Köszöntjük a Magyar Honvédelem Napját, a honvédeket, tisztelgünk a hazáért életüket adók emléke előtt!
A katona
A nép gyermeke: a katona.
Szemében megcsillan huncut mosolya,
ha szoknyát lát, formás lábat, ívelt csípőt
s mosolyt, melytől elakad a szava.
Minden percben dolgozik, alig alszik,
koncentrál, végre parancsot hajt,
egy percre sem pihen, ideje nincsen, csak másokra figyel,
dolgavégezetlen soha nem marad.
Mindent, s mindenhol teljesít, nem mérlegel.
Parancsnokát tiszteli, becsüli.
Benne az alázat néha majd felrobban,
mint a bomba, mely sok mindenkit belülről hajt.
Gondoskodó, nőkön, gyermeken és idős emberen mindig segít.
Bajtársait támogatja; halál szelét, ha megérzi, Istenhez fohászkodik.
Nem gondolkodik, parancsot végrehajt,
Fel sem merül, hogy teljesítést megtagad.
Gyakran megalkuszik, azzal, mi mindig fontos neki:
pénz, család, gyermek, megélhetés,
és néha más is, miben része kevés:
néhány morzsa a közös asztalról sokszor jól jön, mivel a sors nehéz.
Mindenki emberből van gyúrva,
fontosak a mindennapok.
Nem csak a pénz, a vagyon, de az étel, a nap, s az is hogy élvezd,
elsődleges! Mondd magadban mindig: carpe diem.
Szolgálat az szolgálat, de sohasem szolgai.
Szíve van, de ezt mindig leplezi.
Alázatnak szintje van, sose meg ne alázd!
Ezt sosem viseli.
A Haza, a Család, az Élet örök érték,
hűségesen harcol érte, ha kell,
de harcol ő az igazságért,
ha küzdeni kell álnok hitszegőkkel.
Becsüld meg a katonát,
s bár szíve igazsága hol itt, hol ott áll,
csak egy ideig dönti el a pénz
mit választ: a pénzt vagy a haza és saját becsületét.
RMB
