A „flexicurity”: Munkaerő-piaci rugalmasság és szociális biztonság egyszerre? – Politikai „lózung” vagy realitás? – Igény aktívabb tagállami kormányzati munkaerőpiac politikára
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Foglalkoztatási és Munkaerő-piaci Bizottsága negyedik, őszi üléséről és a kapcsolódó szemináriumról
(Brüsszel, 2017. november 6-8.)
A 2016-ban alakult Bizottság negyedik ülésére és az azt megelőző, másfélnapos szemináriumra november elején került sor. A bizottság negyedik ülését Katja Lehto-Komulainen, az ETUC főtitkárhelyettese nyitotta meg. Rövid bevezetőjében elmondta, hogy a munkabizottság az ETUC legutóbbi kongresszusának döntése alapján jött létre a munkaerőpiac és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdések, jó gyakorlatok áttekintésére, javaslatok megfogalmazására. Az ülések közti időszakban is számítanak a bizottság tagjainak aktivitására. A flexicurity (rugalmasság és szociális biztonság) témájában tartott, az Európai Szakszervezeti Intézettel (ETUI) közösen szervezett szeminárium célja az volt, hogy a Bizottság tagjai a rövid, egynapos bizottsági ülések mellett az összetett kérdést hosszabb időkeretben is megtárgyalhassanak. Ben Egan, az ETUC szakértője, a Bizottság munkájának állandó segítője elmondta, hogy azért választották témául a flexicurity fogalmát, mert annak kérdésével már a 2008-as nagy gazdasági világválság előtt is foglalkoztak a szakszervezetek és az európai politikusok. Az első, vitával záruló prezentációt Maarten Keune, az Amszterdami Munkaügyi Kutatóintézet vezetője tartotta. A flexicurity fogalmának fejlődését tekintette át. A munkáltatók és az európai kormányzatok már a 2008-as válság előtt is egyre nagyobb rugalmasságot követeltek a munkavállalóktól, ezzel párhuzamosan csökkent a szociális biztonság: egyre jobban teret nyertek az atipikus foglalkozatási formák. Erre válaszul, 2007-ben – skandináv példák alapján, egyes szakszervezetek egyetértésével – az Európai Bizottság kezdte alkalmazni dokumentumaiban a fogalmat. Olyan aktív munkaerőpiaci politikát javasoltak a tagállamoknak, amelyek a rugalmas munkavégzési feltételek (rövidtávú szerződések, viszonylag könnyű elbocsátási lehetőség) mellett a munkavállalóknak garantálja a szociális biztonságot (pl. átképzési támogatással, munkanélküli segéllyel). A „rugalmas biztonság” már ekkor is inkább politikai ígéretnek tűnt. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság és az azt követő európai megszorító politika miatt a fogalom egy jó időre lekerült a napirendről. A szakszervezetek fő feladata a munkahelyek védelme volt ezekben az években. A fogalom és az ehhez kapcsolódó szakszervezeti követelések az utóbbi években lettek ismét aktuálisak. Különösen azért, mert a válság elmúltával nagyon sok uniós országban érvényben maradtak a megszorító, a munkaerőpiacot liberalizáló intézkedések, és a bérek, szociális juttatások szintje sem emelkedett. A prezentációt követő hosszabb vitában élesen láthatóak voltak a „keleti” (volt szocialista) és a nyugati országok közötti különbségek. Az újabb, közép- és kelet-európai tagállamok számára még mindig a legnagyobb probléma az alacsony bérek kérdése. A nyugati és dél-európai országokban pedig a digitális átállás és emiatt a munkaerő-piac átalakulása jelentenek komoly kihívásokat (munkakörök, iparágak eltűnése, határozott idejű munkavégzés). Az is elhangzott, hogy a szakszervezetek sem voltak egységesek a fogalommal kapcsolatban a 2000-es években.
A szeminárium második napján az Európai Bizottság Foglalkoztatási Igazgatóságának képviseletében Carola Bouton számolt be a Bizottság flexicurityvel kapcsolatos álláspontjáról. Ahogy prezentációjából kiderült, az Európai Bizottság a „rugalmas biztonság” egyes elemeit leginkább az Európai Szociális Pillér segítségével érzi megvalósíthatónak. A fogalom korábbinál alaposabb definíciója, vagy esetleges konkrét ezzel kapcsolatos EU-s ajánlások nincsenek napirenden. Az előadást követő vitában többen hiányérzetüknek adtak hangot amiatt, hogy évek óta nem történt ezzel kapcsolatban jelentős előrelépés. Ahogy a vitából is kiderült, a flexicurity leginkább a munkaerőpiac aktív tagállami és EU-s szabályozását, továbbá a hosszú távú munkanélküliséggel sújtottak segítését, átképzését fedi le.
