Beszámoló a Szakképzési Szakértői Bizottság (ACTV)
2024. június 4-5-i brüsszeli üléséről
Bizottságunkban, mely az Európai Bizottság (az Unió kormánya) mellett működik, 2004 óta képviselem a magyar munkavállalókat. (Bizottságunkba minden tagország 3 főt delegál, egyet a kormányoldal, egy-egy főt pedig a munkaadók, illetve a munkavállalók.)
Ülésünk a szokásoknak megfelelően oldalülésekkel kezdődött, ahol lehetőség nyílt egyeztetni az oldalálláspontokat, majd ezután került sor a plenáris ülésre. A következőkben részletezem az egyes napirendi pontokban elhangzottakat. A beszámolóban azokat emeltem ki név szerint, akik a Bizottság felkérése alapján, az előterjesztések kiegészítéseként szóltak hozzá a napirendi pontokhoz (én is kaptam ilyen felkérést az oktatók helyzetével foglalkozó napirendi pontban).
Az ülés napirendi pontjai
1. Politikai fejlemények
A szokásoknak megfelelően a Bizottság üdvözölte a résztvevőket, és az elmúlt félév eseményeiről, valamint a közelgő eseményekről és kezdeményezésekről tájékoztatja az ACVT-t. A tájékoztató napirend legfontosabb pontjai a következők voltak:
- a Bizottság, a belga elnökség és az európai szociális partnerek megállapodtak a munkaerő- és készséghiány kezelésében és a szociális párbeszéd megerősítésében;
- a Bizottság március 20-án közzétette a munkaerő- és készséghiány EU-szerte történő kezelését célzó cselekvési tervet;
- május 13-án elfogadták a mobilitásról szóló európai tanácsi ajánlást;
- javaslat született a meglévő négy szabadságból álló keret kiegészítésére egy ötödik szabadsággal, amely a kutatásra, az innovációra, a tudásra és az oktatásra vonatkozik;
- közzétették az EKKR és az Europass értékelésének eredményeit;
- közzétették a Készségügyi Paktum eredményeiről szóló frissített jelentést.
Az ACVT tagjait tájékoztatták arról, hogy hamarosan kapnak egy kérdőívet, amelyben felkérik a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot a mikro-tanúsítványokról (micro credentials) szóló tanácsi ajánlás végrehajtásának állásáról. A Bizottság a 2021-2027-es digitális oktatási cselekvési terv félidős felülvizsgálatával összefüggésben az érdekelt felekkel folytatott konzultáció részeként is megkeresi majd az ACVT-t.
A belga elnökség emlékeztetett prioritásaira, és áttekintést adott az elmúlt öt hónap oktatással és képzéssel kapcsolatos eseményeiről, valamint főbb eredményeiről, többek között:
- a szociális jogok európai pillérének jövőjéről szóló La Hulpe-i nyilatkozatról
az “Európa mozgásban” című tanácsi ajánlásról; - az Európai Oktatási Térség megvalósítása érdekében az oktatás és képzés terén a tényeken alapuló szakpolitikák és gyakorlat előmozdításáról szóló tanácsi övetkeztetésekről;
A magyar elnökség ismertette a 2024-es év második felére vonatkozó prioritásait, amelyek között az oktatás és képzés területén a következők szerepelnek (rendelkezésre áll ehhez powerpoint bemutató):
- a versenyképes európai felsőoktatás előmozdítása;
- stratégiai partnerségek az oktatás és képzés területén;
- oktatási és képzési rendszereink digitális és zöld átállásának elősegítése.
2. A készségek európai éve
A Bizottság bemutatta a Készségek európai éve (EYS) tevékenységeit és eredményeit, kiemelve a nemzeti koordinátorok hálózatával és a nemzeti koordinátorok közötti jó együttműködést, valamint azt, hogy az intézmények, ügynökségek, érdekelt felek, a civil társadalom és a szociális partnerek közös erőfeszítéseinek köszönhetően az európai év a várakozásoknak megfelelően, sőt azon túl is rendkívül sikeres volt. Emberek és vállalkozások milliói kapcsolódtak be Európa-szerte. Az ülésen bemutatták a jövőbeli munka új témái is.
