Dr. Agg Géza
Magyarország ILO tagságának centenáriumára
Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) az első világháború befejezése után a szakszervezetek sürgetésére a versailles-i békeszerződés XIII. fejezetében lefektetett elvek alapján 1919. június 28-án jött létre.
Magyarország 1922. szeptember 18-án nyert felvételt a Népszövetségbe, melynek eredményeként a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállama lehetett. Az ILO jelentős szerepet töltött be az első világháború után hazánk gazdasági-társadalmi folyamatainak alakulásában, 1938-ig összesen 19 ILO Egyezményt ratifikáltunk.
A második világháború utáni időszakot – egészen a hatvanas évek közepéig – a nyugati világ és a szocialista blokk szembenállása jellemezte. Ennek egyik következményeként Magyarország 1949-ben – a tajvani rezsim elleni tiltakozásul – kivonult az ILO konferenciáról és 1954-ig távol is maradt onnan. Az e területen történő enyhülés jeleként 1956-1957-ben összesen 14 ILO egyezmény ratifikálására került sor Magyarország részéről. Az 1956-os forradalom után újra hideggé vált kapcsolatunk a szervezettel, majd a hatvanas évek közepétől lassú közeledés következett be.
A nyolcvanas évek végének reformfolyamatai, majd különösen a rendszerváltás után az új intézményrendszerek kiépítésében nyújtott ILO segítségnyújtás magasabb szintre emelte az együttműködést, az egyezmények ratifikálása pedig többé nem számított Magyarország részéről különlegesnek. A konszolidált kapcsolatok alakulását jól mutatja, hogy a magyar kormányt 1996-1999. évi időszakban az ILO Igazgatótestület rendes tagjává választották.
A Nemzeti ILO Tanács megalakulása és működése
A Nemzeti ILO Tanács (NILO Tanács) a nemzetközi munkaügyi normák alkalmazásának előmozdítása érdekében folytatott tripartit tanácskozásokról szóló 144. sz. ILO Egyezményben foglaltak megvalósítása céljából működő háromoldalú fórum. Az Egyezményt a 2000. évi LXXI. törvény iktatta be a magyar törvények sorába. Feladata az egyezményben meghatározott tripartit tanácskozások lebonyolítása, az ILO tevékenységéhez kapcsolódó nemzeti intézkedések elősegítése, a munka világát érintő nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, a nemzetközi együttműködés fejlesztése, a kormány és a szociális partnerek nemzetközi együttműködési törekvéseinek, eredményeinek ismertetése és elősegítése. A tanácsban helyet foglaló munkáltatói és munkavállalói tagokat véleményezési jog illeti meg.
A NILO Tanács működtetéséről 1999. május 26-án állapodtak meg a munkáltatói érdekképviseleti szövetségek, a szakszervezeti szövetségek és a kormány.
A NILO Tanács az OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) keretében működött, a tripartizmus szellemében.
A 2011. évi „fordulat”
A Kormány kezdeményezésére az OÉT 2011-ben megszűnt, ezért a NILO Tanács működését új alapra kellett helyezni. 2011-ben megszűnt Magyarországon a munka világa egészére kiterjedő hatáskörű érdekegyeztető fórum, amelynek egy alárendelt testülete volt a NILO Tanács. Annak érdekében, hogy a Tanács továbbra is működhessen, teljesítve az ILO-hoz történt csatlakozásban vállalt kötelezettséget, új megegyezésre volt szükség. Az új háromoldalú megállapodást 2013. december 18-án írta alá a kormány, a munkaadói és a munkavállal szövetségek képviselője. Így biztosítható az ILO és Magyarország között az összekötő funkció működtetése.
Mi történt 2011. és 2022. között?
A NILO Tanács az új megállapodás keretei között teljesítette azt a minimális funkciót, melyet az ILO 144. Egyezménye a tagállamokra előír. Az ILO életében is „íratlan szabály”, hogy a már elért eredményeket, szociális párbeszéd fórumokat nem csorbíthatja egyetlen ország sem. Hazánkban az országos szintű szociális párbeszéd fórumának felszámolása hatalmas visszalépést jelentett és jelent a mai napig is. Az ILO főigazgatójának magyarországi látogatásakor a munkavállalói oldal tájékoztatta erről a főigazgatót. Az ILO eljárásrendjének megfelelő vizsgálati eljárás azonban – konkrét magyarországi kezdeményezés híján – eddig nem indult a magyar kormány ellen.
