Alkotóink rovatunk "új vendége": Lázár András

Írta: Kovács Nándor

 

 

 

Érdekvédő és művész (meg a sakk…)

Nem volt könnyű anyagot gyűjteni az utóbbi években inkább hallgató/elhalgató/elhallgatott… emberről. Azért sem, mert az internet igen szűkös kézzel bánik azokkal, akik nincsenek jelen az elmúlt egy-két esztendő „bírkózásaiban”.

 

 

Lázár András hozzászólása a MASZSZ Kongresszusán

http://www.kszsz.org.hu/index.php/hu/dokumentumok/szakmai-anyagok/11-szakmai-anyagok/50-lazar-andras-hozzaszolasa-a-maszsz-kongresszusan

(2015. 02. 27.) Lázár Andrásnak, a SZEF alelnökének beszéde, amit a SZEF fennmaradása mellett szavazó kilenc SZEF tagszervezet nevében mondott el a MASZSZ 2015. február 27-én megrendezett kongresszusán.

xxx

 

Ragyogó tehetség a városi sakk életében, nemzetközi versenyen esztergomi ezüst

https://www.szeretgom.hu/content/80613-ragyogo-tehetseg-a-varosi-sakk-eleteben-nemzetkozi-versenyen-esztergomi-ezust

(2015.08.27. 17:46) Augusztus 22-én, szombaton a Szentgyörgymezői Olvasókörben rendezte az Esztergomi Sakk Club a Szent István Kupa egyéni nemzetközi sakkversenyt, Szlovákiából és Romániából is sokan érkeztek a megmérettetésre. A 9 fordulós versenyen első helyen végzett a nagyölvedi Berek Géza 8 ponttal (Nyergesújfalu), második lett a 14 éves Szabó Márton Mihály (Esztergomi Sakk Club) 7, 5 ponttal, a harmadik pedig Lázár András lett Budapestről 6,5 ponttal. A végig kiélezett verseny az NB II-ben éltáblás Berek Géza, és Szabó Márton Mihály versenyét hozta, az ifjú sakkozó pedig felnőtt a feladathoz, és sikerült megszorítania rutinosabb ellenfelét. A legjobb ifjúsági, egyben legjobban teljesítő esztergomi versenyző is Szabó Marci lett, a legjobb nyugdíjas pedig Lázár András…

xxx

 

Lázár András kiállítása nyílt Veresegyházon

http://elniveresen.hu/lazar-andras-kiallitasa-nyilik-veresegyhazon/

(2013-03-08) 2013. március 8-án 18 órakor az Udvarház Galériában (Fő út. 41-47. III.em 337.) A kiállítás március 31-ig lesz látható.

xxx

 

Gondolatok a budapesti sakkélet fellendítéséhez

https://www.google.com/search?ei=HTgTXdrNFZLnrgTp0YSIAQ&q=r%C3%A9v%C3%A9sz+m%C3%A1riusz+l%C3%A1z%C3%A1r+andr%C3%A1s+sakk&oq=r%C3%A9v%C3%A9sz+m%C3%A1riusz+l%C3%A1z%C3%A1r+andr%C3%A1s+sakk&gs_l=psy-ab.3..33i160l2.14958.17324..19437...0.0..0.185.726.0j5......0....1..gws-wiz.0ZDmkmsnn30

(2012. január 10.) Nagy megtiszteltetésként ért, hogy néhány hónappal ezelőtt Lázár András felkért a Budapesti Sakkszövetség elnökjelöltjének, aki a kőbányai tevékenységem alapján úgy gondolta, hogy a budapesti sakkozásért is sokat tudnék tenni… – mondta Révész Máriusz beszédében.

xxx

 

Megalakult az Egyesült Média Szakszervezet (EMSZ)

http://www.sajtoszakszervezet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=205:megalakult-az-egyesuelt-mesdia-szakszervezetet-emsz&catid=60:a-szakszervezeteknel-toertent&Itemid=74

(2012. október 02. kedd, 15:04) Megalapítottuk az Egyesült Mé¬dia Szakszervezetet (EMSZ), mely¬nek vezetésére Lázár And¬rást, a korábbi Sztrájkbizottság elnökét kértük fel. A hat alapító szakszervezet új alapokra helyezi együttműködését az összefogás jegyében. Az új szakszervezet mellett a már működő szakszer¬vezetek változatlanul folytatják érdekvédelmi munkájukat az új Munka törvénykönyve által bizto¬sí¬tott keretek között…A szakszervezeti tagoknak egyen¬ként kell belépniük az EMSZ-be, és eredeti szerveze¬tükben is tagok maradnak, új tagdíjukat saját, régebbi szerve¬ze¬tük fizeti. Azokat is várjuk a tagjaink közé, akik eddig egyik szakszervezetnek sem voltak a tagjai… Lázár András tájékoztatást kért arról, hogy a dolgozók körében elterjedt a 10 %-os leépítés híre…Az EMSZ kezdeményezi, hogy a munkáltató egyértelműen nyilatkozzon a létszámleépítésről (minőségi cseréről) elterjedt hír kérdésében.

xxx

 

Lázár András a leépítések újragondolását javasolja

http://hir6.hu/cikk/56116/lazar_andras_a_leepitesek_ujragondolasat_javasolja

(2011. július 13., szerda 13:24)Folytatódnak a tárgyalások a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), valamint az érdekképviseletek között az elbocsátásban érintett szakszervezeti vezetők leépítéséről, valamint a 25 millió forintos segélyalap összegének felemeléséről - tájékoztatta az MTVA szerdán az MTI-t.