A kormányoldal méltatta az európai év időszerűségét és ambícióit, és támogatták a “készségek évtizedének” folytatására irányuló felhívást. Emlékeztettek az ilyen kezdeményezések időben történő előkészítésének fontosságára. illetve várakozással tekintenek a hivatalos jelentés elé, amely a további teendőkről szóló vita alapjául szolgálhat.
A munkaadói oldal is elismerően nyilatkozott a Bizottság által szervezett eseményekről, kiemelték, hogy a rengeteg nemzeti tevékenység még inkább fontos a kézzelfogható gyakorlati hatás szempontjából. Jelezték, hogy a készségekről szóló paktum iránt fokozott az érdeklődés. Hangsúlyozták, hogy továbbra is szükséges befektetni a készségekbe és támogatni kell a szakképzést, mint a versenyképesség kulcsfontosságú elemét. Rámutattak a versenyek és a tanácsadás (pályaorientáció) szerepére a szakképzés vonzerejének növelése érdekében, utaltak a kkv-k sajátos kihívásaira a képzés költségeivel és szervezésével kapcsolatban. Várakozással tekintenek a “készségek évtizedére” vonatkozó elképzelések elé, és készen álltak a hozzájárulásra.
3. Szakképző tanárok és oktatók
Az ülés egyik kiemelt témája volt ez a napirendi pont.
Az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) bemutatta a tanárokkal és oktatókkal kapcsolatos kutatásának eredményeit, amely elsősorban a tanárok (oktatók) hiányának okait próbálta feltárni. A kutatás arra is kitért, hogy milyen beavatkozásokkal lehet kezelni a hiányt. A szervezet egy hamarosan induló európai oktatók közötti felmérést is bejelentett.
Emmelie Vandeberge (Holland Oktatási Minisztérium) megosztotta országának erre a problémára irányuló stratégiáját, amelynek célja, hogy a tanárokat/oktatókat a szakképzésbe vonzza, és kezelje a hiányt. Kitért az un. “hibrid tanárokra” is, akik a vállalatoknál dolgoznak, de a tanulók gyakorlati képzését irányítják. Ennek számos előnye van mind a tanárok, mind a tanulók számára. Ez ugyanis szorosabb kapcsolatot teremt a szakképzés és a munkahely között, ezáltal a szakképzés munkaerő-piaci szempontból relevánsabbá válik. Továbbá lehetőséget kínál a szakemberek számára, hogy megosszák tudásukat, és arra ösztönzi a “rendes” tanárokat, hogy frissítsék tudásukat. A köz- és magánszféra közötti partnerségek támogatják ezeket a programokat. Hollandiában regionális szinten a munkaerő-piaci igényekkel. Az ilyen oktatók fizetésüket általában megosztva kapják az iskolától és a vállalattól. A hibrid tanárok számára a kormány által finanszírozott, személyre szabott képzési programokat kínálnak.
Békési Tamás (magyar szakszervezeti képviselő) rövid áttekintést adott az országban az elmúlt két évben lezajlott tanári/oktatói küzdelmekről, melynek eredményeképpen (részben uniós támogatásból) nemrég jelentős béremelés történt a közoktatásban és szakképzésben. Kifejtette azonban, hogy a tanári hivatás vonzereje továbbra is alacsony az országban. A szakszervezetek további javaslatokat fogalmaztak meg, többek között: további béremelés (a felsőfokú végzettségűekhez viszonyítva az emelés után is csak 80%-os lesz a tanári bérek mértéke), a munkaterhelés csökkentése, az adminisztratív terhek csökkentése, a segítő személyzet megerősítése, a pedagógiai támogatás és a folyamatos szakmai fejlődés elősegítése, a központi szabályozás csökkentése és a szociális párbeszéd megerősítése.
A szakszervezetek sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a szakképzés még mindig nem az első számú választás a tanulók és a tanárok számára; rámutattak néhány egyéb problémára, mint például a szűk munkaerőpiac és a megfizethető lakhatás. Figyelmeztettek, hogy a tanárok és a tanítás minősége nem szenvedhet csorbát. Várakozással tekintenek a Cedefop tanulmánya elé, hogy jobban megértsék a problémákat.
