A kitörés útjai kifürkészhetőek, sőt járhatóak, ha magunk is igyekszünk előbbre jutni.
Létrehozni a demokrácia tanulóköreit
A kitörés útjai kifürkészhetőek, sőt járhatóak, ha magunk is aktívan, cselekvő módon igyekszünk előbbre jutni. Az első lépés nehéz, mégis tegyük meg végre. „ A kezdet az egésznek a fele”, ahogy Arisztotelész mondja. Lássunk hozzá a magyar értelmiség legfontosabb feladatához!
Nem díszítmény,sokrétű
Kilencgörögmúzsát ismerünk, és ez kilenc önálló tárgyalást igénylő ágazat – lenne ma. Ebbenazonban a könyvkiadás, vagy a filmforgalmazás nincs benne, ahogyan a kultúrafinanszírozásnak sem volt múzsája, pedig azon túl, hogy igencsak jót tenne nekünk, ha lenne egy bőkezű finanszírozó múzsánk, ezen túl önmagában a finanszírozás kérdése igényelne egy önálló akadémiai napot.
A leglényegesebb felvetésem mégis, hogy a kultúráról nem lehet és nem is nagyon érdemes a társadalom egésze nélkül beszélni. A kultúra nem egy olyan díszítmény, ami egyébként mindenféle gondtól sújtott társadalom tetején ékesen csilloghat-villoghat -vagy fordítva: fejlett és gazdag társadalomban gyengélkedhet. Mindig mélyen a társadalom legbelső bugyraiból következik az, amit a kultúra tartalmaz, mindig a legszorosabban összefügg az emberek reményeivel, hitével, szándékaival. A magyar társadalom egészének helyzetét viszont nem igazán lehet itt,ilyen szűk idejűen tárgyalni.Kérem, ne riadjon meg senki, most mégis ezt fogom tenni, de csak egyetlen vonalat, szeletet kiemelve.
Az akadályok akadálya kulturális
Véleményem szerint a mai magyar társadalom problémái döntő mértékben kulturális eredetűek. Csak azért nem mondom azt, hogy teljes egészében azok, mert gazdasági fejlődés nélkül, és vagyonosodással együtt járó polgárosodás nélkül nem oldhatóak meg a gondjaink – de ezt a gazdasági fejlődést is erősen meghatározza a tudás, a rugalmas gondolkodás, a kreativitás. Tehát kölcsönösen függ egymástól a két terület. Nem részletezve az összefüggéseket, röviden mondva azt állítom, hogy soha nem fogunk kitörni ebből a rendkívül sok gonddal, nyomorúsággal sújtott, Európán belüli periférikus helyzetünkből lényeges kulturális előrelépés nélkül.
Röviden szólva a kultúrának három olyan funkcióját emelném ki, ami ebből a szempontból megkülönböztetetten fontos.
Közösségteremtés
Közösségteremtés: igényes civil szakmai körökben, dalárdákban, klubokban a társadalmi érintkezés, az együttműködés és a közös cselekvés tanulása az egyik ilyen funkció. Nincs és soha nem lett volna polgári fejlődés a dán népfőiskolák, a svéd tanulókörök, a német énekkarok, az egész társadalmat minden területen behálózó angol civil szervezetek, klubok és felnőttképzés nélkül. Nem lehetséges a francia forradalom az olvasókörök, a helyi akadémiák, a szalonok és az Enciklopédia előzménye nélkül.
Ezzel valószínűleg mindenki tisztában van, azzal már talán nem, hogy ezen a téren az utóbbi két évtizedben nem előreléptünk, hanem gyengültünk. A rendszerváltás környékén volt egy jelentős civil szervezeti fellendülés, de apránként már régen csökken a szervezetek száma, és akik jogilag még nem szűntek meg azok többsége is takaréklángon létezik, éppen hogy tud valamit tenni. És egy részüket most akarja Német Szilárd kitakarítani – de, ha ez a durva aktuálpolitikai támadás nem történne meg, akkor sem lehetnénk elégedettek. A civil szervezetek összességén belül a kifejezett művészi munkát folytató amatőrcsoportok száma pedig folyamatosan csökken már régóta minden művészeti ágban.
Árnyalt gondolkodás
Árnyalt gondolkodás. Ez a másik, amit rendkívül fontosnak tartok. Nem kifejezetten a tudásra, főleg nem a szaktudásra gondolok, mert az azért elsősorban oktatási és felsőoktatási képzésből következik. De a társadalom széles köreinek árnyalt gondolkodása, józan ítélőképessége az általános műveltség kérdése. Ezen a téren zuhanunk a vaksötét mélységek mélyére. Igen egyszerűen fogalmazva: nincs az a marhaság, amit ne hinnének el manapság az emberek. És ezzel nem csak Magyarországon vagyunk így, az USA-ban az egyik legnagyobb számban megosztott és látogatott facebook hír az volt most a kampány idején, hogy Hillary Clinton támogatja a gyermekpornográfiát?! Nem kommentálom, még a cáfolása, vagy a képtelenségének a bizonygatása is méltatlan lenne, egyszerűen maga az elmebaj.
