Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) új kezdeményezésként „Berlini Gazdasági Napok” címmel 2026. június 22-25. között tartotta meg a nemzetközi makrogazdasági kérdésekkel foglalkozó éves konferenciáját. A rendezvény előadások, viták sorozatából állt, melynek során a gazdasági válságkezelés, az európai gazdasági útkeresés és válaszok, a minőségi munkahelyteremtés, a szociális beruházások és a biztonságos közösségi tőkebefektetések kerültek előtérbe. Szó esett arról is, hogy az EU tagállamok kormányai tisztelik-e még a szakszervezeteket és ennek tükrében miként történik a közpénzek felhasználása a szocális, társadalmi célokra.
A szakszervezetek makrogazdasági megközelítése szerint változó, átalakuló Európában és világban élünk, ahol szakszervezeti szempontból különösen fontos az ipari és a társadalmi változások alakulása, az ebből adódó új kihívások munkavállalói szempontból történő elemzése, előremutató kezelése. Napjaink konfliktusokkal terhesek, a biztonsági környezetünk gyakori és kiszámíthatatlan változásai kedvezőtlenül befolyásolják az európai ipart, beruházásokat, a piaci aktivitást. A szakszervezeteknek le kell vonniuk a következtetést – a korábbinál nagyobb figyelmet szükséges fordítani e folyamatokra, mivel közvetlenül és tartós hatást gyakorolnak a munkavállalók, a dolgozók, a nyugdíjasok munka- és életkörülményeire – már most és a jövőben.
A nemzetközi piaci verseny – az európai szakszervezeti megítélés szerint az uniós beruházáspolitika nem felelt meg az új, valós igényeknek, a rendelkezésre álló uniós erőforrásokat nem kellő mértékben fordították az európai versenyképesség javítására. A COVID után bevezetett uniós költségvetési szigorítás politikája elvonásokkal, pénzügyi átrendezéssel járt és elriasztotta a külföldi befektetőket, az uniós beruházókat pedig visszafogta. Ezen túl kell lépni. A szakszervezeteknek több mozgásteret kell kiharcolniuk, fel kell lépniük a munkahelyteremtés, foglalkoztatás, a szociális jogok erősítése és érvényesítése érdekében. Fel kell szólalni a konzervativizmussal, az erősödő szélsőjoboldallal szemben.
Több válságjelenség zavarja az Európai Unió gazdasági fellendítését, úgy mint az energiaválság, a technológiai váltással járó ritkafémek beszerzése – ennek meghatározó részét, 90 százalékát Kína birtokolja –, valamint a fegyverkezési program beindítása. Ez utóbbi kényszerű folyamat, de a gyenge pontja az, hogy az erre fordított összegek nagy része az EU-n kívül realizálódik a fegyverek vagy az alapanyagok importja miatt. Az amerikai kormányzat globális bizonytalanságot eredményező vámpolitikája, az USA-Kína versengés megosztó gazdasági-kereskedelmi következményei, Európa gazdasági realitásait súlyosan érintik. Következményei az európai termelékenységi mutatók visszaesése, a célzott befektetések és a humán erőforrások beszűkülése. Az EU-nak a következő 2028-34 évekre szóló pénzügyi ciklus tervezésekor meg kell találnia e jelenségek feloldásának módját – olyan célzott beruházások révén, amelyek áttételes hatásai összeadódnak és az ipar fejlődését mozdítják elő, nagyobb szerepet szánva az AI-nak is. Szükséges a munkaerő minőségi fejlesztése, az oktatás, a zöld politika kibontása, az egészségügy és az ennek megfelelő intézményi háttér alakítása. Kiemelt jelentőségű az uniós szerepvállalás a minőségi munkahelyteremtés, a szociális célú beruházások terén és az EU tagállamok befektetési politikája a hosszabb távú beruházási stratégia összefüggésében.
Feladat a társadalmi, szociális párbeszéd folytatása, egyre inkább szűkíteni kell a jelenleg is megfigyelhető asszimetriát a gazdasági és szociális politikák és a rendelkezésre álló források között. A jelenlegi uniós szemeszteren eddig nem történt előrelépés ezen a téren, de a szakszervezeteknek ki kell állniuk a fokozatos haladás érdekében. Egyetértés volt azzal a magyar felvetéssel, miszerint a Bizottság nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a közösen hozott döntések alkalmazása céljából s ezért nemzeti szinten nem is lép fel az így csak „elvi uniós álláspont” érvényesítéséért.