xxx

 

Folytatódik az MTVA és az érdekképviseletek tárgyalása

https://mandiner.hu/cikk/20110713_folytatodik_az_mtva_es_az_erdekkepviseletek_targyalasa

(2011. július 13. 14:04) A 25 millió forintos segélyezési alap összegének felemelését javasolta Lázár András, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alappal folytatott szerdai megbeszélése során. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója, Böröcz István szerdán a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (PHDSZSZ) elnökével, Lázár Andrással tárgyalt az elbocsátásban érintett szakszervezeti vezetők leépítéséről. A megbeszélés során a közmédiánál zajló csoportos létszámleépítéssel kapcsolatban Lázár András az ebben érintett dolgozók anyagi terheinek enyhítésére létrehozandó 25 millió forintos segélyezési alap összegének felemelését javasolta.

xxx

 

Közmédiumok: nincs üzleti terve az MTVA-nak

https://hvg.hu/itthon/20110310_kozmedium_nincs_uzleti_terv

(2011. március. 10. 15:49)A Közmédiumok Szakszervezeteinek Fórumának képviselője szerint elég érdekes dolog az, hogy egy létrejövő vállalatnak ne legyen üzleti terve, "ez szinte hihetetlennek tűnik"….Lázár András, a Közmédiumok Szakszervezeteinek Fórumának képviselője a megbeszélés után az MTI-nek elmondta: a munkáltató még mindig nem tudott nyilatkozni a bérfejlesztés mértékéről, semmiféle ajánlata sincs, arra hivatkozva, hogy nincs üzleti terve az MTVA-nak.

xxx

 

Lázár András kiállítása - Megnyitó

http://www.museum.hu/program/10931/Lazar_Andras_kiallitasa_-_Megnyito

(2006.10.03. 17:00) A Pesterzsébeti Múzeum szeretettel vár mindenki a Gaál Imre Galériába Lázár András festőművész gyűjteményes kiállításának a megnyitójára, melyre október 3-án 17 órakor kerül sor. Köszöntőt mond: D. Udvary Ildikó múzeumigazgató. Megnyitja: Hudra Klára művészettörténész és Rataj András. Közreműködik: Lázár Eszter táncművész, Földvári Gergely zongoraművész, Toldi Miklós zene.

xxx

 

Kilakoltatták a Postás Szakszervezetet

https://www.origo.hu/itthon/20010322kilakoltattak.html

(2001. márc. 22.) A Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (PHDSZSZ) bírósági végzés birtokában csütörtök reggel székházuk elhagyására szólította fel a Postás Szakszervezet és a Magyar Távközlési Ágazati Szakszervezet apparátusának tagjait. A PHDSZSZ rendőrök és őrzővédők közreműködésével kényszerítette a székházban tartózkodókat, hogy holmijukat összepakolva adják át az épületet. Mundruczó Kornél a Postás Szakszervezet elnöke elmondta: a mintegy háromezer tagot számláló PHDSZSZ egy "jogi csűrcsavart" kihasználva jutott az összesen 60 ezres taglétszámú két szakszervezet székházának tulajdonlásáról szóló hivatalos végzéshez. Lázár András, a PHDSZSZ elnöke elmondta, hogy az ingatlan tulajdonjogát 1947-ben jegyezték be szakszervezeti szövetségük nevére. Az irodaépületben szívességi használatot adtak egyes tagszervezeteknek. A PHDSZSZ elnöke elmondta, hogy több esetben is tárgyalásokat kezdeményezett a most kizárt két szakszervezettel, de ezekeredményre nem vezettek. A PHDSZSZ többször felajánlotta a további irodahasználatot a két másik szervezetnek bérleti díj ellenében, ám ezt a szemben álló felek elutasították - közölte. "A bíróság hosszú idő után döntött a vitás kérdésben és elrendelte az irodaház átadását a tulajdonosoknak" - mondta Lázár András. Elmondta azt is: sajnálja, hogy ki kellett tennie a két szakszervezetet a székházból, ám mint mondta, más módja nem volt annak, hogy a "bitorlóktól" a szövetség visszaszerezze jogos tulajdonát.

xxx

 

A képek különböző technikával készültek, ezeket külön-külön feltüntetjük. A rajzok, festmények a 2003-ban a Szignett Art Kiadó Kft. által kiadott Csillagmélység c. kötet válogatását követik. Csupán a jobb eligazodás és kezelhetőség végett bontottuk ún. oldalakra, oldalanként öt képre a 94 műből álló óriási sorozatot. A 21. oldalon fellelhetőek olyan linkek, amelyeken más csoportosításban is megtalálhatóak (esetenként ugyanazon) a művek. A képanyagot két tanulmány kíséri: A szín maga a lét a 2. oldaltól; A színek karnagya a 9. oldaltól.

