NGTT előtt: Az egészségügy helyzete és fejlesztési irányai Magyarországon

Írta: SZEF Sajtóiroda

2018. okt. 12-én tárgyalja az NGTT az alábbi anyagot. Kormányzati előterjesztés.

 

 

Az egészségügy helye a társadalomban

Egy ország egészségügyi ellátása mindazon tevékenységek összességét jelenti, amelyek elsődleges célja a lakosság egészségének elősegítése, helyreállítása és fenntartása.[1] A jó kormányzás lényege a lakosok jóllétének biztosítása. Az egészségügyi ellátás nyújtásában a társadalom számos szektora részt vállal, az egészségpolitika az állami finanszírozás és szolgáltatás mellett a magánszektor szolgáltatásainak is keretet nyújt. Magyarországon a lakosság egészségügyi kiadásokkal szembeni pénzügyi védelmét a kiterjedt társadalombiztosítási rendszer hivatott szavatolni.

Az egészségügy közvetlen gazdasági jelentőségét tükrözi, hogy a megtermelt GDP számottevő arányát, 2016-ban 7,4 százalékát használta fel. A szektor részaránya növekvő, amely részint azzal magyarázható, hogy az emberek több egészségügyi szolgáltatást vesznek igénybe, mint korábban: több orvos-beteg konzultációra, diagnosztikai vizsgálatra, gyógyszerfelírásra kerül sor. Másrészt az egészségügyi szolgáltatások minősége, technológiai szintje folyamatosan fejlődik, emiatt magasabbak a költségek is.

Az egészségügy nemzetgazdasági súlya mutatkozik meg abban is, hogy a nagy foglalkoztatók egyike, mikroszinten egy-egy kórház a település kiemelkedő munkaadója lehet, országosan a szociális ellátással együtt a munkaerő 6,5 százalékát foglalkoztatja.

Az egészségügy azonban nem csupán a megtermelt javak fogyasztója, értékteremtő szerepét reprezentálja, hogy az elérhető humán erőforrás mennyiségén és minőségén keresztül hat az ország gazdasági teljesítőképességére és versenyképességére. Az egészségügy ezen túl innovációs húzóágazat is és az ebből adódó lehetőségek kiaknázása a gazdaság számára is kiemelt jelentőségű.

 

Az egészségügy tulajdonviszonyai, kapacitásai és igénybevétele

Az egészségügy ellátórendszer legnagyobb szegmensei az alap-, járóbeteg és fekvőbeteg ellátás, és az ezeket átszövő népegészségügy.

Az alapellátásról a területi önkormányzatoknak kell gondoskodnia. 2017-ben 6545 közfinanszírozott, többségében vállalkozó háziorvosokkal működő háziorvosi szolgálat 67 milliós betegforgalmat látott el.

A fekvőbeteg- és járóbeteg szakellátás biztosítása állami feladat, a megyei, és települési valamint fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő kórházak és a kórházakhoz integrált járóbeteg szakrendelők 2012-ben kerültek állami tulajdonba. Az önkormányzatok tulajdonában az önálló járóbeteg szakellátó rendelők maradtak. A járóbeteg szakellátásról 416 közfinanszírozott szolgáltató, a fekvőbeteg ellátásról pedig 68 ezer ággyal működő 164 kórház gondoskodik, az aktív – krónikus ágyak aránya kb. 60-40 százalék. A kórházi ágyak 97 százaléka állami tulajdonban van, az egyházi intézmények az összes ágyszám két százalékát, más magánintézmények kevesebb, mint egy százalékát képviselik. 2017-ben a járóbeteg szakellátásban 64 millió esetet láttak el, 367 millió beavatkozást végeztek. A kórházakból elbocsátott betegek száma 2,3 millió fő volt.

Az egészségügyben dolgozó orvosok, fogorvosok, klinikai végzettségű szakemberek, gyógyszerészek, szakdolgozók létszáma 2017-ben 154 ezer volt, 39 ezer orvos és fogorvos, 106 ezer szakdolgozó szerepelt a nyilvántartásban.

