ETUC Workshop: A munka és a digitalizáció kölcsönhatásai

Lagler Péter beszámolója, aki az NGTT Munkavállalói Oldal küldötteként, a SZEF-től vett részt az ETUC „A munka és a digitalizáció kölcsönhatásai című konferencián 2015. december 2-án.

2015 december 2-án reggel 9-től az Európai Szakszervezeti Szövetség sok résztvevős, nemzetközi műhely megbeszélést, workshopot rendezett brüsszeli központjában A munka és a digitalizáció kölcsönhatásai témakörében.

A téma fantasztikusan időszerű.

Mindnyájan, az egész világon benne vagyunk egy olyan folyamatban, amit a változás érzékelhető gyorsasága miatt részben technológiai forradalomnak nevezünk, másrészt meg rohanó világnak és gyors öregedésnek, rapid amortizációnak tekintünk. Ezek mögött a változások mögött a számítógépek elterjedése, a digitális technológiák által kínált lehetőségek állnak, melyeket azért csak emberek terveznek, készítenek és használnak, valamint használnak ki. Nem valami külső erő és intelligencia hatalmasodott el rajtunk vagy éppen szegődött szolgálatunkba, hanem az emberben meglévő motivációk nyertek eddig hallatlanul erős támogatásra. És még mindig „nem nagy az ember, csak képzeli”…

Olyan változási folyamatot kellene megragadnunk, jellemeznünk, amelynek nincs az eddigi értelemben vett gazdasági, társadalmi változásokhoz hasonló iránya, viszont mindenütt jelen van, és nem kíméli az élet egyetlen területét sem. Rá fog kényszeríteni a világról alkotott – jórészt több évszázados – fogalmaink (tartalmának) megváltoztatására, és mivel kényszer, ezért semmiképp sem kényelmes.

Mivel ilyen rendkívül kiterjedt és sokszínű megjelenési formákkal rendelkezik, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy minden használó és tanulmányozó egy az ő nézőpontjából látszó, vagy neki kedvező aspektusát hangsúlyozza ki akár az előnyök, akár a veszélyek területén.

A szakszervezetek számára elsődleges a munka frontján lezajló változások felfogása és a lehetséges reakciók számbavétele. Ám a munka frontja szektorálisan is elég eltérő, de ezt jobban észre lehet venni, mint azokat a regionális különbségeket, melyek érzékeléséhez mégis fel kell keresni e különféle régiókat és földrészeket. Vagy meghívni. Ha az aránylag gyors áttekintés a cél és a szintén aránylag kis területű és a többi kontinens átlagát tekintve mégiscsak tehetős Európáról van szó, akkor ez az utóbbi lehetőség a legcélravezetőbb, ez indokolja egy ilyen nemzetközi műhelymegbeszélés összehívását és az azon való részvételt egyaránt.

A gondolatébresztő panel előadásokat a mindkét fajta különbségből adódó pozíciók, nézőpontbeli eltérések megfogalmazási törekvése jellemezte.

Samuel Engblom (Policy Director, TCO) Svédországból a digitalizáció által kialakított gazdasági feltételekhez való adaptáció lehetőségeiről beszélt, szólt az oktatás és a képzés feladatairól és felelősségéről a fiatalabb generációkkal szemben, illetve az átképzés feltételeinek munkaadói biztosításáról a már dolgozó emberek számára. Érintette az atipikus foglalkoztatás kérdéskörét, hogy a klasszikus munkaadói és munkavállalói szerepekkel rendelkező „többé-kevésbé hierarchikus európai munka-kultúra” várhatóan meg kell változzon és a társadalom biztonsági hálóját ennek megfelelően kell átformálni, mivel ennek a sokoldalúbb, flexibilisebb munkakultúrának a nehezebben alkalmazkodók, a tanulásra kevésbé képesek vagy hajlandók lesznek a vesztesei.

Számos hozzászólás árnyalta ezt a fejlett, ipari gazdaságból és jóléti rendszer meglétéből kiinduló pozíciót, de ezeket a vívmányokat senki sem kezelte úgy, mint nem magától értetődően meglévőket.

A következő előadó Rafael Pietruch a Solidarnosc küldöttjeként – a rendezői szándék szerint is – egy másik világot, legalább is egy másik régiót képviselt a Digital Poland projekt bemutatásán keresztül. A szakmája szerint informatikus-mérnök előadó lelkesen ismertette a tervezett költségvetést, a résztvevő intézményeket és a várható eredményeket, amelyek lényegesen fogják javítani Lengyelország digitális infrastruktúráját. Kérdésre válaszolva megtudtuk, hogy a költségvetés jelentős hányada Uniós forrásból származik. Számomra nagyon tanulságos momentum volt az is, hogy a jelenlévők érdeklődtek, hogy mi alapján választották ki a résztvevő intézményeket, melyek között szerepelt gazdasági illetőségű minisztérium, ipari nagyvállalat és egy egyetem geográfiai és geofizikai intézete, illetve kifejező volt az a kölcsönös értetlenkedés, ami egy pillanatig az előadó részéről a kérdést, aztán a többiek részéről a választ övezte, hogy nyilván ezek az intézmények a legmegfelelőbbek a program sikeres végrehajtására.

