Nyilatkozat a közszolgálat fejlesztésének szükségességéről

Írta: Földiák András

A közszolgálat helyzete rendkívül kedvezőtlen ma Magyarországon, és folyamatosan romlik tovább.

Az elmúlt évek kevés pozitív fejleményeinek egyike, a minimálbér és a garantált bérminimum emelése is ellentmondásosan érintette a közszolgálat dolgozóit.  A legalacsonyabb keresetűek méltatlan bérhelyzetén némileg javított, azonban a korábbinál is nagyobb arányban hatálytalanította a közalkalmazotti bértáblát. Az összesen 170 besorolásnak több mint kettő harmadát, 121 konkrét jövedelem meghatározást eltört a 2018-tól életbe lépő új kötelező bérelem emelés, mivel a bértábla a 138.800 forintos minimálbérnél, vagy a 180.500 forintos garantált bérminimumnál még alacsonyabb bért ír elő.

Több fizetési osztályban valamennyi életkori fokozatban a bérminimum jár. Magyarán: a dolgozó egész életében, nyugdíjba vonulásakor is azt kapja, amit a pályakezdők. Ahogyan az egyetemi végzettségűek közül is sokan ugyanolyan bérezésben részesülnek, mint a középfokú tanfolyami végzettséggel rendelkezők. Ez a szakmai tudásnak, a hosszú évek során megszerzett tapasztalatnak, az életkornak kiáltó semmibevétele, elfogadhatatlan lebecsülése.

Az elmúlt nyolc évben mindössze négy szakterület életpálya modellje került bevezetésre, így a pedagógusok, valamint a rendőrség, a honvédség, a NAV dolgozóinak életpálya törvénye lépett életbe. Ezek a jogszabályok sem tekinthetőek megfelelőnek, e négy területen is fennmaradtak szakmai gondok. Ám ezeknél is jelentősebb probléma, hogy ezen ágazatokban sem terjed ki az életpálya és a bérrendezés a gazdasági, műszaki, adminisztratív és különböző háttérfeladatokat ellátó dolgozókra, a fegyveres testületek közalkalmazottjaira. További ágazatok és jelentős foglalkoztatási csoportok eközben kimaradtak mindenféle jogállási, előmeneteli rendezésből.

A közszolgálat egészére jellemző indokolatlan és új ellentmondásokat teremető tagoltság igen jelentős mértékű az államigazgatásban is. Eltérő törvény szabályozza a köztisztviselők, a kormányzati tisztviselők és az állami tisztviselők jogállását. Az életpálya egyik területen sincs megfelelő módon rendezve, miközben a bérintézkedések erőteljesen különböztek az igazgatás különböző területein egymástól.

A részleges rendezések ellenére a bérek a közszolgálat teljes egészében továbbra is alacsonyak maradtak, egyes foglalkoztatási csoportoknak pedig kirívóan rossz a bérszínvonala.

Több ágazat közszolgálati dolgozói csak alapbérbe nem beépülő, kiegészítő bérpótlékban részesültek. Az ágazatonként is, és azon belül bércsoportban is eltérő mértékű pótlékok nettó tartalma a jövedelmi szint alacsony voltán nem változtatott. Se a bérintézkedés módja, se az összeg tartalma nem megfelelő. A bérpótlék visszavehető, szintén egybemossa a különböző végzettségű és korú munkatársak javadalmazását. Ez előmenetelt nem biztosító, alkalmi intézkedés.

A 690 ezer közszolgálati dolgozó egy ötödét semmiféle bérintézkedés nem érte el egy évtizede, és a költségvetés szerint csekély mértékű változás történik 2019-ben is.

Számos munkahelyen nem megfelelőek a körülmények, nincsenek meg a színvonalas szakmai munka anyagi feltételei. Nem egyszer elemi gondok sora akadályozza, nélkülözhetetlen tárgyi eszközök hiánya nehezíti a feladatok szakszerű ellátását a múzeumoktól a kórházakig, a rendőrségtől az iskolákig.

Ez elsősorban annak a következménye, hogy nem kiszámítható és alacsony színvonalú a közszolgáltatások finanszírozása. Se országos, se helyi szinten nem elsődleges az a cél, hogy a közfeladatok ellátásának gazdasági alapja biztosítva legyen. Váratlan finanszírozási csökkentések, átcsoportosítások folyamatosan fenntartják a bizonytalanságot.