2.oldal
Ablak a világra
A szüzesség varázs
Tűzgyöngyök
Biztonság
Belső fény
3. oldal
Vágyörvény
Karmikus találkozás
Törékenység
Szerelem-tó
Hajléktalanok
4. oldal
Kalandvágy
Megbélyegzett
Viharban
Szélcsend
Lélektánc
5.oldal
Végrendelet
Élettér
Tehervállalás
Kórus
Kérdezz-felelek
6.oldal
Miért?
Vágyfukarság
Árnyéklátás
Felhőjáró
Csokréta
7. oldal
Ketten
Hajnali veszekedés
Végre itthon
Hűvös fogadtatás
Vándormadár
8. oldal
Örömszilánk
Szellőjárás
Ariadné
Konzekvencia
Hálatömbök
9. oldal
Tejes kancsó
Ármány
Vágyvalóság
Jövőkép
Jégszerelem
10. oldal
Csatazaj
Háború és béke
Délibáb
Szivárványszerelem
Bánatsugár
11.oldal
Vágyzivatar
Beteljesülés
Tragikomédia
Örömóda
Egy mindenkiért...
12. oldal
Evolúció
Jégvillám
Közelség
Színek karnagya
Magány
13. oldal
Harci mámor
Erotissimo
Örömhozó
Várlak...
Egoizmus
14. oldal
Illóolaj
Napfogyatkozás
Angyalfátyol
Viadal
Távlatok
15. oldal
Magaslatok
Az élet napos oldala
Család
Vonzerő
Kérdőjel
16. oldal
Holdudvar
Csillagmélység
Sziromragyogás
Zarándokút
Párválasztás
17. oldal
Selyemköntös
Tündérmosoly
Friss hajnali szellő
Suhanó álom
Fátyolvirág
18. oldal
Ébredés
Nyári tél
Honnan hová...
Belviszály
Érlelődés
19. oldal
Életöröm
Életöröm
Erőviszonyok
Mindenki egyért...
A bölcsesség gyermekkora
20. oldal
Hazatérés
Tánc 3
Tánc 5
Tánc 7
21. oldal
További információk, más elérhetőségek
Forrás, az összeállítás készült
A SZEF honlapon való megjelenítés munkatársai

 


2

 

Ablak a világra

100 x 75 cm, tempera

 

A szüzesség varázs

60 x 40 cm, olaj

A szín maga a lét

Lázár András rendhagyó alkotói életútján visszapillantva – e katalógust lapozgatva – válhat nyilvánvalóvá, hogy a kezdeti, intenzív, felfűtött, nagyjából tízesztendős alkotói periódus után időközönként bizony elfecsérelt éveket hagyott a háta mögött. Az életmű azonban koránt sincs lezárva. Sőt. Amire most visszapillantunk, az meglepő, talán ambivalens módon, egy klasszikusan rendezett és mégis eklektikus, újabb kiteljesedések felé mutató festészeti teljesítmény.
Lázár András stúdiumai a lehető legelőnyösebb mértékben hagyományosak. Tegyük hozzá: egy meghatározott pontig, amikor is úgy döntött; a járt utat a járatlanért hagyja el. Kezdetben tehát a klasszikus akadémistaképzés elkötelezettjeként a Képzőművészeti Főiskolán tanulta azt, ami egyáltalán tanulható. Ott készült tanulmányrajzai és korai festményei nemcsak diákos imitálásról árulkodnak, de sok tekintetben kulcsfontosságúnak tekinthetők. Ilyen mű az a főiskolai műterembelsőt ábrázoló kép, ahol az előtérben kancsós, drapériás csendéletet, a közép- és háttérben három széket, illetve egy szintén drapériával fedett paravánt láthatunk. Szűkszavúság az egyik oldalon, bensőséges, gazdag megformálás a másikon. „A kontúrt a színek adják ki” – véli a művész, már ekkor érzékelvén azt, ami lényegévé válik: a kolorit mindenek előtt.
Életkép csendélettel – az iskolai feladat egyszerűen többé alakul, s a három alapszín, valamint a színárnyalatok, a fokozatok, a színek egymásba való átmenetei, a témától majdhogynem független festői megoldások válnak fontossá. A posztimpresszionistákkal közös állásponton vagyunk, a hitvallás Cézanne nevéhez fűződik: „A festészet mindenekelőtt látás. A mi művészetünk anyag ott, abban van, amit a szemünk gondol.” 

(Folytatás a 3. oldalon)

Tűzgyöngyök

100 x 70 cm, olaj

 

 

Biztonság

50 x 50 cm, olaj

 

Belső fény

40 x 50 cm, olaj

 


3

Vágyörvény

60 x 80 cm, olaj

Az egyik út a csendéleteké, a látszólag szigorú beállításokat, a kötelező iskolagyakorlatokat, a geometrikus rendet lelkiismeretesen felmondó munkáé, amelyekből az idők során kibomlanak az úgynevezett életképek, illetve feltárul a portrék, csoportképek világa. Csoportkép és életkép lényegi, összefoglaló jellegű és a főiskolás időszakhoz sorolható darabja az a festmény, amely – szinte megelőlegezve a posztmodern kort – a kép a képben struktúrát alkalmazza. A nézőnek háttal, kissé a kép középpontja felé dőlve, magát a festőt látjuk, amint palettáját a kezében tartva dolgozik egy absztraktnak tűnő művön. Bár előtte henger alakú és egyéb semleges tárgyak beállított, megkomponált rendje, a kép bal olvasó részén, a rajzolóbaknak döntve, egy lazán elhelyezett portrévázlat, mögötte pedig egy serénykedő diáktárs tűnik fel, majd egy dekoratív rajzolatú fogas és az ablakon átderengő fa sziluettje. Kiegyensúlyozásképpen a másik oldalon még egy férfi, aki a festmény széléről kandikál felénk, hiszen eltakarja a mű középterét jócskán elfedő homogén felület, a paraván.
Összetett, „sokat elmondó” kép, a festészeti lehetőségek remek szintézise. Innen már tényleg csak markánsan szétágazó utak vezetnek tovább. Az életmű nagyobb hányadát a csendéletek teszik ki. A Feiningert idéző, a látványt sokszorosára széttördelő, síkokra szabdalt képmezőkön semleges tárgyak láthatóak. Ezek mellett szinte bővérűen kicsattanónak tűnnek a virágos, kancsós, gyümölcsös, erősen „pasztőzus” ábrázolások, amelyekben éppúgy felfedezhetők a magyar művészettörténet Nagybánya utáni stílustörekvései, mint az École de Paris könnyedebb, lágyabb beállítottsága, vagy a szinte kemény, expresszív vonásokat hordozó „nature morte”-ok. Ez utóbbiak fordulnak át Lázár András koponyás csendéletein – kissé bizarr módon – valódi „halott természetté”. Ezek a dekorativitást, mondhatni art décós szigorúságot kifejező, szokatlan, fásult színárnyalatú kompozíciók különleges helyet foglalnak el a kortárs festészetben.

