A március 11-13-ig tartó brüsszeli tanulmányút a Szolidáris Gazdaság Központ (SZGK) és a DIESIS Network közös @SOCEC Housing Erasmus+ projektjének köszönhetően valósult meg, mely a lakhatási és energiaválságra adható közösségi válaszokat kutatja. Célja többek között, hogy a szakszervezetekkel közösen dolgozzon ki javaslatokat arról, hogy mit tudnak tenni szakszervezetek a tagjaikat érintő lakhatási és energiaválság leküzdése érdekében.
A tanulmányúton, melyen lakhatási- és energiarendszereket szolidáris és fenntartható módon működtető belga szervezeteket ismerhettünk meg, nyolcan vettünk részt. Az SZGK munkatársai – Csepregi Dóra, Gagyi Ágnes, Mihov Kata, Turai Eszter, és Szemenyei Barnabás – mellett Szaniszló Judit az Utcáról Lakásba! Egyesület , Havas Bence a MASZSZ, én pedig a SZEF képviselőjeként.
A szolidáris gazdaság alulról jövő, demokratikus és környezettudatos kezdeményezései a piacgazdaság növekedési kényszerét igyekeznek meghaladni, és alternatív utakat keresve változást elindítani. Kiindulópontjuk, hogy sem a klímaváltozás, sem a nagy társadalmi problémák, mint pl. a lakhatási vagy az energiaválság érdemben nem megoldhatóak a profitkényszer által meghatározott kereteken belül, ami a természeti környezet, és emberi munka olcsó erőforrásként való használatára épül. Céljuk, hogy az alapvető szükségletek kielégítése – élelmezés, lakhatás, energiatermelés – a társadalom valós igényeinek figyelembevételével és fenntartható módon történjen. Demokratizálni szeretnék a gazdaságot – ennek fontos eszköze a közösségi tulajdon, és a közösségi döntéshozatal .
A 2019-ben alakult Szolidáris Gazdaság Központ célja, hogy a szolidáris gazdaság fejlődését segítse Magyarországon. A zöld energia és a lakhatás területén működőképes szolidáris gazdasági modellprojektek kiépítésén, és e modellek szakszervezet-szövetkezet együttműködésekben való hasznosításán dolgoznak.
Az Utcáról Lakásba! Egyesület önkormányzatok és magánemberek bevonásával szociális bérlakás-hálózatot és lakásügynökséget működtet, hogy önálló lakhatást nyújtson hajléktalan és rászoruló embereknek. Szolgálati lakás alprogramjukban együttműködésben az ULE már több, mint 9 lakást kezel a BDSZ-szel és a SZÁD-dal együttműködésben. A piacinál alacsonyabb bérszintű lakás elérhető a szakszervezeti tagok számára.
Az út során három szervezet működésével ismerkedhettünk meg. Közülük az első a 2000-ben alapított, Beauvent energiaszövetkezet volt, amely helyi és fenntartható energetikai projektek tervezésével, kivitelezésével és kezelésével foglalkozik Flandria tartományban.
Több mint 8000 egyenrangú tagot egyesít, és célja a tagság folyamatos bővítése. Bárki taggá válhat egy egységnyi, 250 eurós hozzájárulás befizetésével, de a hozzájárulás mértékét 25 egységben korlátozzák. Mivel nem a profitmaximalizálás a céljuk, az osztalék felső határát 6%-ban szabták meg, az elért minimum pedig 3,5%, ami az ottani takarékszámlák 2%-os kamatához viszonyítva vonzóvá tesz a belépést. Szövetkezetükben az egyenrangú tagoknak aktív szerepük van a vezetésben, a döntéshozatalban és az ellenőrzésben is.
Tevékenységüket háztartási méretű napelemek bérbeadásával kezdték, ma már az Ecopower után ők a második legnagyobb energiaszövetkezet Belgiumban. 14 alkalmazottjuk van; közintézmények és cégek épületeinek tetején elhelyezett napelem-rendszerek (200 db), szélturbinák (5 db), és Oostende város távhő-hálózatának fejlesztői, befektetői, kivitelezői és üzemeltetői. (A belga szövetkezetekben megtermelt energia a lakossági fogyasztás 3%-át fedezi.)
