Beszámoló az ACVT
(Szakképzési Szakértői Bizottság)
2022. június 16-17-i brüsszeli üléséről

Bizottságunkban, mely az Európai Bizottság (az Unió kormánya) mellett működik, 2004 óta képviselem a magyar munkavállalókat.

A covid miatt hosszú ideje nem volt bizottságunknak személyes jelenléttel megvalósuló ülése. Az online ülések hatékonysága sajnos elmarad a személyes részvételű ülésekétől. Ennek ellenére meglehetősen sokan hiányoztak most az ülésről, oldalól függetlenül. Az ülés, mint mindig, most is Brüsszelben a Borschette centerben volt.

Előfordulhat, hogy a beszámoló egyes elemei csak az ülés dokumentumainak (pl. prezentációk stb.) ismeretében lesznek teljesen érthetőek, ezért kérésre szívesen továbbítom ezeket.

Az első ülésnapon délelőtt a három oldal képviselői (minden országból) külön-külön alakították ki az álláspontjukat az egyes előterjesztésekről, amelyet a délutáni és másnapi plenáris ülésen az oldal szóvivők képviseltek. Ahogy korábban is, feltűnő volt, hogy az egyes országok képviselői, függetlenül attól, hogy melyik oldalt képviselik, azonos álláspontot képviselnek a vitákban, vagyis előre egyeztetett célokkal érkeznek a küldöttségek.

Bizottságunk általában az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) javaslata alapján készülő előterjesztésekkel foglalkozik, melyek később a miniszterek tanácsa elé kerülnek. Ezek később az Európa Parlament elé kerülnek a kodifikációs eljárás folyamán, illetve találkozunk még az Európai Bizottság számára, megrendelésére készített dokumentumokkal. A bizottság konzultatív jellegéből adódóan megvitatja az előterjesztéseket, kérdéseket tesz fel az előterjesztőknek, kritikákat, javaslatokat fogalmaz meg. Az ülések levezető elnökségében most is helyet kaptak a CEDEFOP (Európai Szakképzés Fejlesztési Központ) képviselői. A Bizottság képviselői nyitottak a vitára, az élesebben kritizált előterjesztéseket hajlandóak módosítani, javaslatainkat befogadni.

Az ülés legfontosabb napirendi pontjai a következők voltak:

 

1. Aktuális politikai helyzet, a szakképzés helyzete.

A Bizottság előterjesztése szerint a közelmúltban három jelentős tényező befolyásolta az Unió és a szakképzés helyzetét:

• a covid járvány
• ukrán háború
• a nyersanyagok és energiahordozók árának radikális növekedése

 

Ezutóbbi két tényező sürgetővé tette a fosszilis üzemanyagok mellőzését:

• vagyis a „zöldítést”, ami kiemelt figyelmet kap az EU-ban
• az energiahordozók tekintetében az EU függetlenségét Oroszországtól.

Ennek megfelelően a szakképzésben is növelni kell a „zöld” szakképesítések arányát: Ezzel kapcsolatban sok új kezdeményezés, fejlesztés indul. A szociális partnerek kifejezték, hogy részt kívánnak venni a zöldítési folyamatban.

Elhangzott az is, hogy a következő, cseh elnökség idején két téma fog prioritást élvezni:

• a Skills agenda
• a nehézségek utáni „újjáépítés”

Az Unió előtt álló kihívásokról, szakképzési elképzelésekről részletesebben érdemes elolvasni az Osnabrücki deklarációt, illetve a „Készségek a jelen és a jövő munkavállalói számára”.

 

2. Az ukrán háború és a szakképzés összefüggései, az ezzel kapcsolatos megállapítások:

• probléma, hogy Európában hiányoznak a nyelvet beszélő tanerők
• problémát jelent, hogy az ukrán kormány azt akarja, hogy haza is menjenek a menekültek
• problémát jelent, hogy a menekültek sem akarnak tartósan maradni
• problémát jelent, hogy az érkező menekült munkavállalók nem nagyon beszélnek nyelveket
• előny viszont, hogy vannak olyan szakképesítésűek, akiket könnyű az EU-ban is alkalmazni, és van is kereslet rájuk a munkaerőpiacon, pl. egészségügy.

