2020 januárjára a PSZ sztrájkot hirdethet, ha november 22-éig a kormány nem vállal írásos garanciát követeléseik teljesítésére a szakképzés átalakításával kapcsolatban. Sztrájkra készül novemberben az MKKSZ . Többek között ez is indokolja, hogy fokozott figyelmet fordítson minden szakszervezeti vezető Berki Erzsébet Sztrájk 2.0 című könyvére.
A könyvben szereplő adatok és dokumentumok a szerző saját kutatásából származnak. Ennek legfőbb eredménye egy Magyarországon egyedülálló adatbázis, amely az 1989. január 1-től 2014. december 31-ig tartó időszak munkaügyi akcióit tartalmazza, ideértve a sztrájkokat, tüntetéseket, aláírásgyűjtéseket és petíciókat, valamint az olyan ritka akciókat is, mint az éhségsztrájk, a blokád.
2010-ben kezdődött a szakszervezetek számára az igazán nehéz élet mégpedig a sztrájktörvény módosításával, tudatos lépésekkel gyengítve a sztrájkjogot és a szakszervezeteket is. A történet azonban korábban kezdődött. 2006-ban a Liga Szakszervezetek úgynevezett gördülő sztrájkot tartott, amelyben a munkabeszüntetés időpontját és időtartamát nem jelentették be előre, minthogy ilyen kötelezettség a törvényben nem volt, és a még elégséges szolgáltatásról sem állapodtak meg. S amikor a MÁV bírósághoz fordult, az jogszerűnek mondta ki a sztrájkot. Úgy tűnt, a közvéleménynek elege van a gördülő sztrájkból, majd pedig az ombudsman is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan lehet, hogy egy munkavállalói csoport sztrájkja akadályozza a normális életvitelt az országban.
Az akkori kormány belátta, hogy valamit kezdeni kell a még elégséges szolgáltatás szabályozásával – ami eredetileg is benne volt a törvényben, de nem kapcsolódott hozzá szankció – de törvénymódosítás csak 2010-ben született. A 2011-től hatályos sztrájktörvény módosítás kimondta: ha nem állapítják meg, illetve nem biztosítják a még elégséges szolgáltatást a sztrájk idején, akkor a munkabeszüntetés jogellenesnek minősül. Ez gyökeres változást jelentett a korábbi időszak bírósági gyakorlatához képest, amely a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását követve nem tekintette jogellenesnek a sztrájkot, ha a még elégséges szolgáltatásról nem született megállapodás.
Az új szabályozás az oka annak, hogy a most október 10-re tervezett közszolgálati sztrájkot november 13-ra halasztják, miután nem született megállapodás a még elégséges szolgáltatásokról. A tárgyaláson azért nem született eredmény, mert a kormány nyilvánvalóan nem érdekelt a megállapodás megszületésében, így viszont magatartásával ellehetetlenítette a szociális ágazatban dolgozóknak azt a jogát is, hogy elégedetlenségüket sztrájkkal fejezzék ki . Megállapodás híján a sztrájkot szervezők bírósághoz fordulhatnak a még elégséges szolgáltatás megállapítását kérve, ennek időigénye azonban minimálisan egy-másfél hónap. Az is előfordulhat, hogy mire megszületik a bírósági döntés, a sztrájkhelyzet elmúlik. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) van egyébként a még elégséges szolgáltatás megállapítására irányadó állásfoglalása: ennek szintje nem lehet olyan magas, ami elveszi a sztrájktól a nyomásgyakorló erőt, csak olyan minimum lehet, amely még kielégíti a legalapvetőbb szükségleteket.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy arra is van precedens – egy vidéki buszos vállalatnál fordult elő –, hogy bírósági határozat híján is megtartották a sztrájkot, ami elvben jogellenes volt, de a menedzsment kiegyezett a sofőrökkel és nem kezdett jogvitát. A közoktatásban is volt több sztrájk, amelyek azért lehettek végül jogszerűek, mert az EMMI deklarálta, hogy szerinte mi a még elégséges szolgáltatás, a szakszervezetek pedig elfogadták az EMMI feltételeit, azt, hogy minden iskolát ki kell nyitni, a gyerekekre felügyelni kell, de nem kell tanítani.
2011-től a módosított sztrájktörvény kimondta azt is, hogy jogellenes a sztrájk akkor is, ha megszegik az együttműködési kötelezettséget a munkáltatóval. Problematikus azonban ennek alkalmazása, mivel nehezen határozható meg ennek a kötelezettségnek a tartalma. Azt ugyan mindenki tudja, hogy van együttműködési kötelezettség a munkaadókat képviselők és a munkavállalók között, mert hogy a sztrájk nem okozhat kárt az egészségben, anyagi javakban, testi épségben, biztosítani kell a személyi és a vagyonbiztonságot stb., de ezen túl vajon miben kell együttműködni? És ha a munkáltató nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségnek, annak miért nincs szankciója?
A szakszervezeteket hátrányosan érintő jogszabály-módosítások közül is kiemelkedik a 2012-es munka törvénykönyv, amely visszavette a munkahelyi szakszervezetek jogait a korábbi, 1992-es törvényhez képest. Az Mt. átírásával megszűnt a munkaidő kedvezmény megváltása, vagyis a szakszervezeti tagok után a tisztségviselőknek járó fel nem használt munkaidő-kedvezményt pénzzel már nem lehet megváltani, és az elbocsátás ellen védett tisztségviselők létszámát is korlátozták.
Az OÉT-ről szóló törvény hatályon kívül helyezése lefejezte az érdekegyeztetést, ami nemcsak azért veszteség, mert megszűnt az országos tripartit érdekegyeztető fórum, hanem azért is, mert ez a gesztus azt üzente a munkavállalóknak és munkáltatóknak, hogy a tárgyalások feleslegesek. Ha ez így van, akkor a kollektív vitából kivezető út nem a közös problémamegoldás, hanem az erő alkalmazása. Ilyen körülmények között a sztrájkról való tudásunk gyarapítása túlságosan is időszerű.
