A 2015. november 30-án az ÉSZT, a MOSZ, a MASZSZ és a SZEF által szervezett szakértői konferenciához néhány gondolat
A 2015. november 30-án az ÉSZT, a MOSZ, a MASZSZ és a SZEF által szervezett szakértői konferenciához néhány gondolat
A minimálbér funkciója és a létminimum
A minimálbér az a havi bér, amiből egy dolgozó 8 órás, tisztességes munkavégzés mellett egy társadalomban elvárt minimális szinten meg tud élni. Magyarországon 2015-ben a bruttó minimálbér 105 ezer Ft, a garantált bérminimum pedig 122 ezer Ft.
Az idei bruttó minimálbér nettó tartalma 68 775 Ft, az államnak befizetett járulék összesen 66 150 Ft, amiből 29 925 Ft a munkaadói járulék és 36 225 Ft pedig a munkavállalói járulék. A nettó érték a bruttónak csupán 65,5 %-a! A munkáltatónak pedig a 105 ezer Ft-os bruttó minimálbér 141 225 Ft-jába kerül. Ezek publikus adatok, de a közvélemény előtt mégsem ismertek kellő módon, mivel általában csak a (bruttó) minimálbérről esik szó.
Egy főállású munkavállaló átlagosan még egy személyt el kell(ene) hogy tartson a béréből. A közel 10 milliós Magyarországon közel 4 millió munkavállaló van, s ha a teljes lakosságból levonjuk a nyugdíjasok számát (akik elvileg eltartják magukat), akkor jön ki ez a közel plusz egy fő eltartandó személy.
A nettó minimálbérből számos (szerencsésebb) országban szépen meg lehet élni legalább egy főnek, de még egy eltartott személynek is. Hazánkban 2015-ben a létminimum mintegy 92 ezer Ft. A létminimum és a nettó minimálbér között hatalmas űr tátong! A szerény szintű megélhetéshez is 23 225 Ft hiányzik a borítékból vagy a folyószámláról… Szívszorító azt leírni, hogy egy teljes fizetésből nem lehet még a létminimumot sem előteremteni. Nyugati szakszervezetis kollégáink nem hiszik el ezeket az adatokat, azt feltételezik, hogy valami trükk van mögötte, vagy ezek a béradatok egy hétre, nem pedig egy hónapra vonatkoznak.
A KSH a napokban tette közzé ”A háztartások életszínvonala, 2014.” című kiadványát. Ebben szerepel, hogy „2014-ben az átlagos megéléshez a magyar háztartások havi nettó 114 ezer forint fejenkénti összeget tartottak szükségesnek.”
A hazai minimálbér és az infláció alakulása
A bruttó minimálbér szépen alakult az utóbbi években. 2009-ben 71 550 Ft volt, melynek nettó tartalma 57 815 Ft-ot ért. 2015-re a bruttó 105 ezer, a nettó tartalma pedig 68 775 Ft-ra emelkedett. A bruttó értéke hat év alatt 46,8 %-kal, nettó értéke pedig 18,9 %-kal nőtt. A hat év alatt az államnak befizetett összes járulék 39 588 Ft-ról 66 150 Ft-ra ugrott fel. Tehát amíg a nettó érték 18,9 %-kal növekedett, addig az államnak befizetett járulék 67,1 %-kal szaporodott! Az államnak befizetett járuléknövekedés hat év alatt 3,55-szöröse a minimálbér tényleges, a munkavállaló által hozzáférhető, a boltban elkölthető nettó minimálbérének!
A „kirakatban látható” bruttó minimálbér-növekedés, a számok imponálónak tűnnek, ugyanakkor pedig a mögötte lévő valóság lesújtó.
Hat év alatt a nettó minimálbér-növekedés 18,8 %-os volt, mialatt közel 25 %-os infláció zajlott le az országban. A két szám különbségéből feketén-fehéren látható, hogy a minimálbér nettó értékének növekedése jóval elmaradt az inflációhoz képest, azaz a nettó minimálbér reálértéke csökkent!
E számok tükrében elgondolkodtató az a jelmondat, mely szerint „Magyarország jobban teljesít!”
Nemzetközi kitekintés
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) rendszeresen publikál adatokat az egyes országok minimálbéréről vásárlóerő paritáson, amerikai dollárban. A 2013. évi adatok alapján a vizsgált 27 országból csak három helyen keresnek kevesebbet, mint Magyarországon:
Mexikóban 1,01, Lettországban 1,45, Észtországban pedig 2,49 USA Dollár a nettó minimálbér óránként. Magyarországon 2,58, Lengyelországban 3,59, míg – a legmagasabb – Ausztráliában – 9,54, az EU-ban legmagasabb pedig Luxemburgban, 9,24 USA Dollár. A csehek, szlovákok, görögök és spanyolok is megelőzik a magyarokat. Egy ausztrál minimálbéres munkavállaló havonta mintegy 420 ezer Ft-nak megfelelő jövedelemmel rendelkezik…
Magyarországon, 2015. közepén az átlag nettó munkabér (az összes munkavállalóra vonatkozóan, tehát nem a minimálbéreseké!) mintegy 150 ezer Ft volt. E számok tükrében megállapíthatjuk, hogy a magyar gazdaság és a magyar munkavállalók előtt „beláthatatlan perspektívák” nyílnak…
2013-ban az európai átlagos, egy főre jutó vásárlóerő 12 890 Euro, a magyaroké 5 009, a legmagasabb Liechtensteinben 58 843, a legalacsonyabb pedig Moldovában, 1 289 Euro. Az európai átlagos vásárlóerő indexhez képest a magyar vásárlóerő 38,9 %-on állt. A volt szocialista országok közül a horvát, a lengyel, a lett, az észt, a cseh, a szlovák és a szlovén vásárlóerő is a magyar fölött volt. Ezen a listán is bőven adódik fejlődési lehetőség…
A közszféra bérei és a minimálbér összefüggése
A közszférában az államnak kettős szerepe van, egyrészt kormányzati, másrészt munkaadói.
