Szociális valóság 2016

Az út szélén hagyva. Mai középkori metódusok. Merre tartson Európa? Lét-minimum tavalyelőtt: 253 ezer forint kétgyermekes családnál, 80 ezer egytagú nyugdíjas háztartásnál.

Szociális valóság 2016

 

Megkezdődött a SZEF Akadémia második évada. 2016. október 22.-én, szombaton új helyszínen, az OKISZ Irodaházában, Budapesten, a XIV. kerületben (Zugló), a Thököly út 58. sz. alatt sor került a „Szociális valóság 2016” címen rendezett konferenciára.

 

Negyedszázada eredetileg a szociális piacgazdaság, az európai fejlődés, a nemzeti felemelkedés felé vettünk irányt. Mi a helyzet ma? Igaz lenne, hogy a jogállami, a társadalmi, a népességi, az oktatási és egészségügyi, az egyszerre munkáltatási és munkaerő-hiányi válság mellett szociális válság is sújtaná a nemzetet?

 

Szociális válság

 

A kor színvonalán és megtartó erővel működnek szociális rendszereink? Mi történik az újszülöttek és a családok gondozásában, a veszélyeztetett gyermekekkel, a magatehetetlen idősekkel, a fogyatékosokkal, a szenvedélybetegekkel, a hajléktalanokkal, és az érdemi jövedelemmel nem rendelkezők százezreivel? Állítható, hogy társadalmunk magára maradt, mert a kialakult állam- és jogrendszer a képzetlen és vagyontalan tömegek ellen fordult? – fogalmazott a SZEF Akadémia meghívó levele.

 

Boros Péterné (a SZEF Akadémia vezetője, az MKKSZ elnökasszonya, a SZEF alelnöke) megnyitójában a közszolgálatiakra és a minimálbér ügyére hívta fel a figyelmet; 30 százalékos minimálbér-emelést sürgetett. „Jelenleg 200 ezer főnek semmilyen béremelése nem volt, és éhenhalás szintű bérekkel dolgozik. Visszajelzésekből látjuk, hogy a szociális területeken, az önkormányzati hivatalokban, a közigazgatás központi szintjein, a megyei kormányhivatalokban hasonló a helyzet, tehát általános problémával nézünk szembe” – mondta Boros Péterné, aki mindezeket követően az 1956-os hősökre való emlékezésül a Himnusz állva történő eléneklésére kérte a jelenlévőket.

 

Középkori metódusok ma

 

Szegénység és kezelése – történeti áttekintés címmel tartott előadást Nyilas Mihály, ELTE egyetemi tanár, az Esély főszerkesztője. Mint mondta, három fő kérdés van: ki minősül szegénynek az adott időszakban; mi a társadalom viszonya hozzájuk, illetve hogyan kezelődjön a kérdés, kik érdemesülnek a köz támogatására. A 19. századi elkülönült szegénypolitika létezett, majd a 20. században a szociálpolitika vette át a helyét, s a legutóbbi évtizedekben, de méginkább a legutóbbi évtizedben visszakanyarodott a politika a „szegénypolitika” felé. A középkorban azt tekintették szegénynek, akinél a létfenntartásához szükséges eszközök hiányoztak (ruha, élelem). Különbséget tettek a „saját szegény” és az „idegen szegény” között. Az előbbi ellátására törekedtek, az utóbbi távoltartására. Szelekciós elv volt az is a saját szegények között, hogy lehet-e tartási kötelezettséget érvényesíteni, ha ugyanis nem lehetett valamelyik rokonnal szemben, akkor került sor arra, hogy a lokális (egyházi) közösség gondoskodik a rászorulókról.

 

Regulázó gondoskodás

 

Ugyan voltak rendkívül szép kezdeményezések, pl. a burgundiai herceg 1443-ban átadott „kórháza”, s messze nem mindenben volt sötét a középkor, de a 16. századtól már egyre inkább terjedt a regulázó gondoskodás. A háborúk, a járványok, a fokozódó ipari (manufakturális) termelés indukálta a koldusok, hajléktalanok tömegeinek megjelenését – s egyesek számára a velük való szigorú bánásmódot. Igen sokan lettek „érdemtelenek” az ellátásra, őket munkára kényszerítették, miközben a korabeli „munkabérek”, munkakörülmények sem voltak hívogatóak. Gyakori volt a „V” (vagabundus) billog homlokra égetése, a gályarabság. VIII. Henrik például 72 ezer koldus és csavargó kivégeztetésére „adott törvényt”. Megjelentek a dologházak, amelyek akkor az átnevelés eszközei voltak, ma inkább csak börtönnek tekintenék őket.