A Beauvent a befektetéseket maga finanszírozza, a megtermelt áramot pedig a piaci ár alatt értékesíti, mert fontos számára, hogy forráshiányos partnerek és helyi közösségek számára is elérhetővé tegye a megújuló és olcsó energiát, és ezzel hozzájáruljon az ország megújulókra való átállásához és energetikai függetlenedéséhez.
A tisztességes, megfizethető lakhatás sok ember számára Brüsszelben sem elérhető. A lakáspolitika Belgiumban is nagyrészt a lakástulajdon támogatására összpontosít, hitelekkel, adókedvezményekkel, egyéb támogatásokkal ösztönzik a saját lakások vásárlását. Miután a brüsszeli lakásárak 2000 és 2010 között megduplázódtak, a meglévő programok már nem tudták megfizethetővé tenni a lakástulajdont az alacsony jövedelmű csoportok számára, és a szociális lakások iránti kereslet jelentősen megnőtt. Azonban a teljes lakásállomány mindössze 8%-a szociális bérlakás, miközben a brüsszeli háztartások 50%-a jogosult szociális lakhatásra. A szociális bérlakásra pályázók így akár tíz évet is kénytelenek várni. Sok családnak választania kell: vagy tovább él egy egészségtelen és kis lakásban, vagy elhagyja Brüsszelt. A hajléktalanságban élők száma is egyre nő, és már meghaladja a 7000-et az 1,2 milliós régióban.
A növekvő lakhatási válságra reagálva több új kezdeményezés is megjelent. Ilyen például a Community Land Trust Brussels (CLTB), amely 2012-ben alakult meg több, lakhatással foglalkozó civil szervezet egyesülésével. Az Egyesült Államokból induló Community Land Trust (Közösségi Földalap) modell alacsony jövedelmű embereket juttat saját tulajdonú lakáshoz és tartósan fenntartható lakhatáshoz. Filozófiája szerint a földnek nem lehet piaci értéke, ára szabályozandó. A CLTB szociális ingatlanfejlesztőként földterületeket szerez, melyeket soha nem ad el – azaz kivonja azokat a spekulatív ingatlanpiacról, és a földterületeken passzív házakat épít szociális bérlakásra jogosultak számára. A lakóknak nem kell fizetniük a földterületért, csak a lakásért, ezen kívül jövedelemszintjüktől függően különböző mértékű támogatásra is jogosultak az Alaptól – tehát megfizethető áron vásárolhatják meg otthonaikat. A továbbértékesítés lehetséges, de csak korlátozott áron. A vevők jelzáloghiteleit egy szociális lakásügyi szervezet, a Fonds du Logement folyósítja. Projektjeiket kb. 40 %-ban a Brüsszeli régió finanszírozza, a fennmaradó részt pedig a tulajdonosok hozzájárulása és adományok fedezik. A lakott CLTB-lakások száma 108.
Az ingatlanok fejlesztésében és kezelésében központi szerepet biztosítanak a lakóknak, és fontos számukra a helyi civil közösségek bevonása, a közösségépítés is, ezért törekszenek arra, hogy egy épületen belül különböző hasznos funkciókat, közös tereket is létrehozzanak.
Az alapítók és a támogatók mellett minden lakó/leendő lakó is a CLTB tagjává válik, a közgyűlés által megválasztott igazgatóságban pedig egyenlő arányban képviseltetik magukat a lakók/leendő lakók, a környék civil társadalma, valamint a hatóságok.
Miközben a magas bérleti díjak miatt sokak számára nem elérhető az albérlet, és a helyi, kisközösségi kezdeményezések is nehezen találnak megfelelő, megfizethető helyszíneket, Brüsszelben rengeteg épület áll üresen. A Communa erre az ellentmondásra reagál gyorsan és rugalmasan: kihasználatlan épületeket rehabilitálnak, hogy azokban átmeneti közösségi tereket hozzanak létre. Projektjeik egy részét az általuk vezetett városi sétán mutatták meg nekünk.
