Beszámoló az ETUI 2015. március 25-27. közötti workshopjáról.
Antoine Cochet (ETUI szervező): Általános tájékoztatást adott a két és fél nap munkájáról és az adminisztrációs teendőinkről. A workshopot az alábbi 6 főbb témaköré szerveztük:
1.)ETUC szempontjai, 2.) Szakszervezeti modellek, 3.) a jelen kihívásai, 4.) csoportmunkák, 5.) Fúziók, átszervezések, 6.) Elemzések áttekintése (Új stratégia kidolgozása)
Ulisses Garrido (ETUI Oktatási osztályának vezetője): Elmondja, hogy Európában a nagy kihívások időszakét éljük. Nem csak a válság, hanem egy aktív ideológiai harcban élünk, mely korlátozza a szervezést, a tagtoborzást, a szakszervezeti munkát. Úgy véli a jelenlegi politikai és gazdasági kontextuson nem tudunk változtatni, de a szakszervezeti szervezettségen igen! Véleménye szerint ki kell alakítani egy új kultúrát. Változnak az értékek.
Cél: a munkavállalók aktív szerepet vállaljanak a szolidaritásban, a szakszervezeti értékekben.
Kérdés: Van-e bátorságunk szembenézni a kérdésekkel?
Sokszor megoldás nélkül maradnak a nehézségek. Sokszor beleragadunk saját elégedetlenségünkbe. Ez nem jó. Bátorság kell ahhoz, hogy kijavítsuk a hibákat. A kollektív bölcsességben és tudásban hiszünk.
Bernadett Segol (ETUC főtitkár): elmondja, hogy kifejezetten az ő kérésére került megszervezésre a workshop. Úgy gondolja, hogy a tagszervezés ma a legalapvetőbb kérdés és legfontosabb feladat. ha ezt nem vesszük komolyan, komoly következményei lesznek!
Az ETUC szemüvegén keresztül úgy látja, hogy komoly probléma van a tagszervezésben. Az Európai jelenlétünk erősebbe kell, hogy éreztesse magát. Összehasonlító ábrákat ismertetett az egyes országok szakszervezeti szervezettségéről a kollektív szerződésekkel való lefedettségről 2010-2013 viszonylatában. Megállapításai:
Mindegyik EU országban csökken a szervezettség. Két ország kivételével, az az ok, hogy a munkavállalók száma is csökken (Spanyolország, Olaszország).
Továbbra is a skandináv országokban a legnagyobb a lefedettség. Belgium stabil. Magyarországon nagyon aggasztó a helyzet.
Franciaországé és Észtországé 8-9 %-os szervezettségű.
Kollektív Szerződés lefedettség: Általánosan csökken.
Franciaország az utolsó előtti a szervezettségben, de Angliát is megelőzi a a KSZ lefedettségben. A franciáknál, ahol van KSZ, az minden munkavállalóra vonatkozik.
Milyen kapacitás van arra, hogy megvédjük a dolgozókat? A szakszervezetek nem lehetnek elégedettek ilyen szervezettségi mértékekkel.
Lengyelországban: 2000-ben 48 %, most 18 % körüli a lefedettség.
Ezek a példák azt jelentik, hogy a szakszervezeti mozgalom kudarcot vall. Mindemellett folyik a tárgyalások decentralizációja, ami az ágazatok közötti tárgyalásokra is igaz. A tárgyalások szétforgácsolódnak és nem fednek le több ágazatot.
A tárgyalások a piaci verseny áldozatai.
Csökken az ágazati, illetve a vállalati szintű megállapodások száma.
Az ETUC 10-ra vetített tagságára kalkulálva végeztek számításokat, melynek eredménye a következő, ha ez a taglétszám csökkenő tendencia így folytatódik, akkor 2 generáció belül elvész a tagság.
Ezért kérte, hogy tartsunk szemináriumot és beszéljünk a problémákról és kitörési lehetőségekről, tudva, hogy az ETUC-nak korlátozott a tagszervezési kapacitása.
- Különösen érzékeny a taglétszám vesztés az ETUC-nak abban az időszakában, amikor az ETUC-hoz fordulás felfelé ívelő pályán van. Az ETUC elérte, hogy egyeztetnek vele a gazdaságpolitikai irányokról. tagszervezeteivel is egyeztetnek, mielőtt a tagállami ajánlások megfogalmazódnak. Fontos tőkéje van az ETUC.nak, de ha nem tudjuk biztosítani a szervezet struktúráját, akkor nem vesznek minket komolyan. ( Negatív példát említ: Ezen szeminárium felhívásra 28 országból 13-an nem is válaszoltak. Pedig a téma lényeges kérdést taglal.)