A munkaadók szintén üdvözölték a Cedefop készülő tanulmányát, mivel a tanárok/oktatók hiánya veszélyezteti a munkaerő-utánpótlását, illetve a nagyon is szükséges fel- és továbbképzést, ezért a problémák jobb megértésére van szükség. Rámutattak az online tanítással kapcsolatos hiányosságokra (készségek hiánya); a tanárok és a munkaadók közötti jobb eszmecserére és erősebb partnerségekre szólítottak fel.
4. Mesterséges intelligencia (MI) a szakképzésben
A tanácskozás talán legfontosabb, legalaposabban tárgyalt napirendi pontja volt ez a téma.
A tapasztalatcsere megkezdéseként a Bizottság (Közös Kutatóközpont) áttekintést adott a szakképzés digitális átalakításával kapcsolatos munkájáról, különös tekintettel a mesterséges intelligenciára. (Rendelkezésre áll ehhez powerpoint bemutató.)
Az ACVT tagjai üdvözölték az előadást, hangsúlyozták a téma fontosságát, és egyetértettek abban, hogy a témának a jövőben is az ACVT napirendjén kell szerepelnie.
A szakszervezetek a következő kérdéseket vetették fel:
- adatvédelem és az adatok etikus felhasználása;
- olyan szabályozás szükségessége, amely kifejezetten az oktatással és képzéssel, valamint a munkaerőpiaccal foglalkozik;
- a technológiai vállalatok túlzott hatalma;
- a MI-alapú eszközök “semlegességével” kapcsolatos aggályok;
- a MI-ra való túlzott támaszkodás veszélye az oktatás és képzés, valamint a munkaerő-toborzás terén;
- a képzéshez való egyenlő hozzáférés biztosításának szükségessége;
- lehetséges ellentmondásos politikai célkitűzések (szén-dioxid-mentesítés vs. a MI magas energiafelhasználása).
A kormányok rámutattak:
- ki kell használnunk a benne rejlő lehetőségeket, hogy időt takarítsunk meg a tanároknak, személyre szabott tanítást/tanulást kínáljunk, segítsük a tantervfejlesztést stb.;
- bár a mesterséges intelligenciával, annak etikus felhasználásával törvényi szabályozás foglalkozik, továbbra is vannak aggályok;
- meg kell őrizni az adatok biztonságos kezelését és bizalmas jellegét
még fontosabbá válik a kritikus gondolkodás és a kreativitás ösztönzése
a tanárok és oktatók változó szerepével a szükséges kompetenciák is változni fognak, és megfelelő támogatást kell nyújtani ehhez; - biztosítani kell az egyenlő hozzáférést;
- meg kell fontolni a mesterséges intelligencia oktatásban és képzésben való alkalmazásának jogi keretét, és proaktívabb megközelítésre kell törekedni.
A munkaadók álláspontja szerint:
- a mesterséges intelligencia kiemelt szerepet kaphat a pályaorientációban, a szakképzésben résztvevők számának növelésében, a tanulás értékelésében, de még mindig nincs világos kép a hogyanról;
- különösen a fiatalokat kell eligazítani a mesterséges intelligencia használatában, amely a munkahelyeken már valóság;
- fejlődés gyorsasága miatt rugalmas/agilis szakképzési rendszerekre van szükség;
- több kutatásra van szükség, pl. annak feltérképezésére, hogy a mesterséges intelligencia hogyan befolyásolja a szakképzést a tagállamokban, és hogyan használják/használhatják a készségek előrejelzésében.
A Cedefop képviselői elmondták, hogy elkezdtek dolgozni a kérdésen, utalva az első MI készségfelmérésre, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a munkavállalók milyen mértékben használják a MI-t munkájuk részeként, hogyan változnak a készségek, és hogy a munkavállalók felkészültek-e. Az első eredményeket a június 24-i brüsszeli szemináriumon fogják bemutatni. Bejelentették továbbá egy MI előretekintő tanulmány elindítását.
