2025. június 13-án és 14-én került megrendezésre Strasbourgban az idei Európai Ifjúsági Esemény. A helyszínt Európai Parlament biztosította. Az esemény célja, hogy az Európában élő, tevékenykedő, közügyek iránt érdeklődő fiatalok tapasztalatokat, ötleteket, módszertanokat gyűjthessenek az Európai Unió hatáskörében működő szervezetek és szakemberek példájából. A tematikát tekintve nem korlátozódtak szakszervezeti vagy munkavállalói fókuszra a programok, ám a demokratikus működés, szociális kérdések és szabadságjogok tekintetében számos beszélgetésen, workshopon vehettünk részt.
A főbb események a parlament Hemicycle elnevezésű plenáris termében zajlottak. Itt átlagosan 4-5 fős panelbeszélgetésekre került sor olyan témákban, mint az EU klímapolitikája, a fiatalok mentális egészsége, vagy a jövő kihívásaira való felkészülés.
Az első program, amin részt vettem hallgatóságként, a zöldpolitikára vonatkozó értékelő panelbeszélgetés volt. A beszélgetésben résztvevő felek megszólalásaiban érezhetően eltérő álláspontok és nézőpontok ütköztek. Egy aktivista, egy zöld munkacsoportban dolgozó és egy gazdasági területen jártas szakember érveit ismerhettük meg a moderátor kíséretével. A beszélgetésből kirajzolódott, hogy az EU-ban továbbra is erőteljes álláspont a gazdasági versenyképesség védelme a nyersanyagok és a munkaerő kizsákmányolásával szemben, melyek az egyensúlytalanság és a klímaválság elmélyítésében fontos szerepet játszó tényezők. Ellenoldali szakpolitika és gazdasági modellek tekintetében azonban továbbra is gyengén állunk. Az érvek sokkal inkább az elvek szintjén erősek a fiatalok részéről, akik láthatóan tájékozottan és határozottan képesek megnyilvánulni környezetvédelmi és gazdasági egyenlőtlenségeket érintő kérdésekben. A zöld munkacsoportok és szakpolitikai javaslatok szintjén azonban újra és újra elhal az a lelkesedés, amely a gazdasági “fejlődés” és “versenyképesség” nyomásával szemben egyelőre életképtelennek bizonyul.
Az egyre inkább digitális térbe tolódó újságírást és információs áramlatokat érintő szélső jobb oldali, autokratikus és erőszakos tartalmak előretöréséről Daria Navalnaya részéről hallottunk erős felszólalást. Hangsúlyozta, egy diktátor számára a lehető legkedvezőbb körülmény az állampolgárok passzivitása. Az elnyomás Európa-szerte radikalizálódik; a hírek manipulálásával, antifasiszta csoportok elleni támadásokkal, békés tüntetők letartóztatásával kelt megfélemlítést a hatalom. Ezzel szemben a széles társadalmi rétegek mobilizálása, a fiatalok demokratikus cselekvésekbe való bevonása, az információs buborékokkal szembeni kritikus tájékozódás jelent ellenerőt.
Szombat délelőtt került sor a leginkább munkavállalói fókuszú panelbeszélgetésre. Ez azért volt fontos tapasztalat, mert segített nekem is megérteni, hogy mennyire komplex és strukturális problémák eredményezik a fiatalok kiszolgáltatott helyzetét a munkaerőpiacon – nem csak Magyarországon, de európai szinten is. A gyakornoki pozíció megerősítése azért is kulcsfontosságú kérdés, mivel leépítések esetén ez a legsérülékenyebb munkavállalói réteg. Az életkezdéshez szükséges kiadások és a létbizonytalanság elkerülésének anyagi fedezete azonban aránytalanul jobban érinti a fiatal pályakezdőket, hiszen nem mindenki számára áll rendelkezésre megfelelő tartalék tőke. Az élelmiszer és lakhatási árak ezzel összefüggésben kifejezetten sújtják és korlátozzák a fiatalokat. A megbecsültség hiánya pedig mentális problémák fokozódásához vezet. Az út is a párbeszédben rejlik; a munkáltatói oldal és az idősebb generációk részéről épp úgy nyitottság és befogadás szükséges a munkaerőpiacra érkezők javaslatai iránt, mint ahogy az újonnan érkezők részéről elvárható a tanulás és megértés iránti elköteleződés. A hozzászólók részéről kihangosodott a kisebbségi csoportok iránti érzékenység. A munkahelyi kultúrák sokszínűsége úgy tud érvényesülni, ha vallási, etnikai és nemi megkülönböztetés nélkül képviseltethetik magukat az állampolgárok. A rejtett diszkrimináció és rasszizmus jelenleg is hátrányt jelent sok fiatal számára. A beszélgetés nem záródhatott volna másképp, mint a szakszervezetekbe való belépés szorgalmazásával; a tudatos munkavállalói magatartásra és a kirekesztettséggel szembeni fellépésre való bíztatással.
A délutáni programok között lehetőségem volt részt venni egy mentális egészséggel foglalkozó workshopon, amely a kiégés témakörét járta körül. Egy szegénység-kutatás módszertani és eredmény-fókuszú bemutatását követtem végig, valamint egy, a jövő lakhatását vitató foglalkozáson voltam jelen. Úgy tűnik, a problémák azonosításában nem szűkölködünk, ötleteknek sem vagyunk híján, miként alakíthatnánk a jövő társadalmát és a közösségek együttélését. A realitások figyelembe vételével és a párbeszédek valós lefolytatásával ezek a tervek valós alternatívát jelenthetnek a jövő számára.
A kétnapos rendezvény számomra nem csak új inspirációkkal és kalandokkal szolgált, de kapcsolatépítési szempontból sem utolsó. Lehetőségem nyílt erősíteni a kapcsolódást a német szakszervezeti delegációval, valamint norvég társainkkal. Ezek a kötetlen beszélgetések és a politikai mozgástér feltérképezésének lehetőségei formálják nem csak gondolkodásomat, de lehetővé teszik egymás megértését és ezen keresztül a közös cselekvési tervek kialakítását is. Számomra újra megerősítést nyert, hogy az Európán belüli törésvonalak nem oly erőteljesek, mint a társadalmi rétegzettségből fakadó, sokszor láthatatlan béklyók és korlátok. Ebből pedig számomra az a cselekvési irány következik, hogy tovább erősítsük nemzetközi szövetségeinket és hozzuk felszínre azokat az egyenlőtlenségeket, amik most is ellehetetlenítik sok fiatal számára az érvényesülést.
A beszámolót készítette: Golnerits Anna, a SZEFIT delegáltja
