Azonnali és hosszú távú megoldásra is szükség van

dr. Gyimesi László küldöttgyűlésről, zenész életpályáról, szakmai nyugdíjról

Két fontos tanácskozás is zajlott az elmúlt hónapokban, amelynek szervezője a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete volt. Április elején küldöttgyűlés tartottak, amelyen a bérhelyzetekről, a szakszervezet lépéseiről is szó esett, májusban pedig közös konferenciát rendeztek Zamárdiban, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségével karöltve. Ezen a megbeszélésen is szóba került az az életpálya-modell, amelyet a muzsikusok számára készítenek elő. A két összejövetelen elhangzottakról dr. Gyimesi László, az MZTSZ főtitkára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke beszélt. 

–       A küldöttgyűlésen szó esett egy lényeges témáról, a bérhelyzetről is. Milyen előrelépésről tudtak beszámolni?

–       Örömünkre a zenepedagógusok bére növekedett az elmúlt időszakban, a pedagógus-életpályamodell, az új előmeneteli rendszer bevezetésének köszönhetően. Sajnos a zenészek terén nem tudok ilyen kedvező helyzetről beszámolni, hiszen készítettünk egy felmérést, amelynek elkeserítő lett a végeredménye. A muzsikusok, kórustagok bére messze elmarad más diplomás fizetésektől – s az átlagot véve – közel 100 000 forinttal keresnek kevesebbet most, mint a zenetanárok, hiába rendelkeznek például ugyanolyan időtartamú munkaviszonnyal, végzettséggel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a pedagógusok fizetése sok, hanem azt, hogy a zenészeké nagyon kevés… Komoly feszültséget jelent ugyanis a területen, hogy a zenészek bére ilyen alacsony. A zenekari igazgatók egyre többször számolnak be arról, hogy jóval kevesebben jelentkeznek a meghallgatásokra, kevésbé felkészültek, mint korábban, mert a jobbak talán éppen inkább a pedagógusi pályát választják. S azt szeretnénk, ha nem az alapján döntene valaki, hogy mit akar az állam, mennyire dotálja az adott csoportot, hanem valóban azt tenné, ami tehetségének a legjobban megfelel…

–       Ez azonban nem új keletű probléma…

–       A 2013-as átlagról beszélhetünk, ami a zenészbérek esetében bruttó 170 000 -180 000,- forintos fizetést jelentett, és ez bizony óriási lemaradás, ha a többi diplomás szakmát nézzük. Valamilyen megoldásra szükség van, hiszen eközben egy ilyen rokon szakmában, mint a zenetanároké, az olló egyre jobban nyílik. A Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács már több tárgyalást folytatott minderről. Hol önállóan, hol a zenekari szövetséggel közösen írtunk levelet a miniszternek, s a kulturális államtitkársággal is egyeztetést kezdeményeztünk. Nem volt e téren vitánk a tárca vezetőivel, egyetértettünk abban, hogy erre a helyzetre megoldást kell találni. Most a kulturális érdekegyeztető tanács is foglalkozik ezzel a problémával, s a zenészbéreket összekapcsoltuk a kulturális terület más munkaköreivel is, ahol szintén nem jobb a helyzet (például közművelődésben dolgozók, könyvtárosok, levéltárosok.). Szükség van tűzoltásra, és persze hosszú távú megoldásra is. A minisztérium ezért számol, egyeztet a nemzetgazdasági tárcával, hiszen a költségvetést idén már korán benyújtják, így júliusig ennek a kérdésnek is el kell dőlnie. Kérdés, hogy mennyi pénz jut minderre, az azonban pozitív fejlemény, hogy a kormányzati szándék is arra irányul: javítson valahogyan ezen a helyzeten. A megértés és együttgondolkodás dominált minden megbeszélésünkön.

–       A hosszabb távú megoldást mindenképpen az életpálya-modell jelentheti.

–       Erre az elképzelésre az államtitkárság is vevő. Reálisan az életpálya-modellről csak későbben eshet szó, legkorábban a 2017-es költségvetésben jelenhet meg. Nagy munkát jelent a részletes kidolgozása, hiszen nemcsak arról van szó, hogy mi a végeredmény, hanem arról is, miként épüljön fel, s lehet-e hasonlóan kezelni, mint más hivatások életpálya-modelljét… De legalább már foglalkoznak a kérdéssel.  Persze tudom, annak, aki kevés pénzt keres, ez pillanatnyilag semmilyen vigaszt nem jelent. De bízzunk benne, hogy ezek nemcsak tervek maradnak! Ehhez természetesen nagyobb büdzsére is szükség lesz…. Emellett a jelenlegi finanszírozási rendszer szerint általában hiába emelkedik a központi költségvetési támogatás, gyakran ezzel arányosan az önkormányzat fenntartói támogatása csökken…

–       Mindez nagyon komoly anyagi nehézség elé állítja az együtteseket, ráadásul a tao sorsa is kérdéses… Erre tudnak valamilyen megoldást?

