BESZÁMOLÓ AZ ETUC 13. KONGRESSZUSÁRÓL Párizs, 2015. szeptember 29, – október 2.
A fenti címben foglalt szavak alkották a kongresszus jelszavát is, legfontosabb célját is.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) négy évenként sorra kerülő programalkotó és vezetőségválasztó kongresszusa a legfontosabb szakszervezeti esemény Európában. Rangját az is mutatja, hogy a kongresszus első napján beszédet mondott Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Francois Hollande, francia köztársasági elnök.
A SZEF honlapján a Kongresszus által vélegesített dokumentumok megjelenése után közzétesszük majd az ETUC Párizsi Kiáltványát, a négy nap programját, és a módosított alapszabályt, amik betekintést adnak a történésekbe és tartalmazzák a legfontosabb kongresszusi célokat. A programból látszik a meghívottak és a panelbeszélhgetésekben résztvevők névsora valamint a panelviták témái is.
Ha a dokumentumokon túlmenően, a legrövidebben próbálnánk összefoglalni a kongresszus legfőbb tartalmi irányát és – olykor – szenvedélyes indulatait, akkor azt 4 T betűvel tehetnénk:
Tiltakozás a Tőke- és a Trojka Túl-hatalma ellen.
Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank – EKB – és a Nemzetközi Valutaalap – IMF -, valamint egymással összefonódódott három szervezetet és a mai hatalmat érzékelteti a megnevezés, mely egyúttal a jelképe is annak a társadalom- és gazdaságpolitikának, mely mindent a gazdasági versenyképességnek rendel alá.
Ahogyan Bernadétte Segol, az ETUC most leköszönt főtitkárnője mondta: „Aszociális és munkaügyi szempontok nélkül a piac egy dzsungel. Az elszabadult, mértéktelen verseny tönkre teszi a béreket és a munka világának egész, nehezen kiépített rendszerét.”
Az itt most 4 T-re leegyszerűsített kritika mellé rögtön hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi gazdasági – politikai irány elutasítása hivatalos szakszervezeti álláspontként nem a tőke általános elutasítását jelenti, nem is a tőkés társadalom elvetését, hanem ez egy olyan demokratikus társdalom határozott védelmét szolgálja, amely a gazdaság erői mellett egyenrangú szerepet ad a munkavállalóknak és a társadalom polgárainak is. A jelenlegi gazdasági viszonyok között, de egy korrekt és igazságos társadalmat, „fair society”-t és szociális társadalmat akarunk.
Ám mára az államnak, a gazdaságnak és az egyéni érdeket összesítő társadalomnak ez az egyensúlya felborult, pedig ez az európai fejlődés egyik legfontosabb sajátossága és értéke. Az egyensúly elvesztésének a tényét ma már senki nem vitatja.
Jean-Claude Juncker mintegy kiindulópontként állapította meg, hogy „Európa nincs jó állapotban.” „Európa eltávolodott a polgáraitól.” A súlyos hiányokat meg kell szüntetni, a réseket be kell tömni. Nagy ambíciókra van szükség, eddig apró dolgokra figyeltünk, nem a fő célokra.
Martin Schulz beszédének az egyik fő vonala annak a ténynek a leírása volt, mely szerint a mai, idősödő generáció szülei annak idején azt mondták a gyermekeiknek, hogy ha eljön az idő, akkor majd „Ti jobban fogtok élni, mint mi ma”. És ez így is történt. Sokak számára komforttal, nyaralással, biztonsággal együtt járó életet sikerült teremteni. De mi ma nem mondhatjuk ezt a gyerekeinknek. Sok millió fiatal teljes bizonytalanságban él Európában. A számok mögött emberek vannak. Ez megbontja a szociális szövetet. Ők nem olyan társadalomban élnek, mint amilyenben szeretnének, és nem olyanban, amit mi szeretnénk rájuk hagyni. Új foglalkoztatáspolitikára van szükség. Az emberi méltóságot, mint alapvető értéket, ma újból védeni kell.
Az egyensúly felbillenését nem vitatják még a gazdasági szervezetek képviselői sem, csak úgy látják, hogy ha a versenyt korlátozzuk szigorúbb munkaügyi szabályokkal, – amit ők „engedményeknek” neveznek -, akkor egész Európa háttérbe szorul a versenyben.
De mi köze van mindehhez az egyszerű magyar dolgozónak? Különösen a közszolgálati, azaz nem a versenyszférában foglalkoztatott munkavállalónak?
