Hosszabb távon a pluszkiadások a munkáltatóknak is hasznot hoznak. Szükség van a gyermek- és egyéb ellátó intézmények számának a növelésére.
Munka-magánélet összeegyeztetése
A Munka és a magánélet összeegyeztetése a dolgozó szülők és gondviselők szempontjából c. most készülőelőterjesztésemmel kapcsolatban 2017. június 20-22-ig különböző eseményeken vettem részt.
Az első eseményen a EGSZB munkavállalói csoport titkársága, a szakértő és a Szociális ügyek szekció munkatársa társaságában tekintettük át a munkaanyag első változatát, majd a szakértők, és a társelőadó társaságában az Európai Bizottság e témával foglalkozó munkatársaival találkoztunk, végül pedig az Európai Parlamentben voltam egy meghallgatáson, ahol a gondozással foglalkozó szervezetek képviselői mondták el, hogy ők mit gondolnak a Bizottság irányelv-tervezetéről.
Az irányelv-tervezetről
Még másfél évvel ezelőtt választottak meg a “Munka és magánélet összeegyeztetése a dolgozó szülők és gondviselők szempontjából” című vélemény előadójának, de a Bizottság hivatalos felkérése csak idén májusban érkezett meg az EGSZB-hez. Ennek oka, hogy Juncker elnök korábban már bejelentette a Szociális jogok európai pillére kezdeményezést, és a munka- magánélet témakör is ennek az átfogó szociális csomagnak a része lett, aminek a konkrétabb tartalmát csak idén áprilisban mutatták be.
Ez a bizottsági előterjesztés és irányelv javaslat azzal a céllal jött létre, hogy növelje a nők esélyegyenlőségét: tudjanak munkát vállalni, ha akarnak, akkor is, ha kicsi gyerekük vagy ápolásra szoruló hozzátartozójuk van, és hogy a gondozással kapcsolatos munkamegosztás igazságosabban kerüljön a nők és a férfiak között elosztásra.
Ennek többszörös haszna volna, mert a nők nagyobb mértékű munkavállalásával nőne a munkaerőpiacon résztvevők száma, javulna az esélyegyenlőség, a családoknak nagyobb lenne a jövedelme, és kevesebb nőre várna szegénység a nyugdíjas éveiben.
Az EU ezt a folyamatot kötelező érvényű uniós szabályozással, valamint a már tagállami szinten meglévő jogszabályokra való “ráerősítéssel” azaz nem kötelező érvényű javaslatokkal is segíteni kívánja, támogatva ezzel az európai családok mindennapjainak egyszerűbbé tételét.
Az irányelv-tervezet egyben visszavonja a szülői szabadságról szóló 2010. évi irányelvet, ami az európai szociális partnerek keretszerződése nyomán jött létre. Az európai szociális partnerek közötti keretszerződés ugyanakkor továbbra is érvényben marad.
Az új irányelv tervezet az 1992 évi, a Szülési szabadságról szóló irányelvben biztosított 14 hét szülői szabadságon felül biztosítana még 10 nap apai szabadságot, amit a gyermek születésekor kellene kivenni, és a táppénzzel egyenlő mértékű díjazás járna érte. Továbbá lehetőség nyílna még 4 hónap szülői szabadság kivételére, amit bármelyik szülő felhasználhatna, de a tervezet szerint az nem lenne átruházható, és akár rugalmasan, a gyermek 12 éves korág lenne kivehető. Erre az időre is legalább a táppénzzel egyenlő mértékű fizetség járna. Ez az új irányelv főleg azon az országok munkavállalóinak jelentene könnyebbséget, ahol csak a 14 hét szülési szabadság létezik.
Azoknak, akiknek közeli beteg hozzátartozójuk miatt szükségük van rá, évente 5 nap gondozási szabadság is adható lenne. A munkáltatók ez utóbbit nem lennének kötelesek kiadni, de ha a kérés elutasításra kerül, akkor meg kell majd indokolniuk, hogy miért nem járulnak hozzá.
Rugalmasabb munkáltatók
Az EU azt szeretné elérni, hogy a munkáltatók legyenek rugalmasabbak, és különböző megoldásokkal segítsenek megoldani a családok, ezen belül a nők helyzetét. A szokványostól eltérő munkarend megadása sem kötelező, ezért ennek elérésében nagy szerepe lehet a szociális partnereknek.
További fontos eleme az új irányelvnek a szülési szabadságról munkába visszatérők védelme, hogy elbocsájtás esetén a munkáltatója be tudja bizonyítani, hogy nem azért mondtak fel a munkavállalónak, mert otthon volt a gyermekével, vagy azért, mert kicsi gyereke van, vagy terhes. Ez a jogi védelem az esélyegyenlőségi, és diszkrimináció ellenes EU szabályozások alapján is jár az uniós munkavállalóknak.
Az irányelvtervezet előkészítése során hatásvizsgálat is készült, amiből az derült ki, hogy hosszabb távon ezek a pluszkiadások a munkáltatóknak is hasznot hoznak. Természetesen szükség van a gyermek- és egyéb ellátó intézmények számának a növelésére is, azok minőségének javítására, és ezekhez pluszforrások biztosítására.
Az új irányelvet az európai munkáltatók nem tartják szükségesnek, szerintük a jelenlegi szabályozás elegendő, a munkavállalók viszont üdvözlik azt.
A parlamenti meghallgatáson világossá vált, hogy a gondozás területén tevékenykedő szervezetek, a családok szervezetei mind támogatják az irányelv tervezetet, egyedül az európai munkáltatók nem szeretnék, ha a „Munka és magánélet összeegyeztetése a dolgozó szülők és gondviselők szempontjából” című irányelv elfogadásra kerülne.
Koller Erika