Hiányzik a háromoldalú érdekegyeztetés Magyarországon!
Az OÉT megszűnése óta a munkaerőpiac általános kérdéseinek megvitatására nincs megfelelő hazai fórum. A versenyszféra ügyeit a VKF (Versenyszféra Állandó Konzultációs Fóruma), a költségvetési szféra ügyeit pedig az OKÉT (Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum) vitatja meg. Továbbra is országos szintű, háromoldalú megvitatást igényelne számos kérdés, így a minimálbér kérdése, a garantált bérminimum megállapítása, a bérfelzárkóztatás ügye, a nyugdíjfelzárkóztatás kérdése, a Munka Törvénykönyvének módosításai, a munkavédelmi törvény és a sztrájktörvény módosításai stb.
Klasszikus és új megvitatandó munkaügyi témák 2022-ben
A fentieken túlmenően az elmúlt években újabb témakörök is felbukkantak a munka világában, amelyeket alaposan, szakszerűen, háromoldalú megközelítések formájában, a konszenzus igényével kellene megvitatni és elfogadni Magyarországon. Az új beruházásokhoz nyújtandó magyar költségvetési támogatás mértéke és módja alapos megfontolást igényelne, mivel nagymértékbenbefolyásolja a hazai munkaerőpiacot. A beruházók részére nyújtott pénzügyi hozzájárulás, adókedvezmény és az európai piacokhoz való hozzáférés fejében tisztességes béreket, munkakörülményeket és a munkavállalók szervezkedési szabadságának garantálását is tartalmaznia kellene a kormány által elfogadott megállapodásoknak. A kormány és a cégek között létrejött stratégiai megállapodások is csak a háromoldalú érdekek megvalósulása mentén lennének értelmezhetőek. A magyar munkaerőpiacon is megjelent a munkaerőhiány, melynek kezelése szintén háromoldalú megközelítést igényelne.ű
Ha az elmúlt évtizedekben érdemi szociális párbeszéd valósult volna meg Magyarországon a munka világának szerteágazó kérdéseiről, akkor nem vándoroltak volna ki ilyen sokan külföldre munkát vállalni és nem jelentkezne ilyen mértékű munkaerőhiány sem.
Az állami költségvetés bevételeit a munkaadók és a munkavállalók biztosítják, így annak felhasználásába is be kell vonni a két szféra képviselőit. Minél fejlettebb egy demokrácia, annál több kérdést és annál szerteágazóbb formában kell megvitatni annak érdekében, hogy a döntések az ország hosszútávú érdekeit szolgálják.
Azok számára, akik országos, vagy ágazati szinten részt vesznek a munka világára vonatkozó érdekegyeztetésben, kötelezővé kellene tenni, hogy előtte vegyenek részt legalább egy alkalommal egy nemzetközi, tripartit alapon működő fórumon, ahol elsajátíthatnák azt a minimális kultúrát, viselkedési módot, amely az ILO keretében természetes.
Újjá kellene éleszteni a nemzeti szintű, háromoldalú érdekegyeztetést!
Magyarország ILO tagságának 100. évfordulója alkalmából a legméltóbb megemlékezés az lehetne, ha a munka világában újjá alakulna a nemzeti szintű, egységes érdekegyeztető testület. Létrehozása és hatékony működtetése újabb támogatást adhatna a magyar gazdaság fejlődésének, a dolgozók életminősége javulásának.
A folyamatban lévő ILO eljárásokról ld! korábbi híreinket időrendben:
Levélben fordulnak a konföderációk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vezetőjéhez
Az öt konföderáció az ILO határozott ajánlásainak érvényszerzését kezdeményezi
A 100 éves ILO-ról dr. Agg Géza két évvel ezelőtt a mérce hasábjain megjelent cikke itt érhető el.