 

1834 óta ismert a „kevésbé választhatóság” elve, melynek lényege, hogy az „ellátmány” kevesebb/rosszabb legyen, mint a munka révén szerzett „jólét”. A 19. századra azonban már az sem evett, aki dolgozott, s ekkortól viszonylag ismertebb a szegénység története.

 

Galíciából

 

Magyarországon 1775-ben született meg a „koldusok és csavargók megrendszabályozására” vonatkozó törvény (amelyhez hasonlót Angliában már 1601-ben kiadtak). Mária Terézia a Sziléziából, Galíciából beáramlókat próbálta megfékezni a már korábban ismertetett módokon – elsősorban a „belső szegények”-re gondolva, akiket igyekezett a lakóhelyükön, születési helyükön dolgoztatni, illetve szorgalmazta, hogy az ellátásukról ott (és ne állami szinten!) gondoskodjanak.

Ínségakciók indultak nagyobb éhínségek ellen, illetve a reformkorban már magánakciókról is tudunk, de még a polgári szegényügyet is a lokalitás jellemezte.

1945 után, különösen az ötvenes évektől masszívvá vált a szegénység és mondhatni, nivellálódás valósult meg a teljes foglalkoztatottság mellett. Az 1970-es évek végén, a nyolcvanas évek elején volt a legkevesebb szegény – állította Nyilas Mihály, aki előadását Hilscher Rezső 1928-as idézetével zárta: „A szegényügy terjedelme fordított arányban áll a szociálpolitika tökéletességi fokával.”

 

Koraszülött kényszerek

 

Szociálpolitikánk negyedszázada címmel tartotta meg előadását Andor László, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Beszélt az irányadó gondolatkörökről, Magyarország helyzetéről a nemzetközi összehasonlításban, az EU szociálpolitikájáról, a válság óta eltelt időről.

Az államszocialista rendszerben a vállalati rendszer volt a gondoskodás egyik alappillére, ezt az időszakot Kornai János, a „koraszülött jóléti államként” definiálta. A Bokros-csomag vezette be a „rászorultság elvét”, illetve napjainkra különösen miniszterelnökünk által hangoztatott (szociálpolitikai) elv a „munka alapú társadalom”, amely közmunkára kényszerít.

A rendszerváltás és a társadalmi változások kedveztek a felsőfokú végzettségű, budapesti, inaktív polgároknak, míg a cigányság és a képzetlen réteg számára a helyzet rosszabbodását hozta – hangsúlyozta Andor László.

Az EU-ban három elemét ismerjük a szegénységnek, s azok közül egy is elegendő annak megállapításához. Az egyik a relatív szegénység, ahol a jövedelem a medián-érték 60 %-a alatt van; a másik a súlyos anyagi depriváció, ahol nem kerül hús az asztalra, vagy nincs színes tévé, stb. A harmadik az alacsony munkaintenzitású háztartások esete. Mint kifejtette, nem igaz, hogyha válság van, akkor nőni kell a szegénységnek, hiszen a hozzánk közeli Csehországban és Ausztriában is ugyanúgy más a helyzet ezzel kapcsolatban, mint Franciaországban. Ugyanakkor az EU-tagországok felében nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek a válság éveiben.

 

Irány a középosztály?

 

Amint a HírTV is átvette az előadásból: „Egy tavalyi felmérés szerint 2014-ben a magyar háztartások több mint 35 százaléka élt a létminimum alatt. Bár a kormány számos intézkedéscsomagot vezetett be, egyik sem a szegényebb rétegnek szólt. Eltolódik a szociálpolitika jelentős része, nem a legszegényebb, a legsérülékenyebb, hanem a középosztály irányába. Gondoljunk csak a „gyed” súlyának a megnövelésére vagy a „csok” mint új lakáspolitikai eszköz bevezetésére. Nyilván számos további elemet lehetne említeni, amely arról szól, hogy a súlypont nem a legszegényebbek, hanem a közép-, esetleg a felső rétegek támogatása” – fejtette ki Andor László, a Corvinus egyetem tanszékvezetője.

 

Cinkosság van a politikában!

 

 „Csak az tud adni, akinek…” címmel tartotta előadását Bogdán László, a 352 fős Cserdi, a Baranya-megyei kis település polgármestere. Hangsúlyozta az identitásvállalás szükségességét, amely identitás egyben kultúrát, kultúráltságot, munkához való viszonyt is jelent. Amint mondta: „elvesztettük a cigányságot és elkezdtünk romák lenni”. Szólt azokról a viselkedési zavarokról, amelyek világosan tükrözik, hogy miközben mindenkinek volt cigány osztálytársa vagy barátja, mégis ma 8-10 % ugrana a cigányok ellen. Amíg a stadionok melletti döntésre elég 8-10 perc, addig hosszú évek óta nincs politikai szándék a cigánysággal kapcsolatosan. Cinkosság van a politikában! Így különösen a csurran-cseppen eszmét kell felszámolni, de a mély gyűlölködést is, amely a szegénység révén hitvány szintre süllyedt szegényeket sújtja. Nincs olyan pontja az országnak, ahol a cigányságról tisztán lehetne beszélni.

