Milyen szakszervezeteket és milyen Európát akarunk?

ETUC-ETUI workshop nemzetközi titkároknak.

Az ETUC és az ETUI először rendezett találkozót kifejezetten az ETUC tagszervezetek nemzetközi titkárainak. A találkozó célja volt a közös gondolkodás arról, mik az okai a folyamatos tagvesztésnek, miért egyre gyengébb a szociális párbeszéd, hogyan tudnánk mi is lobbizni, mennyire kell együttműködni a politikai pártokkal, és hogyan lehetnének a szakszervezetek sikeresebbek. A workshopra nemcsak az ETUC tagszervezeteinek képviselőit, hanem „külsős” vendégeket is hívtak a szerevezők.

Felvezetésnek megnéztük a Brussels Business című filmet, melyet az ÖRF, a ZDF és az Arte közreműködésével készült. Az alkotók, Friedrich Moser és Matthieu Lietaert arra voltak kíváncsiak, hogy valójában kik irányítják az Európai Uniót. Az EU-ban 2500 lobbi szervezet van és kb. 15 000 lobbista dolgozik. A film alapján sajnos úgy tűnik, hogy az EU döntéshozatalát a nagy multinacionális cégek és különböző érdekcsoportok nagymértékben befolyásolják. A film megnézhető itt:

http://corporateeurope.org/news/brussels-business-who-runs-european-union

Kérdés, hogy a szakszervezetek mit tudnak tennie ezekkel szemben? Van-e elég erő a mozgalomban, ha már pénzügyi forrásokat nem tudunk megmozgatni? Vagy segíthetne-e az, ha összefognánk a hozzánk közel álló civilszervezetekkel? Többek szerint az a baj, hogy elvesztettük a kontrollt a szociáldemokrata pártok felett. Ezzel természetesen nem mindenki értett egyet, mert minden ország különböző és így eltérő a pártok és a szakszervezetek közötti viszony is. Sok kritika érte az ETUC-t, sokan felvetették, hogy egy bürokratikus szervezet. A lobbival kapcsolatban kiderült, hogy vannak azért olyan szervezetek is, akik próbálnak lobbizni, sőt, az ETUC maga is lobbizik. De voltak sikertörténetek is, amikor a munkavállalók győztek pl. ilyen volt a Bolkestein-direktíva ellen folytatott harcunk, vagy az Európai Közlekedési Szövetség akciói a közlekedésben bevezetendő különböző szabályozók ellen folytatott sikeres küzdelme. Ezekből az derül ki, hogyha tudjuk, hogy mik a céljaink és jól végiggondolt és megszervezett, akciót hajtunk végre, az nagyban hozzájárul a sikerhez.

Másnap a filmhez kapcsolódóan két csoportban arra keresetük a választ, hogy mit és hogyan kellene a tevékenységünkben javítani. A két csoportban hasonló gondolatok merültek fel, pl. hitelesség, proaktivitás, az, hogy világos álláspontot kell képviselni, gyors döntéseket kell hozni, és amit mindenki kiemelt, tagokat kell szervezni, mert tagok nélkül nem tudunk erőt felmutatni. A szolidaritás fontosságát is sokan kihangsúlyozták. Az ETUC-t ismét sok bírálat érte és vita bontakozott ki arról is, hogy erősek, vagy gyengék vagyunk-e. Az álláspontokat természetesen nagyban befolyásolta, hogy ki honnan érkezett, mert egy német joggal mondhatja, hogy ők erősek, míg mások sajnos nem.

A vendégek is szót kaptak, a film alkotója szerint most nincs itt az ünneplés ideje, fel kell ébrednünk, mert valami nem jó úton halad. A többi vendég az individualizálódást, a szolidaritás hiányát említette, és ők is azt emelték ki fő problémának, hogy a szociáldemokrata pártok elvesztették az erejüket.  Az egyik hozzászóló szerint az európai szociális modell 2007-ig volt csak érvényben, ma más időket élünk és a szakszervezeteknek alkalmazkodniuk kell a körülményekhez, a globalizáció hatásait kellene ellensúlyoznunk. Fontos lenne a szociális párbeszéd és a kollektív alku megerősítése, az, hogy a kollektív szerződések a multinacionális vállalatnál határokon átnyúlva legyenek érvényesek.  

Délután a résztvevők újabb csoportmunkát végeztek, egy szerepjátékot kellett eljátszani, miszerint az egyik csoport tagjai a tradicionális, a másiké a haladó szakszervezeti mozgalom képviselői, és ennek megfelelően kellett érvelniük a nézeteik mellett.