- Európai szinten egyre többször említik a társadalmi párbeszédet. Politikusok már felmérték, ha nincs egyeztetés, akkor a szakpolitika kudarcra van ítélve. Pl.: Görögország)
- Más a helyzet nemzeti szinteken. Fontos kérdés, hogy hol áll nemzeti szinten a társadalmi párbeszéd ügye.
- Bérek, fizetések ügye: nagy a nyomás a bércsökkentés felé. Kérdés: Lehet-e? Tudják-e konszolidálni a bérek alakulását? ma már legtöbbször vállalati szinteken tárgyalják a béreket, egyre ritkábban zajlik ágazati szinten.
- ETUC bérajánlási „képlet” = Infláció + produktivitás mértéke; Sajnos nem lehet mindig érvényesíteni. Az ETUC alapelveket egy deflációs környezetben, már nagyon körültekintően kell kezelni. Tehát fontos, hogy a bérnövelést ne csak az infláció-növekedéshez kössük.
- Mik az okok? A válasz országonként változó. Jó dolog-e az, hogy a szakszervezeteknek követeléseik vannak?
- A Skandináv szakszervezetek kialakítottak egy új attitűdöt. Nincs politikai elkötelezettségük, mint pl.: az olaszoknak. A Francia szakszervezeteknél viszont megfigyelhető egy erősebb politikai vonal. Kérdés melyik irányba kell fejleszteni a mozgalmat?
- Közép és KEU országok szakszervezeteit megbélyegzik a régi rendszer képviselésével, amikor annak idején szabadidőt szerveztek a munkavállalóknak. Ez egy történelmi megbélyegzés.
Sokak szerint új váltás kell.
- Margaret Thatcer szerint: csak individuum van, melynek következménye, hogy a társadalom nem létezik csak az egyének.
- Korábban könnyebb volt a nagyvállalatoknál szakszervezetet építeni, mint pl. ma a KKV-k nél.
- Egyre ingatagabbak a munkahelyek, hamis státuszok.
Ezért is nehéz a taglétszám növelés.
A társadalom sok helyen szakszervezet ellenes. Pl.: egy állásinterjún nem szabad megmondani, hogy az illető szakszervezeti tag.
Kérdések:
– Jó-e a jelenlegi szerkezet? Struktúra nélkül nincs folytonosság. De ha a struktúra megakadályozza a változást, akkor az már probléma.
– Jó-e a sok szakszervezeti szövetség?
– UK-ben a több összeolvadás jó-e vagy sem?
– A sok szakszervezettel megosztjuk-e a mozgalmat?
– Fontos, hogy komolyan szembenézzünk a problémákkal.
– Az eltérő országokban ugyanazok-e a problémák? Véleménye szerint: NEM, mert mások az országok, más a mozgalom, illetve annak története, de sok a közös vonás.
– Milyen típusú szakszervezeti munka kecsegtet a jövőben?
– Mit tehet a szakszervezeti szövetség a szervezés érdekében?
– Az ETUC soka nem szervezett. Nem tud elmenni pl.: Magyarországra, nem beszéli pl. a nyelvet, stb.., Nincs financiális háttere a feladatra.
– Mit tud tenni? Hogy pl.: ilyen workshop-okat szervez.
Az ETUC EU-i szinten jelen van. A tagnak el tudjuk mondani, hogy EU-s szinten is meg tud jelenni és meg is jelenik a véleménye.
A szakszervezet szerves része a demokráciának. Ha elveszítjük a reprezentativitásunkat, nem kapunk szerepet. Ma már nem csak az egyéni jogok megvédéséről van szó.
Azokban az országokban ahol gyengék a szakszervezetek, ott van a legnagyobb egyenlőtlenség és szegénység!
Hozzászólások:
Kewin Rowan (UK- TUC) Ma a fiatal munkavállalók kérdése a legfontosabb kihívás. Optimizmust szeretne sugározni. Nem helyes azt gondolni, hogy a fiatalok nem akarnak szakszervezeti munkát végezni. TUC kutatás: Ha van szakszervezet, akkor van szándék a csatlakozásra a fiataloknak is. Ha van szervezett munkahely, akkor az a kérdés hogyan érjük el a fiatalokat. Modernizálni kel a kommunikációs technikákat. A tagtoborzásban/szervezésben más metodikákat kell alkalmazni.
Adam Rogalewski (PL – OPPZ): Új megközelítést ajánl: A fiatal munkavállaló nem kihívás, hanem lehetőség! A legfontosabb a motiváció és a szolidaritás. A szervezetet is ebből az aspektusból kell megközelíteni. Az ETUC-ot is meg kellene reformálni, hogy ne lobby szervezet legyen.
