Munkahelyi egészség és biztonság a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjából –
ETUI kurzus
Madrid, 2024.05.22-24.
A belga ACV-CSC (Keresztény Szakszervezetek Szövetsége) és a spanyol CCOO (Munkásbizottságok) által szervezett képzésen a spanyol és belga házigazdák mellett ciprusi, bolgár, lengyel, moldáv, olasz és svéd szakszervezeti kollégákkal közösen vettem részt. A képzés témája a nemek között a munkahelyen és a munkavédelemben is gyakran megnyilvánuló egyenlőtlenség volt. A munkavégzéssel kapcsolatos kémiai, ergonómiai és pszicho-szociális kockázatokat is ebből a szempontból elemeztük.
Lorent Vogel, az ETUI kutatója bevezető előadásában kiemelte, hogy a két nem közötti biológiai eredetű különbségek, az általuk végzett munka és munkakörülményeik különbségei, valamint a nemek eltérő társadalmi megítélése egyaránt hatással van arra, hogy a nők és a férfiak milyen kockázatoknak vannak kitéve a munkahelyen.
A nők a munkaerőpiacon nem csak ágazatok, foglalkozások, munkakörök szerint különülnek el, hanem a hierarchiában is, mivel alulreprezentáltak a vezetők között. Kevesebb döntési lehetőséggel, kisebb autonómiával rendelkeznek. Gyakran végeznek helytelenül könnyűnek és kockázatmentesnek ítélt, monoton, ismétlődő feladatokat. Munkaterhük mértékét és az őket érő stresszt általában alábecsülik. A háztartási és az otthoni gondozási feladatok nagyobb része is rájuk hárul, ezért terhelésük nagyobb. Panaszaikat gyakrabban utasítják el, és tüneteiket kevésbé veszik komolyan.
A munkavédelmi gyakorlat és az ahhoz kapcsolódó kutatás, fejlesztés nem veszi figyelembe a különbségeket. Az alkalmazott, nemsemlegesnek tekintett megközelítés kiindulópontja valójában a férfi munkavállaló, és az általa végzett munka. Ez a nőket hátrányosan érintő torzításokhoz vezet az adatgyűjtés, az expozíciós határértékek meghatározása, a munka- és munkavédelmi eszközök tervezése során valamint a kockázatértékelésben és a –megelőzésben is.
Carmen Mancheño Potenciano, a CCOO foglalkozás-egészségügyi és környezeti fenntarthatósági szövetségi titkára hangsúlyozta, hogy a kémiai kockázatok kezelése során figyelembe kellene vennünk a nemek közötti biológiai különbségeket. A mérgező anyagok szervezetbe való bejutása, felhalmozódása, lebomlása és kiürülése a nők és a férfiak esetében eltér. A nők testzsír-százaléka általában magasabb, így a zsírban oldódó mérgező anyagok könnyebben halmozódnak fel szervezetükben, később felszabadulva pedig hosszan tartó káros hatást fejtenek ki, még az expozíció megszűnte után is. A nők érzékenysége a veszélyes vegyi anyagokra a reproduktív ciklusuk és a különböző életszakaszaik (terhesség, szoptatás, menopauza) során változik. Mivel korlátozott számú ivarsejtjük van, az ezeket károsító anyagoknak való kitettség visszafordíthatatlan hatást gyakorolhat reprodukciós képességükre.
María José Sevilla Zapater a CCOO Fundación 1º de Mayo munkaegészségügyi és ergonómiai szakértője a női munkavállalókra vonatkozó ergonómiai kritériumok figyelembevételét sürgette a munkagépek, munkaeszközök, bútorok tervezése során. Bár a nők testfelépítése több szempontból eltér a férfiakétól (méret, arányok, izomtömeg, izomerő, csontsűrűség, stb.), ez nem tükröződik a tervezésben. Hasonlóan fontos a tipikusan női munkakörökre jellemző kockázatok (kis terheléssel járó, de hosszú időn át ismételt mozdulatok, statikus munkapozíciók) megfelelő ergonómiai kockázatbecslése.
Sonia Nawrocka, az ETUI kutatója a pszichoszociális kockázatokról beszélt, melyek a rossz munkatervezés, -szervezés, irányítás, valamint a rossz munkahelyi légkör következményei lehetnek. Például: túlzott terhelés, magas vagy egymásnak ellentmondó elvárások, túl nagy felelősség, autonómia hiánya, foglalkoztatás bizonytalansága, alulfizetettség, munkaerőhiány, tájékoztatás hiánya, rossz kommunikáció, szervezeti/munkatársi támogatás hiánya, autoriter vezetés, izoláció, zaklatás, nehezen kezelhető ügyfelek (betegek, diákok stb.). Megelőzésük rendkívül fontos lenne, mert fizikai és mentális problémákhoz, betegségekhez vezethetnek.