Ehhez előtte kaptunk egy gondolatébresztőnek szánt anyagot is, mely a szakszervezetek különböző definícióitól elkezdve jut el az ETUC-ig és az EU-ig. Ez az összefoglaló az európai parlamenti választások közelsége miatt ismerteti egy, az EU állampolgárok körében végzett felmérés eredményeit is. Ebből megtudhatjuk, hogy az EU állampolgárok az EU-n belül a legfontosabbnak a tagállamok közötti békét és a munkavállalók szabad mozgását tekintik, az Euró csak a 3. helyen áll. Az EU polgárok nagy többsége a nemzetisége mellett európainak is érzi magát, és a legtöbbek szerint több olyan dolog van az EU-n belül, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. A kérdőívből az is kiderül, hogy az európai uniós állampolgárok ¾-e közvetlenül szeretné megválasztani az Európai Bizottság elnökét és erősítené az EU-n belüli demokráciát, és szerintük vártható, hogy nőni fog az EU politikája iránti érdeklődés.

Az összefoglaló anyag elolvasása után kezdtünk el közösen a saját csoportunknak megfelelő érveket keresni, hogy miért kell tradicionálisnak vagy haladónak lenni. Mindkét csoport érvelését két-két megfigyelő kísérte figyelemmel. A csoportok ezután „összecsaptak”, majd a megfigyelők kiértékelték a hallottakat. Érdekes volt hallani, hogy a két irányzatot képviselő csoport meglátásai között nem mutatkozott lényeges különbség. Mindkét csoport hasonló dolgokat sorolt fel, pl. tagság, tagszervezés, reprezentativitás, hitelesség, láthatóság, átláthatóság, politikai pártokkal és a civil szervezetekkel való kapcsolat, érdekegyeztetés, kollektív alku, transznacionális kollektív szerződések, szociális modell, szociális ellátórendszerek, szociális  igazságosság, fiatalok problémái, esélyegyenlőség, oktatás-képzés,  stb.

Az utolsó feladat szombaton délelőtt volt, ekkor kiscsoportokban kellett két-két kérdést megfogalmaznunk arról, ami kulcsfontosságú a szakszervezetek és az EU számára, majd a kisebb csoportok kérdéseit egy nagyobb csoportkérdéssé átfogalmazni. A kérdések ez esetben is nagyon hasonlóak lettek, ezekből az derül ki, hogy az alapdolgokban egyetértünk. Azonban az is teljesen világosan felszínre került, hogy az országok helyzetéből adódó különbözőségek miatt soha nem lesz közöttünk teljes egység, mert pl. a skandináv országok szakszervezetei soha nem fognak semmit támogatni, ami az ő életszínvonalukat veszélyeztetné, pl. ezért nincs egységes az álláspont pl. a minimálbérrel kapcsolatban.

Az ülés végén Bernadette Segol, az ETUC főtitkára is azt állapította meg összefoglalójában, hogy nem ugyanúgy közelítjük meg a dolgokat, és ez szükségessé teszi, hogy tovább elemezzük a helyzetet. A szolidaritást is újra kell értelmezni, különösen most, amikor a megszorítások politikája miatt annak gazdasági jelentősége is van. Elmondta, hogy bár nagyon nehéz az ETUC munkája, mert nehéz kompromisszumokat elérni, de ki kell használni, hogy van erőnk és befolyásunk.

2014. március 31.

Koller Erika

 

 

 

 

 

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Összefoglaló az online képzéssorozatunkról

Egy szakszervezeti tag gondolatai a fél éves képzéssorozatunkról Tavaly állapodtunk meg a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF) egy közös projektben, amely keretében 2022. első felében hat hétfő estét töltöttünk szakszervezeti tagokkal

Előny is lehet a digitalizáció a munkaerőpiacon?

Az európai szociális partnerek 2020 júniusában kötötték meg a Digitalizációról szóló európai autonóm keretmegállapodást. Az európai szintű megállapodás tagállami szintű érvényesülését a nemzeti szintű szociális partnereknek kell biztosítaniuk, a tagállami

Kedves választ kaptunk a TIM-ből

Mint az ismert, a SZEF levélben fordult a Miniszterelnökhöz, hogy támogassa az európai minimálbér irányelv-tervezet megvalósulását. Annak ellenére, hogy Magyarország tartózkodott a szavazás során, a tervezet elfogadásra került, amit szervezetünk