Természeti örökségünk védelméről (NFFT)

Írta: Földiák András

A természeti örökségünk védelméről és a természeti erőforrások fenntartható használatáról készült egy cselekvési terv javaslat a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsában, amely az Országgyűlés politikai konszenzus alapján működő tanácsadó és érdekegyeztető szerve, a szakszervezeteket Palkovics Imre (Munkástanácsok) és Földiák András (SZEF) képviseli. Várom a mielőbbi véleményeket az említett, alábbi anyagról.  

 

 

 

 

CSELEKVÉSI TERV JAVASLAT

a természeti örökségünk védelméről és

a természeti erőforrások fenntartható használatáról

 

 

 

A  Nemzeti  Fenntartható  Fejlődési  Tanács,  az  Országgyűlés  2008  októbere  óta  politikai konszenzus   alapján   működő   tanácsadó   és   érdekegyeztető   szerve,   társadalmi   egyetértés kialakítását sürgeti az ember biológiai létfeltételét jelentő és a társadalmi jólét fenntartásához elengedhetetlen természeti erőforrások és szolgáltatásaik megőrzése, s így a közjó szolgálata érdekében.

 

Jelen   javaslat   csak   a   fenntarthatósági   fordulat   természeti   környezeti   szempontjaival foglalkozik,  de  emlékeztetünk  arra,  hogy  a  Nemzeti  Fenntartható  Fejlődési  Keretstratégia középpontjába  az  embert  helyezte,  s  hogy  a  Tanács  mindig  is  hangsúlyozta  a  fenntartható fejlődés  humán  és  társadalmi  dimenziójának  alapvető  fontosságát,  többek  között  a  közös értékrend,  valamint  a  szolidaritáson  és  szereteten  alapuló  közösségi  élet  jelentőségét  a fenntarthatósági átmenetben.

 

Az  NFFT  –  a  Nemzeti  Fenntartható  Fejlődési  Keretstratégia  időtávjának  feléhez  érkezve  – három    plenáris    ülésén    tárgyalta    a    természeti    erőforrásaink    és    azok    ökoszisztéma- szolgáltatásainak helyzetét és trendjeit. A Tanács 2018. október 26-án a területhasználat, 2019. március  12-én  az  éghajlatváltozás  és  2019.  május  30-án  a  társadalmi  anyagáram  kérdéseit, problémáit tűzte napirendjére. Különös jelentőséget ad e tematikus vitasorozatnak, hogy 2019. május  6-án  adta  közre  az  ENSZ  Biodiverzitás  és  Ökoszisztéma-szolgáltatás  Kormányközi Testülete  (IPBES)  átfogó  jelentését  a  Föld  természeti  erőforrásainak,  élőhelyeinek,  állat-  és növényfajainak  állapotáról,  megállapítva  azok  drámai  pusztulását  és  sürgetve  a  megfelelő cselekvéseket.

 

A  viták  tapasztalatait,  a  jelen  helyzetben  fontosnak  tartott  javaslatainkat  az  alábbiakban foglaljuk össze.

 

 

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ JAVASLATAINK HÉT PONTBAN

 

1.   Fenntarthatósági fordulat:     Azonnali     és     érdemi     változtatásokra: fenntarthatósági fordulatra van szükség annak érdekében, hogy a természeti értékeinket,  a  nemzet  közös  örökségét  megóvhassuk,  s  az  ökoszisztéma- szolgáltatások  elveszítése  ne  veszélyeztesse  rövid  és  hosszú  távon  a  jó  élet lehetőségeinek  kialakítását.  A  fenntarthatósági  fordulat  megvalósításához  a magyar társadalom valamennyi szereplőjének közreműködésére szükség van, de az első lépéseket az Országgyűlésnek és a kormányzatnak kell megtennie, hogy az önkormányzatok, a vállalkozások és a háztartások, valamint a köztes intézmények  megfelelő  cselekvéseinek  teret  nyitó  ösztönzők  és  szabályzók bevezetésre kerüljenek, s hogy a társadalom tagjait a fordulat indokairól és szükségességéről    megfelelően    tájékoztassuk,    felkészítsük,    s    minderről nemzeti szintű, nyílt párbeszéd folyhasson.

 

2.   A fordulat   eredményei:   A   fenntarthatósági   fordulat   nem   öncélú.

Hangsúlyozzuk,  hogy  Magyarország  Alaptörvénye  a  fenntartható  fejlődés melletti elkötelezettség és politikai akarat kinyilvánítása, alapdokumentuma. A    fenntarthatóság    elveinek    érvényesítése    alapvető    és    mással    nem helyettesíthető  feltétele,  hogy  a  nemzet  közös  alapértékeit,  az  Alaptörvény rendelkezéseit       teljesítsük;      hogy       olyan       stratégiai       célkitűzéseink teljesülhessenek,  mint  az  Európai  Unió  öt  legjobb  életminőségét  biztosító ország  egyike  lenni;  s  hogy  a  keresztény  kultúrán  alapuló  értékeinknek megfelelhessünk;  továbbá  innováción  alapuló,  versenyképes  gazdaságunk legyen.

 

3.   A fenntarthatóság  jogi  kereteinek  kialakítása:  Az  Alaptörvénnyel összhangban szükséges megteremteni a fenntartható fejlődés mint államcél végrehajtásának megfelelő jogszabályi kereteit. Első helyen indokolt egy olyan kerettörvény    elfogadása,    amely    rögzíti    a    fenntarthatósági    átmenet megvalósításához   nélkülözhetetlen   állami   és   önkormányzati   feladatokat, továbbá   a   fenntarthatósághoz   szükséges   gazdasági   fordulat   alapelveit, eszközeit       és       intézményrendszerét.       Másodsorban       szükséges       a fenntarthatóságot   markánsan   befolyásoló   meglévő   ágazati   jogszabályok felülvizsgálata   az   Alaptörvény   és   a   fenntartható   fejlődési   kerettörvény tükrében.

 

4.   Horizontális koordináció és integráció: A fenntartható fejlődés helyes értelmezésére van szükség: a fenntarthatóság minden társadalmi cselekvési területet átható     szemléletforma,     kritérium-rendszer,     amit     minden társadalmi-gazdasági  ágazatban és térségi szinten egymással  összehangolva kell  érvényesíteni.  A  fenntarthatósági  politika  tévútja,  ha  a  fenntartható fejlődésre mint különálló szakpolitikára tekintünk, amely saját területén belül képes  korrigálni  a  más  szakpolitikák  megszokott  működtetésének  negatív mellékhatásait.

 

5.   Fenntarthatóság mint gazdaságpolitikai fordulat: A fenntarthatósági fordulat egyik legfontosabb eszköze a gazdaságpolitikai stratégiák, ösztönzők, adók és  szabályok  hozzáigazítása  a  szűkössé  vált  természeti  erőforrások világához.   Javasoljuk   a   környezetileg   káros   támogatások   leépítését,   az ökológiai adók szerepének növelését (az összes újraelosztás növelése nélkül), új,  a  fenntarthatósági  átmenetet  segítő  támogatási  formák  bevezetését!  A fenntarthatóságot egyben a versenyképesség alapjának is tekintjük.

