Jöttél. Megragadtak. Kapálóztál. Elaludtál. Mosolyogtál. Alakíthatod. Felkapod. Üzletel. Emeli. Húzza. Kezelhetetlen. Megjuhászodik. Együtt. Remélj….
Első percek az időben
Megszülettél, kínlódtál,
nagy csatornán átbújtál.
Fényeket láttál.
Köldökzsinór megszakadt,
már a világ foglya vagy.
Világra jöttél.
Idegenek megragadtak,
pokrócba becsavartak.
Jót sikítottál.
Vörösen kapálóztál,
ráncaid szaporítván,
majd megnyugodtál.
Anyád mellére tettek,
Sírva, majd pihegve.
Belekapaszkodtál.
Kezedet ökölbeszorítottad,
szemed csukva tartottad.
Elaludtál.
Idővel megéheztél,
tőlem semmit nem kérdeztél.
Mellemre tettek.
Napok múltán szemed kinyílt,
hüvelykujjad szádba került.
Rám mosolyogtál.
Megkezdődött életed,
öröm-bánat egyveleg.
Bánod? Mit bánom!
Életed egymagad,
céljaid egyedül
nem uralhatod.
Világodnak rabja vagy,
ketrecedet tenmagad
alakíthatod.
Idődet behatárolják,
perceid megkurtítják
vágyaid, társad.
Ember!
Perceid ne számolgasd!
Olvasód ne morzsolgasd!
Élj hát, míg lehet!
RMB
Gyermekek
Szemek, tiszták, fénylők, csillogók,
az okosnak hitt felnőttbe kapaszkodók,
ragyogóak, lelkesedők.
Tekintetük tiszta és a jóságban hívő.
Lehet huncut is, ki előled elszalad.
Kapj el, ha tudsz! – hátrafordul, s nagyot kacag.
Arra vár, hogy elcsípd s átöleld,
s boldog, ha felkapod s csókolod.
Az álmodozó elmereng és kifelé néz,
nem a tanárt s a táblát,
de az ablakon át a világot, s benne saját magát.
Álmodik, s közben történetet ír,
abban magát is látja, meg a szomszéd lányát, a kis Julit.
A kis csibésznek a szeme sem áll jól,
ellenőrzőjét teleírta már a tanító.
Mindig hoz valamit, folyton üzletel,
lányok szoknyáját emeli, copfját húzza,
hiperaktív, nyugtot sose lel.
A félénk, szemét lesüti, biztatásra vár,
s felcsillan szeme, ha megdicséri a tanár.
A legtöbbször jót szólna pedig, jelentkezni mégse mer,
Madarat lehet vele fogatni mégis,
mikor dicséretesre felel.
A vagány kezelhetetlen:
tanári intő szó, beírás nála mit sem ér, egyre megy,
társait rossz irányba húzza,
csak szaporodik vele nevelője gondja.
De ha figyelnek rá, megjuhászodik,
lehet belőle akár a legkiválóbb is.
Mindegyikből van egynéhány,
valamennyien együtt: osztály.
Ha rájuk nézel, szíved ellágyul,
hisz nem vagy más szíved mélyén:
szülő és pedagógus.
Mert sok osztály sok gyermekéből,
ha elkötelezett és pályádhoz hű vagy,
lehet a jövő igazabb és jobb társadalma.
Ezért a gyermekért higgy, remélj és oktass!
RMB