 

Fut a pénz

 

Bogdán László szólt ugyanakkor arról is, hogy az ínségben élőknél gyakran fut a pénz drága édességekre, még költségesebb szórakozási módokra, nem olcsó szórakoztató eszközökre költenek – ami ugyan lelkileg érthető, azonban a szegénynek mégis a józan eszénél kell maradnia.

„Hadifogoly szindrómaként” említette a települési vezető, hogy a közmunkások nem képesek szabadulni ebből a rendszerből, de sajnos a legtöbb települési vezető sem érzi úgy, hogy az ő dolga lenne gondoskodni ezekről a „katonákról”, hiszen a faluvégi cigánysor messze van a főtéri polgármesteri hivataltól. „Belőlem csináltak a rendszerváltás után egy tál pörköltes szavazót, lejárt tésztájú szavazót, amatőr színész szavazót” – mondta a településvezető, de nem őt kell  meghívni az ilyen konferenciákra, nem őt kell mutogatni – hangsúlyozta –, hanem a cigányok közül kikerült 14 orvostanhallgatót, 270 egyetemistát.

 

Szociális pillér

 

Szociális pillér, avagy mire készül az Egyesült Európa? címmel tartotta a negyedik előadást Meszerics Tamás, európai parlamenti képviselő. Juncker-idézettel kezdett: ha Európának nem sikerül megerősíteni a szociális pillért, akkor Európát sem.

Ennél a szociális pillérnél prioritás: minőség és tisztességes munkafeltétel; az esélyegyenlőség; hogy a szociális jogokat ne nyomhassa el az EU gazdasági kormányzása (kemény célszámok kellenek); közvetlenül az állampolgárokhoz jutó szociális transzferek; a munkajog harmonizációja, szociális minimum-standardok bevezetése.

 

Kriminalizáció ellen

 

Elsőként a minimálbér harmonizálása lenne a cél. „A legfontosabb, hogy a létminimum alá ne mehessen. Ehhez nyilván – és ezt most társadalomtudománnyal foglalkozó kollégáknak is mondom – a legcélszerűbb az lenne, ha lenne egy érvényes megélhetési bérszámítási közös módszertan” – vélekedett a képviselő. Új minimum-jövedelem irányelvet javasolnak csakúgy, mint a munkavállalói segélyek harmonizálását. Javasolják továbbá a digitális platformok által közvetített munkavállalás szabályozását, a gyakornoki jogviszonyok rendezését, és – talán legfontosabbként – a szegénység kriminalizációjának betiltását.

 

Feltétel nélküli alapjövedelem (FNA)

 

Az alapjövedelem, mint alapkövetelés címmel tartotta előadását Bánfalvy István szociálpolitikai szakértő a „létpénz” társadalmi jelentőségét hangsúlyozva, melynek során az alapjövedelemnél nem a mérték, inkább a konstrukció a lényeges, mely a demokratikus humanista politika egyik alappillére kell, hogy legyen. Szerinte ezt leginkább a szakszervezeteknek kellene követelnie, jelenleg a Párbeszéd Magyarországért mozgalomhoz/párthoz kötődik. Ismert a zuglói garantált minimum-jövedelem (GMJ), s ettől részben eltér az országos bevezetésre kimunkált FNA, melynek bevezetése azt eredményezné az előadó szerint, hogy a szegénység aránya 16,4 %-ról 8,6 %-ra csökkenne hazánkban. A megvalósulás esetén az FNA-nál kisebb összegű ellátások megszűnnének, s ugyancsak megszűnne a közmunka is – hiszen a munkáért egyébként is munkabért kellene adni.

Európai adatokat említve hangsúlyozta, hogy „nyugaton” a lakosság 64 %-a támogatja az FNA-t, s annak bevezetése esetén csak 4 % hagyná abba a munkát.

 

Bűnözők?