 

6.   A fordulat  külső  feltételei:  A  természeti  erőforrások  országhatárokkal sokszor nehezen elkülöníthetőek, sok ökoszisztéma-szolgáltatás globális vagy kontinentális   forrású.   Ezért   kiemelkedő   jelentősége   van   a   természeti erőforrások    fenntartható    kezelése    nemzetközi    és    európai    szabályai kialakításának,   fejlesztésének.   Törekedni   kell   tehát   a   jelen   javaslatban nemzeti    szinten    megfogalmazott    fordulat    nemzetközi    szinteken    való érvényesítésére is, javasoljuk Magyarország aktív fellépést ennek érdekében a nemzetközi együttműködés fórumain, különösen a Kárpát-medencében és az Európai Unió keretében.

 

7.   A cselekvés kulcságazatai: A fenntarthatósági fordulat stratégiai elemei a területhasználat reformja,     a     körforgásos     gazdaság     és     a karbonszegény   gazdaság   kell   legyenek.   A   fenntarthatósági   fordulat kulcsterületei     a     különösen     nagy     területhasználattal     és     a     jelentős anyagfelhasználással    bíró    ágazatok:    többek    között    az    építőipar,    a mezőgazdaság, a közlekedés és az energiagazdaság. Ezekben az ágazatokban a  fordulatot  az  ösztönzők  és  a  korlátok  megfelelő  áthangolásával,  általános szemléletformálással,  valamint  a  környezeti  lábnyom  csökkentését  szolgáló innovációk, technológiai fejlesztések támogatásával lehet elérni.

 

 

 

CSELEKVÉSI TERV JAVASLAT

 

Helyzetértékelés: A természet jelentősége és a környezeti válság jellemzői

 

(1)      Az  ember  biológiai  létfeltételeit,  a  társadalom  jólétéhez  szükséges  termékek előállítását   a   természet   legtöbbször   nyilvánvalóvá   nem   váló,   de   ugyanakkor nélkülözhetetlen,  vagy  csak  nehezen  helyettesíthető  szolgáltatásai  biztosítják, teszik   lehetővé.   Az   Országgyűlés   által   2013   márciusában   elfogadott   Nemzeti Fenntartható     Fejlődési     Keretstratégia     fogalmi     keretében     –     a     modern közgazdaságtudománnyal  megegyezően  –  a  természetet  nemzeti  erőforrásként,  az abból    fakadó    ökoszisztéma-szolgáltatásokat    pedig    e    tőke    hozamaként értelmezzük.   A   természeti   örökség   megóvása,   ápolása,   a   természeti   értékeink megőrzése   és   fenntartható,   tartamos   használata   ezért   a   társadalmak   alapvető kötelezettsége,   amely   az   adott   nemzet   hosszútávú   gyarapodásának,   jólétének megkerülhetetlen feltétele.

 

(2)     Az  elmúlt évszázadok gazdasági gyarapodását,  az emberek jólétének növekedését  a természeti  tőke  fokozatos  felhasználása  kísérte. A  természet  felélése  a  XXI.  század elejére  elérte  azt  a  határt,  amin  túl  a  természet  további  pusztítása  már  az  ember biológiai  létét  is  veszélyeztetheti,  s  nagymértékben  korlátozhatja  a  társadalmak jólétének további növelését, egyes esetekben a már elért jóléti szintek megőrzését is.

 

A növekvő területfoglalás (amely a Földön élő többi faj fennmaradásához szükséges területi szükségleteket korlátozza), az egyre sokszorozódó anyaghasználat (melynek forrásai    a    természeti    erőforrások,    míg    melléktermékei    és    hulladékai    pedig szennyezésekként kerülnek vissza az ökoszisztémákba) és az üvegházgázok növekvő kibocsátása    révén    bekövetkező    éghajlatváltozás    az    elmúlt    évtizedekben    és napjainkban  a  Föld  élővilágának  drámai  pusztulását  eredményezte.  Az  élővilág felélésére, eltűnésére ilyen nagyságban és ilyen gyorsuló mértékben még nem volt példa az emberiség története során.

 

Az emberi tevékenységek jelentős mértékben változtatták meg a szárazföldi élőhelyek háromnegyedét és az óceáni ökoszisztémák kétharmadát. Globálisan mintegy 1 millió faj  veszélyeztetett  a  kihalással.  50  év  leforgása  alatt  elveszítettük  a  gerinces  fajok egyedeinek  több,  mint  felét,  nagyjából  ugyanilyen  arányban  csökkent  a  rovarok (köztük  a  beporzó  rovarok)  tömege  is,  de  a  nagy  mértékű  fogyatkozás  az  élővilág minden szintjén megmutatkozik.

 

Magyarországon   felszámoltuk   a   legnagyobb   biodiverzitással   rendelkező   vizes élőhelyeink (lápjaink, mocsaraink, időszakosan vízjárta területeink) több, mint 90%- át, elveszítettük a természetes növényzeti örökségünk 90-95%-át. A rendszerváltozás óta  –  csökkenő  népesség  mellett  –  exponenciálisan  növeltük  a  beépített  területek nagyságát,    folyamatosan    tovább    csökkentve    a    biológiailag    aktív    területeink rendelkezésére  álló  teret.  A  mesterséges  felszínborítottság  növekedése  2009-2015 között közel 14 %-os volt, ez uniós összehasonlításban a harmadik legmagasabb arányt jelenti. Hazánkban ma már nincs emberi hatástól mentes táj, egyre kiterjedtebbek az átalakuló, agglomerálódó települési térstruktúrával jellemezhető területek.

 

Talajaink  minősége  folyamatosan  romlik,  az  élelmiszer  előállításához  szükséges talajlakó       élőlények       jelenléte       drasztikusan       lecsökkent.       Bár       számos környezetszennyezést   csökkentettünk   (elsősorban   az   embereket   közvetlenül   érő környezetterheléseket, mint például a kén-dioxid-kibocsátást, az ólomterhelést vagy a  vizeket  érő  szennyvíz-kibocsátásokat),  az  utóbbi  évek  gazdasági  növekedésével együtt     újra     nőtt     a     szén-dioxid-kibocsátásunk,     ismét     nő     a     települési levegőszennyezettség  és  felszíni,  illetve  felszín  alatti  vízkészleteink  jelentős  része továbbra sem éri el a jó állapotot.

 

Ezen állásfoglalás keretei között nincs lehetőség a természeti tőke állapotváltozásáról szóló összes adat átfogó ismertetésére, a fentiekben csak néhány jellegzetes trendet említhettünk. A természeti folyamatok azonban jól dokumentáltak, a tények számos nyilvános  forrásból  megismerhetők.  A  globális  helyzetről  alapos  áttekintést  adnak egyes  nemzetközi  szervezetek  jelentései:  többek  között  a  biodiverzitásról az  IPBES vagy a WWF, a klímaváltozásról az IPCC, a társadalmi anyaghasználatról a UNEP-IRP vagy az OECD dokumentumai, indikátorai. A hazai adatok megismerhetőek a KSH „A fenntartható  fejlődés  indikátorai  Magyarországon”  kiadványából,  a  kormányzat  „A környezet   állapota   Magyarországon”   időszaki   jelentéseiből,   továbbá   az   NFFT kétévenkénti Előrehaladási jelentéseiből.