A szakszervezeti képviselők kritikával illették azt a bizottsági gyakorlatot, mely szerint az uniós gazdaságpolitika terén a gazdasági – üzleti gondolkodásmód és nem a társadalmi előnyök, érdekek a meghatározóak. Az oktatásra és a felnőtt továbbképzésre kell a jövőben kiemelt helyet és forrásokat biztosítani. Ezt nemcsak a termelékenység növelése, de a szakképzett munkaerő csökkenése is indokolja.
A Bizottság képviselője felszólalásában, válaszul azt hangsúlyozta, hogy a valós pénzügyi, uniós költségvetési helyzet és az új jelentős kiadások ellenére a Bizottság követi azt a társadalmi elvárást, hogy legalábbis szinten tartsa vagy növelje a szociális célú beruházások mértékét, támogatja a közberuházásokat, amelyek 1-2 % közötti szinten állnak az EU költségvetésében. Annál is inkább, mert a tapasztalat igazolja – a szociális területen történt beruházások rendszerint tovagyűrűző, kedvező fejlesztési, növekedési hatással járnak. Német kormányzati hozzászólás szerint ez érvényesül a német szövetségi költségvetésben és tervezésben, amitől a megfelelő megtérülést elvárják a jövőben is.
A kormányok és a szakszervezetek viszonya témakörben a hozzászólók többsége visszaigazolta, hogy szakszervezeteik és kormányaik között továbbra sincs valódi, felelősségteljes párbeszéd, véleménycsere, egyeztetés. A hozzászóló résztvevők – Észtország, Portugália, Románia, Ukrajna – egyaránt elégedetlenségüket fejezték ki a kormányaik viszonyulása miatt, amely nélkülözi a valós párbeszédet, együttműködést a szakszervezetek részéről is fontosnak tartott kérdésekben. Ezen a különböző törvényi előírások sem segítenek, a gyakorlatban ezeket nem tartják be, ill. nem követik.
A levezető elnök kérésére Pap László Csaba beszámolt a szakszervezetek és az előző Orbán kormány feszült viszonyáról és az április választásokat követő politikai fordulatról, a kétharmados többséggel megválasztott új kormányhoz kapcsolódó várakozásokról. Az új kormány, Magyar Péter miniszterelnök vezetésével, meggyőző programot hirdetett meg, készséget mutat az együttműködésre a társadalmi szereplőkkel, ami a szakszervezetek számára is új lehetőségeket teremt. Reálisan kapcsolataink alapjainak újbóli lefektésére lesz szükség. A szakszervezeti szövetségek eljuttatták írásos javaslataikat a kormányfőnek, s alacsonyabb szinten már lehetőség nyílt az új kormányzati vezetők felkeresésére, párbeszéd kezdődött a szektoriális, illetve helyi problémákról, megoldásokról. Ez új szakasz megnyitását jelentheti a viszonyunkban, a munkavállalók érdekében – mint a Külügyminisztérium esetében, amelynek új államtitkára és a szakszervezet vezetőinek első találkozójára már június elején sor került. E fejlemények mérsékelt optimizmusra adhatnak okot.
Összefoglalóan megállapítható az ESZSZ – konferencia következtetése – a kormányoknak előtérbe kell helyezni, a gazdasági realitások figyelembe vétele mellett, a szociális befektetések és ágazatok támogatását. A szakszervezetek az immár Európában és a világban is elindult makrogazdasági és a nemzeti szinten bekövetkezett változások elemzésére fordítsanak folyamatos figyelmet. Az így elért következtetéseik jegyében lépjenek fel gazdaságpolitikai álláspontjuk, a munkavállalói érdekek érvényesítése céljából. Sőt, ezt már a vonatkozó uniós szabályok, előírások előkészítésekor tegyék meg, felhasználva a kormányaikkal nemzeti szintű és a szakszervezeti szövetségek EU bizottsági szintű konzultációs mechanizmusait.
A beszámolót készítette: Pap László Csaba
