Keresés
Close this search box.

Visszaemlékezés

“Ha paradigmaváltást hiányolunk, akkor az együttgondolkodásra, a távlatosabb szemléletre hívom fel a figyelmet” [Neumann László]

Több mint egy éve távozott közülünk Neumann László – Laci. Róla – kutató, támogató, tanító, vagy a szakmai közösségben betöltött integráló szerepéről – írni, fura érzés. Sajnos már nem lehet közöttünk, de ha olvasná ezt a visszaemlékezést, biztos feltenne egy-egy élesebb kérdést és lenne pár, jó kis iróniával fűszerezett megjegyzése, amelyen mindannyian mosolyognánk is egy kicsit.

Lacit mindhárman fiatalon, egyetemistaként vagy pályakezdőként ismertük meg a 2000-es évek elején-közepén. Ez persze azt is jelenti, hogy személyesen ezekre az évekre tudunk visszaemlékezni, de ismerjük korábbi műveit is. Magyar és angol nyelven írt tanulmányai a munka világa, a munkaügyi kapcsolatok területén a mai napig relevánsak, meglátásai irányadóak. Az 1980-as években, a nagy lélegzetű, Laky Terézzel közösen jegyzett kutatásától kezdve tanulmányaiban a legszélesebben értelmezett munka világát élő rendszerként ragadta meg.

Együttműködött a munkaügyi kapcsolatok sok-sok meghatározó szakemberével nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Munkásságát rendkívüli interdiszciplinaritás, a különálló szakterületek általa is szervezett dialógusa jellemezte, amelyben megmutatkozott, hogy a tudomány művelése a szó legszorosabb értelmében közösségi ‘dolog’, ugyanakkor meghatározó szakmai élmény is. Az MTA Munkaügyi Kapcsolatok Albizottságának elnökeként kutatótársaival is ilyen szakmai közösséget hozott létre. Közösségszervező kutatói attitűdjének az volt az alapja, hogy a különböző tudományágak legjelesebb művelőinek munkásságát mélyen és naprakészen ismerte.

Tudását nagylelkűen osztotta meg, adta át tanítványainak is. Egyetemi oktatóként mégis mintha azt élvezte volna a legjobban, ha értelmes és kritikus reakciót, “mindenféle” kérdést kapott, egyszóval örült az érdeklődő, saját fejjel gondolkodó hallgatóknak. Neumann László a társadalmi tudásátadás embere is volt: a gyakorlatban is hasznosítható, közérthető szaktudás átadása fontos volt számára. Ez különösen a szakszervezetek (rendszerváltáskori) életében betöltött aktivista, majd szakértői, tanácsadói szerepeiből tűnik ki. A szakszervezetekben az elmélet és a gyakorlat “egymásra épülését” az ebből kiinduló oktatást, a „hétköznapi nyelven megfogalmazott elméleti ismeretek”, továbbadását szorgalmazta. Az akkori LIGA Szakszervezeteken belül megvalósuló előadás- és kiadványsorozat megálmodója, szószólója is volt.

Több mint egy évtizede fogalmazta meg a szakszervezetek válságát, ennek fő momentumait, de olyan dolgokra is rámutatott, amelyeket a szakszervezetek maguk csak utólag, fáziskéséssel ismertek fel. Ilyen volt például, hogy a szakszervezetek a közösségek megszervezésének mozgatórugói lehetnének. Több mint egy évvel a 2018 decemberi tüntetések előtt meglátta azt a veszélyt is, hogy a civilekkel együtt – vagy őket követően – Magyarországon a szakszervezeteket is be lehet úgy állítani, mint „külföldi ügynököket”. Alapos szakszervezet-kritikáját azonban csakis a belső szakszerveti, önszervezői munka fontosságának hangsúlyázása, sajátosságainak elismerése mellett fogalmazta meg, a társadalmi párbeszéd elmélyítése és a közjó érdekében is.