 

Problémák és fejlesztési irányok

A magyar egészségügy a lakosság egészségi állapotát tekintve számos kihívással küzd. Az egészségi állapot mutatói javuló tendenciájúak, de az eredmények nemzetközi összehasonlításban lemaradásról tanúskodnak. 2017-ben a magyar férfiak születéskor várható élettartama 72,4 év, a nőké 78,9 év volt. Az EU 28 tagállamának átlagától 2016-ban a férfiak 5,6 évvel, a nők 4 évvel maradtak el[2]. A képet árnyalja, hogy az értékek az elmúlt időszakban javulást mutattak és az európai uniós átlagtól történő elmaradás számos más tényezőből is fakad. Az egyes tagországok eredményei nehezen mérhetők össze, az értékek sok- sok évtizedes társadalmi- gazdasági kummulatív hatások (pl. demográfiai öregedés, foglalkoztatás, az oktatás, a fizikai környezet, a szociális ellátás rendszere) következtében is alakultak így.   Orvosi értelemben nézve az eredmények mögött elsősorban a két vezető haláloki csoport adatai húzódnak meg: a keringési rendszer betegségei, illetve a daganatos megbetegedések.

A lakosság egészségmagatartásának fejlesztésére a népegészségügy eszközei nyújtanak megoldásokat. Az elmúlt évek sikeres népegészségügyi intézkedései közé tartoznak a nemdohányzók védelmére született és a dohányzás visszaszorítását célzó jogszabályok, az egészséges táplálkozás előmozdítására irányuló népegészségügyi termékadó bevezetése és a transzzsír szabályozás, valamint a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás egészségügyi előírások. Létrejöttek az egészségfejlesztés alapegységeit képező egészségfejlesztési irodák, amelyek számának és tevékenységének bővítése napjainkban van napirenden. Kiemelt cél a daganatos betegségek korai felismerését és ezzel eredményesebb gyógyítását célzó komplex népegészségügyi szűrőprogramok, köztük a vastagbél, méhnyak emlőrák, szájüregi daganatok, melanóma szűrés fejlesztése.  Az elmúlt hónapokban elkészültek a magyar lakosság egészségét befolyásoló öt legfőbb betegségcsoport – onkológiai, keringési, mozgásszervi, gyermekgyógyászati és mentális zavarok – megelőzésére és kezelésére vonatkozó nemzeti egészségprogramok, amelyekre építve folyamatban van a nemzeti népegészségügyi program összeállítása.

Az ellátórendszer problémáit jelzi, hogy a magyar egészségügy a betegforgalom kismértékű, részben pozitív irányú változása ellenére is még mindig túlzottan kórházközpontú. Az alapellátás zömében kisméretű praxisokban, a kapuőri feladatot nem teljes mértékben ellátva tevékenykedik. A lakosságközeli alapellátás a megerősítésre számos intézkedés született. A tartósan üres praxisok betöltését és a praxisjog megvásárlását vissza nem térítendő támogatást nyújtó pályázatok segítik. Az egy háziorvossal működő praxisok ellátási spektrumát kibővítő praxisközösségek kialakítását, a népegészségügyi szolgáltatások alapellátásba történő erőteljesebb integrálását Európai Uniós finanszírozású programok támogatják. Több intézkedés (pl. háziorvosi praxisokban szakdolgozók alkalmazására szakdolgozói kiegészítő díj, megemelt rezsitámogatás) nyomán jelentősen nőtt az alapellátás finanszírozása.

A szakellátás fejlesztésében 2014-ig a vidék infrastruktúrájának fejlesztése dominált. A 2007-2014 között közel 500 mrd forint uniós támogatásból megvalósult fejlesztések az ellátórendszer struktúrájának átalakítására (alacsonyabb progresszivitási szintek, különösen a járóbeteg és egynapos ellátások szerepének növelése, a krónikus és rehabilitációs ellátások arányának növelése, specializált ellátások koncentrációja) irányult. Tartalmazta a kiemelt ellátást biztosító egészségügyi intézmények korszerűsítését, az onkológiai és gyermek onkológiai ellátást végző intézmények infrastrukturális fejlesztését, a sürgősségi, gyermeksürgősségi ellátás fejlesztését, a Perinatális Intenzív Centrumok fejlesztését, az egészségpólusokban történő infrastruktúra-fejlesztést. Az intézményfejlesztési intézkedések kiterjedtek a mentőszolgálat és vérellátó szolgálat modernizációjára is.

