot hoz-e. Egy új helyzetet teremt az, ha valóban megalakul a versenyszféra országos érdekegyeztető fóruma, akkor az OKÉT-nak nemcsak a törvények, de a gyakorlat alapján is fel kell értékelődnie. Fehér az OKÉT ügyvivőjeként levélben kérte az illetékes államtitkártól, Kard-Kovács Kolostól, hogy hívják össze az OKÉT-ot, de közel négy hete nincs válasz. „Egyszerűen kormányzati bunkóság, hogy nem válaszolnak a levélre. Ez egyszerű modortalanság. Elvárjuk, hogy valamilyen módon reagáljanak” – fogalmazott.

A találkozón szót kért Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke is, aki Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettestől azt kérte, árulják el, miért ülnek háttal a vonaton? Köztudott, hogy előremenetben sokkal gyorsabban lehet menni. Megkérdezte azt is, hogy 2011. október 7-én, az ILO által 16 évvel ezelőtt létrehozott Tisztes Munka Világnapján Magyarországon van-e nemzeti ILO-tanács? E testületnek tagja ugyan, de mivel tavasszal megszűnt az Országos Érdekegyeztető Tanács, amelynek az ILO egy munkabizottsága, nem tudja, hogy van-e nemzeti tanács.

A KSZSZ elnöke utalt arra, hogy a háromoldalú tárgyalások a munkabéke szempontjából is fontosak. Magyarország 71 ILO-egyezményt ratifikált, közöttük azt, amelyik a tripartizmust megfogalmazza. Ezért is érthetetlennek tartja, hogy a kormány miért tiporja lábbal az érdekegyeztetést. Az elnök szerint Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nem érti a tripartizmus lényegét, és nem ért egyet vele. Emlékeztetett arra, hogy Demján Sándor, a nagyvállalkozó, a VOSZ elnöke a közelmúltban azt mondta: erős szakszervezetekre van szükség, és folyamatos érdekegyeztetés kell. Agg Géza felhívta a figyelmet arra is, hogy ahol működik a tripartizmus, keleten, nyugaton, északon vagy délen, ott hiába szegény egy ország, a gazdasági válság miatti megrázkódtatás sokkal kisebb mértékű. Széchenyi István idézve azt mondta: egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen, és mi sokan vagyunk.

Szót kért a fórumon a Pedagógusok Szakszervezetének egyik tagja, Endrődy Zoltánné is. A testnevelő tanár elmondta, hogy 42 évet tanított, és amikor a pályára lépett természetes volt, hogy szakszervezeti tag lett. Ma úgy látja, a 21. század elején egy ilyen rendszerváltozásnak nem lett volna szabad végbemennie. Össze kellett volna fogni az ellen, hogy néhány év alatt milliárdosok lettek és másfél millió ember került utcára. „Akkor úgy éreztem, a szakszervezetek adják azt az erőt, amivel ez ellen lehet küzdeni. El is kezdtem szervezkedni a főváros II. kerületében, hogy a megszűnt szakszervezetet újjáépítsem. Bekapcsolódva az érdekvédelmi munkába azonban azt tapasztaltam, hogy a szakszervezetek érdekvédelmi munkája nem tud politikamentes lenni. És ez a legnagyobb hibája” – mondta.

Nem szabadna megengedni, hogy a politika befolyásolja a tevékenységünket, mert emiatt nem támogatják a szakszervezeteket a munkavállalók – tette hozzá. Endrődy Zoltánné szerint sokan úgy érzik, hogy a szakszervezet nem tekinti elsődleges feladatának a munkavállalók érdekeinek képviseletét, vezetőik saját pecsenyéjüket sütögetik. Úgy véli, az érdekvédelmi munkának teljesen politikamentesnek kellene lennie ahhoz, hogy eredményes legyen és tömegeket tudjon maga mögé állítani. A pedagógus – mint mondta – egyetért Kónya Péternek, a szakszervezeti akcióegység operatív törzse egyik vezetőjének felvetésével, amely szerint problémás, hogy egyes munkahelyeken, ágazatokban több szakszervezet is működik, amelyek együttműködés helyett egymás ellen dolgoznak. A pedagógusok is két szakszervezethez tartoznak, és láthatóan szó sincs együttműködésről, úgy tűnik, mintha egymás ellenségei lennének – mondta, hozzátéve, hogy ez más területeken is így van. Miért nem fogunk össze? Amíg nincs összefogás, nem is lesz eredmény – sommázta véleményét Endrődy Zoltánné.