Írásunk elsősorban egy olyan személyes és hiteles visszaemlékezés kíván lenni, amelynek forrása a közvetlen tapasztalat. Egyikünk éveken át Laci rendszeres szerzőtársa volt: jellemzően a magyar munkajogi jogalkotással kapcsolatos hírekről, annak anomáliáiról írtunk, később, az évtized vége felé a magyar munkajog uniós megfelelőségét vizsgáltuk, de több más projektünk is volt. Másikunk még egyetemistaként kapta meg azt az utólag is áldásos sorsfordítónak tekintett lehetőséget, hogy Laci önzetlenül, tanárként és emberként elindította a pályán, majd haláláig kollégaként, mentorként, mintegy „őrangyalként” kísérte a szakmai úton. E sorok harmadik jegyzője pedig a hazai munka világából kóstolót, a kutatásokhoz inspirációt és kedvet Lacitól kapott, amit több mint egy évtizeden át a magyarországi vonatkozású munkaügyi kapcsolatokat érintő kutatásokban való intenzív közös munka, barátság követett. Hármunkban közös, hogy a korunkból adódóan a szakmai középgeneráció tagjai vagyunk és az elmúlt közel húsz éves úton Laci meghatározó, inspiráló kísérőnk volt. Közös tapasztalatunk a profi szakmai munka, a baráti támogatás, és az iróniával-humorral átitatott beszélgetések.

Neumann László zseniális szervező, integráló ember volt. Szakmai munkáját leginkább a magas szintű felkészültség és a szervezettség fogalmaival írhatjuk le, amely a másokkal való együttműködés során mutatkozott meg igazán. A közös munkát elmélyült, igényes, de egyben meghitt, közvetlen hangulat jellemezte. Egy-egy nagyobb kutatást előkészítő csoportos megbeszélésen igen rövid időn belül mindenről megfelelő információt kaptunk, melyet alaposan át is beszéltünk. Eközben a résztvevők nem érezték az idő szorítását, de a feszültség bármilyen jelét sem, a kutatás lényege viszont természetességel ivódott belénk Az együttműködést az sem zavarta meg, ha egy projekt vagy kutatás hosszabb időt vett igénybe, vagy több ember bevonásával járt. Mindhárman dolgoztunk nagyobb lélegzetvételű projektjeiben, így láthattuk, hogy az alapos tervezés és a részkérdések „kitárgyalása” milyen jó alapot jelentett a munkához, ugyanakkor természetes lendületet is adott a résztvevő kutatóknak. De ennél többről is volt szó. Emlékezetes példája ennek, amikor egyikünk, néhány más fiatal munkajogásszal együtt a munkajogi normák érvényesülését vizsgálta nagyvállalatoknál. Lacival, a projekt vezetőjével a jelentős korkülönbség ellenére mindenki nagyon hamar megtalálta a közös hangot és baráti viszonyt alakított ki, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A jó együttműködés titka abban is rejlett, hogy ő mindig hamar ráérzett partnere stílusára, gyengéire és erősségeire, és talán egy hatodik érzéke segíthette abban, hogy mással való közös munkája lényegében mindig konfliktusmentesen, hatékonyan és eredményesen zajlott. 

Akár szerzőtársként, akár egy projekt résztvevőjeként mindig számíthattunk folyamatos támogatására, javaslataira, de kritikus megjegyzéseire is, amelyek átgondolásra ösztönöztek minket. Sosem rejtette véleményét véka alá, de mindig úgy mondta el, hogy az nem volt sem bántó, sem sértő, viszont ennek köszönhetően szakmailag igényes anyagok kerültek ki a kezünk alól.  A munkaügyi kapcsolatok területén pedig bármilyen jó is volt a kiinduló szöveg, ő mindig talált további érdekes és pontosítani való részleteket, amelyeknek érdemes vagy fontos volt utánanézni. Ha kellett háromszor, ha kellett ötször. Tapintatos, de mindenre kiterjedő, széleskörű érdeklődése is közrejátszhatott abban, hogy olyan ember volt, akinek jó volt a társaságában lenni. Előfordult, hogy órákon át beszélgettünk arról, hogy az egyes történelmi korokban a munkát végző emberek napi hány órát dolgoztak átlagban, illetve, hogy egyáltalán értelmezhető volt-e a munkaidő fogalma az adott korban – és ez csak egy példa a sok közül.