 

(3)     A természeti erőforrások felélése nem csak a környezetnek rossz. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG-k) mintegy 80%-ának a teljesítését veszélyeztetik a romló  természeti  trendek,  különösen  a  szegénység  és  az  éhezés  felszámolására vonatkozóakat, de jelentős a negatív hatás az egészségre és a településekre vonatkozó társadalmi-gazdasági célok tekintetében is.

 

A természeti környezet pusztulását az emberek is felismerik, értékelik. A környezeti válságra                irányuló                társadalmi                figyelem                folyamatosan erősödik.     Az     Európai     Bizottság     által     készíttetett     közvélemény-kutatások azt      mutatják,      hogy      a      növény      és      állatfajok      hazai      állományainak pusztulását    a    magyar    lakosság    66%-a    tartja    súlyos,    vagy    nagyon    súlyos problémának    (2015,    Special    Eurobarometer    436),    a    klímaváltozást    pedig a teljes magyar lakosság 96%-a (2017, Special Eurobarometer 459).

 

A természeti környezeti válságjelenségek az üzleti életre is negatív hatást gyakorolnak. A   különböző   ökológiai,   természeti   és   környezeti   jellegű   problémák   évek   óta szerepelnek   például   a   World   Economic   Forum   globális   kockázatokat   értékelő jelentésében mint fő veszélyeztető tényezők.

  

A magyar nemzet értékei és ezek viszonya a természeti válsághoz

 

(4)   A  környezetminőség  romló  trendjei,  a  fokozódó  természeti  erőforrás felhasználás ellentétes az Alaptörvényünkbe foglalt kötelezettségeinkkel.

 

A  Nemzeti  hitvallás  egyértelműen  fogalmaz:  „Vállaljuk,  hogy  örökségünket,  (…)  a

Kárpát-medence  természet  adta  és  ember  alkotta  értékeit  ápoljuk  és  megóvjuk.

Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”

 

A P) cikk kijelenti: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a   kulturális   értékek   a   nemzet   közös   örökségét   képezik,   amelynek   védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

 

A   XXI.   cikk   a   fenti   kötelességek   mellé   mindennek   emberi   jogi   oldalát   állítja párhuzamba: „Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” A XX. cikkben az egészséges környezet a testi és lelki egészséghez való jog biztosításának feltételeként jelenik meg, aminek „érvényesülését Magyarország genetikailag   módosított   élőlényektől   mentes   mezőgazdasággal,   az   egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az  egészségügyi  ellátás  megszervezésével,  a  sportolás  és  a  rendszeres  testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő”.

 

A Q) cikk mindezzel kapcsolatban országunk határain túlra nyúló felelősségünket is hangsúlyozza:  „Magyarország  (…)  az  emberiség  fenntartható  fejlődése  érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.

 

A 38. cikk pedig az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonának – mint nemzeti vagyon – kezelését szorítja korlátok közé azáltal, hogy meghatározta kezelésének és védelmének célját: „A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint  a  jövő  nemzedékek  szükségleteinek  figyelembevétele.  A  nemzeti  vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.

 

Alkotmányunk  2011  húsvéti  újrafogalmazása  tehát  a  világ  országai  között  is  szinte páratlan részletezettséggel és elkötelezettséggel reagál a fokozódó ökológiai válságra. Ugyanakkor  az  azóta  eltelt  nyolc  év  során  ennek  gyakorlatba  ültetése  érdekében nagyon kevés történt. A Tanács tagjai számára egyértelmű, hogy Alaptörvényünk ezen szakaszai tényleges érvényre juttatása érdekében érdemi változásokra van szükség.

 

(5)     A    fenntartható    társadalom    ismérveit,   a    természeti    erőforrások    fenntartható használatának   követelményeit   és   előnyeit   a   Nemzeti   Fenntartható   Fejlődési Keretstratégia részletesen bemutatja.

 

A   természeti   erőforrások   nem   fenntartható   használata   nem   csak   az Alaptörvényünkbe   foglalt   közös   értékeinkkel   ellentétes,   hanem   a   hosszútávú nemzetgazdasági érdekeinkkel is ellentmondásban van.

 

Minden   gazdasági   ágazatunk   teljesítménye   függ   a   természeti   tényezőktől   is,   a leginkább  közismert  kapcsolat  a  mezőgazdaság  és  az  ökoszisztéma-szolgáltatások között  áll  fenn.  Élelmiszertermelésünk  többek  között  a  talaj  termőképességén,  a megfelelő  mennyiségű  és  minőségű  vízkészletek  elérhetőségén,  a  rovarok  beporzó tevékenységén alapul.

 

A biológiai sokféleség megőrzéséről 2015-ben elfogadott nemzeti stratégia is kiemeli, hogy  e  sokféleség  az  emberi  élethez  elengedhetetlen  ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt:  többek  között  biztosítja  az  egészséges  élelmiszer,  a  tiszta  édesvíz  és  a  tiszta levegő ökológiai alapjait, élőhelyet és gyógyszer-alapanyagot biztosít számunkra, és ennek   érdekében   el   kell   érni,   hogy   a   biológiai   sokféleség   csökkenése   és   az ökoszisztéma-szolgáltatások  további  hanyatlása  megálljon.  Az  ugyancsak  2015-ben elfogadott  újabb  nemzeti  környezetvédelmi  program  is  hangsúlyozza  a  természeti erőforrásaink    megőrzésének,    fenntartható    használatának    társadalmi-gazdasági jelentőségét is, és többek között sürgeti ezen erőforrások takarékos használatát és az életciklus-szemlélet alkalmazását.

 

(6)     Úgy látjuk, a természeti erőforrások fenntartható használata nélkül már a Kormány rövid-  és  középtávú  stratégiai  céljai  sem  lesznek  elérhetők.  A  Kormány  jelen politikai  ciklus  elején  meghirdetett   három  stratégiai  célkitűzése  –  magas életminőség,  innováción  alapuló  versenyképesség,  keresztény  kultúra megőrzése      –      is      szoros      összefüggésben      van      a      környezeti teljesítményünkkel      és      a      természeti      erőforrások      fenntartható igénybevételével.

 

Azt,  hogy  Magyarország  az  Európai  Unió  öt  legmagasabb  életminőségét  biztosító állama  közé  kerüljön,  lehetetlen  megvalósítani  jó  minőségű  környezet  és  tartósan magas    színvonalú    ökoszisztéma-szolgáltatások    nélkül.    Egyrészt    az    emberi életminőség  közvetlenül  is  függ  a  környezetminőségtől,  a  mentális  egészségünk, boldogságérzetünk    a    természettel    való    kapcsolaton    is    alapszik.    Másrészt    a környezetminőség – e tekintetben beleértve a mindennapi életvitel jellemző közegét, az  épített  környezetet  is,  illetve  annak  és  a  természeti  környezetnek  harmonikus elegyét  –  meghatározza  az  ember  egészségi  állapotát,  s  számos  termékhez  vagy szolgáltatáshoz való hozzáférési lehetőségét is.