5. Tanácsadás, pályaorientáció (társadalmi átmenetek, igazságosság)
A Cedefop az ügynökség munkáján alapuló néhány gondolat megosztásával vezette be a témát. Ezt követően előadások következtek, amelyek különböző nézőpontokból vizsgálták a kérdést.
Siham Saidi (MEDEF) ismertette az egész életen át tartó tanácsadás és a szakmai átmenet francia keretrendszerét. Romain Lasserre (Force Ouvrière) a “Contrats de Filières Stratégiques” példáját mutatta be. Végül a Bizottság kitért az állami foglalkoztatási szolgálatoknak a pályaorientációban betöltött szerepére és a PES-hálózat által ebben az összefüggésben végzett tevékenységekre.
Az ezt követő eszmecserében a szakszervezetek üdvözölték, hogy a pályaorientáció témája felkerült az ACVT napirendjére, és a vita folytatására szólítottak fel. Hangsúlyozták, hogy a pályaorientáció elengedhetetlen az igazságos „átmenethez”, ahol senki sem marad le. Amellett érveltek, hogy a kollektív szerződéseknek ki kell terjedniük a pályaorientációra. Felhívták továbbá a figyelmet a képzéshez való hozzáférés egyenlőtlenségére, különös tekintettel a távoli/vidéki területekre. Rámutattak, hogy nem mindig egyértelmű, hogy az uniós finanszírozás milyen módon támogathatja a pályaorientációs rendszereket, és hangsúlyozta a fenntartható finanszírozás szükségességét. Javasolták az egész életen át tartó pályaorientációról szóló 2008-as tanácsi állásfoglalás felülvizsgálatát. Kiemelték az ágazati képzési alapok holland példáját, amelyek egyszerre kínálnak pályaorientációt és képzést.
A munkaadók egyetértettek a pályaorientáció fontosságával, mind a munkahelyen, mind az alapképzésben, és úgy vélték, hogy ennek nagyobb prioritást kell adni a szakpolitikában és társadalmi párbeszédben. Véleményük szerint erősíteni kell a digitalizációt a pályaválasztási tanácsadásban is. Hangsúlyozták annak fontosságát is, hogy kellő figyelmet kell fordítani a munkavállalók mentális egészségére és jólétére.
6. Az ESZA+ használata a készségfejlesztési menetrend továbbfejlesztésére
A Bizottság beszámolt annak a tanulmánynak az eredményeiről, amely mélyreható áttekintést nyújt az uniós kohéziós alapok 2021-2027-es időszakban a készségfejlesztésre irányuló beruházásokról, majd bemutatta az ESZA+ keretében az oktatás és a készségfejlesztés területén végzett tevekénységekre vonatkozó különböző típusú egyszerűsített költségvetési opciókat.
Ezt követte Julie Chiron (Provence-Alpes-Côte d’Azur Regionális Tanács) tartott rövid előadást a szakképzésre vonatkozó, nem költségalapú finanszírozási modelljükről.
A munkaadók üdvözölték az egyszerűsített költségvetési lehetőségek általnos érvényesítését, de úgy vélték, hogy többet kellene tenni a programirányítás egyszerűsítése érdekében, és hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultáció továbbra is egyenlőtlen, és javítani kellene.
A szakszervezetek egyetértettek a munkáltatókkal abban, hogy a szociális partnerek bevonása az alapok programozásába tagállamonként egyenlőtlen. Figyelmeztettek arra, hogy az egyszerűsítést nem szabad összekeverni a deregulációval, és hangsúlyozták, hogy az eredmények nyomon követése továbbra is fontos.
7. A szakképzési ajánlás és az Osnabrücki Nyilatkozat végrehajtása
A Bizottság röviden beszámolt a nemzeti végrehajtási tervekkel kapcsolatos webináriumokról, amelyeket a felsőfokú szakképzésről (március 13.), valamint a szakképzési együttműködésről (április 22.) rendeztek.
Az ACVT tagjai üdvözölték a kezdeményezést, és nagyra értékelték a kiválasztott témákról folytatott mélyreható eszmecserék lehetőségét. A tagok nagy többsége (84%) érdeklődést mutatott a további webináriumok iránt. A legnépszerűbb témák a következők voltak: mesterséges intelligencia, mobilitás, tanárok és oktatók.
