Magadhoz emeld, / ki sohse nevesd, akkor sem, ha / balga, bolond, botor, léha, s nyelve / megbotol néha.
Bók
Nem holmi cók-mók,
mi összegyűrve kihajítható,
vagy fiókba csukva elzárható
a világ elől.
Büszkén viseld,
mint homlokodra írt csillagot,
mely Neked ragyog, Neked hódol,
csak Téged illet.
S a hódolót, ki
dicséretet mond, s szívében visz
reményt, s meg nem vallott szerelmet,
meg sohse alázd!
Magadhoz emeld,
ki sohse nevesd, akkor sem, ha
balga, bolond, botor, léha, s nyelve
megbotol néha.
Jellemednek ékköve,
a női nemnek himnusza
nem más, mint a bók.
Rosamaria B.