 

Az innováción alapuló versenyképes gazdaság megteremtését is segíti, ha a természeti tőke fenntartható használatát megfelelő  szabályok védik és ösztönzők segítik.  Ha a természeti  erőforrások  nehezebben  felhasználhatóak  a  termelésben-fogyasztásban, akkor a gazdasági szereplők, a vállalkozók azt helyettesíteni fogják, az ehhez szükséges változtatások   ösztönzést   adnak   az   innovációnak   (új   termékek,   szolgáltatások kifejlesztésének,  a  régiek  esetében  a  technológiák  átalakításának).  Hazánk  jelenleg nem  csak  általában  maradt  le  a  fejlett  országok  közötti  innovációs  versenyben,  de nemzetközi  összehasonlításban  a  környezeti  kezdeményezésű  innovációk  terén  is sereghajtó.

 

Emlékeztetünk arra, hogy a Keretstratégia már 2013-ban felhívta a figyelmet, hogy a nemzetek   közötti   gazdasági   versenyben   való   sikeresség   egyik   kulcstényezője   a fenntarthatósági   versenyben   való   helytállás:   ki   tud   okosabban,   hatékonyabban befektetni a saját jövőjébe.

 

Nyilvánvaló az is, hogy a keresztény kultúra védelme sincs teremtésvédelem nélkül. A keresztény közösségek évek óta figyelmeztetnek az ökológiai válságra, és arra, hogy ez a válság a teremtés rendjét rombolja le. A magyar katolikus püspöki kar éppen tíz éve adta ki a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó körlevelét, Ferenc pápa ökológiai megtérésre szólított fel, és a magyar kultúrát meghatározó  többi egyház társadalmi tanításában  is  rendre  megjelenik  a  természet  lerombolása  megakadályozásának általános erkölcsi, illetve hitbeli követelménye. A társadalom tagjait elbizonytalanítja, ha a jogszabályokban megfogalmazott jogok és kötelezettségek, vagy a gyakorlatban szerzett tapasztalatok ellentétesek ezen erkölcsi követelményekkel.

 

A  Tanács  támogatja  a  Kormányt  e  három  stratégiai  célja  elérésében,  s meggyőződött    arról,    hogy    a    kiemelkedő    életminőséget    biztosító, keresztény  kultúráját  megőrző,  az  innovációra  alapuló  versenyképes gazdaságú   Magyarország   megteremtésének   egyik   fontos   eszköze   a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiában foglalt célok elérése, az  ott  felmutatott  értékek  érvényesülése  és  az  ajánlott  eszközök  mind teljesebb bevezetése.

 

Környezetpolitikai, fenntarthatósági fordulat szükségessége és feltételei

 

(7)     A  fentiek  alapján  a  Tanács  gyors  és  mélyreható  környezeti,  fenntarthatósági fordulatot sürget a gazdaságpolitikában.

 

A 2008-2009-es gazdasági-társadalmi válság után a gazdaságpolitikában a Kormány számos fordulatot kezdeményezett, amelyek egy része fenntarthatósági szempontból is eredményesnek bizonyult: többek között a munkaerőpiaci változtatások segítik a humán  tőke  jobb  hasznosulását,  a  prudens  költségvetési  politika  az  államadósság csökkenését eredményezte, a családpolitikai támogatások részeredményeket hoztak a népesedési stabilitás felé való elmozdulásban, valamint a tehergépkocsik elektronikus útdíjának  bevezetése  előrelépést  jelent  a  környezetvédelmi  államháztartási  reform irányába.

 

Amilyen  szükség  volt  ezekre  a  fordulatokra,  még  nagyobb  szükség  van  most  a gazdaságpolitika   olyan   átformálására,   ami   megakadályozza   a   még   megmaradt természeti  környezeti  örökségünk  további  kifosztását,  s  a  társadalom  fejlődését fenntartható irányba mozdítja.

 

Ki kell mondani, hogy az elmúlt években megindult gazdasági növekedés örvendetes eredményeket  hozott,  családok  ezreinek  életét  javította,  ugyanakkor  jelentős  és elfogadhatatlan környezeti árat fizettünk ezért. A magyar gazdaságban a szén-dioxid- kibocsátás   jobban   nőtt,   mint   a   bruttó   hazai   termék,   a   természeti   erőforrás- termelékenység ingadozik, messze van egy tartós szétkapcsolási  trendtől (amikor  a nemzeti  jövedelem  bővülése  az  anyag-  és  energiafelhasználás  növekedése  nélkül történik),  a gazdasági növekedésben meghatározó  szerepet  játszanak a legrosszabb anyaghasználat/hozzáadott-érték       mutatójú       szektorok.       Egyes       gazdasági érdekcsoportok   jelentős   nyomás   alá   helyezték   a   döntéshozókat   a   természeti erőforrások felhasználására vonatkozó szabályok felpuhításában, bizonyos esetekben az Alkotmánybíróságnak kellett biztosítani az Alaptörvénynek való megfelelést.

 

A  fenntarthatósági  fordulat  eredménye  kell  legyen,  hogy  össze  tudjuk  hangolni  az életminőség javítását és a gazdasági teljesítmény növelését a természeti örökségünk megőrzésével    és    a    jövő    nemzedékek    számára    való    továbbörökítésével,    az ökoszisztéma-szolgáltatások     megfelelő     mennyiségben     és     minőségben     való fenntartásával.

 

(8)     A       környezetpolitikai       fordulatot       a      gazdasági      partnerekkel      való együttműködésben kell kidolgozni.

 

A Tanácsnak számos tapasztalata van arról, hogy az ipari és üzleti élet szereplői egyre inkább,  folyamatosan  növekvő  –  de  ugyanakkor  még  nem  elégséges  –  mértékben tisztában     vannak     a     fenntarthatatlanná     váló     környezet     okozta     gazdasági kockázatokkal. A magyar gazdaságban is megjelentek már – egyelőre szigetszerűen – a fenntarthatóság elveit érvényesítő termékek és szolgáltatások, valamint termelési módok és vállalatirányítási megoldások.

 

A magyar vállalatok egy része tehát elkötelezett a fenntarthatósági átmenet mellett. Ezen  vállalatok,  vállalkozók  alkotta,  a  fenntarthatóságot  és  a  felelős  vállalkozást támogató szervezetek mind tudástartalmukban, mind elköteleződésükben nagy erőt képviselő részei a hazai üzleti kultúrának, amikkel való  együttműködés egy sikeres fenntarthatósági fordulat fontos alapját jelenti.

