Szatmári Lajos nyitotta meg a budapesti EduDays-t

Kedves Kollegák!

Szeretettel köszöntök mindenkit Budapesten, a Hotel Benczúrban, ebben a 100%-ban szakszervezeti tulajdonban lévő szállodában, amely a SZEF-nek, mint többségi tulajdonosnak egyben az oktatásai és egyéb rendezvényei helyszínéül is szolgál. Nagyon örülök, hogy újra együtt tudunk lenni és személyesen tudunk találkozni, végre kiszakadva az online események és meetingek világából, mondom ezt annak ellenére, hogy én magam a Magyar Telekom munkavállalójaként a digitalizáció és az online világ elkötelezett híve vagyok.
Korábban én is voltam már résztvevője az ETUI EDUDAYS rendezvényének méghozzá Bécsben. Akkor stratégiát alkottunk és nagyon tartalmas 3 napot töltöttünk el együtt. Azt gondolom, ez most sem lesz másképpen.

A helyszín és a téma kiemelt szerepet kap, talán egy sikerfilmet sem lehetne jobban megrendezni, mert a következő 3 napban az oktatásról, egyenlőségről és esélyegyenlőségről lesz szó, és most ez nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint Magyarországra, mint Budapestre. Hazánkban ugyanis veszélyhelyzet van, a kormány a mellettünk zajló háború miatt veszélyhelyzetet rendelt el, amely lehetővé teszi számára, hogy parlamenti felhatalmazás nélkül, rendeletekkel alkosson meg törvényeket. Sehol máshol Európában nincs ilyen. Ez hatással van az egész társadalomra, és annak alapköveire is, melynek egyik eleme az oktatás, és annak helyzete.

Önök bizonyára aktív érdekvédőként sem értesültek arról, hogy Magyarországon milyen helyzetben van az oktatás. Persze tudom, hogy ezzel minden fejlett társadalom küzd manapság, de nálunk talán az egyik legsúlyosabb a helyzet.
Természetesen nem a szakszervezetek által szervezett oktatásokról, hanem a magyar közoktatásról a magyar oktatási rendszerről van szó. Talán független hírforrásokból olvastak már róla, hogy nálunk folyamatosak a tüntetések és a megmozdulások a pedagógusainkért.

Több éve folyamatos küzdelem zajlik a pedagógusok részéről a tisztességes bérekért, a megélhetésért és a megbecsülésért.
A tanári pálya hibás politikai és oktatáspolitikai döntések miatt nem vonzó a fiatalok számára. Nem biztosít jövőt és megélhetést. Ma hazánkban anyagilag nincsenek elismerve és megbecsülve a tanárok. Egy aktív pedagógus Magyarországon az alapbérével és a hozzá kapcsolódó egyéb kiegészítésekkel együtt sem keres annyit, amely stabil megélhetést, jövőképet biztosítana számára. Pedagógusaink a magasabb jövedelem érdekében multinacionális vállalatoknál vagy külföldön, Nyugat-Európában, esetleg a versenyszféra egyéb területein helyezkednek el, mert ha tanárként dolgoznának tovább, nem tudnának megfelelő életszínvonalat biztosítani a saját maguk és családjuk számára. Csak a legkitartóbbak és leglojálisabbak maradtak a rendszerben. De ez nem csak bérezési probléma. Az oktatási rendszer alapja, a tanterv is átalakításra került, ma egy pedagógus nem dönthet arról szabadon milyen módszerrel és hogyan oktat. Nincs szabad tankönyvválasztási lehetősége, központilag, a kormány által előírt és jóváhagyott anyagokat kell oktatnia.
Emellett szintén jelentős probléma, hogy a pedagógusok megbecsülése és elismertsége hasonló mértékben rossz. A fiatalok nem választják a tanári pályát, a pedagógusok jelentős része nyugdíj előtt áll.

Jogosan teszik fel a kérdést sokan: Ki fog holnap tanítani?!