(Folytatás alább)

Karmikus találkozás

70x50 cm, olaj

 

Törékenység

60 x 80 cm, olaj

 

Szerelem-tó

60 x 50 cm, olaj

A második műtárgycsoport a tájképeké, ahol úgyszintén a művész sokrétűségét, műfajon belüli, gyümölcsöző csapongásait szemlélhetjük meglehetős elégedettséggel, hiszen – miként a korai stúdiumok, úgy a csendéletek esetében – a sokféleség itt is valóban gyönyörködtet. Lázár András korántsem formalistaként, hanem – hogy egy másik klasszikus nagyságra hivatkozzunk – picassói nyughatatlanságtól hajtva újabb és újabb művészi próbatételek, formavilág felé űzte önnön magát. A templomtornyos falukép, a lombok rejtette házorom, a kanyargó folyó, a zöldbe öltözött hegyek csúcsai mind-mind más és más művészi előadásmódra ragadtatták a művészt. Amit közösnek tarthatunk, az végül is a „plein air” gondolatának kibontása, a valőrök, a színek, a fények felfokozása, a mélységek megmutatása. E műtípusnak, a fenti „nature morte”-okhoz hasonlatos kakukktojásai azok a tájképek, pontosabban látképek, amelyeket, megkülönböztetésként többitől, önkorlátozás és letisztultság jellemez. Morandi tájképbe oltva – talán így jellemezhetnénk szűkszavúan Lázárnak a valósághű ábrázolást és az önmegvalósító, elvont festőiséget ötvöző, az utóbbival kacérkodó munkáit. 

(Folytatás a 6. oldalon)

Hajléktalanok

80 x 60 cm, olaj

 


4

Kalandvágy

60 x 70 cm, olaj

 

Megbélyegzett

55 x 70 cm, olaj

 

Viharban

42 x 62 cm, grafika

 

Szélcsend

42 x 62 cm, grafika

 

Lélektánc

48 x 62 cm, grafika

 


5

Végrendelet

55 x 40 cm, grafika

 

Élettér

55 x 35 cm, grafika

 

Tehervállalás

55 x 35 cm, grafika

 

Kórus

42 x 62 cm, grafika

 

Kérdezz-felelek

42 x 62 cm, grafika

 


6

Miért?

35 x 55 cm, grafika (részlet)

És végezetül a harmadik műtárgycsoport az önarcképek, portrék és csoportképek együttese. Az önarckép – ez a legtöbb kihívást, festészeti, alakrajzi leleményt kívánó képtípus – megint csak a szokásostól eltérően, és főként a hiperrealizmuson, posztmodernen is túljutó korszellemnek nem trendszerűen megfelelni akarva foglalkoztatja a művészt. Már említett feiningeri csendéleteit, amelyek a vizuális formákat egyszerű, egyenes, ritkán hajlított vonalakkal határolt síkokra bontó ábrázolásmódját követik, folytatja korai korszakához tartozó két festménye. Ezeket a posztkubisztikus tanulmányrajzok akadémista szigorát feledő munkák követték. Izgalmas, ülő, kalapot viselő, női aktokat megörökítő művei mellett igazi főműveinek önarcképeit tekinthetjük – feltehetően nem véletlenül. A „Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová megyünk?” gyötrő létkérdéseire, filozofikus töprengéseire adhat alkalmat a tükörbe néző művészt bemutató, a képből kitekintő, a befogadóval farkasszemet néző alkotót leleplező festmény. Kevesek jutnak el a teremtő bátorságnak, önkitárulkozásnak erre a fokára. 

(Folytatás a 7. oldalon)

Vágyfukarság

17 x 25 cm, grafika

 

Árnyéklátás

22 x 30 cm, grafika

 

Felhőjáró

20 x 25 cm, grafika

 

Csokréta

70 x 100 cm, grafika

 


7

Ketten

42 x 62 cm, grafika

 