Munkaadói szervezetek vezetői statisztikailag pontatlan kijelentéseket tesznek, miszerint az állami szférából 350.000 fő, vagy más esetben „csak” 100.000 fő elbocsátására, és a versenyszférába való átirányítására lenne szükség. Ezek a vélemények önmagukban is aggasztóak, azonban a legnagyobb gondot az okozza, hogy a teljességében megalapozatlan és romboló állításoktól nem határolódik el a kormány. Nem történt meg a tisztázása annak, hogy a közüzemeket, vállalatokat, valamint a közfoglalkoztatottakat is magában foglaló, összetett állami szféra mely részére gondolnak a túlméretezettség emlegetésekor. Az államigazgatás felső szintjének – leginkább magának a Miniszterelnökségnek – az adatai valóban felkeltik a gyanút, hogy a vezetői apparátus nagyobb a szükségesnél. De egyébként a valóságos közszolgáltatást ellátó közalkalmazottak és köztisztviselők száma a szakterületek többségében kifejezetten alacsony, máshol megfelelő szinten van, de sehol nem „túlméretezett”.

A létszámcsökkentés szükségességének állandó emlegetése, az átfogó elemzés hiánya, és az ebből következő tisztázatlanság bizonytalanságot okoz, rombolja a munkamorált, veszélyeztetik a közszolgálat minőségét.

A tisztviselői és közalkalmazotti ágazatokban jelenleg több mint 15 ezer álláshely nincs betöltve; jegyzők, orvosok, nővérek, óvónők, műszaki dolgozók, angol és matematika szakos tanárok, informatikusok hiányoznak. A szociális ellátásért, az egészségért, a felnövekvő generáció neveléséért, a közbiztonságért, a kultúráért, a jövőért dolgozó szakemberek egyre kevesebben látják el feladataikat.

A nyugdíjba vonulók és a külföldre távozottak helyére nehéz új munkavállalót találni. Emiatt egyre nagyobb a dolgozók terhelése, szaporodik a nem kifizetett, vagy nem egészében megfizetett túlórák száma. Mindezek miatt az itthon maradottak közül is sokan érdeklődnek a külföldi munkavállalás lehetőségei iránt. Miközben egyre nehezebb a szakképzett utánpótlásról gondoskodni.

A közszolgálati dolgozók számára is egy újabb vesztesség a cafetéria lehetőségek radikális csökkentése. Ez a törvénymódosítás nemzetgazdasági szempontból indokolatlan, a költségvetés számára érdemi többletbevétellel nem jár, ugyanakkor a munkavállalók számára nettó jövedelem csökkenést eredményez. Az erőteljes változás közben a közszféra hátrányos megkülönböztetése, az alacsony adókedvezmény-határ fennmaradt, a versenyszférára vonatkozó felső határ több mint kétszerese a közszféráénak.

A szakmai, ágazati gondok, a hátrányok és a sérelmek hosszú sora még tovább folytatható lenne.

Összességében meg kell állapítani, hogy a magyar állam nem jó gazdája az állami feladatok ellátásáért dolgozó, saját munkavállalóinak, és ez már ma is megmutatkozó, súlyos károkkal jár. A közszolgáltatások helyzetének általános romlása hazánk szellemi, szolgáltatási, egészségügyi leépülését okozza.

A közszolgálatnak számos hátránya van a versenyszférával szemben. Részletekbe menően szabályozott, ellenőrzött, kötött, és a legszerencsésebb esetben sem ad lehetőséget olyan mértékű anyagi gyarapodásra, mint amire a versenyszférában esély van. A köz hasznos szolgálata megfelelő körülmények között hivatás-béli elégedettséget adhat, emellett csak az az előnye a közszolgálati munkának, hogy viszonylagos biztonságot és belátható perspektívát nyújt, szabályozott minősítést, továbbképzést, előmeneteli rendszert. Ha valaki úgy dönt pályakezdőként, hogy a közszférában akar dolgozni, akkor tudja, hogy mire számíthat 40-50 éve során. Milyen előrelépési, bérezési, oldalirányú mozgási lehetőségei vannak. Ez a kiszámíthatóság alapvetően fontos eleme, és egzisztenciálisan az egyetlen előnye a közszférának, ellentétben a versenyszférával.