 

Ugyancsak nagyon fontos szerep jut azoknak a szervezeteknek, amik a nagy környezeti hatásokkal  dolgozó  szektorok  érdekképviseletét  látják  el,  s  tevékenységükben  a korszerű,    környezetkímélő    technológiák    megismertetése    és    elterjesztése    is hangsúlyosan megjelenik.

 

(9)     A környezetpolitikai fordulathoz elengedhetetlen a magyar társadalom tagjaival való  párbeszéd,  a  fordulat  szükségességének  bemutatása,  indoklása,  a szükséges   információ   és   tudás   megosztása,   a   társadalmi   támogatás megszerzése, új szemléleten alapuló közmegegyezés kialakítása.

 

Ugyanakkor  nélkülözhetetlen,  hogy  ezt  az  új  közmegegyezést  ne  rontsák  le  olyan jogszabályok, amelyek lehetővé teszik a rövidtávú egyéni érdekek érvényesíthetősége érdekében a közösség által elfogadott és támogatott hosszú távú elképzelések ad hoc felülírását.

 

Az  oktatás  jól  ismert  csatornáin  túl  –  amik  a  környezettudatosság  fejlesztésének régóta  bevált  eszközei  –  javasoljuk,  hogy  az  utóbbi  időszak  innovatív  társadalmi kommunikációs     eszközeit     (kormányzati     tájékoztató     kampányokat,     nemzeti konzultációkat)  a  környezeti  válság  bemutatására,  az  ezzel  kapcsolatos  társadalmi vélemények   megismerésére   is   felhasználjuk,   ezzel   is   segítve   a   szemléletváltást. Hangsúlyozzuk azt is, hogy a környezettudatosság megerősítésében fontos hatása van az állami és más közszereplők példamutató magatartásának, hiteles szereplésének.

 

 

 A környezetpolitikai fordulat elemei, a fenntartható természeti erőforrás használat kellékei

 

(10)   A    fenntarthatósági,    környezetpolitikai    fordulatnak    három    alapvető    terület összehangolt fejlesztését kell szolgálnia:

 

-    a területhasználatunkban le kell lassítani, majd meg kell állítani a biológiailag aktív területek beépítését, mert az ember és a társadalom gazdasági tevékenységei számára nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások csak a természeti tőke által birtokolt   területeken   képződhetnek;   emellett   bizonyos   jelenleg   antropogén használatú  területeket  vissza  lehetne  adni  a  természetnek  (különösen  a  vizes élőhelyek   rehabilitációira   lenne   szükség);   továbbá   szükség   van   a   jelenlegi élőhelyek természeti értékeinek fokozott védelmére, megőrzésére;

 

-    a társadalmi anyaghasználatot a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően kell megszervezni, biztosítani kell, hogy a termelés-fogyasztás anyagszükséglete a Föld  ökológiai  korlátain  belül  maradjon  –  ehhez  a  fejlett  országokban,  s  így Magyarországon is az egy főre eső anyagfelhasználást csökkenteni kell;

 

-    az üvegházhatású gázok kibocsátását olyan mértékben kell csökkenteni, hogy a Föld átlagos hőmérsékletváltozása ne haladja meg a 2 Celsius-fokot (és legyen minél  közelebb  a  1,5  Celsius-fokhoz);  ezzel  párhuzamosan  növelni  kell  hazánk alkalmazkodóképességét  az  éghajlatváltozás  már  mindenképpen  bekövetkező hatásaihoz.

 

A  Tanács  elfogadja  a  tudósok  nemzetközi  nyilvánosság  előtt  kifejtett  álláspontját, hogy   a   természeti   környezet   végleges   és   teljes   felélésének   megakadályozására legfeljebb két évtizednyi időnk van még, ezért a rendszerszintű változtatásoknak ez  idő  alatt   meg  kell   történniük,  és  ezeket   változtatásokat  már   ma érdemben meg kell kezdenünk.

 

(11)    A   fenntarthatósági   fordulat   alapja   a   gazdasági   ösztönző   rendszer átalakítása: környezeti adók, díjak bevezetése, létező díjak esetén a társadalmilag hatékony    szintre    emelése,    a    természeti    tőke    felhasználásának    beárazása,    a környezetileg  káros  támogatások  megszüntetése,  a  természeti  értékek  megőrzését szolgáló  használatok  fenntartását  biztosító  támogatások  fenntartása  és  bevezetése, valamint  az  ágazati  és  horizontális  szakpolitikákban,  a  pályázati  kiírásokban  és  a közbeszerzésekben a fenntarthatósági szempontok érvényesítése és nyomon követése.

 

A   természeti   erőforrások   felhasználásának   beárazása   bevétel-semlegesen   kell történjen,  nem  cél  az  adók  általános  szintjének  növelése.  A  környezeti  adókból  és díjakból befolyó bevételek erejéig más adókat csökkenteni kell, különösen az alkotó emberi munkát terhelő adók további mérséklésével.

 

Ugyan a környezeti teljesítmény javítására számos támogatás, kezdeményezés létezik, és a környezet használatának bizonyos  korlátait nagyszámú jogszabály írja körül, a gazdaságban     ható     alapvető     ösztönzések     még     mindig     a    természeti     tőke korlátlanságának előfeltevésére épülnek – holott immár évtizedes tapasztalatunk és egyre  növekvő  számú  bizonyítékuk  van  ennek  ellenkezőjéről:  a  természeti  tőke szűkös erőforrás.

 

A Keretstratégia elfogadásával az Országgyűlés már 2013-ben hitet tett ezen reformok mellett (a T3.10 feladat szól erről), mégis az elmúlt hat év során ilyen jellegű előkészítő munka,  a  lehetőségek  mérlegelése  meg  sem  kezdődött.  A  Tanács  sürgeti,  hogy kezdődjenek konzultációk és előzetes hatásvizsgálatok egy ökológiai adóreformról, a közösségi    tulajdonban    lévő    természeti    erőforrások    használatának    megfelelő beárazásáról,   a   környezetileg   káros   támogatások   megszüntetéséről,   valamint   a természeti    értékek    megőrzését    szolgáló    használatok    fenntartását    biztosító támogatásokról.

 

Az    OECD    2018.    évi    magyarországi    környezetpolitikai    teljesítményértékelése ajánlásként ezen elemeket szintén tartalmazza.

 

A   helyes   jelzéseket   adó   gazdasági   adó-   és   ösztönzőrendszer   segíti   a   magyar gazdaságon  belüli  eltolódást  is  a  nagy  természeti  erőforrás  igényű  (de  sokszor alacsony  hozzáadott-értéket  előállító)  ágazatok  felől  a  kevésbé  környezetigényes ágazatok  felé.  Szükséges  továbbá,  hogy  a  pályázati  és  közbeszerzési  rendszer  is alkalmazkodjon az átalakuló adó- és támogatási rendszer feltételeihez. A gazdaság és társadalom  felé  egységes  jelzéseket  kell  adni,  ezért  a  fenntarthatósági  szempontok érvényesítése a különféle szintű és nagyságú pályázati kiírásokban elengedhetetlen. A fejlesztéseknek   a   természet   átalakítása   helyett   minél   nagyobb   arányban   annak megőrzését, illetve rehabilitációját kellene szolgálniuk.