Mózes Tibor (HU – LIGA): Iskolapadban meg kell szólítani a fiatalokat. 2014 ősze óta oktatják Mo-gon a szakszervezet-történetet + munkajogot. A politikai kampányoknál az érzelmekre apellálnak, szerinte a szakszervezeteknek is ezt az utat kellene követniük.
Szűcs Viktória (HU – SZEF): Mo-gon pl: az új Mt.-nél, leginkább csak azokat a rossz szabályokat sikerült módosítatni, amelyeket EU-s irányelvek, direktívák, ILO szabályokat sértettek. De sajnos azokat sem mindet. Ezért különösen fontosnak véli a hazai valós érdekegyeztetés kialakításának kikényszerítésén túl, az EU-i szociális párbeszédet is és az azokba történő tagországi szakszervezeti vélemények becsatornázását.
Fontosnak véli a kommunikáció megújítását, de be kell azt is látni, hogy a Facebook-on készen kapott információtól nem válik az egyén szakszervezeti taggá. A tagszervezésnél az új technikák alkalmazása mellett továbbra is fontosnak tartja a hagyományos módszereket, az egyéni kapcsolattartást, a személyes meggyőzést, illetve az érzelmekre hatást a „potyautas” effektus hangsúlyozásával. Egyetért azzal, hogy a sok szakszervezet megosztja a potenciális tagokat és a társadalmat.
Bernadett Segol: válaszában osztja azt a véleményt, hogy a közösségi oldalak inkább jók a kapcsolattartásra, de nem alkalmasak tagtoborzásra. Véleménye szerint is a személyes kapcsolat a meghatározó.
Kinyilatkoztatja, hogy az ETUC funkciója és természete alapján azt teszi, amit a tagszervezetei kérnek tőlük. Megpróbálják követni a tagországi fejleményeket, de a véleményük kialakításában szükséges meghallgatni a tagszervezetek véleményét is. Az ETUC együttműködik a civilekkel, ez az egyik erőssége, a másik a demokratikus döntéshozatal. De a nemzetek (egyéni) tagságával már kommunikációt nem folytat, az a nemzeti tagszervezetek feladata, el kell mondani hogy mi történik a EU-s szintű szociális párbeszédben, hogy értsék és befolyásolják a dolgozók a folyamatokat.
Rebecca Gumbrell Mc Cormick (kutató) szakszervezeti szakterület a témája, a londoni egyetemen tanít felnőttképzésben. Nemzetközi kapcsolatokkal és az egyenlőség kérdésével is foglalkozik.
Téma: Mennyire egészséges és hasznos a szakszervezeti pluralizmus?
Az olaszok jól tudnak együttműködni.
Különbség az ágazati megoszlás. Sokszor más és más konföderációkhoz tartozik a köz-, és a versenyszféra. Pl.: Írországban egy konföderáció van és feszültség van a köz és a versenyszféra között. Észtországban 100 %-ról 10 %-ra csökkent a szervezettség 30 év alatt.
Készítettek Richard kollégájával egy kiadványt minderről „Nehéz idők nehéz döntések” címmel.
Belgiumban kicsit nőtt a tagság, ugyanez Norvégiánál is megfigyelhető.
Egyre több a külső kihívás. Az, hogy egy szakszervezetben mikor történt a csökkenés fontos kérdés. Fontos a regionális szint és a területi szerveződés.
Richard Hyman: Úgy véli, hogy a szakszervezeteknek el kell érni egy mélypontot, hogy komolyan vegyék a tagság kihívását.
– A válság erőteljesen sújtotta a tagországok tagságát és az attól is függ, hogy milyen a politikai környezet. Bizonyos intézkedésekre miként reagálnak.
– A szakszervezeti demokrácia nagyon komplikált, néha kevésbé érvényesül a gyakorlatban, mint ahogyan azt az alapszabály leírja.
– Ismerni szükséges a szakszervezeti döntéshozatali folyamatokat, hogy azokat befolyásolni tudjuk.
– A szervezés és a tagmegtartás felé kell az erőforrásokat mozgósítani.
– Kérdés, hogy lehet-e kohézión alapuló szakszervezetet létrehozni?
– Eltérő kontextusokat tapasztal a nemzeteken belül.
Csoportmunka és az eredmények ismertetése utáni szakértői reakciók:
Rebecca Gumbrell Mc Cormick:
– A tagszervezéshez használt Macedón ékszer alapú megközelítés (nőnapra egy ezüst karperecet adnak és ennek tagszervező hatása van) meglepte.