Ezt követően Dragos Adascalitei, a sheffieldi egyetem kutatója adott körképet az európai munkanélküli ellátásokról és a 2008-as válság és a megszorító politika erre gyakorolt hatásairól. Míg egyes, első sorban nyugati és skandináv országokban a növekedő munkanélküliség hatására időlegesen növelték a munkanélkülieknek adott támogatásokat, addig Dél- és Kelet-Európában csökkentették a szociális kiadásokat. A magyar, három hónapra lecsökkentett munkanélküli segély extrém rövidnek számít. A magyar közfoglalkoztatás esetében pedig nem látszik a résztvevők visszatérése a valós munkaerőpiacra.
A szeminárium utolsó blokkjában Román Ágnes és Thiébaut Weber, az ETUC szakértői mutatták be december elején konferenciával záruló, az élethosszig tartó tanulással, és szakképzési és továbbképzési lehetőségekkel foglalkozó európai felmérésük eredményeit. Ahogy a körképből látható volt, az európai országok között nagy különbségek vannak a hozzáférési lehetőségekben. Az ETUC álláspontja szerint e képzési lehetőségekre a jelenleginél jóval nagyobb forrásokat kellene tagállami szinten fordítani.
Az ETUC „rendes” bizottsági ülésére másnap került sor. Az előző napokon tartott szemináriumot minden résztvevő pozitívan értékelte. Az aktív munkaerő-piaci eszközök erősítése (átképzési, munkahelyteremtő lehetőségek) minden országban fontos lenne. Ehhez kapcsolódóan Julian Hiebl mutatta be az Európai, (közpénzből fenntartott) Munkaerő-piaci Szolgáltatások Hálózat (Public Employment Services, PES) munkáját. Az európai (EU tagállamok és társult tagok) országok együttműködésével működő szervezet 1993-ban alakult. Célja, hogy monitorozza az európai országok által nyújtott szolgáltatásokat, (át)képzési lehetőségeket. A szervezet életében korábban az Európai Bizottság játszott fontos szerepet, mostanra a tagországok maguk működtetik a hálózatot. Az általuk végzett rendszeres adatgyűjtés és monitorozás segíti az Európai Bizottság és a szociális partnerek munkáját.
A délutáni ülésen Marco Cliento számolt be az Európai Szociális Pillér európai elfogadásának állásáról. Röviden bemutatta az ETUC által végzett hosszú előkészítő munkát, továbbá az ETUC tavasszal elindított, általános európai bérfejlesztést követelő kampányát.
A bizottsági ülés végén Ben Egan ismertette az európai munkahelyek minőségével kapcsolatos, a Bizottság tagjainak bevonásával, több munkacsoportban végzendő európai felmérés tervezetét. A Bizottságban képviselt országokat – annak megfelelően, hogy az OECD felmérések szerint mennyire veszélyezteti a foglalkoztatottakat a dolgozói szegénység –, három kategóriába osztották. Magyarország a középmezőnybe került be több szomszédos országgal, így Ausztriával együtt, noha az országok bér- és életszínvonala alapvetően különbözik. Több közép-kelet európai kollégával felhívtuk rá a figyelmet, hogy az országok besorolását más szempontokat is figyelembe véve is ki lehetett volna alakítani. Az egyes ország-csoportok képviselői számára külön munkamegbeszéléseket szerveznek majd. A munkát mások mellett az előző napi szemináriumon megismert Dragos Adascalitei fogja kutatóként segíteni.
Az ülés végén Katja Lehto-Komulainen és Ben Egan elmondták, hogy a bizottsági munka és a tagok együttműködésének elmélyítése érdekében szervezett „flexicurity” témájú szeminárium sikeres volt. Problémát jelentett, hogy a bizottsági tagok egy része nem tudott részt venni a rendezvényen. A bizottsági munkát és az állandó kapcsolatot az említett munkahelyek minőségének európai vizsgálatával is szeretnék erősíteni.
Véber János,
a bizottság tagja, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók
Szakszervezetének alelnöke
