Szathmári Gábor Rózsa Ferenc díjas újságíró; a Magyar Rádió Nívó díjasa; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Sajtószakszervezet Aranytoll díjasa.
A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma volt munkatársa dolgozott az Esti Budapest, az Esti Hírlap, a Népszava, a Kiáltás olvasóinak, a Kossuth és Petőfi Rádió hallgatóinak.
Baráti hangvételű levélben búcsúzik tőle Dr. Szabó Endre
Fájó a hiánya nyugdíjba vonulása óta. Szathmári Gábor, az én kisöcsém (egy nappal volt fiatalabb nálam) már nem válaszolja meg a hívásaimat, már nem tudjuk megvitatni a világ egyre nehezebben értelmezhető dolgait.
Közel két évtizedig dolgoztunk együtt. A kistermetű, vékony, halkszavú munkatárs és barát azok közé tartozott, akire mindig számíthattam, és kétség nem fért hozzá, hogy amibe belekezd, az elkészül, mégpedig kifogástalan minőségben.
Gábor belső iránytűje, amelynek igazodópontja a baloldaliság, a szolidaritás és a haladás volt, nem lengett ki. Gyakran adott tanácsot, és érdemes volt meghallgatni.
Az élet korán meghurcolta, de később meg is jutalmazta: írói, újságírói, szerkesztői tehetségét a szakmán túl is széles körben irigyelték, a SZEF-ben pedig ő fémjelezte azt az írásbeli minőséget, amely hozzájárult a szövetség elismeréséhez – még az érdekellentétes oldalon is.
A SZEF kiadványainak szerkesztése mellett neki köszönhetjük, hogy szorgalmas és rendszeres munkanaplói alapján közel 700 oldalon sikerült rekonstruálnom a SZEF történetének első két évtizedét, ő alkotta meg a születésnapomra – nagy titoktartás mellett – készült cikkgyűjteményt, amely egyszer hozzájárul a közszolgálati szakszervezeti munka és a SZEF történetének hiteles megismeréséhez.
Gábor szenvedélyesen írt, dolgozott, élt. Azok közé tartozik, akik nyomot hagynak a világon. Olyat, amelyet a követő generációk sokaságának érdemes követni.
Kedves Gábor barátom, nyugodj békében!
Dr. Szabó Endre
volt SZEF elnök