Elmondta azt is, hogy a köznevelési tervezettel kapcsolatban megkereste az Országgyűlés illetékesét, az Országgyűlés Oktatási Hivatalában el is mondhatta véleményét. Lehet, hogy nem lesz eredménye, de meghallgattak – fogalmazott a pedagógus, aki szerint a szakszervezeteket is meghallgatnák, ha összefognának. Endrődyné kérdéseket is feltett a fórumon, így azt is, hogy ha a szakszervezetek kiharcolták a 8 órás munkaidőt, most, amikor óriásit fejlődött a világ, miért nem harcolják ki a 6 órás munkaidőt? Miért lehet, hogy a multik 10-12 órát dolgoztatnak éhbérért? Miért tehetik meg ezt nálunk a multik? Mondandóját összegezve kijelentette: ilyen célokat kellene kitűzni és mindjárt szélesebb lenne az összefogás, és sokkal többen támogatnák a szakszervezeket.

A találkozó zárásaként Varga László arra vállalkozott, hogy a felvetett kérdések némelyikére válaszol. Leszögezte, hogy a tisztes közszolgálat érdekében keserves kompromisszumokra van szükség, és elsősorban tárgyalás. Szerinte még az akciók se szólhatnak másról, mint a tárgyalások felgyorsításáról – a megállapodás reményében. Október elseje után a SZEF azt akarta, hogy induljon már el végre valami párbeszéd, mert az, ami ma folyik, az elfogadhatatlan. Az elnök azért is fontosnak tartja, hogy választ kapjanak a felvetett kérdésekre, mert azok alapján akár újra is gondolnák az ágazati igényeket, követeléseket. „Lehet vállalni 5-6 évig tartó bérstopot, ha tudjuk a közös célt, és tudjuk, hogy hogyan részesülünk ennek a közös eredményeiből. De vállalhatatlan az a húsz év, az az előző nyolc év, vállalhatatlan ez a másfél év, mert nem tudjuk, hogy miért csak megbélyegzett, meggyalázott, ha úgy tetszik, porba nyomott réteg vagyunk” – fogalmazott.

Varga László azt mondta: a magyar szakszervezetek legnagyobb tévedésének a rendszerváltás óta azt tartja, hogy a pártpolitikai függetlenség igényével függetlenítették magukat a politikától. Felelős állampolgár – legyen az közszolga, pedagógus vagy bölcsődei dolgozó, egyetemi oktató – igen is politizál, de ez nem azonos a pártpolitikával – jelentette ki. Az elnök szerint fontos, hogy a szervezett dolgozóknak legyen politikai értékrendjük, és ez a szolidaritás. A szakszervezeteknek nem a pillanatnyi pártpolitikai hatalom ellen, hanem attól függetlenül kell dolgozniuk. Ez az igény vonatkozik a SZEF-re is, amely vállalja a szolidaritás értékét, a felelősséget, ugyanakkor minden esetben a pillanatnyi hatalommal vitatkozva, ha lehet együttműködve, de egyben azt folyamatosan kritizálva dolgozik.

Varga László szerint mindazonáltal rosszul gondolkodik az, aki a szakszervezetek taglétszámi, szervezettségi, anyagi és szellemi erőforrásainak koncentrálása és összehangolt felhasználása nélkül képzeli el a magyar munkavállalók és a szakszervezetek jövőjét. Ezt azonban csak olyan alázattal lehet csinálni, mint ahogy a közszolgálati munka egészét végzik.

* * *

Az elnök bejelentette, hogy a SZEF október 21-én Miskolcon, egy héttel később Székesfehérváron, november 11-én Kaposváron, 25-én pedig Szolnokon regionális találkozóra hívja tagszervezeteit a közszolgálat különböző területeiről, hogy eszmét cseréljenek a tisztes közszolgálatról, a munkavállalói, a munkáltatói és a kormányzati felelősségről, a törvényhozói felelősségről. „Ha nem érünk el eredményt, készek vagyunk előkészíteni és megszervezni december elejére egy közszolgálati demonstrációt az ország érdekében” – jelentette be Varga László. (K.J.E.)

Forrás: Szakszervezetek.hu

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Október 1. Az idősek világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 1991-ben határozott arról, hogy október elsejét az idősek világnapjává nyilvánítja. A cél az volt, hogy felhívják a világ figyelmét az idősekre annak érdekében, hogy méltányos életkörülmények között

ILO 100 – és egy holnapi határidő

Dr. Agg Géza Magyarország ILO tagságának centenáriumára Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az első világháború befejezése után a szakszervezetek sürgetésére a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június

Beszámoló a NYOK nyári képzéséről

A Nyugdíjasok Országos Képviselete augusztus 30-án Zamárdiban nagyon tartalmas programmal értekezletet rendezett a szervezet tagjainak. Tekintettel arra, hogy a SZEF Nyugdíjas Választmánya is tagja a NYOK-nak ezért mi is résztvevők

A SZEF elnöke az EVDSZ vendége volt

2022. augusztus 27-én Csóti Csaba, a SZEF elnöke az Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (EVDSZ) vendége volt az EVDSZ családi napján. A kötelen beszélgetések során az EVDSZ egyes vezető tisztségviselőivel elsősorban a