A problémák alapszintűek!
A hatalom minden eszközzel igyekszik eltussolni a problémákat. Átalakították ehhez a sztrájktörvényt is, olyan módon, hogy az szinte teljesen ellehetetlenült. Addig nem lehet sztrájkolni, míg nincs megállapodás a még elégséges szolgáltatások biztosításáról, de a fenntartók politikai küldöttjei nem hajlandóak megállapodásokat kötni erről. A kormányzat egészen addig ment, hogy rendeleti szinten hirdette ki az általa megfelelőnek tartott még elégséges szolgáltatások szintjét a közoktatásban. Ma a törvény szerint úgy lehet az oktatásban sztrájkolni, hogy meg kell tartani a tanórák felét, illetve érettségi tantárgy esetén az összeset. A sztrájk a pedagógusoknál már nem alapjog!
A kollegák polgári engedetlenségi akciókat szerveznek, a hatalom pedig a bérük visszatartásával, fenyegetéssel, valamint több esetben elbocsátással válaszolt a szabad oktatásért küzdőknek.

A magyar emberek, és első körben a diákok most összefogtak és melléjük álltak. A szakszervezetek folyamatos akciókat szerveznek, melyeken egyre többen és többen vesznek részt. Szinte a teljes társadalom, mindenki érintett, hiszen a gyerekek, akik az iskolákba járnak, vagy a szüleik, nagyszülőik ugyanúgy az oktatási rendszer részesei, mint maguk a tanárok nevelők, vagy akár az iskolákat kiszolgáló és üzemeltető szolgáltatók, önkormányzatok.
Ez a szolidaritás most új reményt ad és talán olyan mértékben sikerül a felmerült problémákat érzékeltetni, hogy remélhetőleg megoldás születik majd, de sajnos a kormányzati hozzáállás nem sok bizakodásra ad okot a szakszervezetek és a valódi tárgyalások szempontjából.

Ennyi rossz hír/negatívum után, azért van olyan dolog is, amire igazán büszkék lehetünk, ez pedig a másik oka annak, hogy remek helyszínen vagyunk itt Budapesten. A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma szervezésében újra indult a konföderációs szintű szakszervezeti képzés hazánkban.
Korábban a szakszervezeteknek saját napilapjuk volt, külön oktatási intézményeket és képzési központokat tartottak fent, és üzemeltettek, ám az egyre szűkülő források, valamint hibás döntések és szakszervezetpolitikai érdekek miatt ez mára teljesen megszűnt. A konföderációs szintű képzések inkább ad hoc jelleggel, egy-egy kérdéskörre vagy korcsoportra pl. ifjúság koncentrálva valósultak meg az éppen elérhető forrásokhoz igazodva, míg az ágazatok önállóan igyekeztek képzéseket megvalósítani több-kevesebb sikerrel. Legtöbb esetben ez csak a nagyobb, komolyabb bevételekkel rendelkező ágazati szakszervezeteknek sikerült.

Mi úgy gondoljuk, hogy a szakszervezetek megújításához és fejlődéséhez, valamint a külső gazdasági, politikai és társadalmi alkalmazkodásához szemléletmódváltásra van szükség.
Az utóbbi 20 évben nem volt olyan szintű képzés, mely segített volna kinevelni és felkészíteni a leendő szakszervezeti vezetőket arra, hogy valójában hogyan is kell vezetni, és felépíteni a szakszervezeteket. Működni működnek ma is, de a módszertan hibás!

Ma sok helyen a szolgáltató modell érvényesül, nem a közös érdek és a közös eredmény a fontos, hanem az, hogy: Mit ad nekem a szakszervezet? – ez a rossz irány, a szolgáltató szakszervezetek helyett a szervező szakszervezetekre van szükség. Arra, hogy a tagoknak közösséget építsünk fel, hogy határozzanak meg közös célokat és azzal azonosulva mindenki tegyen is érte. Növelni kell a társadalmi szolidaritást, és felismertetni a munkavállalókkal azt, hogy mi is az a szakszervezet. Nem a szolgáltatás a fontos, hanem a bevonás. Értse meg a szakszervezet lényegét és működését, hiszen mi itt a teremben mindannyian tudjuk, hogy csak közösen, együtt, összefogva tudunk eredményesek lenni. Ennek eszköze pedig a képzés és az oktatás.