A ma húszfős nonprofit szervezetet öt egyetemista alapította 2013-ban. Bár inspirálta őket az illegális lakásfoglaló mozgalom, tevékenységük jogszerű: az ingatlan-felhasználás célját és időtartamát a tulajdonosokkal kötött szerződésben rögzítik. Ők is kutatnak a megfelelő épületek után, de sikeres projektjeiknek köszönhetően már maguk az ingatlanok tulajdonosai – cégek, a helyi önkormányzatok, vagy az egyház – is megkeresik őket.
Az üresedési időszak jelentős költséggel járhat (karbantartási munkák, biztosítás, kommunális adó, az üresedés miatti bírság, adminisztratív terhek, esetleges viták a szomszédokkal), a Communa projektjei viszont lehetővé teszik a tulajdonosok számára, hogy az ingatlankezelés átruházásával csökkentsék költségeiket.
Az újrahasznosított anyagok felhasználásával rendbe hozott épületekben a Communa nem csak lakhatást biztosít, hanem lakhatáson keresztüli beilleszkedési lehetőséget is kínál a társadalom perifériáján élő, kiszolgáltatott helyzetű embereknek – hajléktalanságban élőknek, a hajléktalanná válás által fenyegetetteknek, bevándorlóknak, egyedülálló anyáknak. Emellett helyet adnak a helyi kezdeményezéseknek (szakkörök, sportegyesületek, támogatói csoportok, kézműves műhelyek, stb.), oktatási célú programokat indítanak, és segítik a közösségi élet megerősödését. Eddig 21 projektet valósítottak meg, ezek időtartama átlagosan 2-2 és fél év volt.
Egy hely használatának kialakítása fokozatosan történik: az új projekt elindításakor párbeszédet kezdeményeznek a különböző érintett felek – tulajdonos, önkormányzat, helyi egyesületek, szomszédok stb. – között. Közösen tárják fel az igényeket, és közösen dolgozzák ki az igényeknek megfelelő programot is. Céljuk az, hogy a polgárok aktívan részt vegyenek környezetük alakításában.
Működésük nagy részét önkormányzati, regionális és állami támogatások, valamint alapítványi adományok fedezik, de saját bevételük is van: kávézókat üzemeltetnek, és rendezvényhelyszínként is hasznosítják a tereket. Emellett lakóik és bérlőik anyagi helyzetüknek, lehetőségeiknek megfelelő hozzájárulást fizetnek.
Céljuk az átmeneti várostervezés, mint önálló várostervezési eszköz bevezetése, valamint a konkrét tapasztalatokra épülő részvételi építészet népszerűsítése, és olyan pozitív társadalmi hatású projektek megvalósítása, amelyek más szereplők által – pl. önkormányzat – átvihetőek tartós fenntartásba is.
A lakhatási válság és egyenlőtlenségek felszámolásához új modellekre van szükség, és ehhez meg kell oldani a helyi szinten működő, különböző típusú modelleket fejlesztő szervezetek jogi és pénzügyi támogatását. Nagyon fontos lenne a lakhatáshoz közvetlenül nem kapcsolódó, de arra valójában hatást gyakorló politikák (foglalkoztatás, adózás, verseny-szabályozás) összehangolása és a jogszabályok átalakítása is (Airbnb) – hangsúlyozta Sorcha Edwards, a Housing Europe főtitkára a csoporttal való találkozásakor. Marina Monaco, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) képviseletében elmondta, hogy bár az ETUC legtöbb tagszervezete jó viszonyt ápol a szociális gazdaság szervezeteivel, együttműködésükre azonban kevés példát találni. A szociális partnereknek össze kell fogniuk, hogy a szociális narratívával visszaélő szélsőjobb térnyerését meg tudjuk állítani. A partnerségből születő megoldásokat az ETUC képviselni tudja az EU döntéshozó testületei előtt.
Inspiráló volt megismerni a hazaitól nagyon eltérő gazdasági, társadalmi és politikai közegben működő belga szervezeteket, de a látottak fényében még nagyobb elismerés illeti az olyan hazaiakat, mint az SZGK és az ULE, akik sokkal nehezebb helyzetből kiindulva képesek sikeres munkát végezni. Eredményeik az ETUC és a HE érdeklődését is felkeltették, számítanak a tapasztalataikra és az együttműködésükre.
A beszámolót Villányi Ilona a SZEF delegáltja, a TDDSZ tagja készítette.