Hajnali veszekedés

40 x 50 cm, tempera

Az érzékelés, a megvalósítás, a módosítás – ez a három fogalom jelentette Cézanne művészetének alappilléreit. A festészet nem más – írta Zolának küldött egyik levelében az aix-en-provence-i mester – mint az érzékelés kifejező eszköze. A kifejezés, a kutatások szerint nem az intuícióval, és nem is az impresszióval, hanem a látásérzettel, a színes érzéki ingerekkel rokon fogalom, ugyanakkor a második kifejezés a rendet tevésnek, a kusza érzeteket elrendező munkának feleltethető meg. Ezek után kap értelmet a módosítás, amely „a színek tónusértéke, fénytelítettsége közötti «pontos» és «helyes» viszonyok megkeresését és rögzítését jelenti”.
Úgy véljük, Lázár András eddigi munkássága sem szól kevesebbről, mint a cézanne-i „szentháromságról”. Ezt kutatta, amikor freskótervet készített a hetvenes évek modernizmusát igenelve, vagy – kedvenc vörös ruhás modelljét festve – az új Gresham-körhöz, a klasszikus modern festészet honi gyökereihez tért vissza, és amikor – mint legutolsó munkáinak egyikén – a mediterrán égtájakon élő kortársak egzotikus hangulatait önti megragadóan erőteljes formába. Egy biztos: Lázár Andrásnál a rajz játék, a többi szín. Hogy mit is akarunk ezzel mondani? Álljon itt, most már menthetetlenül tartós analógiaként egy idézet Paul Cézanne-tól: „A színek mint gyökerek úsznak fel a mélységből a felszín felé, és ezt a mélységet fejezik ki a felületen. A színt már-már úgy fogom fel, mint megtestesült eszmét, a tiszta ész termékét. De amikor festek, nem gondolok semmire, csak önmaguktól elrendeződő színeket látok; a fák, a rétek, a házak és minden tárgy színes foltokban jelenik meg előttem. Már csak a szín van, s amit a szín és a benne ragyogó fény kifejez, az maga a lét.”

(A szín maga a lét c. tanulmány Hudra Klára írása)

(A következő elemzés 9. oldalon)

Végre itthon

50 x 60 cm, tempera

 

Hűvös fogadtatás

40 x 40 cm, tempera

 

Vándormadár

30 x 40 cm, tempera

 


8

Örömszilánk

70 x 50 cm, tempera

 

Szellőjárás

40 x 40 cm, tempera

 

Ariadné

70 x 60 cm, tempera

 

Konzekvencia

80 x 60 cm, tempera

 

Hálatömbök

80 x 60 cm, tempera

 


9

Tejes kancsó

50 x 60 cm, olaj

A színek karnagya

Ahány festmény, csaknem annyiféle. Az egyik olykor ellentéte, olykor kiegészítője a másiknak. Színek, árnyalatok, tónusok játéka, változata mindahány. S az ecsetvonások, formák és színek mögött valamennyi egyfajta gondolati tartalomról, magatartásról és világlátásról szól. Arról, honnan indult, milyen utakat járt be, és hová jutott Lázár András. 1951-ben született Budapesten. Édesapja egyszerű, átláthatóan világos, sziklaszilárdan puritán erkölcsisége és a vele szemben álló világ ellentéte alakította ki a kisfiú morális beállítódását, amely meghatározta személyiségének alappilléreit.

(Folytatás a 11. oldalon)

Ármány

60 x 50 cm, olaj

 

Vágyvalóság

80 x 100 cm, olaj

 

Jövőkép

60 x 80 cm, olaj

 

Jégszerelem

70 x 60 cm, olaj

 


10

Csatazaj

100 x 72 cm, tempera

 

Háború és béke

60 x 60 cm, olaj

 

Délibáb

50 x 40 cm, olaj

 

Szivárványszerelem

100 x 70 cm, olaj

 

Bánatsugár

50 x 60 cm, olaj

 


11

Vágyzivatar

60 x 70 cm, olaj

 

Beteljesülés

80 x 70 cm, olaj

„Apám őskeresztény kommunista volt…” Vakon hitt az emberiség szép jövőjében, az eszme délibábos utópiájában. S tette mindezt úgy, hogy szerény, ártatlanul naív környezetet teremtett családjának. „Dolgozni jó, olvasni jó, az embereket szeretni kell, mondta, és ebből nem engedett.”
Tíz-tizenkét esztendős korában Lázár András apai ráhatásra, később belső késztetésből, falta a könyveket. A szocreál kétes értékű darabjait, de Dosztojevszkijt is. Irodalmi értékét tekintve egyik a másikhoz képest ég és föld, de őbenne tökéletesen megfért és szelíden egymáshoz simult mindkettő. „Azóta érzem, tudom, hogy képes vagyok kezelni az ellentétes dolgokat, sőt vonzódom hozzájuk. Képeimben is ezt adom ki magamból, s ez által látom magamat kívülről” – vallja.
Már kora gyerekkorában rajzolgatott, valahogy úgy, ahogy a madár dalol a fán. Szükségletből, örömérzésből, az ösztönös kifejezés okán. Olyan természetes megnyilatkozás volt ez nála, akár a beszéd. Amit látott, lerajzolt: apját olvasás közben, anyját, ahogy tesz-vesz a konyhában, a táblánál magyarázó tanárait, az ablakon túli világot, fákat, leveleket, madarakat. S ha nem volt szeme előtt tárgy, firkálgatott: betűkből képeket, és így tovább. „Magától értetődően olyan fontos volt számomra a vizuális élmény, hogy tudattalanul is látványértékként kezeltem: még az ételeket is formájuk, színük alapján válogattam. A mai napig alapvető számomra, hogy milyen képi világ vesz körül. S vágyom rá, hogy ebben a képi világban rend és egység legyen, ugyanakkor elborzasztóan rendetlen vagyok” – egyszóval bizonyos tekintetben más az alkotó ember látása és gondolkodása, és más a hétköznapi emberé. „Korán rájöttem, hogy temérdek elviselhetetlenül lényegtelen és szükségtelen dolog fertőzi mindennapjaimat. Miután szófogadó, jó gyereknek neveltek, tűröm mindezt, csak belülről lázadozom” – valósággal kézzel fogható a vásznain visszatükröződő kettősség.
„Beteges tudatossággal élek. Ha nem reális, konkrét, megfogható és viszonyítható, hanem homályos dolgok, víziók vesznek körül, rettegek. Ugyanakkor, ha a tudat megköt, lezár, ha rabságban tart, az még iszonyúbb.”

