Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy december 2-3-án részt vehettem a Rómában a Női Gyűlés FERPA női koordináció konferencián, ahol a nők társadalmi, szakmai, egészségügyi és aktív állampolgári szerepére, tapasztalataira és nézőpontjaira összpontosítottak különös tekintettel arra, hogy a jobboldali politikák hogyan befolyásolják a nők egészségét az elöregedő társadalomban.
A találkozó december 2-án, Claudia Carlino, a Spi Cgil országos titkárának és a Női Koordinációs Bizottság vezetőjének bevezetőjével kezdődött. A tanácskozás világosan megmutatta, hogy bár az egyes országok körülményei eltérőek, a problémák – és a megoldás iránti igény – Európa-szerte nagyon hasonlóak.
1. A nők helyzete és a szakszervezetek szerepe a szociális válság közepette
A női bizottsági szekció hangsúlyozta, hogy a nők helyzete számos európai országban romlik. A béregyenlőtlenség, a bizonytalan foglalkoztatási formák, a részmunkaidő kényszere, valamint a gyermek- és idősellátás hozzáférhetetlensége egyre súlyosbítja a nők terheit. A gondozási ágazat gyengülése miatt sok nő kiszorul a munkaerőpiacról, vagy informális, védtelen munkakörökbe kényszerül.
Ebben a helyzetben különösen fontos a szakszervezetek védelmi és érdekképviseleti szerepe. Ők harcolnak az egyenlő bérért, a munkakörülmények javításáért, a rugalmas és tisztességes munkavégzésért, valamint a munkahelyi zaklatás elleni fellépésért. A női tagozatok munkája nélkül ezek a szempontok gyakran háttérbe szorulnának. Estela Diaz, Buenos Aires tartomány nőügyi és sokszínűségi minisztere arra hívta fel a figyelmet, hogy a régióban a gondozási ágazat összeomlása miatt rengeteg nő szorult az informális szektorba, mindenféle munkajogi védelem nélkül. A szakszervezetek azonban célzott kampányokkal és jogsegélyprogramokkal több tízezer nő számára biztosítottak támogatást és képzést. Diaz hangsúlyozta azt is, hogy a jelenlegi jobbközép kormányzás nem ad valódi jövőképet a nőknek, a civil és szakszervezeti javaslatok nem kapnak teret. Ezért is vált különösen fontos eszközzé a társadalmi mozgósítás. Példaként említette, hogy Argentínában a nyugdíjasok és különösen a nyugdíjas nők minden szerdán tüntetnek a Nemzeti Kongresszus előtt, a létminimumot biztosító nyugdíjakért – és gyakran rendőri erőszakkal kell szembenézniük.
2. A generációk közötti együttműködés értéke
A konferencia másik meghatározó üzenete az volt, hogy a jövő társadalmi stabilitása a különböző generációk együttműködésén múlik. Az idősebb generációk tapasztalata és tudása pótolhatatlan, a fiatalabbaké pedig a kreativitásban, az innovációs készségben és a digitális kompetenciákban rejlik. A két oldal együtt képes megerősíteni az intézményeket, a közösségeket és a szociális rendszereket. Ehhez azonban szükséges az intézményi háttér: közösségi terek, közös oktatási programok, többgenerációs projektek és olyan munkahelyi struktúrák, ahol valódi mentorálás és tudásátadás valósulhat meg. Hélène Bidard, Párizs alpolgármestere bemutatta azt a francia programot, amelyben nyugdíjas szakemberek támogatják a pályakezdő fiatalokat. Ez az intergenerációs együttműködés jelentősen csökkentette a fiatalok lemorzsolódását, erősítette a szakmai beilleszkedést és látványosan növelte a közösségi szolidaritást.
A konferencia tapasztalata azt mutatja, hogy:
a nők jogainak és a szociális biztonság megerősítése,
valamint a generációk közötti együttműködés támogatása egyaránt alapfeltétele egy igazságosabb, befogadóbb és demokratikusabb Európának.
Erős szakszervezetek, jól finanszírozott közszolgáltatások és élő társadalmi szolidaritás nélkül nem lehet hosszú távú, fenntartható megoldásokat találni. Bár minden országban mások a körülmények, a kihívások – a nők védelme, a nyugdíjasok helyzete, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése – meglepően hasonlóak. A konferencián való részvétel megerősített abban, hogy ezekért az ügyekért érdemes és szükséges közösen, határokon átívelő együttműködéssel fellépni.
A beszámolót készítette: Papp Katalin a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnöke
