Az olasz CISL és a spanyol UGT által szervezett képzésen vettem részt 2025. június 10-13. között Firenzében.
A kurzus célja az volt, hogy közösen elemezzük, milyen hatással van a zöld átmenet a munkahelyekre a különböző ágazatokban – különös tekintettel a munkakörülményekre, a bérekre, valamint a munkavédelemre, és hogy átgondoljuk, mit tehetnek a szakszervezetek az érintett munkahelyek minőségének javításáért, azaz a munkavállalókért. Hogyan biztosítható, hogy a zöld átmenet ne járjon a munkavállalói jogok csorbulásával, és hogy az új munkahelyek valóban jó minőségűek legyenek.
Bevezetésként az ETUI egyik kutatója előadásában röviden összefoglalta, milyen jelentős hatást gyakorol általában a zöld átmenet a munkavállalók helyzetére. Miközben egyes, környezetszennyezőnek tekintett ‘barna’ munkahelyek megszűnnek vagy átalakulnak, új, ‘zöld’ munkahelyek jönnek létre. Bár ez a folyamat összességében növelheti a foglalkoztatást, az új lehetőségek gyakran más földrajzi térségekben, eltérő szakmákban vagy képzettségi szinteken jelennek meg, és sokszor alacsonyabb bérezéssel, rosszabb munkakörülményekkel, illetve nagyobb bizonytalansággal járnak. Ráadásul mivel a zöld szektorok kevésbé szervezettek, ezekben a munkavállalók érdekérvényesítési lehetőségei is korlátozottabbak.
A kurzus a problémák kezelésére elsősorban a munkahelyek minőségének folyamatos monitorozását és a kollektív tárgyalások megerősítését javasolta. A helyzetértékeléshez az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) által 2008-ban kidolgozott Európai Munkaminőségi Indexet (Job Quality Index – JQI) ajánlották támpontként. A JQI hat dimenzió mentén értékeli a foglalkoztatás jellemzőit:
– Bérek színvonala és kiszámíthatósága
– Foglalkoztatás biztonsága
– Munka és magánélet egyensúlya
– Munkakörülmények
– Képzés és szakmai előmenetel
– Kollektív érdekképviselet
A kurzus ambiciózus célokat fogalmazott meg, azonban a szektorális problémák mélyebb
megismerésére sajnos nem nyújtott lehetőséget, és a résztvevők gyakorlati tapasztalatainak
megosztása, valamint a regionális sajátosságok közös megvitatása is háttérbe szorult. Különösen a közép- és kelet-európai térség kihívásai voltak nehezen beilleszthetőek ebbe a keretbe. A kulcsfontosságú gazdaságpolitikai folyamatok elemzése elmaradt, és a javasolt megoldások sem ezek figyelembevételével születtek meg. Természetesen olyan problémákról van szó, amelyekre nem könnyű megoldást találni, de az elhangzottak kevés támpontot nyújtanak a szakszervezetek és a munkavállalók számára az átmenet nehézségeinek kezeléséhez.
A beszámolót készítette Villányi Ilona, a SZEF delegáltja.