Valamit sejteni kellene arról, hogy a társadalom milyen felfoghatatlan mértékben bonyolult.A legcsekélyebb jelenség mögött is okok tömege húzódik és mindennek beláthatatlan következményei lehetségesek. Hajánál fogva előrángatott példával élve: itt volt most a bérminimum és minimálbér emelés, ami egyértelműen jó intézkedés volt, de nagyon sok komoly problémát teremtett mind a közszférában, mind a versenyszférában. Embereket küldenek el emiatt a munkahelyükről, növekszik a feketemunka, végképp lebecsültté vált az a doktori címmel rendelkező 30 éves ember, aki ezt a bért kapja ugyanúgy, mint a gyenge gyorstalpaló alapfokú tanfolyamot végzett kezdő kollégája. Próbálom érzékeltetni, hogy egy jó intézkedésnek is mennyi hátrányos következménye van, és akkor nem szóltunk arról, hogy a átgondolatlan, rossz intézkedéseknek milyen óriási hátrányai lesznek, mintamilyen például az egész magyar közoktatás klikkesítése.
Beláthatatlan veszélyei vannak annak, hogy ha a társadalomban sokan elhiszik, hogy egy-egy intézkedéssel, vagy rasszista randalírozással meg lehet oldani a problémáinkat. Márpedig sajnos elhiszik, nagyon sokan elhiszik, sőt megingathatatlan szilárdsággal meg vannak róla győződve.
Demokratikus képességek fejlesztése
A demokratikus képességek fejlesztésea harmadik funkció, ami szorosan összefügg az előző kettővel. A demokráciához elkerülhetetlenül szükséges igényes, szabad és építő közösségi élet, árnyalt társadalmi gondolkodás, de ezen túl a demokráciát céltudatosan teremteni és folyamatosan őrizni kell.
Demokrácia ott van, ahol minden réteg és eltérő érdekeltségű csoport jól szervezett együttműködése alakítja ki a társadalom magas minőségét. Ez pedig azért lehetséges, mert ha bármi nem megfelelően történik, akkor azt a szabad sajtó, a szabad közösségek, a szabad emberek azonnal jelzik és keresik a megoldás lehetőségét. A demokrácia nem csak egy nemes eszme, és nem csak a többpártrendszer jogi kerete, hanem egy hatalmas minőségbiztosító rendszer, amely egyedül képes az emberi gyengeségeket, a visszaélési, csalási, nagyzolási és egyéb rossz hajlamokat féken tartani.Másfelől mindenkit ösztönözni a minőségi teljesítményre, a közösség iránti felelősséget ismerő és értő életre.
Magyarországon és a világ számos déli, vagy keleti országában mindig is korrupt és az elnyomásra hajlamos rendszerek lesznek, ha nem erősödnek meg a demokratikus képességek.
Nem megy magától
Ez persze nem megy magától, ehhez biztos társadalmi egzisztenciára, vagyonra, sokféle szakmai fejlődésre is szükség van, de emellett ezzel foglalkozni is kell, ezt tanulni is kell. Svédországban, amelyik a demokrácia talán legfejlettebb szintjén áll, folyamatosan vannak erősen támogatott önkéntes képzések kifejezetten a demokrácia gyakorlásának és védelmének a tanulására.
Nálunk gyakorlatilag teljesen megszűnt a nem szakképesítést adó képzésen, továbbképzésen– az un. munkaerő-piaci képzéseken – kívül, az életről, közösségről, boldogságról, emberi vagy társadalmi minőségről szóló bármiféle felnőttképzés.Ezen a téren kifejezetten sikerült utolérnünk Afrikát.
Végezetül annyit, hogy a kultúra ezen funkcióinak az érvényesülését az égadta világon semmi nem szolgálja Magyarországon.Semmi. Nem is foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Sőttehetetlenül asszisztálunk a folyamatos romláshoz.
Óriási bűnei vannak a jelen kormányzatnak. Nehezen kifejezhető nagy történelmi bűnei. Megszűntették a Magyar Művelődési Intézetet, tisztázatlan a szakmai képzés jövője, nincs bérrendezés, nem került sor a szakmai pálya sok egyéb fontos kérdésének a tisztázására. Most törölték el a közművelődési szakmai kitüntetést, a Bessenyei díjat és még sorolhatnánk… De azért ne felejtsük el, hogy az anyagi finanszírozás legfontosabb elemét a közművelődési normatívát még a szocialista kormány olvasztotta be a településüzemeltetési keretbe, és ezen a nagy hibán kívül egyéb pozitív intézkedéseket sem nagyon hoztak. Tehát a társadalom közösségi életének, az árnyaltabb gondolkodásának, a demokratikus szemléletének fejlődése érdekében 30-40 éve nem tettünk semmiféle határozott lépést.
Szabadiskolákat!
Meggyőződésem szerint a magyar értelmiség legfontosabb feladata lenne létrehozni a demokrácia tanulóköreit, vagy valamiféle szabadiskoláit. Különben a folyton hangoztatott szép eszmei céljainknak soha nem érünk a közelébe sem, sőt azok egyre anakronisztikusabbá- bocsánat, de- mulatságos naivitásokká, vagy kifejezett szitokszóvá válnak.
Földiák András