Jenny Grensman, szintén svéd születésű újságíró a digitalizáció hatására átalakuló munkakörülményeknek a nemeket eltérően érintő hatásairól beszélt, ami részben a meglévő munkaerő-piaci megoszlások alapján jöhet létre. Ha leegyszerűsítve felső, közép és alsó kategóriába tartozó állásokról beszélünk, akkor a felső, mondjuk a management-,  és az alsó, mondjuk a fizikai szegmensben a férfiak vannak többen. A digitalizáció által jelentett legnagyobb kihívások, az állandó elérhetőség, az azonnali megfelelő reakció igénye pedig a középső kategóriába tartozó, többségében női munkaerőkre nehezednek nagyobb erővel. Erre látszik utalni az ilyen munkakörben dolgozó nők pszichés problémáinak emelkedő száma az egészségügyi statisztikákban. A másik probléma, ami ugyanezt a réteget látszik sújtani, hogy a digitális automatizáció nivellálja, illetve ritkítja ezeket az állásokat. Például az adminisztrátori munkakörök fokozatosan megszűnnek, azaz a feladatok egy nagyobb és a munkaerő egy kisebb része „feljebb kerül” az amúgy is számítógépekkel dolgozó felső-közép szintre, a feladatok és a munkaerő egy másik része lefelé nivellálódik és lekerül a képzettséget és képességet nem kívánó, rosszul fizetett, kiszervezhető adatbeviteli szintre.

Alexis Masse, a francia CFDT részéről a téma szakértőjének számít. A klasszikusnak számító foglalkozások, illetve alkalmazotti viszonyok átalakulása mellett az interneten létrejövő „platform gazdaság”-ra, annak merőben új, azaz a klasszikus gazdaságok hagyományos működéséhez és a (neo)klasszikus gazdaságtan modellező apparátusához képest új viszonyaira hívta fel a figyelmet, természetesen az UBER-rel illusztrálva mondandóját[1]. Ebben a kontextusban merült fel az ilyen platform alapú szolgáltatások esetében az adat-kiszolgáltatottság, ahol az egyik félnek, aki egy ilyen platformon regisztrálni akar – mindegy milyen elnevezést használnak is rá – mindenféle személyes adatát ki kell szolgáltatnia egy olyan láthatatlan adatkezelőnek, aki egy honlap mögött rejtőzik. A szakszervezeteknek ebben a kérdésben is tisztán kell látniuk, hogy a klasszikus típusú, szervezett munkavállalók és az atipikus foglalkoztatottak és kényszer-önfoglalkoztatók vitája esetén hogyan foglaljon állást és miként leplezheti le a háttérben álló mozgatóerőket.

Ezen a fonalon haladt tovább Gabriele Bischoff (DGB, Német szakszervezeti Szövetség), aki a digitalizáció hatásait és várható következményeit két modell, egy optimista szcenárió és egy másik, pesszimistább, „orwelli forgatókönyv” ismertetésével érzékeltette. Az elsőt nevezhetnénk technokrata modellnek, mely a változások pozitív hatásait hangsúlyozza, megkockáztatva, hogy lehetnek, akik csak azokat látják, mint: a gépek segítik a munkát, könnyebbé teszik a kommunikációt, egyszerűbbé a dokumentációt és ez nagyszerű távlatokat nyit a vásárolni és szórakozni vágyó tömegek előtt, munkahelyek ezreit teremtve meg az ekként megnövekedő kereslet által. Valami hasonlóból indul ki az Unió programja, az „Egységes európai digitális piac” is, melynek egyoldalúságára már különféle fórumokon felhívták a figyelmet. A pesszimista forgatókönyv a robotika előretörésével munkahelyek sokaságának megszűnésével, a képzettebb, többnyire városi tömegek projekt- és kapcsolatháló-függő, kényszervállalkozó alkalmi munkássá válásával fenyeget, valamint a képzésből, a jó minőségű digitális infrastruktúrából környezetük miatt vagy önhibájukból kimaradók lecsúszását jósolja, ami a gondoskodó állam kényszerű visszaszorulása mellett infernális jövőképet vetít előre: mindenki (munka)helyére többen várnak és pályáznak, (majdnem) mindenki lecserélhető, a kivételezetteken kívül az átlagemberek minden pillanata követhető a kommunikációs eszközeik segítségével, és erre a terrorveszély fenyegetése jó indokot is szolgáltat, stb.