Az előző kormányzati időszakok változásai a közszféra előnyeit erőteljesen csökkentették, mert ahol nincsenek megfelelő munkahelyi körülmények ott nem láthatja el senki elégedetten és közelégedettséget keltően a hivatását, ahol nem született életpályatörvény, ott nincs a mai követelményeknek megfelelő minősítési és előmeneteli rendszer, ahol a pályakezdő középfokú végzettségű és a nyugdíj előtt álló felsőfokú végzettségű ugyanazt a bért kapja, ott nincs előrelépés.

Meg kell kezdeni a közszolgálat egészének az ágazati sajátosságokat figyelembe vevő, de egységes elvek alapján történő fejlesztését. Ez a fejlesztés csak a közszolgálati jogviszony alapvető pozitív adottságainak megőrzésével és megerősítésével történhet. A szakmai követelményeknek megfelelő munkavégzés esetén biztonságot adó és előmeneteli lehetőséget nyújtó életpályatörvény életbe lépése és ehhez illeszkedő bérrendezés szükséges a közszolgálat minden szakterületén, ezen belül minden jogállású munkavállalónál, és minden foglalkoztatási csoportban.

Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) törekszik feladatainak ellátására, azonban két lényeges gondja csaknem hatástalanná teszi működését. Nem látszik átfogó közszolgálat fejlesztési stratégia, ennek hiányában az OKÉT a maga nemében fontos, de a központi kormányzati intézkedést igénylő fejlesztéshez képest mégiscsak másodrangú kérdésekkel tölti az idejét. Továbbá ezekben a nem koncepcionális jelentőségű kérdésekben sem eredményes az érdekegyeztetés, azaz a kormány képviselői meghallgatják a munkavállalói, illetve az önkormányzati oldal érveit, tárgyalnak is ezekről, olyakor némileg egyetértően fejtik ki véleményüket, aztán a javaslatokból semmi nem valósul meg, és a kormányzat pontosan ellentétes tartalmú döntést hoz, mint amit a szakszervezetek képviseltek. (Ékes példája volt ennek a cafetériáról szóló OKÉT tárgyalás, ahol mind a szakszervezetek, mind az önkormányzati szövetségek egyöntetűen harcoltak az adókedvezmények egy részének megőrzéséért, ugyanilyen egyöntetű vélemény fogalmazódott meg a versenyszféra érdekegyeztető testületében (a VKF-ben) is, az Országgyűlés mégsem változtatott az eredeti terven és az eddigi kedvezményes lehetőségek csaknem mindegyikét eltörölte.)

A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma a XV. Kongresszusának állásfoglalása alapján az elkövetkező időszakban mindent elkövet a rendezett közszolgálati jogviszonyok megőrzéséért, a szakmai fejlesztésért, a béreknek a mindenkori minimálbérhez igazodó rendezéséért, a sajátos foglalkoztatási viszony előnyeinek érvényesítéséért, és minden lehetséges eszközzel harcolni fog az ezzel ellentétes törekvések ellen.

A további romlás újabb, egyébként gyógyítható betegek életébe fog kerülni, amennyiben a közoktatás problémái nem oldódnak meg, ez megszűnteti versenyképességünket, ha gyengül az ügyintézés gyorsasága és szakszerűsége, az elriasztja a befektetőket, és a közszolgálat minden ágának veszélyeztetettsége az élet minőségének a romlását okozza.

Megfelelő feltételek között, minőségi szinten működő

  • egészségügyi intézményrendszer nélkül nincs aktív, harmonikus élet,
  • rendvédelem nélkül nincs biztonság,
  • szociális ellátás nélkül nincs harmonikus társadalom,
  • kulturális intézmények nélkül nincs nemzeti önazonosság,
  • igazságügyi rendszer nélkül nincs társadalmi béke,
  • közigazgatás nélkül nincs versenyképes gazdasági környezet és komfortos jelen,
  • közoktatás, felső- és felnőttoktatás nélkül nincs jövő.

A közszolgáltatások mai helyzete egyaránt veszélyezteti múltunkat, jelenünket és a jövőnket, a fejlesztése viszont az élet gazdagabbá és harmonikusabbá válását segíti elő.

 

Budapest, 2018. július 26.

 

Földiák András

a SZEF elnöke

0
0
0
s2sdefault

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk

Rendben

Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra, ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.