–       Egyelőre még nem… Sajnos valóban arról a furcsa helyzetről számolhatnak be a zenekari igazgatók, hogy miközben a központi keretből többet kapnak, mindez nem köszön vissza az együttesek költségvetésében. Megoldást kell hát találni, olyat, ami a zenekarok számára is garanciákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nekik szánt pénz a megfelelő helyre is érkezik. E nélkül ugyanis szinte értelmetlen az egésszel foglalkozni…   A másik gond pedig jogi és költségvetési, hiszen az együttesek között akad költségvetési szerv, gazdasági társaság, alapítvány is, nehéz hát a központi szabályozást az életpályát illetően ilyen sokszínűen kidolgozni. Ezzel együtt egy bértáblát minden további nélkül be lehet vezetni más típusú szervezeteknél is – csak alaposan meg kell tervezni. S kiszámolni, mindez pontosan mekkora összeget igényel, ahhoz aprólékos munka kell.  Elégedett lennék, ha az életpálya és az előmeneteli rendszer 2017-től életre kelne, mert az nagyon komoly előrelépést jelentene. Van rá esély. Az életpálya-modell-tervezetet, ami a zenészek életét is kiszámíthatóbbá teszi – mint azt a májusi zamárdi tanácskozáson megtudtuk – munkacsoport vizsgálja, a tao-val együtt. Bízom abban, hogy mielőbb megoldás születik!

–       Mi a helyzet a szakmai nyugdíj kérdésével?

–       Egyelőre nincs előrelépés, egy éve az egyeztetéseken újra és újra szóba hozzuk, és kérjük, hogy folytassuk az ügy tárgyalását. Másik csatornán keresztül is próbálkozunk, a korkedvezményes nyugdíjakkal kapcsolatban megkezdődött a munka az országos érdekegyeztetés szintjén is, és mi is bekapcsolódtunk ebbe a saját problémánkkal. Nem fűzök azonban nagy reményt ahhoz, hogy ezek a speciális hivatások a korkedvezményes körbe be tudnak kerülni… Arra azonban mindenképpen jó, hogy a figyelmet a helyzet megoldatlanságára irányítsa.

–       S mi lesz a sorsa a művészeti szakképző intézményeknek?

–       A KLIK szintjén nagy változás zajlik, kikerülhet a fenntartásuk alól a középiskolai, így a művészeti szakképzés. Sajnos azonban mi még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz a sorsa a művészeti szakképző intézményeknek, átkerül-e a fenntartásuk felügyelete a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, akárcsak az egész szakképzés vagy marad az EMMI-nél. A valódi szakmai és egyéb háttért nem ismerjük, akadnak jócskán pro és kontra érvek… Azonban az kétségtelen, hogy a művészeti középfokú oktatás, azaz a szakképzés fő feladata alapvetően eltérő a szakmák jelentős részében az általános szakképzéstől, hiszen a szakképzés munkaerő-piaci relevanciája alapvetően eltérő. Mindenesetre emellett komoly problémákat okozhat, ha szétválasztják a fenntartást, mert számos iskola összetett intézményként egyaránt végez alap- és középfokú képzést. Hallottunk szerencsére olyan hangokat is, amelyek szerint valamilyen szinten nem választanák el ezeket… Reméljük, semmilyen elhamarkodott átszervezés nem következik be. De akárhogy is alakul, eddigi ismereteink szerint mindez nem érinti az ott foglalkoztatottak jogviszonyát, legalább emiatt nem kell aggódnunk…  

Réfi Zsuzsanna  

Forrás: http://www.parlando.hu/2015/2015-3/Refi-Gyimesi.htm

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

A NYUSZET nyílt levele a Miniszterelnöknek

A NYUSZET szeptember 25-én nyílt levelet intézett az Idősek Tanácsa elnökéhez, Orbán Viktor miniszterelnökhöz. A szervezet — melynek tagja a SZEF Nyugdíjas Választmánya is — ebben a válságos, régen nem

09.27-én kerekasztal beszélgetés a szolidaritásról

A szolidaritás esélyei a válságban Meghívó a Nyomtass te is! klubeseményére   Időpont: 2022. szeptember 27. kedd, 19:00 óra Téma: Működhet-e a szolidaritás a válságban? Van-e esélye a szakszervezetek összefogásának,