Beszámoló a generációk közötti európai szolidaritás elősegítése meghallgatásról
2024. június 20-án képviselhettem a fiatal munkavállalókat a SZEF delegáltjanként az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egy meghallgatásán, ami a generációk közötti európai szintű szolidaritásról, annak elősegítéséről szólt.
A sok érintett téma közül elsőként szóba került a demográfiai válság, melyben a mai trendek alapján 2100-ra 57 millióval kevesebb munkavállalóval, valamint 33%-ról akár 60%-ra is felkúszó időskorú európaival számolnak. Ezek a kilátások annak ellenére reálisak, hogy sok helyen magas állami támogatásokkal dolgoznak a gyermekvállalás elősegítésére. Jelenleg ezek csak lassító folyamatok, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Az átvezetésben nagyon jól szemléltették, hogy a mai fiatal munkavállalók egy ilyen környezetben milyen problémákat visznek magukkal nyugdíjas éveikre. Ezek közül kiemelték az ellátórendszer leterheltségét, a nemi alapú bérkülönbségek nyugdíjra kiható hatását. A nők esetében alacsonyabb bérek és nyugdíjakról beszélünk, Emellett a nők hosszabb ideig élnek, sok esetben megözvegyülve, egyedül, így alacsonyabb bevételekkel és nagyobb terhekkel. A kevesebb gyermek, tehát közeli családtag hiánya kihat az időskori magányra és elszigetelődésre.
Ezeken túl a mai fiatalabb munkavállalók lakhatási problémái, a magántulajdon átalakulása és a klímaváltozás miatti feszítés is felmerült. Itt kiemelték, hogy a lakhatási válság az idősek egy rétegét is érinti, a fenti pénzforrások megcsappanásán túl az infláció és államonként eltérő módon az ingatlanadók révén.
Megoldásokat kell találnunk országspecifikus és EU eszközök révén, hogy a szociális ellátórendszer stabil maradjon, ezáltal mérsékelve a fenti kilátások negatív vonzatait!
Támogatni kell az élethosszig tartó tanulást már a kezdetektől. Ide beletartozik a stabil munkahelyek mellett is a felnőttképzés, kiemelve a hiányterületeket állami, civil, vagy munkáltatói támogatással. Jellemző, hogy a munkáltató 50 év feletti munkavállalókat már nem képez a nyugdíj közelsége miatt, főleg, ha a felvett tudást nem nála kamatoztatják.
Ki kell építeni a mobilitás érdekében egy EU szintű munkavállalói lakás programot, amellyel a régiók igényeit is agilisan kezelni lehet és a magántulajdon nem sérül. Ezek a programok részben megoldást adhatnak a fiatalok lakhatási problémáira is és az albérletek okozta feszültségekre is.
Biztosítani kell a munka és magánélet egyensúlyát, hogy a gyermekvállalás ne teher legyen a családok számára. Ide tartozik a gyermekek elhelyezése oktatási intézményekbe, hogy minél előbb történjen tehermegosztás a munkavállalók számára, amihez magas színvonalú ellátórendszer és személyzet szükséges.
Egészség programok. Tudatosítani kell már fiatal munkavállalóként, hogy az egészség a legfontosabb, hogy a nyugdíjba lépés után szellemileg, mentálisan és fizikálisan egészségesek legyünk, hogyha olyan élethelyzet alakul ki, hogy időskorban is munkát kell, vagy szeretnénk vállalni alkalmasak legyünk rá. Ezzel rá lehet hatni a magas alkoholbetegség és öngyilkosságok csökkentésére is. Ide sorolták a stabilitás növelését, amelyhez téma volt a jelenlegi bizonytalan globális helyzet, a migráció és a klímaváltozás, valamit a mesterséges intelligencia szabályozása is.
Új technológiák ismeretének hiánya csökkenti az idősebbek tanulási és munkavállalási kedvét, mellyel nem csak a munka világából, új, jobb munkalehetőségektől kerülnek távolabb, de fokozza kiszolgáltatottságukat és az elszigetelődést a társadalom fiatalabb részétől.
Ezek megvalósításához szükség van átfogó, a társadalom minden rétegét bevonó szolidaritásra, hiszen munkavállaló, szülő, gyermek, valamint a mostani és jövő idős generációira is szükség van, hogy működjön.
Jó példa a jelenlegi média által is erősített szolidaritás hiánya az EU-ban történt gazdatüntetések, melyek során a „város – vidék” ellentéten túl megmutatkozott, hogy az idősebb generációk és a fiatalabb generációk eltérő véleménnyel vannak az érdekérvényesítés módjairól, mértékéről és hogy egy ilyen eseményt milyen mértékben támogatnak, mennyire szolidárisak. Az individualizmus elnyomja a nagyobb, jó érdekében történő közös szerepvállalást.
A meghallgatás végén elhangzott, hogy a szakszervezetek az egyik leghasznosabb nem állami támogatói lehetnek egy ilyen fontos téma formálására, hiszen a munkavállalói réteg nagy szeletére van ráhatásunk tagságunk révén. Sok szervezetnek van nyugdíjas és fiatal tagozata, de ezek nélkül is széles életkor réteggel vagyunk jelen tárgyalásokon. Ezért a készülő EU és regionális irányelvek kialakításában aktív szerepünkre van szükség. Nem csak azért, hogy ne a fejünk fölött hozzanak döntéseket, hanem azért is, mert ez területtől, politikától és életkortól függetlenül elemi érdekünk.
A beszámolót készítette Csőke Csaba, a SZEFIT elnöke, a SZEF delegáltja.