 

A korreferátumokat Dr. Fleskár Melinda, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD, a SZEF tagszervezete) titkára nyitotta. „Nyisd ki a szád! A tervezett változások hatásai a szociális ellátórendszerekre” című előadásában szólt az alacsony bérek, a nehéz munkahelyi körülmények miatt betöltetlen félállások jelenlegi munkavállalókra rótt terheiről. A „Szociális Munka Napja” eddiginél jelentősebb megbecsüléséről; a fogyatékossággal élők ellátóhelyeinek, az idősotthonok, az átmeneti otthonok megszüntetésének problémáiról, amelyek között gyakorta szerepel a munkavállalók életveszélyes helyzetbe való kerülése is. De számukra ennél mégis fontosabb, hogy mi lesz a fogyatékkal élőkkel, különösen, ha hajléktalan szállóra kerülnek, vagy a hajléktalanság sorsára jutnak. Ők azok, akik helyzetüknél fogva is különösen kiszolgáltatottak és igen gyakran a hazai és a nemzetközi bűnelkövetők áldozataivá válnak, hiszen most is igen gyakori, hogy adócsalások és egyéb ügyek miatt hosszas levelezésbe „bonyolódnak” a NAV-val vagy a rendőrséggel.

 

A Suzuki súlyánál fogva

 

A gondoskodás társadalmi értéke címmel tartotta meg előadását Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ, a SZEF tagszervezete) elnöke. A hatvanadik évfordulóra is utalva összehasonlította az 1956-os és 2016-os viszonyokat, körülményeket. 1956-ban 6000 gyerekkel volt több, mint napjainkban, 2009-ben értük el ismét a bölcsődei férőhelyek 26 ezres 1956-os szintjét. Szólt a szociális ágazatban foglalkoztatottak elnőiesedéséről, a nők aránya 95 %, jövedelemszintjének létminimum körülivé süllyedéséről, arról, hogy 20-40 %-os bérelmaradás tapasztalható a közszférához képest is. Igen megnőttek a munkaterheik, így a több-műszakosság, az adminisztratív terhek, a közmunkásként visszafoglalkoztatottság esetei, a gerinc-, a csípőbántalmak, a porckárosodás okoznak jelentősebb problémát. Kevesen tudják – mint mondta –, hogy egy bölcsődei gondozó 600-1800 kg-ot is emel naponta, amíg egy átlagos Suzuki súlya mindössze 1320 kg. Mint hangsúlyozta, s előadásában bizonyította: a gondozás nem egy terméketlen pénzszivattyú, hanem versenyképesség alapja.

 

Kollektív szerződést!

 

Életpálya-maszlag helyett ágazati kollektív szerződéseket! címmel tartott előadást Ferencz Norbert, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ, a SZEF tagszervezete) szakmai országos tanácsának alelnöke. Elemezte a kollektív szerződés-kötés hazai helyzetét, nehézségeit, s a KSZ-kötés nyújtotta előnyöket. Zárszavában kitért rá, hogy a KSZ politikai akarat és ellenakarat, valamint egyes szakszervezeti vezetők korlátoltságának kereszttüzében próbál utat találni.

 

Merre tartson Európa?

 

Földiák András, a SZEF elnöke hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az EU szociális pilléréről ugyan nem minden zökkenő nélkül, de elkészült a hazai szakszervezetek összefoglaló véleménye. (Hamarosan olvasható lesz a SZEF honlapján. – Szerk.) Négy részben 13 kérdést taglalnak. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szociális pillér, amelyről 2017 elején döntenek majd, ne csak az eurózónák országait érintse; nyomatékkal szerepeljen benne a dolgozói szegénység elleni küzdelem, ne legyen a létminimum alatti bér és hangsúlyozódjon a képzés, hiszen komolyan és tartósan ezzel lehet enyhíteni a szegénységen.

SZEF Sajtóiroda

 

A SZEF Akadémia előadásainak videofelvételei megtekinthetőek a honlapunkról is elérhető SZEF Akadémia weblapján. 

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Szeptemberi EGSZB vélemények

Sürgős intézkedéseket kell elfogadni az uniós polgárokat és fogyasztókat fenyegető energiaszegénység megelőzése és kezelése érdekében. Az EGSZB szeptemberi Plenáris ülése által elfogadott állásfoglalás és érdekesebb vélemények Az energiaszegénység kezelése és

SZEF Nyugdíjas Tagozatának továbbképzése

Tájékoztató   2022. november 23-án a SZEF Nyugdíjas Szervezete továbbképző konferenciát tartott a Benczúr Hotelben. A rendezvényen neves közgazdász egyetemi tanárok és szociológus tartott előadást a megjelent nyugdíjas szakszervezeti tagoknak.

Júliusi EGSZB vélemények

Az európai társadalmakat már eddig is súlyosan érintette a világjárvány, az ukrán válság pedig egy újabb hatalmas sokkhatás, amelyet leginkább társadalmaink legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai éreznek meg. Az elkövetkező uniós