Az EU nagyok sok szálon kötődik az ukrán gazdasághoz, ezért kiemelt figyelemmel kísérik az eseményeket. Németország pl. már aktiválta azokat az eszközöket, amelyeket a 2015-ös migránsválság idején dolgoztak ki.

 

3. Uniós pénzeszközök a humán tőkébe való befektetés érdekében (Az egyik legfontosabb és legrészletesebben tárgyalt napirend volt.)

Három különböző előadást hallottunk és vitattunk meg.

 

a) Újjáépítési és ellenállóképességi tervek: válasz a kihívásokra

A legtöbb ország tervét már maradéktalanul elfogadta a Bizottság, Magyarország nincs ezek között, sőt elhangzott, hogy úgy tűnik, az ország terveit egyelőre nem fogják elfogadni. Pedig nagyon jelentős összegeket lehet ebből szakképzésre fordítani.

A tervek legfontosabb céljai:

• zöld átállás
• digitális átállás
• a humán tőke fejlesztése
• foglalkoztatás, hátrányos helyzetűek
• korai nevelés
• szociális és területi kohézió.

A tervek kidolgozásánál és elfogadásánál fontos szempont volt a szociális partnerek részvétele a tervek kidolgozásában.

 

b) Az Európai Szociális Alap +

Az előadás legfontosabb gondolatai:

• a humánerőforrás-fejlesztésre fordítható pénzösszeg ebben a költségvetési ciklusban köze
• kétszeresére nő (27-ről 39 milliárd Euro-ra)
• kiemelt célok
  • a területi, gazdasági és társadalmi kohézió
  • a munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek növelése
• fontos szempontok az odaítélésnél a partnerség, a szociális partnerek bevonása
• a támogatások továbbra is kofinanszírozásúak
• kiemelt cél a felnőtt munkavállalók át és továbbképzése
• emellett erőteljesen támogatják a fiatalokat és alacsony képzettségűeket
• itt is hangsúlyos a digitális kompetenciák, a zöld átállás támogatása.

A szóbeli tájékoztatás során pozitívan emelték ki Magyarországot a 2015-22 közötti időszakban a fogyatékkal élő személyek munkaerőpiacra jutásának támogatása miatt.

 

c)Előadás a dán felnőttképzés rendszeréről

Dániában már kiépült az egyéni képzési számlák rendszere, ezért kérte fel a Bizottság az előadókat. Egyértelműnek tűnik, hogy most ez egyelőre pozitív példa, de nem tartom kizártnak, hogy hosszú távon ebbe az irányba indul valamilyen uniós szabályozás. Hasonlót javasol egyébként az ILO is.

Dániában a munkavállalók 23 százaléka vesz részt továbbképzésen minden évben.

A képzésekről:

• figyelnek a munkaerőpiaci igényekre
• a programok kidolgozásában részt vesznek a szociális partnerek
• a képzéseket kormány finanszírozza (az állami képzőshelyek mellett sok vállalkozás is folytat képzéseket)
• általában 2-6 hét az időtartam

 

A részvételről:

• korábban alacsony volt a motiváció (az alacsony képzettségűeknél most is alacsony hajlandóság)
• a munkáltatók sem támogatták korábban, hiszen kiestek a munkavállalók a képzés idejére
• a munkáltató kötelezett a bér egy részét erre a célra egy alapban elhelyezni
• az alap fizeti a tandíj egy részét, és megtéríti a cégeknek a munkaidő kiesést
• a munkavállaló számára képzési szabadságot finanszíroznak
• mindenütt kollektív szerződés szabályozza a részvétel módját, részleteit
• a munkáltatónak lényegében semmibe nem kerül a továbbképzés.

 

A szolgáltatók kb. 90 százaléka állami intézmény, van minőségbiztosításuk, a többit szigorúan ellenőrzik.

A vállalkozások abban is érdekeltek, hogy a munkavállalók minél modernebb ismeretekkel rendelkezzenek.

Rendkívül fontos, hogy nagyon magas a szervezett dolgozók aránya.