A jövőben a költségek további növekedésének féken tartását szolgálhatja pl. az ellátás nagyobb részének kikerülése a legdrágább ellátási formát képező kórházakból, amelyet korszerű technikák (távoli felügyeletet, folyamatos monitorozást biztosító okos megoldások) tudnak biztosítani, valamint a hatékony, személyre szabott terápiák és készítmények elterjedése.

Jelenleg a Széchenyi2020 pályázatok keretében kb. 160 mrd forint támogatással folynak fejlesztések, amelyek többek között az ellátás minőségének és a betegbiztonságnak a javítását, az egynapos ellátás, a pszichiátriai, addiktológiai ellátás, a gyermeksürgősségi és baleseti ellátás infrastrukturális feltételeinek javítását célozzák. Hangsúlyosak a munkavégzést támogató (diagnosztikai-és laboratóriumi infrastruktúra, ápolási eszközpark, védőruhák) és az életkörülmények javítását célzó (nővérszállók) fejlesztések.  

Az Egészséges Budapest Program 700 mrd forint kormányzati forrásból a fővárosi és Pest megyei egészségügyi szakellátások fejlesztését (infrastrukturális megújítását, a betegbiztonság és betegelégedettség növelését, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítését, a sürgősségi esetek hatékonyabb ellátását) foglalja magába. A program során három centrumkórház jön létre a fővárosban, és további összesen 25 társkórházban, illetve 32 szakrendelőben valósul meg fejlesztés.

Az egészségügy humán erőforrásában jelenleg és a jövőt tekintve is kihívást jelent az egészségügyi dolgozók elöregedése és elvándorlása. Az orvosok átlagéletkora 50 év, a szakdolgozóké 44,5 év, ez utóbbi csoport ezzel az átlagéletkorral az egészségügyi dolgozók „legfiatalabb” szakmakategóriáját képviseli. Az egészségügyi dolgozók utánpótlását támogatják a rezidens támogatási programok (szakorvosjelöltek Markusovszky ösztöndíja, szakgyógyszerész jelöltek Than Károly ösztöndíja, gyermekszakorvos jelöltek Méhes Károly ösztöndíja, sürgősségi szakorvos jelöltek Gábor Aurél ösztöndíja, honvédelem, a katasztrófavédelem és a rendvédelem szakorvosjelöltjei Flór Ferenc-ösztöndíja), az ápolótanulók részére kiírt ösztöndíj programok, az ágazat szolgáltatás-fejlesztését szolgáló képzési programok. Az egészségügyi dolgozók megtartását, munkájuk méltó elismerését hivatottak szolgálni az elmúlt években megkezdett és jelenleg is folyamatban lévő bérfejlesztések (szakorvosok esetében 2016-2017-ben bruttó 207 ezer forinttal, szakdolgozóknál lépcsőben több, mint 50 százalékkal emelkedtek a bérek) és olyan programok is, mint az intézményi óvodák / bölcsődék létesítése, a nővérszállók építése, egységesen magas színvonalú védőruházat biztosítása vagy például a dolgozói igények figyelembe vétele az ápolási eszközpark megújítása során. A velünk dolgozókra nem, mint munkaerőre, hanem mint csapattagokra tekintünk.

Kiemelt figyelem irányul az egészségügy működési hatékonyságát javító fejlesztésekre, az energetikai korszerűsítésekre, a legmodernebb épület és orvostechnológiát, HR helyzetet, ellátási szükségletet, betegútszervezési trendeket figyelembe vevő kórházműködtetés megvalósítására.

Fejlődik az egészségügyi ellátás informatikai háttere. A 2017 végén indult Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) a beteginformációk összegyűjtésével segíti a gyógyítókat, támogatja és informálja a betegeket (e-recept, e-beutaló, e-profil). Az elektronikusan feldolgozható adathalmaz hozzájárul egy hatékonyabban szervezett egészségügy kialakításához és az eredmények pontosabb nyomon követéséhez.

 

Közreadja: SZEF Sajtóiroda

 

 

 

[1] WHO: The World Health Report 2000

 

[2] Eurostat: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do

0
0
0
s2sdefault

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk

Rendben

Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra, ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.