Az én anyaságom
Érzés? Annál több – kötelék.
Kapcsolat? Annál több – megszakíthatatlan.
Szeretet? Nem, annál több, szerelem,
ő a gyermeked.
Belőled fakadt, rólad sarjadzott, mint az ág,
s a virág. Gyümölcs, termése tenmagadnak,
s a magnak, mi benned érlelődött
hónapokon át.
Vigyáztál rá, beszéltél s daloltál hozzá,
érezted mozdulatát,
s fel sem fogtad,
életed ezentúl mássá vált.
Valahol beteljesedett valami, jött valaki:
egy új Messiás, kit az ég arra rendelt,
hogy megváltoztassa életed,
s adjon Neked új irányt.
S az ég adott Nekem egy lányt,
ki miatt megannyit bánkódtam, sírtam,
de nevettem és vele együtt kacagtam.
Életem értelmet így nyert.
Kértél – adtam, ha tudtam,
kértem – adtál
örömöt, bánatot, féltést és dacot; ölelést ritkán,
de az a néhány nekem maga a boldogság.
Szóltál – mondtam,
hívtál – hívlak,
aggódtál – aggódtam.
Vágytál – biztattalak,
Féltél – nyugtattalak,
dacoltál – csillapítottalak,
s rádhagytam.
Énbelőlem fakadtál, mint a forrás,
életet adó hűs vize, amikor gyors futamban
árad és örömöt adva
oltja az ember szomját.
Belőlem lettél,
enyém vagy s mégsem az enyém,
de tiéd a jövő, s a világmindenség.
Magamhoz nem köthetlek,
pályáink szétválhatnak,
elengedtelek…
Távol vagy, mégis a szívemben,
érezlek, mikor lélegzem,
hangod hallom, bár ritkán beszélünk,
nevetésed bennem él, itt benn, a lelkemben.
Minden rendben Kicsim – összetartozunk…..
RMB – 2016. április