A vita során a Bizottság kifejtette, hogy a képzési szabadságot kellene finanszírozni mindenhol.

• az ILO ajánlásnak megfelelően
• viszont ezt több ország nem építette még be a jogrendszerébe

 

4. Az Osnabrücki Deklaráció megvalósítása

Új kezdeményezése a Bizottságnak az un. Magprofilok. Ezt úgy képzelik el, hogy az Europass-on belül lenne egy lista, amelyben készségek/kompetenciák, képesítések (pl. ESCO készségek) jelennének meg.

Fontosnak tartanák, hogy mindez digitálisan valósuljon meg. Később akár az oklevelek melléklete is lehetne.Az eszköz legfontosabb céljai a mobilitás, a transzparencia és a tudásátvitel támogatása.

A résztvevők általában kétségüket fejezték ki. Többen kiérleletlennek tartják a koncepciót. A szociális partnerek szerint így is meglehetősen sok hasonló eszköz létezik, így sem a munkáltatóknak, sem a munkavállalóknak nem lesz világos, mire használható ez az eszköz, illetve mi különbözteti meg a más eszközöktől.

(Az ESCO-ról részletesen a következő linken olvasható.)

 

5. Kompetenciaagenda

A napirenden belül több fontos dolgot tárgyaltunk.

A Kompetenciaagenda (Európai készségfejlesztési menetrend) egy ötéves terv, amelynek célja a munkavállalók kompetenciáinak fejlesztése, ezáltal a vállalkozásik támogatása úgy, hogy

• növekedjen a versenyképesség
• terjedjenek a zöld technológiák
• biztosítsák a társadalmi igazságosságot, az oktatáshoz, képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést az EU-ban minden ember számára
• erősödjön a válsághelyzetekben való reziliencia.

Ehhez a jelenlegi viszonyok szerint a Bizottság szerint erősíteni kellene a regionális együttműködést is.

 a)Az egyéni képzési számlák

A Tanács (Európai Unió Tanács – Miniszterek tanácsa) éppen az ülést megelőző napon fogadta el az erről szóló dokumentumot, tehát most a megvalósítási időszak következik. A dokumentum nem tartalmaz kötelezettségeket, vagyis a tagállamok részvétele önkéntes. Viszont a résztvevők számára konkrét feladatokat tartalmaz. A nemzeti rendszerek kidolgozásánál alapvető elvárás a szociális partnerek bevonása.

A legérdekesebb kérdés a munkáltató, munkavállaló és állam viszonylatában a költségmegosztás lesz.

A munkavállalói oldal kifogásolta, hogy a dokumentum az ILO ajánláshoz képest kevesebbet tartalmaz (pl. tanulmányi szabadság).

 Magyarországon:

• az ország csak pilotprojekben vesz részt
• nem törekszik a minisztérium a rendszer hazai bevezetésre
• kérdéses a a munkáltatói oldal hozzáállása is

 Személyes meggyőződésem, hogy az ország hibát követ el azzal, hogy nem igyekszik beépíteni a hazai jogrendszerbe az egyéni képzési számlák rendszerét. Félő, hogy a magyar munkavállaók lemaradnak az uniós munkaerőpiaci versenyben. Mindenképpen szükségesnek látom a felnőttképzésben, a továbbképzéseben a rendszeres, korszerű ismeretek, munkavállalói kompetenciák elsajátítását, aminek garanciája lehetne ez a megoldás.

 

b) Mikro tanúsítványok (Microcredentials)

A mikrotanúsítványok olyan okmányok, amelyek az átláthatóan értékelt tanfolyamok vagy modulok révén megszerzett tanulási eredményeket igazolják. A tanúsítványok tartalmazzák a tanulás időtartamát, a képző intézmény minőségbiztosítási rendszerét. A Bizottság a tanúsítványokat az Europass-hoz kapcsolná.

A napirendi pont szoros összefüggést mutat a hetedik napirendi ponttal, mert úgy tűnik, a Bizottság szeretné az összes szakképesítést és részeredményeket digitális platformra terelni.