 

Ahol természeti erőforrásaink védelme érdekében az érdekeltek megállapodásain, a természeti erőforrások használatának jogának allokálásán alapuló vagy a gazdasági ösztönzőket  alkalmazó  megoldások  nem  megfelelőek,  ott  továbbra  is  élni  kell  a közvetlen előírások (termék előírások, környezeti teljesítmény-előírások, kibocsátási határértékek) formáival.

 

(12)    A fordulatot segíti, ha az éves bruttó hazai termék (GDP) nagyságának és változásának szokásos közzététele mellett kötelező lenne közzétenni a nemzeti természeti tőke nagyságát és annak változását is. Ehhez kapcsolódóan ki kell alakítani azt a          módszertant,    ami    segítségével    számszerűsíthető,    hogy    az    ökoszisztéma-szolgáltatások milyen mértékben járulnak hozzá a GDP-hez vagy az életminőség GDP által nem mért részéhez.

 

Példaként említhetjük, hogy míg ma a zöldmezős beruházások a GDP-növelés pozitív elemeiként jelennek meg, addig a művelésből gyakorlatilag örökre kivont termőföld, vagy   az   ökológiai   funkcióit   korábban   ellátó   természetes   környezet   elveszítése csökkenti   a   természeti   tőke   nagyságát,   illetve   az   ökoszisztéma-szolgáltatások kapacitását. Az előbbi javaslat részeként szükség lenne a jövőben minden zöldmezős beruházás  esetében  az  elveszett  természeti  tőkének  vagy  lecsökkent  ökoszisztéma- szolgáltatásoknak pénzbeli számszerűsítésére, becslésére is, figyelemmel a természeti erőforrások esetleges pótolhatatlanságának megjelenítésére is.

 

(13)    A  fenntarthatósági-környezetpolitikai  fordulat  részeként  felül  kell  vizsgálni  a természeti tőkét leginkább igénybe vevő ágazatok stratégiáit és hatásait, s az    ezen    szektorokon    belüli    fenntarthatósági    ösztönzési    lehetőségek kihasználását. Biztosítani kell az ehhez szükséges kutatási háttér fejlesztését is.

 

1. a) Kulcskérdés az    agrártámogatások   fenntarthatósági   elemekkel   való bővítése.  Egyetértünk  azzal,  hogy  a  vidék  életképességének  fenntartásához,  az agrárgazdálkodás jövedelmezőségének megőrzéséhez szükség van támogatásokra. Az  is  jogos  követelése  a  gazdatársadalomnak,  hogy  az  EU-s  agrártámogatások keretösszege  ne  csökkenjen.  A  fenntarthatósági  fordulatnak  azonban  szükséges része,  hogy  a  nem  változó  keretösszeg  elosztásában,  kifizetésében  jelentősen növekedjen a természeti tőke (a talaj termőképessége, a mezőgazdasági területek ökológiai  eltartóképessége,  vízvisszatartó-képessége,  )  fenntartásához  való hozzájárulás elismerése.

A  hazánk  területének  57%-át  birtokába  vevő,  azaz  az  érdemi  vetélytárs  nélküli legnagyobb  területhasználó  agráriumnak  el  nem  vitatható  felelőssége  van  az Alaptörvénybe   foglalt   természeti   követelményeknek   való   megfelelésben.   Az iparszerű, túlkemizált, monokultúrás termeléstől el kell mozdulni a nagyobb agro- biodiverzitás,  a  mozaikosabb  térszerkezet,  az  ökológiai  folyosók  rekonstrukciója felé.    A    fenntarthatósági    fordulatnak    egyben    ösztönzőleg    kell    hatnia    a mezőgazdasági termelést ma egyre súlyosabban korlátozó vízhiány problémáinak megoldására  a  területhasználat  átalakításával,  korszerű  víztakarékos,  illetve  a földek   vízmegtartó   képességét   növelő   technológiák   bevezetésével,   kevésbé vízigényes,   a   szárazságot   és   az   ingadozó   vízellátást,   szélsőséges   időjárási körülményeket   jobban   tűrő   fajták   nemesítésével,   elterjesztésével,   egymást támogató  növénytársulások  együttes  termesztésével.  Ehhez  elengedhetetlen  a termőhelyi  adottságok  –  potenciális  termőképesség,  a  környezeti  adottságok,  a talajtani  tényezők,  valamint  azok  egymáshoz  való  viszonyának  –  tényként  való elismerése   és   az   ahhoz   való   alkalmazkodás,   így   a   vízszegény   területeken   a túlhasználat   elkerülése,   a   mezőgazdasági   tevékenység   igényelte   vízhasználat mértékének  és  módjának  az  utánpótlódáshoz  való  igazítása.  A  hazai  természeti erőforrások hatékonyabb megőrzése és védelme érdekében elengedhetetlen lenne a  biomassza  alapú  gazdaság  (bioeconomy)  elveinek  és  gyakorlatának  megfelelő mezőgazdasági  és  élelmiszeripari  folyamatok  alkalmazása,  mely  a  biomassza anyagában  történő  hasznosítását  és  ezzel  együtt  a  talajerő  pótlását  és  a  talajok megújulóképességének biztosítását helyezi az energetikai hasznosítás elé.

 

1. b) Szintén fontos beavatkozási  terület  a  legnagyobb  anyaghasználattal  bíró építőipar     ösztönzése     új,     anyagtakarékos     és     környezetkímélő technológiák  kifejlesztésére  és  bevezetésére.  Mivel  a  még  megmaradt biológiailag     aktív     területek     ökoszisztéma-szolgáltatásaira     egyre     nagyobb szükségünk lesz, megfelelő ösztönző eszközöket kell bevezetni, hogy csökkenjenek a   zöldmezős   és   növekedjenek   a   barnamezős   beruházások.   A   sok   építőipari megrendelést  adó  államnak  és  önkormányzatoknak  különös  felelősségük  van abban,  hogy  valóban  csak  a  kiemelkedő  társadalmi  hasznosságú  fejlesztések esetében  kerüljön  sor  biológiailag  aktív  terület  beépítésre,  illetve, hogy  ezeket  a beruházásokat a környezeti szempontokat érvényesítő, a területtel mint szűkösen rendelkezésre    álló    erőforrással    felelős    gazdálkodást    megjelenítő    általános szabályok keretei közt, egységes szemléletben valósítsák meg. Az építési-bontási hulladékok  felhasználásával  a  lehető  legnagyobb  mértékben  csökkenteni  kell  az építéshez kapcsolódó bányászati tevékenységet.

