A három napos konferenciának, 2018. október 2-4. között a Stockholm mellett, Akersberga-ban található Runö Képzési Központ adott otthont, témája az ETUC “A szakszervezetek részvételének növelése az európai ifjúság számára biztosított foglalkoztatás elősegítése érdekében” című projektjének keretében megvalósult eredmények publikálása volt.
Az első nap előadói svéd szakszervezeti vezetők voltak. Therese Gudvelin a legnagyobb svéd szakszervezeti konföderáció vezetője ismertette a svéd modell jellemzőit, ami hozzájárul az ország versenyképességének fenntartásához. A svédeknél minden munkahelyen van kollektív szerződés érvényben, ami – többek között – a munkavállalók számára garantált minimum bért tartalmazza. A szociális párbeszéd is működik náluk, hiszen a szakszervezet, a munkáltatók és a kormány között aktív tripartit konzultáció folyik. Ez a fórum eredményesen működik, hiszen minden fél egyenrangú tárgyalópartnerként tekint egymásra. A szakszervezeti mozgalomnak tehát van érdekérvényesítő ereje. A szociális partnerek célja a jóléti társadalom kialakítása, a teljes foglalkoztatottság elérése és a társadalom egyes rétegei között húzódó szociális szakadék csökkentése, megszüntetése. A helyzetet némiképp árnyalja az, hogy a svédek sok migráns munkavállalót befogadtak és integrálnak a társadalomba. Ennek egyik eszköze, hogy svéd nyelvet tanítanak nekik és ugyanúgy szakmát tanulhatnak, mint a fiatalok.
Ada Odin a fehérgalléros (nővérek, rendőrök) értelmiségi munkavállalókat tömörítő szakszervezet képviseletében beszélt arról, hogy hogyan tud egy szakszervezet szerepet vállalni az Ifjúsági Garancia Program megvalósításában. 10 évvel ezelőtt Svédországban a világválság hatására a fiatalok munkanélküliségi rátája 25%-os volt, ami komoly gondot jelentett. A helyzet megoldására a képzettséggel nem rendelkező fiataloknak foglalkoztatási tréningeket szerveztek és támogatták az érettségi megszerzését. Ezt nemcsak központilag, hanem helyi szinten is koordinálták. Felismerték azt, hogy ha alacsonyabb bért adnak a fiataloknak a szakmai gyakorlat idejére, az nem fogja őket hatékony munkavégzésre sarkallni.
Linnés Jahn az akadémiai dolgozók szakszervezetétől érkezett. Elmondta, hogy a svéd felsőoktatásban nem csak a jómódú fiatalok vehetnek részt, hanem a szerényebb anyagi körülmények között élők is. Megfigyelhető, hogy a fiatalok nem mindig tudnak elsőre olyan szakmát választani, amit utána szívesen csinálnak, így itt is szükség van az átképzésre. Az egyetem mellett hetente 10 órát dolgoznak a fiatalok, amivel szakmai gyakorlatot szereznek a képzés ideje alatt. Ennek feltételeit képzési szerződésben rögzítik.
A délután második felében pedig Audroné Sadauskaité, a Visonary Analitics kutatója ismertette az általuk elkészített, az Ifjúsági Garancia Programról szóló projektzáró tanulmány főbb megállapításait és kutatási módszertanát.
A következő napot négy külön csoportban indítottuk, stockholmi székhelyű szervezeteket, cégeket látogattuk meg.
Az első csoport az LO- Landsorganisationen i Sverige épületét látogatta meg. Ez az egyik legnagyobb svéd szakszervezeti konföderáció, mely 14 szakszervezetet tömörít. Az ifjúsági tagozat vezetője és helyettesei tartottak előadást a módszerükről, hogyan próbálják megnyerni maguknak a fiatal tagokat. A tagtoborzást már a középiskolákban megkezdik, a tanulóknak érdekes előadásokat tartanak, felkészítik őket a későbbi munkavállalói életre. Emellett nyári kampányokat és kezdeményezéseket szerveznek a fiataloknak, például nyári munkalehetőséget, film fesztivált. A már munkavállaló szakszervezeti tagoknak szükség esetén segítik az átképzését, valamint előadássorozatokat tartanak, a szakszervezetről, a társadalomról, a feminizmusról, a xenofóbiáról és a biztosításokról.
