Tegnap a kora esti órákban komoly „ajándékot” kapott az ország karácsonyra. A Standard & Poor’s leminősítette hazánkat, a bóvli kategóriába rontva az ország besorolását. …
Tegnap a kora esti órákban komoly „ajándékot” kapott az ország karácsonyra. A Standard & Poor’s leminősítette hazánkat, a bóvli kategóriába rontva az ország besorolását. Ez a bóvli nagy abszolút értékű „ajándék”, csak az a baj, hogy negatív az előjele. Ez az „ajándék” nem hoz, hanem visz. Mindenből és mindenkitől.
A tv műsorokat nézve, a friss újságokat lapozva úgy tűnik, hogy egy dologból nem vitt el egy cseppet sem. Ez Matolcsy úr hallatlan önbizalma. Nem érti az érthetőt, nem fogadja el a szinte mindenki számára világosat. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt hetek, napok és órák nemzetközi üzenetei és hazai tiltakozásai világosak.
Az amerikai diplomáciai jegyzék, a Barroso levél, a S&P leminősítése, a szakszervezeti és civil demonstrációk valóban nem, és nem elsősorban a magyar gazdaságnak szóló üzenetek. Ez valójában a kormányzati gazdaságpolitikának szól, a kiszámíthatatlanságnak, annak a másfél éves jogalkotásnak, amely előállította hazánkról a nemzetközi politikai és pénzügyi világban a jogbiztonság hiányának a képét.
Mondhatja a kormány és az összes szóvivő, hogy ez téves vízió, Magyarország elleni összeesküvés. Mi, akik itt élünk és a magunk képességhiánya okán nem értünk és látunk át minden globális összefüggést, a jogbiztonság romlását, a kiszámíthatatlanságot láttuk, látjuk és nagyon gyakran a saját bőrünkön érezzük.
Megnyilvánul mindez a visszamenőleges hatályú törvénykezésben, a társadalmi párbeszéd teljes mellőzésében, a gazdasági racionalitást figyelmen kívül hagyó jogalkotásban.
Ennek a veszélyeire sokan és sokszor – köztük a SZEF és a többi szakszervezet is – felhívták a döntéshozók figyelmét. Úgy tűnik, hiába. Ma az ország jövője kiszámíthatatlanabb lett, mint tegnap. Ez karácsony előtt rossz „ajándék”, az újévre rossz üzenet.
Az üzenet a globális politikai és pénzügyi világtól jött, de az „ajándékot” igazából mi raktuk az ország karácsonyfája alá. A rendszerváltás után elvesztegetett több mint két évtizeddel, az alaptalan illúzióinkkal és félelmeinkkel, a demokrácia folyamatos és mindig a pillanatnyi hatalom érdekeit szolgáló félre- és átértelmezésével, az őszinteség, a nyílt beszéd hiányával, a fülkeforradalommal, az értelmezhetetlen „szabadságharccal”.
Ezt az „ajándékot” igazából csak közösen és végre őszintén együttműködve tüntethetjük el. Ennek az együttműködésnek az elindításához ma a miniszterelnök, a kormány, a kormány mögött álló politikai pártok és parlamenti frakciók kezében van a legtöbb eszköz. De kell hozzá az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, az egész társadalom józan, illúziókkal és félelmekkel leszámoló hozzáállása is. A sorrend nem cserélhető fel! A miniszterelnök, a kormány, a mögöttük álló pártok, politikusok, parlamenti képviselők önvizsgálata és az ország valós helyzetéből és érdekeiből fakadó érdemi döntések nélkül hiába szeretne bárki bármilyen egyetértésre jutni.
Ez, ha megvalósul, a szakszervezetek számára egyszerű és világos feladat: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd!!! Nem egy leereszkedő, csak a látszattal és ebből fakadóan látszat-megállapodásokkal törődő hatalommal, hanem olyannal, amely valóban értünk, a magyar nemzetért akar kormányozni. A parlamenti többségnek – ha ez valóban demokratikus többség – ma még meg van arra a lehetősége, hogy a nemzeti párbeszédhez szükséges kormányzati szándékot és képességet kialakítsa. Ha kell, kikényszerítse. Minden más út a nagyon nehéz helyzetnél csak rosszabbat, tragikusabbat eredményez.
láva