 

1. c) Szinte valamennyi, az éghajlatváltozásért felelős ágazat csökkentette üvegházgáz- kibocsátásait 1990 óta, a közlekedésből származó emissziók ellenben drasztikusan növekedtek. A    közlekedés   továbbá   a   vonalas   infrastruktúrák   építésével hozzájárul a területfoglalás növeléséhez és az ökoszisztémák felszabdalásához, az útépítések    anyagszükséglete    pedig    növeli    az    építés    természeti    erőforrás felhasználásait. A közlekedés technológiai fejlesztését szolgáló ösztönzők mellett szükség    lehet    a    mobilitási-szállítási    kínálat    környezetkímélő    módjainak ösztönzőkkel történő előnyben részesítésére is. Mind az emberek utazásai, mind az áruk   szállítása   terén   a   gazdasági   optimumtól   való   eltérést,   túlfogyasztást eredményez,  hogy  a  közlekedők  és  szállítók  tevékenységük  környezeti  költségei (többek között a karbon-költségei) alól részben vagy egészben mentesülnek.

 

(14)   A   körforgásos   gazdaság   elveinek   hatékonyabban   érvényt   kell   szerezni.   A körforgásos  gazdaság  egyelőre  inkább  csak  a  hulladékgazdálkodás  területén  kezd (valamennyire)  ismert  lenni  hazánkban,  és  ott  is  inkább  az  anyagában  történő újrahasznosítás területén, miközben a valódi értéknövelő és hatásos eredményeket a terméktervezés és a termékhasználat során lehetne elérni.

 

Javasoljuk  egy  nemzeti  körforgásos  gazdasági  stratégia  és  az  ahhoz  kapcsolódó cselekvési terv elkészítését, mely az elkövetkező 10-15 évre határozná meg azokat a nemzetgazdasági   célokat,   melyek   az   uniós   jogszabályokkal   és   szakpolitikákkal összhangban,   de   a   nemzeti   sajátosságokat   és   gazdaságfejlesztési   prioritásokat figyelembe véve jelölnék ki a célokat, illetve határoznák meg az eszközöket. Fontos, hogy  a  stratégia  és  cselekvési  terv  ne  csak  a  hulladék  csökkentésére  fókuszáljon, hanem      a      természeti      erőforrások      (nyersanyagok,      termőföld,      víz) felhasználásának fajlagos és abszolút mértékű csökkentésére is.

 

(15)    Fontosnak   tartjuk   a   hatékony   horizontális   koordináció   és   integráció megteremtését,   jelenleg   a   természeti   erőforrások   felhasználásával   kapcsolatos politikák egymásnak sokszor ellentmondanak.

 

Míg    egyfelől    a    biológiailag    aktív    területeink    nagysága    csökken,    addig    az energiapolitikában a biomasszának nagyon nagy arányú szerepet szántak a megújuló energiaforrások arányának – egyébként szükséges – növelésben.

 

Egy   adott   fejlesztésnek   is   sokszor   ellentmondásos   környezeti   következményei lehetnek. A közlekedés terén például az elektromos autózás segíti az éghajlatváltozás mérséklését, a levegőminőség javítását (pl. a nitrogén-oxidok és a PM10-kibocsátás csökkentését) és a zaj enyhítését, ezért a Tanács támogatja a kormányzat Jedlik Ányos Tervét  az  elektromobilitás  fejlesztésére.  Ugyanakkor  a  közlekedési  fordulat  nem korlátozódhat  kizárólag  az  elektromobilitás  elterjesztésére,  mert  az  semmit  sem enyhít  az  autók  területfoglalási  hatásán,  és  új  kihívások  elé  állítja  a  körforgásos gazdaság  megvalósítását  (az  elektromos  autó  a  belső  égésű  társához  képest  több szűkösebben előforduló fémet tartalmaz).

 

(16)   Szorgalmazzuk   a   szabályozási   és   fejlesztési   döntések   előtti   fenntarthatósági hatásvizsgálat  bevezetését,  s  általában  a  döntések  előtti  alaposabb  mérlegelések elvégzését annak érdekében, hogy az új szabályozások elfogadása vagy a beruházások és   projektek   megkezdése   előtt   azok   természeti   környezetre   gyakorolt   hatásai kiszámíthatóak,  megismerhetőek  legyenek,  s  ezen  információkat  az  alternatívák közötti választásban figyelembe is vegyék, megfelelően mérlegeljék.

 

A fenntarthatósági hatásvizsgálat módszertanára az NFFT már korábban javaslatot készített, ez alapja lehet egy később bevezetésre kerülő intézményről szóló vitának.

 

(17)    Mind általában az innovációhoz való hozzájárulásban, mind a hatékonyabb természeti erőforrás-felhasználásban  nagy  jelentőségű  változást  hozhat  az  informatizálás,  az információs  rendszerek  alkalmazása,  ezen  belül  a  digitalizáció.  Javasoljuk, hogy az alap- és alkalmazott kutatásokban, továbbá a kutatás-fejlesztésben is kiemelt szerepet  kapjon  a  természeti  erőforrások  takarékos  és  hatékony  használatát  segítő információtechnológiai megoldások kutatása, fejlesztése.

 

(18)   A    fenntarthatósági    fordulat    megvalósításában    kiemelkedő    szerepe    van    az önkormányzatoknak      és      a      helyi      szintű      közüzemi      vállalatoknak.      A területhasználattal,   a   település-üzemeltetéssel,   a   lakosság   szemléletformálásával kapcsolatos   intézkedések   hatékony   végrehajtása   a   helyi   szintű   jó   kormányzás megerősítését igényli. Javasoljuk, hogy az önkormányzati szövetségek, érdekvédelmi szervezetek     kapjanak     kiemelt     szerepet     a     körforgásos     gazdasággal,     az éghajlatváltozással  és  a  természeti  erőforrás-gazdálkodással  kapcsolatos  döntések előkészítésében és végrehajtásának koordinációjában.

 

A   sok   fogyasztót   kiszolgáló   és   sok   munkavállalóval   együtt   dolgozó   állami   és önkormányzati  tulajdonú  szolgáltatók  fenntarthatósági  fordulat  és  innováció  iránti elköteleződése  önmagában  is  jelentős  szemléletformáló  hatású  lehet,  fenntartható működésük  pedig  jelentős hozzájárulással  bírna a  biodiverzitás  megőrzésében  és  a karbonszegény, körforgásos gazdasági modell elterjedésében.

 

(19)   A    Tanács    sürgeti    a    környezet    és    a    természet    védelmét    szolgáló intézményrendszer  korszerűsítését  és  megerősítését.  Egy  modern  állam ugyanis   nem   nélkülözheti   a   hatékonyan   és   széleskörűen   működő,   szakmai   és technológiai   téren   jól   felkészült   állami   szabályozó   és   ellenőrző   szerveket.   A nemzetközi   tapasztalatok   azt   mutatják,   hogy   a   biztonságért,   a   jogszabályok betartatásáért felelős szervek gyengesége a fejlődésben elmaradt országok jellemzője. Ezzel szemben a világ legversenyképesebb országaiban a legszigorúbbak a biztonságot szolgáló – többek között a környezet- és egészségvédelmi – előírások, az ellenőrzés feltételei pedig olyanok, hogy az előírásokat be is tudják tartatni. Mindez egyúttal a jogbiztonságot is jelentősen erősíti.