A tervezet meglehetősen nagy vitát váltott ki. A munkavállalói oldal szerint, bár támogatjuk a tudás transzferálhatóságát, számtalan problémát és zavart okozhat az eszköz, pl. vannak országok, ahol csak komplett szakképesítéseket lehet tanulni, a tanulási eredmények nincsenek kisebb egységekre bontva. Kérdés az is, hogy mit fogbak ezzel kezdeni a munkáltatók, el fogják-e ismerni ezeket. Nem világos továbbá az új eszköz kapcsolata a régebbiekkel, pl. ECVET, ESCO.

A vita során elhangzott az is, hogy egyébként az UNESCO is a fogalom globális definíciójára törekszik.

Magyarországon:

• a kormány nem törekszik az eszköz bevezetésére
• problémát okozhat, hogy az új kormány szétválasztotta a szakképzést és a felnőttképzést
• nem törekszünk az állami szakképesítések kisebb egységekre való felbontására.

 

6. A szakképzésben és továbbképzésben résztvevők mobilitása

A Bizottság nagyon komolyan növelni szeretné a szakképzésben és továbbképzésben résztvevők számát a mobilitási programokban. Ez konkrétan azt jelenti, hogy 2025-re a tanulók 8 százaléka vegyen részt mobilitási programban (ez jelenleg most 3 százalék). Ennek eszköze elsősorban az Erasmus+ lenne. Ennek költségvetését a mostani (2021-2027) költségvetési ciklusban megduplázzák a korábbiakhoz képest, vagyis 2-ről 4 milliárd Eurora nő a költségvetési támogatás.

Az eddigi tapasztalatok szerint a mobilitási programok időtartama 2 héttől 1 évig tart. Vita van arról, mekkora időtartam igazán hatékony, így jelenleg kétféle mobilitási programot ajánlanak:

• rövid (2-3 hét)
• hosszú távú (3-6 hónap).

Vannak olyan országok is, ahol külön ügynökség foglalkozik a mobilitási programok szervezésével.

Szeretnék érdekeltté tenni a vállalkozásokat abban, hogy támogassák tanulóik részvételét. Nyilván nem is véletlen, hogy a munkaadói oldal elsősorban a rövid távú programokat támogatná. Hosszútávú programokat a kis- és középvállalkozások nem tudnak vállalni, viszont a nagyobb vállaltok igen.

Problémát jelentenek a nyelvi különbözőségek, ez korlátozza a részvételt.

Elhangzott az is, hogy a jelenlegi munkaerőhiányos helyzetben a munkáltatók versenyeznek a magasan képzett munkavállalókért, így nem nagyon fogják támogatni a mobilitást, mert ez könnyen elszívhatja a kevésbé fejlett országokból a magasan képzett munkaerőt a gazdagabb országokba.

Az is felvetődött, hogy akkor lesz nagyobb volumenű a mobilitási programokban való részvétel, ha a képzési rendszerek és vizsgarendszerek elmozdulnak az egységesülés irányába.

A hozzászólók szerint az Erasmus+ akkor tudna hatékonyabb lenni, ha ösztönöznék a regionális együttműködést is az iskolák között.

 

7. Digitális transzformáció

Ahogy ezt már az 5. napirendi pont kapcsán jeleztem, a Bizottság egyértelmű szándéka az összes szakképesítést és részeredményeket digitális platformra terelni. Lényegében a személyi okmányokhoz hasonlóan akarják digitalizálni a különböző okleveleket, tanúsítványokat stb.
Ebben nagy szerepe lesz az Europass-nak, amely teljesen új digitális (online) platformot kap. Ennek részei lesznek például:

• digitális önértékelő teszt
• modernizált e-portfolió
• állások, ajánlatok

Jelen pillanatban már 12 ország vesz részt a tesztfázisban.

A hozzászólók viszont kétségeiknek adtak hangot. Ezek talán legfontosabbika az volt, hogy az informális tanulási eredményeket nem fogja tudni megjeleníteni a rendszer.

Kifogás volt az is, hogy a közép- és kisvállalkozások túl bonyolultnak fogják találni a rendszert.

Készítette:

Békési Tamás