Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) Ifjúsági Bizottságának újabb találkozójára 2025. május 20-án Belgrádban került sor. Az egybeesés nem véletlen az ESZSZ Félidős Konferenciájával. Az ifjúsági találkozón való részvétel ugyanis átjárót biztosított számunkra, hogy megfigyelőként részt vegyünk a konferencián. Ennek köszönhetően mi is rálátást kaptunk arra, hogy a szakszervezeti szövetségek képviselői milyen állásfoglalásokat tesznek, valamint hangot adhattunk a fiatal munkavállalók változást sürgető üzeneteinek.
A Bizottság találkozója három fontos napirendi pontot ölelt fel. Első lépésben Lucie Susova az Ifjúsági Bizottság munkatársa és Céline Ruffie elnök ismertették a következő fél év találkozási és képzési lehetőségeit. Ezt követően véglegesítettük és elfogadtuk a korábbi ötletek alapján, az irodavezetők által meghatározott akció tervet a Félidős Konferencia második napjára.
Ezután következett a találkozó számomra lényegi része, ugyanis Belgrád az ifjúsági mozgalmak szempontjából aktuális eseménysor nyomán válik történelmi jelentőségűvé. A tavaly novemberben történt újvidéki tragédia nyomán életre kelt diák ellenállás egészen a kormányfő lemondásáig hallatta elégedetlenségét a rendszerrel szemben. Eközben az oktatás terén aktív szakszervezetek sem maradnak tétlenek. Úgy tűnik, az élesedő helyzet a két szerveződés szükségszerű találkozásáig vezetett. Elnökünk, Céline Ruffie ezen egymásra találás körülményeiről kérdezte a diák blokád szervezőit és két szakszervezeti szövetség (TU Nezavisnost, TU CATUS) képviselőit egy kerekasztal beszélgetés keretében.
A beszélgetés számomra két fontos tanulsággal zárult. A diák mozgalom egyrészt a szisztematikus szervező munka eredményeként tudott eredményessé válni; akció csoportok indultak sejtszerűen több egyetemen, s szervezői aktívan dolgoztak a támogató szereplők és csoportok bevonásán. A megszólalók szerint azonban a diákok részvétele organikusan, nem pedig agitálás hatására növekedett. A tüntetés sorozat tehát cselekvésre váltotta azt az indulattömeget, amely már a generációjuk sajátja volt, s amelyet közös, megragadható élményként formált szimbolikus üggyé az újvidéki áldozatok emlékezete.
A szakszervezetek ezzel párhuzamos szerveződése felerősítette a diákok által kezdeményezett törekvéseket. A dolgozók nem féltek a sztrájk törvényes és törvénybe ütköző formáit sem alkalmazni. A második nagy tanulság, hogy a kialakult helyzet a diákok erős közreműködésével együttműködésre késztette azokat az országos szakszervezeti ernyő szervezeteket, amelyek korábban éles szembenállást tanúsítottak egymás iránt. Az oktatási intézmények körül csoportosuló elégedetlenség lendületet adott a (nem csak) ágazati szakszervezeti követeléseknek, melyekek a sztrájktörvény módosítására és a béren kívüli juttatások bérbe építésére irányulnak. Összefoglalva, arra láttunk jó példát, hogyan képes két, a rendszerrel szemben kritikát megfogalmazó, változásra törekvő csoport összehangolt cselekésre.
A következő két napban a konferenciáé volt a főszerep. Több felszólaló reflektált aktuálpolitikai eseményekre, melyek a demokratikus működésmódot fenyegetik (pl. Trump megválasztása), vagy mindennapi egzisztenciális veszélyt jelentenek az állampolgárok számára (pl. háború Ukrajnában). A zöld átállás terén csúszik ki a kezünkből az irányítás, egyre kevésbé látszanak megvalósulni a szükséges szabályozások, miközben a dolgozók biztonsága és megélhetése is kockán forog. Több fiatal felszólaló hangoztatta a változás sürgető szükségességét, hiszen a jövőnk a tét. Többen kiemelték, a dolgozók szervezése itt és most a szakszervezeti jövő biztosítéka. Ám a fiatal munkavállalók már most aktív tagjait képezhetik a mozgalomnak, amennyiben lehetőséget kapnak képviseltetni magukat.
Keddi nap záró eseményeként a fiatalok rétegszervezete megmutatta, képes egységként fellépni. Mi már itt vagyunk, láthatóak vagyunk és egy olyan jövőt szeretnénk, amelyben megbecsült tagjai lehetünk a társadalomnak, amelyben a nyitott és elfogadó szemlélet uralkodik, amelyben nem ég körülöttünk a természet, s nem autokráciák formálják a közhangulatot. Nyomatékosítva az ifjúsági kvóta ratifikálása az ESZSZ eseményein és a jövő formálásában való szerepvállalásunk iránti elköteleződésünket, a fiatal delegáltak egységként vonultak a színpadra.
A Félidős Konferencia eseményei rámutattak arra, hogy az ESZSZ tagszövetségei mind nagyon hasonló látásmóddal közelítik meg a szakszervezeti szempontból is lényeges gazdasági-társadalmi problémákat. Az Ifjúsági Bizottság tagjaként úgy értékelem, egyre inkább fontos ezt az egységet erősíteni a munkavállalók érdekében. Ennek ellenére megannyi súlyos témát látok kitárgyalatlanul, hagyva veszendőben. A zöld átállás, a gazdasági feszültségek és a munkavállalói közösségek újragondolása és új alapokra helyezése már most feladatunk, ha erős politikai erőként szeretnénk fellépni.
A beszámolót készítette Golnerits Anna, a SZEFIT delegáltja