(Folytatás 12. oldalon)

Tragikomédia

60 x 40 cm, tempera

 

Örömóda

70 x 50 cm, tempera

 

Egy mindenkiért....

120 x 70 cm, olaj

 


12

Evolúció

120 x 40 cm, olaj

 

Jégvillám

40 x 55 cm, tempera

 

Közelség

40 x 40 cm, olaj

 

Színek karnagya

100 x 70 cm, tempera

 

Magány

70 x 50 cm, olaj

„Megszállott rajzolgatásával” már az iskolában feltűnt, de a vonalvezetésben, a forma papírra vetésében távolról sem volt olyan virtuóz, mint egyik tehetséges osztálytársa, így rajztanára sem figyelt rá kellőképp. „Nekem kín a festés, s csak a megszenvedett eredmény boldogság. A kezem nem ügyes…” – ez a nehézség megfelelő gyakorlattal ellensúlyozható. Lehet persze az alkotás, ha csak a „kézben” van, gyönyörködtető a szemnek, műalkotás ellenben abból lesz, ami a „fejben” van: a képzeletből, a szerkezetből, a gondolatból, a szellemből…
Meghatározó élménye volt, amikor titokban átsettenkedett a társbérlő, a műkedvelő fesstőszomszéd szobájába: „Néztem és megsimogattam a képeit. És mintha megráztak volna. Megijedtem és elszaladtam. Feltehetően bűntudatom volt…” – belénevelték, mi a jó, mi a rossz, mik az emberi alapértékek. „Ha ez nincs meg, olyan, mintha zuhanna az ember. De a maga szertelenségével ez bizonyítja be számomra, hogy minden mindennel összefügg.”
Ezt a bölcseleti tételt igyekszik Lázár András megjeleníteni képein. A kontúrok bárhol lehetnek, sőt el is mosódhatnak, esetlegessé válhatnak, hiszen a tárgy sem ott van, ahol látjuk. Éppen, mert minden mindennel összefügg, véletlenszerűvé válnak a körvonalak. Például a kubistákra emlékeztető képei tiltakozások a létbiztonság, az elhatárolódás miatt gyártott dobozlét ellen. „Nem lehet dobozszabály szerint élni, levegőt venni, gondolkodni, festeni. A világ kimondhatatlanul sokszínű…”
A klasszikus alapesetre példa, hogy miként lehet egy érzékeny, az elhivatottság felé tartó fiú pályáját megtörni: műszerész szakközépiskolába íratták. Hónapokig kalapácsot reszelt egy nagy vaskockából. Ráadásul idegen légkörben, idegen lelkületűekkel körülvéve. Nem lázadt. Eljátszotta a szerepet, kilógni nem akart. És az álarc mögött ő maga visszahúzódott, szorongott, nézett önmagába: kérdéseket tett fel magának, melyekre nem talált választ. Nem találta a helyét. Elveszett négy év – értelmetlenül. 

(Folytatás a 14. oldalon)


13

Harci mámor

60 x 40 cm, olaj

 

Erotissimo

50 x 70 cm, tempera

 

Örömhozó

50 x 70 cm, olaj

 

Várlak...

65 x 40 cm, kréta

 

Egoizmus

100 x 80 cm, olaj

 


14

Illóolaj

60 x 70 cm, olaj

 

Napfogyatkozás

30 x 45 cm, olaj

Aztán menekült. Tizennyolc évesen elszerződött műszerésznek az NDK-ba. Babér ott sem termett számára: idegennek, magányosnak érezte magát. Szenvedett, s a szenvedést fokozta édesapja halála. Mélyfekete elmúlásvágy és harsogó életigenlés között vergődött. Elhalványult benne a festészet is. Gúlyos fintor a végzet szája csücskében: Ulbricht- és Lenin-portrékat festett alkalmi megrendelésre. Aztán ennek is vége szakadt.
Hazajött, a Ganz Mávagban lett karbantartó, belecsapott a sűrűbe, szerelmesedett és kiszerelmesedett, kereste önmagát és helyét. Újfent nem találta. Belebetegedett, orvostól orvosig járt. Aztán egyszer csak: „Megszólalt bennem egy hang: elég!”
Gondolt egyet, és az I. kerületi Művelődési Ház rajzkörébe indult, hogy találkozzék önmagával. Annyira odaszokott, hogy valósággal fizikai fájdalom volt elmenni. Közben egyre-másra váltogatta a munkahelyeit: volt esztergályos, játékjavító, és így tovább: „Valahogy a másságom miatt összetűzésbe kerültem a környezetemmel, holott egyáltalán nem akartam más lenni.” Később színházi világosító lett. Megbabonázta a színház levegője: „Olyan hatással volt rám, hogy ha bármilyen alkotó munkát kapok, egy életre ott ragadok.” És akkor mi lett volna a festészettel? Érezte, tudta, hátat fordított tehát a teátrumnak.
Végül a Magyar Postánál kötött ki: telefonműszerészként dolgozott.