A vitaindító előadásokat azok megbeszélése követte, elsősorban a szakszervezetek szerepének keresésére, megfogalmazási lehetőségeire fókuszálva. A fentebb vázolt folyamatok eredőjeként körvonalazódott „az ifjúsági probléma”, hogy az abc utolsó betűivel jelzett generációk (x, y, z) tagjai kevéssé érdeklődnek a szakszervezetek és egyáltalán a hagyományos, nem ad hoc, nem jól körvonalazott haszonnal járó intézmények önkéntes fenntartása iránt. Tehát a hasonló műhelyek eredményeként kibontakozó célok határozott megfogalmazásával együtt arculatváltásra, népszerűbb, látványosabb, jól terjeszthető akciók, kreatív flashmobok megvalósítására is szükség lehet.

Későbbiekben témánk recepciójáról nyerhettünk képet az Európai Bizottságban és az Európa Parlament munkája során. Előbbi betekintést Detlef Eckert-től, a hosszú nevű Kulturális, ifjúsági, sport, stb. szakbizottság tagjától kaptuk, míg utóbbit Tanja Bergrath osztrák képviselő nyújtotta, aki a szociális szakterület képviselőinek véleményeit, vitáit közvetíthette. Az magában is sikert jelentett, hogy a szociális terület figyelmét sikerült a digitalizációval járó hátrányokra felhívni, ami befolyásolhatja a „digitális gazdaság és társadalom” szakterület fentebb már említetten kissé egysíkúra sikerült ágendájának[2] továbbgondolását.

A rugalmasságot és alkalmazkodást fejlesztő gyakorlatok jegyében a végére maradt egy korábbra tervezett programpont, az Európai Szakszervezeti Szövetség témánkkal kapcsolatos állásfoglalásainak, akcióinak megbeszélése. A workshop elnökének, Peter Scherrer-nek bevezetőjével és kommentárjaival fűszerezve követhettük Wolfgang Kowalsky prezentációját az egységes keretbe szerkesztett technológiai forradalmakról és a szakszervezeteket előhívó motivációk alakulásáról, a mostani, digitális forradalom által teremtett helyzetről és a lehetséges viszonyulásokról.

Magyarországról érkezvén azért is tanulságos és fontos ezeken az európai fórumokon részt vennünk, mert a jelen és a közeljövő olyan aktuális folyamatairól szól, amely alapjaiban befolyásolja a munkavállalók helyzetét itthon is, attól függetlenül, hogy mit tudunk róla. Helyi jellegzetességeink ismerete és érdekein képviselete ugyanakkor nem várható el a saját gondjaikkal elfoglalt európai szervezetektől, de az érdekközösség alapján kialakult együttműködés jó alapot teremt egyedi problémáink megjelenítésére is.

A hazai információk nem váratlanul elégé eltérőek az adott kérdésben. A kormányzat siker-kommunikációja és a politikai haszonra törekvés jól látható a témával kapcsolatos közleményekben.[3] A tények azonban mást is mutatnak: Digitális gazdaság és társadalom – Magyarország a hátsó sor közepén, október 13, 2015 DESI (Digital Economy and Society Index) http://dibiz.hu/digitalis-gazdasag-es-tarsadalom-magyarorszag-a-hatso-sor-kozepen/

További irodalom a teljesség minden igénye nélkül

2012 Eszes István: Digitális gazdaság; Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, http://www.digitalisgazdasag.hu/index

2006 Szabó Katalin – Hámori Balázs: Információgazdaság, Akadémiai Könyvkiadó

2012 Balázs Hámori, and Katalin Szabó: The Great Transformation” — Without a Technological Revolution. The Case of Hungary in MONTENEGRIN JOURNAL OF ECONOMICS, Vol. 8, No 2, Special Issue, pp. 151-165; http://www.mnje.com/sites/mnje.com/files/mje_2012_v08-n02-a18.pdf

2013 Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek sajátosságai ─ elméleti megközelítések és modellek http://old.ektf.hu/~kbert/2013_14_02/komenczi_etk_20131111.pdf

2014 Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? HVG könyvek

OECD digitális gazdasági kilátások 2015, Összefoglalás magyarul http://www.oecd-ilibrary.org/sites/9789264232440-sum-hu/index.html?itemId=/content/summary/5580adc7-hu&mimeType=text/html a teljes és az összefoglalt angol innen: http://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/oecd-digital-economy-outlook-2015_9789264232440-en

Az európai digitális menetrend http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/digital_agenda_hu.pdf