Az Eurofund és az OSHA felmérései szerint a nők a férfiaknál nagyobb pszichoszociális kockázatokkal szembesülnek. Rosszabb szerződéses munkakörülmények között dolgoznak (sok a határozott idejű és a részmunkaidős szerződés), munkájuk során kevesebb önálló döntési lehetőséget kapnak, kevesebb autonómiával rendelkeznek. Gyakrabban néznek szembe pénzügyi nehézségekkel. A nőket gyakrabban éri diszkrimináció, szóbeli bántalmazás vagy fenyegetés, zaklatás és erőszak. Ennek következtében körükben gyakoribbak a váz- és izomrendszeri megbetegedések, az alvászavar, a rossz közérzet és a kiégés. Az ún. nőies szektorokban, mint pl. az idősgondozás, különösen nagyok a pszichoszociális kockázatok.
Clara LLorenz Serrano, a CCOO munkatársa a munkahelyi pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos európai szabályozást ismertette. Az EU munkavédelmi alaptörvénye, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK keret-irányelv kötelezi a munkáltatókat a munkával kapcsolatos pszichoszociális kockázatok értékelésére és kezelésére, de a pszichoszociális kockázatokra vonatkozó minimum követelményeket meghatározó egyedi irányelv még nem született meg. (Az Európai Parlament 2022. március 10-i állásfoglalásában már felszólította a Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel konzultálva tegyen javaslatot a munkahelyi pszichoszociális kockázatokról és jóllétről szóló irányelvre.)
Magyarországon a Munkavédelemről szóló törvény 2008. óta kötelezi a munkáltatókat arra, hogy a kockázatértékelés elkészítésekor a pszichoszociális kockázatokat is mérjék fel, és a kockázat csökkentésére szolgáló intézkedéseket dolgozzanak ki. A törvény definíciója szerint a pszichoszociális kockázat: a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be.
A kockázatértékelést legalább három évente kötelező elvégezni. Azokra a munkáltatókra, akik ezt elmulasztják, a munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot szabhat ki.
Bár mindkét nemet érinti, a nők mégis sokkal nagyobb arányban vannak kitéve a munkahelyi erőszaknak és zaklatásnak. Begoña Marugán Pintos szociológus, egyetemi oktató a CCOO képviseletében a nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 190. számú Egyezményére hívta fel a figyelmünket, mely a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szól.
„Az Egyezményt ratifikáló tagállamok vállalják, hogy jogszabályban, megfelelő szankciók beiktatásával tiltják a munkahelyi erőszakot és zaklatást, a tilalom betartását hatósági eszközökkel ellenőrzik (munkaügyi felügyelettel), biztosítják az áldozatok megfelelő védelmét, valamint megszervezik az érintettek jogtudatosságának növelését.
A tagállamok kiemelt kötelezettsége a fekete és szürkegazdaságban dolgozó személyek, illetve a nők védelme, a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek bevonása, illetve a megfelelő szintű jogvédelem biztosítása.
A családon belüli erőszak munkaerőpiacra kifejtett hatását is mérsékelni szükséges, s e tekintetben is jogalkotási kötelezettség terheli a tagállamokat.”
Az egyezményt világszerte 39 ország ratifikálta, Magyarország nincs közöttük. Ennek egyik oka az lehet, hogy az egyezmény igen széles körben ír elő kötelezettségeket. A másik, hogy a biológiai nem (sex) fogalma mellett a társadalmi nem fogalmát (gender) is használja, ezért – ahogyan azt a „biológiai evidenciákat tagadó ideológiák” ellen küzdő Emberi Méltóság Központ állásfoglalása írja – eszköz lehetne arra, hogy „az erőszakmentesség leplébe burkolva fogadtassák el Magyarországgal a gender ideológia alapjait”. (!!!) Akárcsak a szintén nem ratifikált Isztambuli Egyezmény.
A munkahelyi pszichoszociális biztonság, és a zaklatók felelősségre vonásának jelenlegi magyar szabályozási kereteiről olvashatunk a következő linken.
A kurzus végén közösen átgondoltuk, mit tehetnek a szakszervezetek a nemek között a munkahelyen és a munkavédelemben is megnyilvánuló egyenlőtlenség csökkentéséért. Az első és legfontosabb, hogy ne tekintsük más szakszervezeti feladatoktól független ügynek a nemek közötti esélyegyenlőséget, hanem építsük be mindegyikbe. Fontos a képzés, a tagok tudatosságának növelése, hogy az egyenlőtlenségeket felismerhessék és figyelembe vehessék. Érjük el, hogy nők be legyenek vonva a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos döntéshozatalba. Bár a munkáltatók felelőssége, hogy mindenki számára biztosítsák a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkahelyi körülményeket, és az ehhez szükséges kockázatelemzést elvégezzék, a szakszervezeteknek fontos szerep jut az ellenőrzésben. Első lépésként kérjük ki és olvassuk el a kockázatértékelést! Érjük el, hogy a szakszervezet képviselője is részt vehessen a kockázatértékelésben, ebben érvényesítsük a nemek egyenlőségét. Tárjuk fel a jogszabályi hiányosságokat, és ha lehet, a munkáltatóval kötött szerződésekben pótoljuk azokat.
A beszámolót Villányi Ilona a SZEF delegáltja készítette.