(Folytatás a 15. oldalon)

Angyalfátyol

70 x 60 cm, olaj

 

Viadal

80 x 60 cm, olaj

 

Távlatok

50 x 70 cm, olaj

 


15

Magaslatok

50 x 70 cm, olaj

 

Az élet napos oldala

40 x 40 cm, olaj

Amikor megtudta, hogy Balogh Jenő vezetésével a Városligetben festőkör indul, odament: „Attól kezdve megváltozott az életem folyása. Újjászülettem.” Balogh mester kőkemény szigorral mondta Lázár Andrásnak, felejtsen el mindent, amit tud, és kezdje elölről a festészetet. Ő fenntartás nélkül belement, lázasan élvezte az újraindulás mámorát. A festési technika, a forma- és színkezelés, az anyag ősi használatának módozatai mellett oldott légkörben a művészet történetéről mesélt a mester, megvilágította az értékest az értéktelentől elválasztó határt, intellektuális és művészi élményt nyújtott. „Mintha sötét barlangból jöttem volna ki a fényre. Akkor tanultam meg igazán a mesterséget, akkor váltam olyan muzsikussá, aki külön hallja a hangokat. Meghallja a hamis hangokat is. Megértettem, a festő a színek karnagya…” – két-három esztendő alatt ösztönös festőből tudatos művésszé, a kör példaképévé vált.

(Folytatás a 16. oldalon)

Család

60 x 40 cm, olaj

 

Vonzerő

60 x 50 cm, olaj

 

Kérdőjel

50 x 70 cm, olaj

 


16

Holdudvar

50 x 70 cm, olaj

 

Csillagmélység

60 x 80 cm, olaj

„Kétféle ember él bennem: a tökéletességre törekvő alkotó és a környezet elvárásait semmibe vevő ember.” Annak idején szakállas, lazán slendrián küllemű srác volt, de korántsem az akkoriban divatos ellenkultúra hatására, nem is művészi nagyzolásból. Egyszerűen rá sem hederített a külsőségekre. Belemerült a rajzolásba, eszébe sem jutott enni, és ha korgott a gyomra, megsütött pár szem krumplit. Művész vagy sem? „Egész életemben megkérdőjeleztem a művészi identitást. Nem is szeretek erre gondolni, erről beszélni, mert feloldhatatlan konfliktust okoz. Ezért aztán nem művészként határozom meg magam; egyszerűen festem a képeimet. Mint amikor ötéves voltam, ma is örömmel, szerelemmel, teljesen magától értetődően teszem a dolgom.”
Ahány festmény, csaknem annyiféle – említettem bevezetésként: nincs két Lázár András-festmény, amely ne különbözne egymástól. Eddigi életműve, mondhatni, maga az eklektika: „Mégpedig azért, mert nem pusztán érzelmi megjelenítésre törekedtem, hanem egyfajta festészet-elméleti kutatás valamennyi munkám. Nem akartam magam semmilyen irányzat, iskola, műhely mellett elkötelezni, miközben persze egyik-másik munkámon meglátszik egyik-másik áramlat hatása, bizonyos naiv jelenléttel.”
Balogh Jenő tanított a Képzőművészeti Főiskolán, Lázár András bejárt az óráira, ám fura mód a mester nem pártolta, hogy rendes hallgató legyen. Ennek dacára jelentkezett, felvették, de mielőtt a diplomát kezébe nyomták volna, otthagyta. „Mintha nem is a festészet miatt járnánk a főiskolára! Az osztálytársaim szívesebben tanyáztak kocsmákban, hajnalig tivornyáztak, és ez rányomta bélyegét az egész stúdiumra. Legalábbis én így éreztem. Holott a festés magányos léthelyzet.”

(Folytatás a 17. oldalon)

Sziromragyogás

50 x 60 cm, olaj

 

Zarándokút

60 x 50 cm, olaj

 

Párválasztás

30 x 40 cm, olaj

 


17

Selyemköntös

50 x 75 cm, olaj

 

Tündérmosoly

40 x 70 cm, olaj

 

Friss hajnali szellő

70 x 50 cm, olaj

 

Suhanó álom

30 x 40 cm, olaj

 

Fátyolvirág

60 x 70 cm, olaj

Azóta sem keresi a pályatársak társaságát. És ezzel is, no meg a hazai gyakorlatban legitimáló „művészdiploma” hiányában, formálisan kizárta magát a profi festők csapatából. Nincs egyedül! Nagyszerű művészek kiemelkedő életművéről hiányzik a „pecsét”. Lázár András is e nélkül talált magára, és festett szenvedélyes kábulatban.
Ezenközben megnősült, lett két szép lánya, majd elvált, és maradt a házasságból jó, emberi kötelék. Azóta új kapcsolatban él.
Egyszer egy népmesei fordulattal a tengerentúlon találta magát. A hetvenes évek elején, egy szép, tavaszi napon jókedvűen fütyörészve festegetett, amikor belépett a műterembe egy fiatal hölgy. Szóba elegyedtek, aztán a nő, ahogy jött, el is ment. Lázár András már el is feledkezett róla, amikor levelet kapott: meghívó érkezett egy kiállításra – Amerikába. Mivel anyagi körülményeit akkoriban leginkább az emblematikus sült krumpli jellemezte, Soros György segített, mint akkortájt sokaknak. Lázár András összepakolt, repülőgépre szállt, és meg sem állt Washingtonig.
Szó szerint egy új világba csöppent. Hatalmas műteremnek átnemesített gyárcsarnokban, nyüzsgő, kommunaformációban élő művészetcsapatban találta magát. A szokatlanul szoros, az intim kapcsolatokat is közösségi módon élő társaság meghökkentette, próbált alkalmazkodni, de dolgozni nem tudott. Aztán egyszer, nem kis örömére, egy galéria freskófestéssel bízta meg. „A születésről és a halálról, az életutazás viszonylagosságról komponált absztrakt munka készítése életem egyik legboldogabb időszaka volt…” 

(Folytatás a 18. oldalon)


18

Ébredés

100 x 80 cm, olaj

 

Nyári tél

40 x 30 cm, olaj

 

Honnan hová....