 

A Tanács javasolja a természetvédelem – azon belül is kiemelten a nemzeti park igazgatóságok  –  intézményrendszerének,  továbbá  a  védett  természeti  értékek  – különösen   a   növény-   és   állatfajok,   valamint   élőhelyeik   –   védelmét   szolgáló természetvédelmi intézkedések megerősítését. A természetvédelmi célok fenntartható módon  kizárólag  akkor  valósíthatók  meg,  ha  a  védett  természeti  és  Natura  2000 területeken és védett természeti értékek előfordulási helyein a területek kezelésekor a természetvédelmi  szempontok  egyértelműen  prioritást  élveznek  más  gazdálkodási szempontokkal   szemben.   Javasoljuk   továbbá   a   természetvédelmi   célból   állami tulajdonban lévő területek állami tulajdonban tartását.

 

A természeti tőke megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy annak megóvása a természetvédelem alá nem tartozó területekre is kiterjedjen. A jó emberi élethez  és  a  gazdaság  hosszú  távú  sikerességéhez  nélkülözhetetlen  ökoszisztéma- szolgáltatások biztosításához a védett természeti területek nagysága nem elegendő. Az ökológiai   szemléletnek,   a   természeti   tőke   fenntartható,   tartamos,   az   ökológiai korlátokat   tiszteletben   tartó   használatának   országunk   egész   területére   ki   kell terjednie.  Olyan  intézményfejlesztésre  van  szükség,  mely  ezen  szemléletet  képes mindennapi gyakorlattá tenni, s általános elvárásként megjeleníteni a természeti tőke használatát befolyásoló szakmai és jogi követelményekben.

 

Hasonlóan  a  nemzeti  parki  igazgatóságok  gyakorlatához,  ahogy  saját  területeik hasznosításakor a gazdákat segítik a természetvédelmi célok elérésében, úgy a nem védett területeken is az államnak olyan szolgáltatói magatartással, tevékenységekkel kell  segítenie,  hogy  a  gazdálkodók,  vállalkozók  számára  rendelkezésére  álljanak  a szükséges környezeti információk és technológiai tanácsok.

 

(20)   Az Alaptörvény az államot és az önkormányzatokat, mint a természeti tőke gazdáit arra  kötelezi,  hogy  tulajdonosi  döntéseik  során  legyenek  tekintettel  az  ökológiai korlátokra,  a  jelen  és  a  jövő  nemzedékek  szükségleteire,  azok  kielégíthetőségére. Fontos példaként emlékeztethetünk arra, hogy erdőink jelentős része köztulajdonban van.  A  Tanács  javasolja  a  természeti  tőke  vagyonkezelésével,  használatával megbízott   szervezetek   felé   a   természeti   tőke   állapotának   és   szolgáltatásainak megőrzését  biztosító  egyértelmű,  átlátható  és  kiszámítható  követelményrendszer meghatározását,      és      e      követelményrendszer      betartásának      a      tulajdonos állam/önkormányzat általi számonkérését.

 

(21)    A  környezetpolitikai  fordulathoz  elengedhetetlen  az  aktív  társadalmi  részvétel.

Szükséges       a       fenntarthatósággal,       környezet-       és       természetvédelemmel, éghajlatvédelemmel     foglalkozó     civil     szerveződéseknél     felhalmozódott    tudás felhasználása   a   döntés-előkészítésben,   valamint   a   fenntarthatósági   fordulathoz jelentős támogatást ad e civil szervezeteknek a társadalom tagjaival fenntartott széles kapcsolatrendszere.

 

(22)   A fenntarthatósági fordulat mind a társadalom tagjai, mind a döntéshozók részéről új ismeretek  és  tudás  elsajátítását  igényli;  ez  különösen  fontos  az  áltudományos nézetek,   információk   leküzdése   érdekében.   A   tudományos   élet   képviselőinek, valamint  az  alap-,  közép-  és  felsőfokú  oktatási  intézményeknek  szükséges bekapcsolódniuk a fenntarthatósággal kapcsolatos tudásmegosztás rendszerébe.  Az oktatásban   fontos   a   fenntarthatóság   komplexitásának,   ezen   belül   az   ökológiai korlátok szerepének tudatosítása.

 

(23)   Mindezen  javaslatok  hatásosságát  jelentősen  befolyásolja  a  környezetvédelem  és  fenntartható fejlődés nemzetközi helyzete.

 

A  Tanács  javasolja,  hogy  Magyarország  továbbra  is  legyen  aktív  és  a  szükséges változtatásokért  fellépő,  azokat  kezdeményező  szereplője  a  fenntartható  fejlődés nemzetközi együttműködési fórumainak, valamint a nemzetközi természetvédelmi és környezetvédelmi    egyezmények    rendszereinek.    Törekedni    kell    a    megfelelő nemzetközi   testületekben   arra,   hogy   a   világ   gazdaságpolitikai   ösztönzőinek, szabályozóinak áthangolásával támogathassuk a fenntarthatósági fordulatot.

 

A  Kárpát-medence  ökorégióján  belüli  természeti  erőforrások  megőrzésében  fontos partnereink  a  külhoni  magyar  közösségek  –  különösen  a  határ  menti  természeti erőforrások    kormányzásában    –    valamint    a    szomszédos    államok    köz    -    és civilszférájának szereplői.

 

A nemzetközi kétoldalú fejlesztési kapcsolatokban építeni lehet a nemzetközi fejlesztési  együttműködési  hagyományainkra,  valamint  a  friss  alapítású  Hungary Helps   program  fenntarthatóságot  is  szolgáló  programelemeire.  Javasoljuk  ezek lehetőségeinkhez mért továbbfejlesztését, kibővítését.

 

Különösen  nagy  kihívásokkal  szembesülünk  az  Európai  Unió  keretein belül. Az elmúlt két európai politikai ciklusban a fenntartható fejlődés horizontális politikai ereje meggyengült, a fenntarthatósági szempontok elhalványultak. Az idén kezdődő    új    politikai    ciklusban    erősíteni    szükséges    a    fenntartható    fejlődés érvényesítését minden európai közös szakpolitikában, s különösen az Európai Unió forrásainak  szétosztásában,  a  környezetileg  káros  támogatások  leépítésében.  Ismét felhívjuk a figyelmet arra, milyen nagy szerepe van a közös agrárpolitikai támogatások reformjának a fenntartható mezőgazdaság irányába való elmozdulás támogatásában. Ezen   túl   is   szükség   lenne   az   EU-tagállamok   közös   fellépésére   különösen   a fenntartható  gazdaságpolitikai  fordulat  ösztönző  eszközeinek  széles  körű,  európai szinten való koordinált elterjesztésében.

 

A Tanács mindezekről széles társadalmi vitát, párbeszédet kezdeményez, ami lehetővé teszi, hogy minden releváns érték, tudás és gyakorlati tapasztalat alapján tudjuk formálni nemzetünk következő generációinak életlehetőségeit.

 

 

Budapest, 2019. május 30.

0
0
0
s2sdefault

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk

Rendben

Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra, ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.