Az embert az anyja azért szülte,/az életét méltósággal élje,/…legyen a szegénynek támasza,/…zsarnokságnak gyilkosa.
Tűzmadár
Égő tűz színe a tollad.
Felborzolta a dac, a bántás, a harag,
amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték,
s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság,
mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek
olyanért, amit el sem követtél.
Tűzmadár! Vörös-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Hangod rikolt, fülem sérti.
Palotám ablakát becsukom mégis:
ne halljam a szegények panaszát,
a koldus néma megalázkodását, az ember elállatiasodását.
Termeimben a sok vendég nekem hódol, kiszolgál sok szolga,
a torony magasan van, oda fel nem ér a nép hangja.
Tűzmadár! Felborzoltad-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Elefántcsont az a torony,
onnan az Isten hangját is hallhatom.
A tömeg haragjának zaja ide fel nem ér,
hadd morogjon lenn a földön csúszómászó söpredék.
Véd engem a katonaság, a tornyot bevenni úgysem tudják,
s a veszélyt csak magukra hozzák.
Tűzmadár! Izzik-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Katonáim keze a fegyveren,
A tömegbe lövetni nem merek.
Várom, mikor szabadul el a pokol,
s a feszült pillanatot megrázó robbanástól
mikor omlik össze a torony.
Tűzmadár! Lángol már a tollad!
Felszálltál a magas toronyba!
Onnan rikoltottad szerte,
az embert az anyja azért szülte,
az életét méltósággal élje,
merjen nézni ember embernek szemébe,
legyen a szegénynek támasza,
a betegnek vigasza,
gyermekének nevelője,
szerelmének szeretője,
…zsarnokságnak gyilkosa.
(2017)
RMB
