Keresés
Close this search box.

Május 1.

Verssel köszöntjük

 

 

 

 

 

 Munkáskéz

 

Erős kar, izmos hát, széles tenyér,

mi markolni tud

vasat, acélt, miből szerszámot varázsol,

fát, körist, tölgyet, fenyőt és akácot,

miből bútor készül,

asztalod lapja, min Te költő  dolgozol,

versed írod, a zenész kottát rajzol, a tanár dolgozatot javít

s a mérnök terveket sző.

S míg Te, entellektuell  gondolkodol és filozofálsz,

asztalodra a szőlész-borász s a gazda

a föld gyümölcseit eléd rakja.

 

De ez a széles tenyér rövid ujjakkal erős is ám.

Nem csak adni, ütni is tud;

ütni vasat, tőkét s patkót, indulattal néha asszonyt.

Fémet olvasztani, miből lehet szurony,

 puskacső vagy gépfegyver.  

 

Ölelése oly erős, mint karja ereje,

három asszonyt is képes lenne összeroppantani vele.

Ő azért csak egyet szeret, noha ezt sosem mondja,

ezt az érzést – míg világ a világ – haláláig magába fojtja.

 

Mert ő erős ember, lételeme a munka,

nincs megállás, forog a gépezet,

 a fogaskerekek egymásba kapaszkodnak,

ő is hajt, nincs megállás, ilyen az élete.

 

S bár jólesik neki, nem vár dicséretet,

jobb’ szereti a köszönő szót  és a csillogó tekintetet.

Bár az elvégzett munkát mindenki megfizeti pénzben,

én ezt a kezet megcsókolom százszor, százezerszer!

 

                                               RMB – 2015. április 17.

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Megemlékeztünk Somogyi Béláról

2024. február 16-án újból megemlékeztünk a becstelenül meggyilkolt Somogyi Béláról és Bacsó Béláról. Idén először 3 helyszínen, köztük egy városi sétával egybekötve igyekeztünk minél többet megtudni a korról és Józsefváros