Idén november elején Budapesten került megrendezése az Európai Szakszervezeti Intézet által szervezett EDU DAYS 2022 konferencia.
A SZEF aktívan részt vesz a szervezet operatív munkájában, így mint a SZEF oktatásért felelős alelnöke, én is nagy örömmel vállaltam, hogy aktív részese leszek az eseménynek, különösen azért, mert 2019-ben Bécsben már részt vettem egy ilyen eseményen.
A három napos esemény fő témája az esélyegyenlőtlenségek a munkahelyeken és az erre adott érdekképviseleti válaszok volt. E mellett pedig stratégiai alapokat és irányvonalakat határoztunk meg a
A fő témakört érintően apró kétségekkel kezdtem meg a konferenciát, úgy éreztem, a téma fontos és szükséges is, de talán nem érint minket magyarokat olyan erősen még, mint mondjuk a nyugat európai társadalmakat. Azzal a gondolattal érkeztem meg, hogy ha megvizsgáljuk ma azt, hogy Magyarországon milyen szintű problémákkal és kérdésekkel kell foglalkozni az érdekérvényesítő munka során, akkor ennél talán sürgetőbb feladataink is vannak. Gondoljunk csak az oktatásra, a pedagógusok helyzetére, a közalkalmazotti bértáblák befagyasztására vagy arra, hogy a munkáltatók érdekeinek védelmében, a munkavállalók jogainak csorbítására születnek meg szinte napról napra új törvények.
A legjobban talán a Maslow-piramis szemléltetheti ezt a bennem feszülő dilemmát, hiszen addig, amíg a magyar közszférában dolgozó munkavállalók legalacsonyabb szükségletei sem kerülnek kielégítésre, nehéz beszélni egy tudatos munkavállaló önérvényesítésnek képességéről. Mi a bérekért harcolunk, mely jelképesen a megélhetési és a biztonsági igényeket elégítheti ki, ettől magasabb szinten van a piramisban az én elképzeléseim szerint az, hogy milyen típusú és milyen aspektusban megjelenő egyenlőtlenségek vannak a munkahelyeken. A három nap eseménysorozata azonban megváltoztatta az előzetes előítéleteimet, legalább olyan fontos az egyenlőtlenségek kérdése, mint az, hogy biztonságban érezzük magunkat a munkahelyeken, mert ezek közvetlen kölcsönhatásban állnak egymással.
A program keretében több, igen érdekes előadást hallgathattunk meg, melyben az volt a leghasznosabb a mi részünkre, hogy nemcsak elméleti oldalról közelítettük meg a kérdést, hanem már a témát érintően elkezdett programokról és gyakorlatokról is hallhattunk beszámolókat.
Fő kérdés volt és talán mi sem vagyunk pontosan azzal tisztában, hogy mit is jelent a munkahelyeken megjelenő egyenlőtlenség. Nem csak anyagi értelemben kell gondolkodni, például a nemek közötti bérkülönbségekre vagy a faji, esetleg bőrszínek alapján történő egyenlőtlenségek, hanem rengeteg más olyan aspektus is, amire első körben nem is gondolnánk, hogy léteznek. Az egyenlőtlenségeket főbb csoportokba soroltuk és megpróbáltuk minden szinten összeszedni, melyek lehetnek ezek. Kiemelném például a földrajzi egyenlőtlenségeket, egy Stockholmban született és ott élő munkavállaló 10 évvel tovább él, mint ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező Londonban élő dolgozó. De az oktatáshoz való hozzáférés is ilyen egyenlőtlenségekhez vezet vagy a gazdagok és a szegények közötti különbségek, a digitális eszközökhöz való hozzáférés vagy azok használatának megtanulása. Ezek mentén az egyenlőtlenségek jogi oldalát is megvizsgáltuk, majd a saját szempontjainkat és céljainkat véve alapul, csoportosítottuk ezeket és workshop munka folyamán, kis csoportokban dolgozva kielemeztük a megadható válaszokat. Feltérképeztük, milyen választ kell adnia a szakszervezeteknek ezekre a kihívásokra.
Fontosnak tartom megemlíteni a jó gyakorlatokat is, például Spanyolországban a szakszervezeti konföderáció kezdeményezésére és nyomására új törvénymódosítás született az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében. A törvény előírja, hogy minden 50 fő feletti munkavállalót foglalkoztató cégnél kötelező esélyegyenlőségi tervet készíteni, melynek kidolgozásába és felügyeletébe a szakszervezet kötelezően részt vesz. A szakszervezetnek is új kompetenciát és eszközt adott, ami persze nagy kihívás, hiszen szakértelmet és kompetenciát kell szerezniük a feladat ellátásához.
Spanyolországban az oktatásban látják a megoldást az esélyegyenlőtlenségek megszüntetésére. Hisznek abban, hogy a tudatos munkavállaló fellép ezek ellen. Itt szintén a jog biztosítja azt, hogy a normál szabadnapokon túl (alapszabadság, életkor alapján járó szabadság) plusz 20 napot kivehet évente a szakszervezeti tisztségviselő képzésre oktatásra.
Belgiumban a 3 konföderáció együtt, közösen dolgozva célként tűzte ki a digitális egyenlőtlenségek felszámolását. Vannak olyan társadalmi rétegek, akikhez nem ér el a digitális, online világ vagy már nem képesek követni a digitalizáció fejlődését. Ott például a munkanélküli segélyt is online kell és lehet igényelni, de aki ilyen problémával küzd nem biztos, hogy digitális tudása, eszköze megvan ehhez. Nekik digitális nagykövetek segítenek, nemcsak tanáccsal, hanem a program részeként akár eszközökkel is.
A 3 napos interaktív és kiemelt professzionális szervezéssel lezajlott eseménysorozat következtetésként fogalmazta meg magának azt a célt, hogy olyan szintű munkavállalói réteget érint a téma, amely előirányozza azt, hogy ezzel a következő ciklusokban is kiemelten foglalkozzunk. Konkrét, minden problémára megoldást adó eredmény nem született, de azt meghatároztuk, hogy az interszekcionalitás lehet a kulcs.
Meghatároztuk a célok eléréséhez szükséges feladatokat is. Ennek keretében, növelni kell az üzemi tanácsok és a szakszervezetek befolyását a döntésekbe való közvetlen bekapcsolódással. A zöld átmenet tekintetében pedig feladatunk lesz a társadalmi igazságosság előre mozdítása. A munkahelyeken megjelenve szükséges átalakítani az oktatás szerkezetét is, hogy ezzel segítsünk az ETUC harcát a munkahelyeken megjelenő szélsőjobboldali elemekkel szemben. Ennek közvetlen megelőző lépése a trénerek és az oktatók képzése lesz, valamint a bevonás, a tagok aktivizálása, a fiatalok megszólítása és aktivitásuk növelése.
Az elképzelések és a célok merészek, bátrak, remélem lesz elég erő és energia, meg persze szakértelem a megvalósításhoz is.
Szatmári Lajos