60 x 50 cm, olaj

Továbblépett a művészkommunából. Kézről kézre adták a kinti magyarok, bekerült művészkörökbe, végigjárta New York kultúrbázisait, ő maga is több alkalommal kiállított… Az akciókról – úgyszólván kivételesnek mondhatóan – terjedelmes, méltató cikk jelent meg a „Washington Post”-ban. Hangsúlyozva heterogenitását, íme egy mondat: „Búcsút int Modiglianinak, összekacsint Cézanne-nal”.
Hazatért, és miközben egyre-másra hívták kiállításokra Ausztriába, Németországba, – itthon nem keresték. Visszahúzódott. Ebben az állapotban érte a rendszerváltás. Privatizálták a műtermet, megszűnt a közös munka és a kapcsolat Balogh Jenővel. „A művészet és az önfelismerés útjára léptem, ugyanakkor magamra maradtam. Bezárultak előttem a kapuk…” – Ha „kapar”, a művészeti közélet befogadta volna. Lázár András nem kaparó fajta… 

(Folytatás a 19. oldalon)

Belviszály

40 x 30 cm, olaj

 

Érlelődés

70 x 50 cm, olaj

 


19

Életöröm

100 x 70 cm, olaj

Nem lett belőle megélhetési festő: „A prostitúció mindenhol megengedett, de a festészetben nem! Maradjon ez meg életem olyan mezsgyéjének, ahol nem térek el belső igazságomtól.”
Ahogy a festészetében, azon kívül is zsigerien eklektikus alkat Lázár András: ösztönösből lett tudatos alkotóvá, és ugyanígy lépett a művészitől idegen, homlokegyenest más pályára. Műszerész kollégái felkapták fejüket logikus észjárására, jó retorikai képességére, ráadásul bíztak benne. És mivel meg van áldva-verve szociális érzékenységgel, azon kapta magát, hogy szószólójuk lett. Lelkesítette az új feladat. Belemélyedt, beletanult, és tizenkét évvel ezelőtt megválasztották a Postás Szakszervezet elnökének. 

(Folytatás alább)

Víz és kő

80 x 60 cm, olaj

 

Erőviszonyok

80 x 60 cm, olaj

 

Mindenki egyért...

185 x 140 cm, olaj

Politika és művészet üti egymást. Még az oly ellentéteket magába sűrítő festő, mint Lázár András, sem képes e kettőt egy fedél alá hozni. Hol van már az, hogy reggeltől estig, teljesen megfeledkezve magáról, lábremegésig fessen; hogy vászonná és ecsetté váljon!
„Hiányérzetem van, keringek önmagam körül…” Várakozom és vágyakozom a festészetre, valamiféle végső rend, végső igazság, tökéletesség után.”
Alighanem a kívülállás helyzete vászonra kívánkozó esszenciává válik. S a színvariációkkal önmagának fonákját is megfestő művész halad, amerre kell. Hiszen a világon minden összefügg, összefonódik, egymásba ér, kötődik és oldódik…

(A színek karnagya c. elemzés Váczy András írása)

A bölcsesség gyermekkora

100 x 75 cm, olaj

 


20

Hazatérés

50 x 70 cm, olaj

 

Tánc 3 

100 x 80 cm, olaj

 

Tánc 5

80 x 60 cm, olaj

 

Tánc 7

70 x 100 cm, olaj


21

További információk, más elérhetőségek:

https://lazarandras.wordpress.com/page/11/?archives-list=1
és
https://lazarandras.wordpress.com/
és
http://www.art-3000.com/artist/?id=8883

Az összeállítás készült:

Hudra Klára, Váczy András
LÁZÁR ANDRÁS
Csillagmélység
c. könyve alapján

Kiadó: Szignett Art Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2003
Nyomda: Dürer Nyomda Kft.
ISBN: 9632068300
©Szignett Art Kiadó Kft., 2003.
Ügyvezető: Ráczki Marianna
1094 Budapest, Angyal utca 4.
szignett@elender.hu

Borítóterv: Alma Castilla
Fotók: Lázár Noémi, Zih Zsolt
Nyomdai előkészítés: El Greco Stúdió
www.elgreco.hu

Szerkesztő: Balázs István
Hudra Klára (A szín maga a lét)
Váczy András (A színek karnagya)

A SZEF honlapon való megjelenítés munkatársai:

Makkai Zsomborné
Czita Károly
Pethő Sándor
Sági Anikó
Kovács Nándor

 

0
0
0
s2sdefault

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk

Rendben

Weboldalunk bizonyos területein sütiket („cookies”) alkalmazunk. A sütik lehetővé teszik a weboldal számára, hogy felismerje, amennyiben Ön korábban azt már meglátogatta. A sütik segítenek nekünk megérteni, hogy a weboldal melyik része a legnépszerűbb, mert látni engedik, hogy látogatóink mely oldalakra lépnek be és mennyi időt töltenek ott. Ennek tanulmányozásával a weboldalt jobban tudjuk igazítani az Ön igényeihez, és még változatosabb felhasználói élményt tudunk nyújtani Önnek azáltal, hogy a sütik egyebek mellett megjegyzik a beállításokat, így nem kell azokat újra bevinnie, ha egy új oldalra lép, emlékeznek az Ön által korábban bevitt adatokra, ezért azokat nem kell újra begépelnie, elemzik a honlap használatát annak érdekében, hogy az így nyert információk felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményeként az a lehető legnagyobb mértékben az Ön elvárásai szerint működjön, könnyen megtalálja az Ön által keresett információt, és figyelemmel kísérik hirdetéseink hatékonyságát.