Nekünk, az akadémiai és szakmai élet rózsásnak nem mindig mondható útjain előbbre jutni kívánó szakembereknek nagyon sokat jelentett sajátos szakmai és emberi támogatása, valamint jelenléte is. Laci a kutatókra igencsak jellemző, de alulkommunikált megakadást, perspektívavesztést is kiválóan tudta kezelni. Önzetlenségét jellemezte, hogy javaslataival, ötleteivel és kapcsolataival segített lendületet adni még olyan kutatásoknak is, amelyben közvetlenül nem vett részt. Krízishelyzetekben pedig jó mentorként segített újraértékelni a helyzetet. Egy-egy előre tervezett és megszervezett ebéd, kávézás során színt és árnyalatot kapott sok, korábban fekete-fehérként értékelt szituáció. Velünk örült a szakmai sikereinknek, annak, hogy haladunk, hogy érdekes vagy kihívásokkal teli hazai és külföldi terepeken mozgunk. Függetlenül attól, hogy aktuálisan együtt dolgoztunk-e vagy sem ez a barátságunkon mit sem változtatott. Mindig nyitott volt, bármikor felhívhattuk és hosszasan beszélhettünk a munka világával kapcsolatos kérdésekről, de akár magánjellegű dolgokról is. Meghallgatott, jó tanácsokkal látott el – személyesebb ügyekben is – és örömmel, de nem tolakodón segített.

Laci az emberi érintkezések, a többnyire elszigetelt szakmák összehozásának az embere volt. Sokszor maga küldött, de örömmel fogadott is meghívókat, bátorított, hogy menjünk, pályázzunk, jelentkezzünk, találkozzunk más emberekkel. Közösségépítő, nyilvános tudásátadást és vitát serkentő tevékenysége, inspiráló habitusa végső soron abban is megmutatkozik, hogy neki köszönhetően ismerjük egymást mi hárman, annak ellenére, hogy ugyan rokonszakmákban, de igen különböző pályákon és közegben mozogtunk és mozgunk.

Még hirtelen súlyosbodó betegsége idején is megmaradt szeretetteljes, szellemes iróniája, humora. Egyikünk meghívását egy rendezvényre sajnálattal mondta le, azzal, hogy a “Korányi nevű műintézetben” kell a szóbanforgó napokat töltenie. Váratlan és fájdalmasan korai halálával egy mértékadó, nagy felkészültségű tudóst, egy reneszánsz embert, mentort és jó barátot veszítettünk mindannyian. Velünk maradnak azonban a művei és inspiráló, csendes-bölcs szelleme.

 

                                                                                                                      Fodor T. Gábor

                                                                                                                      Kelemen Melinda

                                                                                                                      Meszmann T. Tibor

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Stockholmi tanulmányút

Beszámoló a Közép-európai Szakszervezeti Együttműködés (CETUN) stockholmi tanulmányútjáról (2024. október 21-22.) Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség, az ÖGB koordinálásával, EU-s támogatási forrással 2022 óta működő CETUN együttműködés keretében cseh, horvát, liechtensteini

SZEF középszintű oktatás zárónap – 2024.11.02.

A középszíntű képzés résztvevői a munkavédelemmel foglalkoztak felsőfokon. Ez a felsőfok egész nap érezhető volt. Délelőtt a munkahelyi jóllét volt a téma, ahol nagyszerű ötletek merültek fel. A személyes élményeket

EduDays 2024

Támogassuk a szakszervezetek megújulását oktatással! ETUI EduDays – 2024. október 21-23., Brüsszel Az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) éves oktatási konferenciáját, az EduDays-t Fabio Ghelfi, az ETUI oktatási osztályának új igazgatója

SZEF alapszintű oktatási 1. csoport zárónap

2024. október 21-én kommunikációs képzéssel folytatódott az első alapszintű csoport műhelymunkája. Ezen képzési modul egyik legfontosabb témája az asszertív megközelítés megértése és gyakorlása.

Szlovák-magyar ifi tanácskozás

2024. október 22-én online találkozott a SZEF Ifjúsági Tagozata a Szlovák Köztársaság Szakszervezeti Szövetségének (KOZ SR) alelnökével és ifjúsági tagozatának vezetőivel. Az egy órás ismerkedés alatt leginkább a szlovák kollégák