A második csoport a DUA (a fiatalok és az újonnan érkezett bevándorlók foglalkoztatásáért felelős szervezet) központjába látogatott el ahol Peter és Caroline ismertette velünk a szervezet működését. A szervezet azért jött létre, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátáját csökkentse, és segítse az országba 2015-2017 között nagy számban érkező migránsok integrációját. Ehhez helyi és országos szintű koordinációra volt szükség, mivel ezeknek az embereknek képzést vagy munkahelyet kellett biztosítani. Svédországban bizonyos szakmákban szakemberhiány volt, amit úgy oldottak meg, hogy a migráns munkavállalókat ezekre a szakmákra képezték ki. A fiatalok a cégekkel tanulmányi szerződést kötöttek, aminek érdekessége, hogy a munkáltatók nem használták ki őket, ennek eredményeként sok fiatal a gyakorlat után ugyanannál a cégnél helyezkedett el.A svéd politikai vezetés is támogatja őket. A helyi szintű kezdeményezések eljutnak a legfőbb döntéshozókhoz, akik a helyi szervezetekkel együttműködve segítik a programok végrehajtását. Továbbá DUA a munkájában különös figyelmet fordít a nemek közötti egyenlőség biztosítására a munkahelyeken.
A harmadik csoport a Coca Colánál járt, ahol a gyár egyik munkatársa fogadott minket a látogatóközpontban. Levetítettek nekünk egy Coca Coláról szóló image filmet és röviden ismertette a Coca Cola történetét. Ezután csatlakozott hozzánk a helyi szakszervezeti titkár, aki beszélt a helyi viszonyokról. Elmondta, hogy a gyár alkalmazottainak mintegy 60%-a tag, fiatalok, idősek egyaránt. Mesélt a náluk működő mentor programról, ami úgy valósul meg, hogy a gyárba érkező új dolgozók beilleszkedését segítik, de lehetőség van különböző képzéseken részt venni. A cég társadalmi szerepvállalásáról is szó esett, mely során hajléktalanokat segítenek. Elmondta, hogy kifejezetten jó a viszony a helyi szakszervezet és a Coca Cola gyár, mint munkáltató között. Végezetül körbe vezettek minket a gyár területén, megtekintettük a raktárt, illetve a palackozó, csomagoló gyártósort.
A negyedik csoport pedig a svéd Foglalkoztatási Átmeneti Alap központjában járt.
Délután fiatal szakszervezeti kollégákkal nyílt lehetőségünk beszélgetni, akik az ETUC és az Európai Ifjúsági Fórum kezdeményezéseit, eredményeit mutatták be.
Ezután 11 csoport került kialakításra és a feladatunk az volt, hogy egy fiatal munkavállaló jövőképét vázoljunk fel és készítsünk napirendet a számára. A workshop eredményeit másnap délelőtt mutatták be a csoportok. Nagyon vicces megoldásokat is hallhattunk, de általánosságban elmondható, hogy egy fiatal a jövőben is azt szeretné, ha lenne biztos, jól fizető állása, családja, szabadideje.
Európa parlamenti politikusok videó üzenetben köszöntöttek minket. A nap legérdekesebb és legjobb előadása véleményem szerint a svéd foglalkoztatási miniszter, Ylvia Johansson nevéhez kötődött. Bevezetőjében kiemelte, hogy amikor hivatalba lépett, több probléma is felmerült (magas volt a svéd fiatalok munkanélküliségi rátája, népességfogyás, hiányszakmák). Körbejárta személyesen az országot és megkérdezte a szakképzetlen fiatalokat is, hogy mivel lehetne őket visszaültetni az iskolapadba. Ezután a többi párttal együttműködve kidolgoztak egy helyi szintű megoldási javaslatcsomagot. Ennek lényege az volt, hogy a fiatalokkal és a cégekkel helyi együttműködési szerződéseket kötöttek. Nagyon hitelesen és közvetlen stílusban vázolta fel a miniszter asszony azt a rögös utat, amit az elmúlt években végigjárt, de megérte, mert mára Svédország az egyik olyan ország, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája a legalacsonyabb Európában.
Készítette: Lénárt Angéla (a csoportos látogatások összefoglalójának megírásában Alács Dóra, Lőrincz Noémi és Zsigó Judit volt a segítségemre)