2008. óta sokan vallják, hogy Magyarországon az állam a legrosszabb munkaadó. Az állam kettős szerepéből adódóan az állami költségvetésből – kellő politikai megalapozottság esetén – a kormány tudná legegyszerűbben rendezni a béreket. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy az állam saját alkalmazottain spórol, egyre többeket száműzve a létminimum alá.
2008. óta nem emelkedett a közalkalmazottak A1-es fizetési fokozatának, illetve a közszolgálati tisztviselők illetményalapjának értéke, mely időszak alatt az infláció 25 % körül volt.
A 2011-ben bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó (35-ről 16 %-ra) csökkentése a magasabb jövedelműek nettó keresetén javított. Az átlagbéren és az átlagbér alatt keresők számára a 13. havi fizetés megvonása miatt további reálkereset romlást okozott.
Vannak olyan munkavállalói csoportok, melyeknek a reálkeresete 2008. óta több mint 40 %-kal csökkent. Ezek ráadásul az alsó bércsoportokban lévők.
A kormány az egységes (Kjt. és Kttv. bértáblái) szerinti bérrendezés helyett a „szalámizás” politikáját folytatta és folytatja, melynek következtésben a közszféra egyes ágazatai és alágazatai között hihetetlen mértékű bérfeszültséget generált. Béremelés helyett az „életpálya modellek” előkészítésével kívánt előre menekülni. Az elmúlt két évben megindult egyes költségvetési ágazatok bérfelzárkóztatása, de egyes ágazatokra vonatkozóan még a 2017. évi tervekben sem szerepel béremelés.
A közalkalmazotti törvény „A…J” fizetési osztályaiban a garantált bérminimum szintje már elérte az „F” osztályt (tehát a bércsoportok több mint 50 %-át), ami a bértáblát teljesen szétzilálja, a bértábla alapján történő előmenetelt hosszú időn keresztül kiiktatja, a közalkalmazottak egzisztenciáját ellehetetleníti.
A közszolgálati tisztviselők esetében is a befagyasztott bértábla hihetetlen feszültségeket gerjeszt. A középfokú végzettségű kormánytisztviselők bértábla szerinti bére csak 31 évet meghaladó szolgálati viszony után haladja meg a garantált bérminimum értékét. A felsőfokú végzettségű kormánytisztviselő bértábla szerinti kezdő bére nem éri el a garantált bérminimum értékét. Ezek a tények észbontóak, a versenyszféra és a külvilág által hihetetlenek. A közszférába vetett hit – mely szerint e szektorban ugyan alacsonyabbak a bérek, mint a versenyszférában, de legalább kiszámíthatóak és biztosak – az elmúlt években megdőlt.
Kitűzendő célok a minimálbérhez kapcsolódóan
A minimálbér alapvető funkcióját – a munkavállaló tisztességes megélhetéséhez szükséges jövedelem biztosítását – a lehető legrövidebb időn belül helyre kell állítani. A 2018. évi országgyűlési választásokig a minimálbérnek el kellene érnie a létminimum szintjét. 2025-ig a minimálbérnek el kellene érnie a létminimum kétszeresét. E munkavállalói célok eléréséhez nyugodt, szakszerű tárgyalásokra, a tripartit típusú (kormány, munkaadók képviselői, munkavállalók képviselői) szociális párbeszédére van szükség. A 2018. és a 2022. évi országgyűlési választásokra való társadalmi szintű felkészülés egyik kiemelt témája kell legyen a magyar bérfelzárkóztatás kérdésköre.
A rendszerváltás óta elfogadhatatlan mértékben nőtt hazánkban a „bérolló”, melynek egyik ágán a létminimum alatt keresők, másik ágán a tőkefelhalmozók csoportja található.
Bérfelzárkóztatás a közszférában
Alapkövetelmény, hogy a közszféra minden ágazatában mielőbb érjük el legalább a 2008. évi reálkereset szintjét. Széleskörű párbeszéddel, társadalmi konszenzusra törekedve tervet kell kidolgozni a magyar bérek európai szintű versenyképességének 2025-ig megvalósuló elérésére, külön megtervezve a közszféra dolgozói keresetének alakulását. A közszféra dolgozóit érő bérhátrány kompenzálása érdekében külön meg kell határozni a béren kívüli, hosszútávon biztosítandó juttatások körét: lakhatási feltételek, biztosítások, cafetéria, stb.
Az OKÉT és az ágazati párbeszéd bizottságok működését újra kell szabályozni az ILO egyezmények, az Európai Unió Szociális Kartája az Európai Unió ágazati szociális párbeszéd bizottságainak előírásai és a legjobb nemzetközi tapasztalatok alapul vételével.
Magyarország 1922. óta tagja az ILO-nak (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), ugyanakkor 2011-ben megszüntette az ILO egyik alapelvét megtestesítő tripartit szervezetet, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. A Magyarország által is ratifikált ILO egyezmények alapján sürgősen létre kell hozni a munka világában működő háromoldalú testületet.
Az ILO készül megalakulásának 100. évfordulójára, mely 2019-ben esedékes. Magyarországnak – a több mint 90 éves tagság okán is – újjá kell szerveznie a szociális párbeszéd intézményrendszerét, mert mint számos bölcs gondolkodótól tudjuk, hogy a rendezett keretek között lefolytatott párbeszédnél nincs jobb megoldás a nehézségek leküzdésére.
Budapest, 2015. december 2.
Dr. Agg Géza, KSZSZ elnök