Nagyon sok köze van hozzá, ahogyan egy cseh szakszervezeti vezető (Jozef Stredula, a cseh CMKOS elnöke) kiválóan megfogalmazta, a béreket Kelet-Európában is a tőke – és döntően nem a hazai tőke – szabja meg, és az árakat is s nemzetközi trendek határozzák meg. Mindez igaz a közszférára is, ahol ugyan kétségtelenül az állam írja be a számokat a bértáblák oszlopaiba, de az, hogy mit ír oda, az minden szempontból a versenyszférától függ. Egyrészt nem akarják sújtani a versenyszférát olyan adó- és járulékterhekkel, amelyből a közszférát jó szinten fenn lehetne tartani, tehát tekintetüket eleve oda vetik, és nem azt vizsgálják, hogy mire lenne szükség a közszolgálatokban. Ezt hívtuk évtizedekkel korábban „maradványelvű finanszírozásnak”, az jut ide, ami az egyéni célok és megvalósítása, egyéni érdekek kielégítése után marad. A kormányok jobban figyelnek a tőkére, mint az emberre és a társadalmi igényekre, – hangzott el sok egyéb mellett a kongresszuson.
A másik célja a közszféra háttérbe szorításának az, hogy ezek az alacsony bérek húzzák vissza a versenyszféra béreit. Ha az állam alkalmazottjainak tisztességes fizetést biztosítana, az odavonzaná a tehetséges embereket, valamint indokolttá tenné aközszférában a bérköveteléseket. De mivel a béreket tudatosan erre a gyalázatos szintre nyomják le, így ezek pontosan fordított hatást gyakorolnak, így azt mondhatja a vállalkozó a munkásainak, hogy ha nem tetszik ez a fizetés, akkor el lehet menni közalkalmazottnak éhbérérét. Már pedig – állítják – minél alacsonyabb szinten állnak a bérek, az adott ország annál versenyképesebb.
Ez utóbbi bekezdést inkább a kongresszuson részt vevő magyar delegáció tagjai írják a helyzet magyarázataként, az azonban gyakorlatilag áthatotta a kongresszus minden panelbeszélgetését és tartalmi pillérjét, hogy viszonyainkat ma minden szempontból és kíméletlenül meghatározzák a globális gazdasági folyamatok és ezen csak összefogással, szolidaritással, következetes harccal lehet változtatni.
„Mintha a szótárunkból kitörölték volna a harc szót” – figyelmeztetett egy olasz küldött –, tárgyalunk, egyeztetünk, alkudozunk, de nem merünk következetesen harcolni munkavállalói jogok visszaszorítása ellen.
Az ETUC 13. Kongresszusán megválasztott fiatal, de jelentős szakszervezeti tapasztalatokkal rendelkező vezetőség következetes és célirányos érdekképviseleti munkát ígér megújuló európai összefogással.
A megválasztott vezetők:
Az ETUC elnöke De Leeuw, a belga FGTB elnöke
Főtitkára: Luca Visentini (olasz UIL, eddigi ETUC titkár) lett
Főtitkár-helyettesek:
- Peter Scherrer (német DGB)
- Veronica Nilsson főtitkárhelyettes, (svéd TCO, eddig a titkárság tagja volt, ő vett részt a SZEF 25. évfordulóján tartott ünnepségen).
A politikai titkárok:
- Ester Lynch, (ír, ICTU),
- Thibault Weber (francia, CFDT, az ETUC Ifjúsági Bizottsága korábbi elnöke)
- Montserrat Mir Roca, (spanyol, CC.OO)
- Liina Carr, (észt, EAKL, ő a közép-kelet-európai régió jelöltje.
A kongresszuson részletesen tárgyalt problémák kivétel nélkül egyeznek a hazai legfontosabb gondjainkkal:
- megszorítások,
- a szakszervezeti jogok gyengítése, korábban elért vívmányok visszavétele,
- ezen belül a sztrájkjog, az érdekérvényesítés legalapvetőbb jogának korlátozása, ellehetetlenítése,
- olyan kormányzati megállapodások erőltetése, melyek formálisak, nem hoznak valóságos változásokat,
- az egyenlő munkáért egyenlő bér alapvető elvének sérülései,
- új foglalkoztatási formák alkalmazása, amelyekre nem vonatkoznak az érvényes előírások
- mindennek következtében az igazságtalan különbségek és az egyenlőtlenség folyamatos növekedése.
A különbség a hazai és az európai szemlélet között inkább az, hogy ott többen hisznek a mai kedvezőtlen tendenciák valóságos megváltoztathatóságában, akkor, ha jobban hallatjuk a hangunkat és közösen határozottabban lépünk fel. Itthon is egyetértünk a célokkal is, azzal is, hogy ezekért tenni kell, de, hogy „Egy másik Európára van szükség” és ennek megvalósíthatósága mindnyájunk határozottságán és az összefogásunkon múlik, ezt itthon kevesebben látják ilyen világosan.
(A SZEF-et Földiák András elnök és Koller Erika nemzetközi titkár képviselte, valamint a FERPA – európai nyugdíjas föderáció – keretében Mayer Lajos nyugdíjas tagozati elnök, az ETUC Ifjúsági Bizottságának keretében Nagy Viktória, a SZEFIT elnöke is részt vettek a Kongresszuson. Mindegyik hazai szakszervezeti konföderáció képviselői részt vettek a kongresszuson.)
Képgaléria: http://szef.hu/index.php/bemutatkozunk/keptar/kepek/55