A Cedefop és az ETF bemutatta a nemzeti indikatív programok végrehajtásának jelenlegi állását, és rámutatott számos kihívásra és hiányosságra. (Rendelkezésre áll ehhez powerpoint bemutató.)
Az ezt követő vita során valamennyi csoport egyetértett a Cedefop és az ETF által bemutatott elemzéssel.
A szakszervezetek hangsúlyozták, hogy a szociális partnereknek kulcsszerepet kell játszaniuk a szakképzés irányításában, és sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy kevés országban vonták be a szociális partnereket ténylegesen a nemzeti indikatív programtervek kidolgozásába, még ha néhány konzultációra sor is került.
A munkaadók felhívták a figyelmet a munka során történő tanulás, a tanulószerződéses gyakorlati képzéssel kapcsolatos kihívásokra. Hangsúlyozták a szociális partnerek fontosságát a szakmai továbbképzésben. Egyetértettek azzal, hogy a munkaadókat láthatóan jobban bevonják a nemzeti indikatív programokba, mint a szakszervezeteket.
A kormányok elismerték, hogy a végrehajtás lassú, ami néha annak tudható be, hogy az ajánlást követően új struktúrákat kellett létrehozni, a hatásköröket megosztani a minisztériumok között. Megerősítették, hogy az érdekelt felek hatékony bevonása, valamint a megfelelő nyomon követési mechanizmusok kulcsfontosságúak.
Az Osnabrücki Nyilatkozat megújításával kapcsolatban a szakszervezetek szoros együttműködésre szólítottak fel. Hangsúlyozták a stabilitás és a folyamatosság szükségességét, mivel a reformok időigényesek.
A munkaadók rámutattak a szakképzés fontosságára a munkaerő- és készséghiány, valamint a mesterséges intelligencia kezelésében, mint olyan kérdésekre, amelyeket az új nyilatkozatnak tartalmaznia kell. Úgy vélték, hogy a nemzeti indikatív programokat az új nyilatkozat elfogadása után esetleg aktualizálni kell.
A kormányok egyetértettek a folytonosság szükségességében, de úgy vélték, hogy egy új nyilatkozat fontos a lendület fenntartásához és a versenyképességet támogató, agilis szakképzés új lendületének megteremtéséhez. Üdvözölték a lehetőséget, hogy az új tagjelölt országokat bevonják a szakképzéssel kapcsolatos európai együttműködésbe. Kifejtették, hogy a tanácsi ajánlás (hosszú távú stratégia) és a nyilatkozatok (rövidebb távú célkitűzések) kombinációja a megfelelő megközelítés a jövőben.
A Bizottság egyetértett a folyamatosságra és stabilitásra irányuló igénnyel, ugyanakkor hangsúlyozták annak fontosságát, hogy új lendületet adjunk a szakképzési reformoknak. Emellett figyelembe venni az olyan új fejleményeket, mint a sikeres digitális oktatás és képzés kulcsfontosságú tényezőiről szóló tanácsi ajánlás, valamint az “Európa mozgásban” program.
A dán elnökség megerősítette elkötelezettségét az új nyilatkozaton való munka mellett, annak 2025 szeptemberében történő elfogadása céljából.
Az ACVT tagjai egyetértettek a kapcsolódó háttérdokumentumban leírt folyamattal és ütemtervvel.
8. Információs pont a készségekkel, oktatással és képzéssel kapcsolatos kérdésekről
A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ACVT tagjai megkapták az ACVT gördülő munkaprogramját, amely áttekintést nyújt a készségfejlesztési menetrendről, a szakképzési ajánlásban és az osnabrücki nyilatkozatban meghatározott, folyamatban lévő uniós támogatási intézkedésekről és az elért eredményekről. (Rendelkezésre áll ehhez powerpoint bemutató.)
A következő ACVT-ülésekre december 9-10-én kerül sor (online).
Készítette: Békési Tamás a magyar munkavállalói oldal képviselője a SZEF delegáltja.