Az oktatási programunk mottója tehát az, hogy tegyük fel a jó kérdést!
„Mit tudunk közösen elérni?”

A célokat figyelembe véve megfogalmaztuk oktatási stratégiánkat, ennek alapköve pedig a korábban említett szemléletmódváltás lett. Célunk, hogy tudatosítsuk a munkavállalók és dolgozók számára, hogy alapvető gazdasági érdekük, hogy tagjai legyenek a szakszervezeteknek.
A megfogalmazott elemek alapvető változásokat jelentenek az érdekérvényesítő munkában. Ezek azonban nem könnyű folyamatok és tudjuk azt is, hogy nem fognak egyik pillanatról a másikra megvalósulni. Sok munkára és még több képzésre, oktatásra van szükség ahhoz, hogy vezetői, tagi és szervezeti szinteken is elfogadott legyen a változás célja, és lényege.
A SZEF, mint a közszolgálat legnagyobb konföderációja ennek a szemléletnek a mentén alakította ki a már több mint két éve működő oktatási programját.
A covid sem állított meg minket, 2020 szeptemberében online indultunk el 100 fő részvételével. Idén ősszel, ők már megkezdik az 5. ciklusukat, szemeszterüket.
Idén szeptemberben a résztvevői visszajelzésekre reagálva – amelyek egyre inkább az online helyett a személyes jelenlétű képzéseket preferálták – megújítottuk az alapképzésünk felépítését és egy új, vegyes rendszerű workshop sorozatot indítottunk el, ahol a tagszervezetek aktivistáit tudjuk bevonzani és képezni. Sikerült keretet és lehetőséget biztosítani arra is, hogy ne csak Budapesten, hanem több vidéki nagyvárosban is jelen tudjunk lenni.
A SZEF szerette volna más oldaláról megközelíteni az szakszervezeti oktatást, ezért most nem csak egy egynapos tréninget tartunk a résztvevők számára, hanem komplex rendszerben, mentorálással, visszajelzéssel, folyamatos jelenléttel a tanulók mellett és őket segítve koordináljuk a programot. A képzés 3 részből áll össze, első körben egy 8 órás 1 napos személyes találkozó, ahol az alapokat mondjuk el, majd egy 5 hetes online szakasz következik, míg az utolsó részében szintén egy egész napos frontális interaktív előadáson vesznek részt a jelentkezők.
Ezzel teljesen újak vagyunk az országban, ilyen még nem volt korábban, és én hiszek abban, hogy sikerült elindítanunk egy olyan folyamatot, amely, ha sikerrel jár, akkor a mozgalom megváltozik, hatékonyabb és társadalmilag elfogadottabb lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet és sikeres tanácskozást, tanulást kívánok magunknak a következő 2 napra!

 

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Szeptemberi EGSZB vélemények

Sürgős intézkedéseket kell elfogadni az uniós polgárokat és fogyasztókat fenyegető energiaszegénység megelőzése és kezelése érdekében. Az EGSZB szeptemberi Plenáris ülése által elfogadott állásfoglalás és érdekesebb vélemények Az energiaszegénység kezelése és

SZEF Nyugdíjas Tagozatának továbbképzése

Tájékoztató   2022. november 23-án a SZEF Nyugdíjas Szervezete továbbképző konferenciát tartott a Benczúr Hotelben. A rendezvényen neves közgazdász egyetemi tanárok és szociológus tartott előadást a megjelent nyugdíjas szakszervezeti tagoknak.

Júliusi EGSZB vélemények

Az európai társadalmakat már eddig is súlyosan érintette a világjárvány, az ukrán válság pedig egy újabb hatalmas sokkhatás, amelyet leginkább társadalmaink legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai éreznek meg. Az elkövetkező uniós