– 3 kérdést tesz fel: Mit jelet a szakszervezeti mozgalom? Mi a célja a toborzásnak? Miért jó ötlet toborozni?
– Ha ajándékkal vesszük meg a tagokat, soha nem fognak eljönni egyetlen rendezvényre sem. (Csináljunk forradalmat! OK, de mit kapok érte?)
– Mi a célja a tagszervezésnek?: nem csak egy nézőpont van és stratégia.
– Azzal különböztetjük meg magunkat a civil szervezettől, hogy mi képviselünk. Ez adja a hatalmát a szakszervezetnek. Ha lecsökken a tagság, a politikusok nem foglalkoznak velünk.
– A harcos szakszervezet védelmezőjének érzi magát, s persze tudja, hogy szolgáltatásokkal sok mindent elérhetünk. A tagdíjból nyerjük az erőforrásainkat, mert pénz nélkül nincs szakszervezet. Sajnos az ETUC is EU-s forrásoktól függ és nem független.
UK – TUC (Angol példa): Szakszervezeti akadémia van. 14 éve alapították. Cél a szervezésre való nagy hangsúly fektetése. Évente 20 szakszervezeti vezetőt képeznek: stratégiai döntésre, változás managementre készítenek fel.
Külön képzik a szervezőket, elmondják, hogy hogyan kell szervezni. + a szakszervezeti alkalmazottakat is képzik. Ennek hatására is vélhetően állt meg a tagság csökkenése Angliában.
Külön foglalkoznak a migráns munkavállalókkal. Kidolgozták, hogy hogyan szólítják meg őket.
A fiatalok úgy vélik, hogy visszaélnek kiszolgáltatottságukkal. Ezért kampányt csinálnak arról, hogy hogyan érzik magukat a fiatalok a munkahelyeken. (McDonalds, stb.).
2. nap.
Richard Hyman: Fúziók és átszervezések
Richard Hyman: Előadásában bemutatta azokat az ismérveket, amelyek mentén szerveződnek a szakszervezetek Európában. Általában ideológiai, politikai, vallási rendszerek mentén strukturálódnak. A tisztán ágazati struktúra nem jellemző. Osztrákoknál a cél az ágazati felépítés volt, de megmaradt a szellemi munkavállalók csoportja is.
Egyes országok külön szervezik a fizikai, ill. a szellemi munkásokat. Vagy külön szerveződik a köz és a versenyszféra.
A legtöbb országban (nem a konföderációk, hanem) a szakszervezetek végzik a KSZ tárgyalásokat. A szakszervezetek döntik el, hogy a szövetségnek mekkora hatáskört adnak át.
Kérdés: Mit csinál az a konföderáció, ahol a tagszervezetek mindent megcsinálnak? Kiszolgálja a kis szakszervezeteit? Pl.: oktatással?
A legtöbb fúzió az ágazati szakszervezetek között történik. Általában vannak, helyi struktúrái a szakszervezeteknek.
A legnagyobb kérdés: Hová kerül a tagdíj? Konföderációhoz? Tagszervezetekhez?
A briteknél a taglétszám csökkenés okozta a fúziót (helyi szinten).
Hány szakszervezet legyen? Kivételes eset, ha csak egy van.
Ausztriában 1 konföderációba tömörül 7 szakszervezet. Nagy-Britanniában 150 szakszervezet van.
Minél több szakszervezet van egy országban, annál nagyobb az esély az összeolvadásra. A szakszervezeti pluralizmus jó, de a túlzott az már nem jó!
Milyen okok vezetnek a fúzióhoz? Kérdés: megoldja-e az eredeti problémát a fúzió?
– pénzügyi problémák
– alkupozíció gyengülése
– foglalkoztatási struktúrák megváltoztatása
– reprezentativitással kapcsolatos szabályok szigorodása
Milyen az igazi szakszervezeti struktúra? Nincs egyetlen jó megoldás!
– Nincs zökkenőmentes összeolvadás
– Az ágazati szakszervezetek nem szeretik, ha a szövetségek átveszik a szerepeket.
Kérdések:
– Hogyan lehet az új szakszervezeten belül együtt dolgozni?
– Növekszik-e a hatékonyság?
– Mi az oka a fúziónak?
– Ami nagy, szükségképpen szép is-e?
|
A fúzió pozitív hozadékai:
– Nő az erőforrás (humán, anyagi) – Innovációs kapacitás – Erősebb tárgyalási pozíció a munkáltatókkal szemben – Nő a szakszervezeti lefedettség, sűrűség
|
A fúzió negatív hozadékai:
– eltérő kultúra – személyes nehézségek – kevésbé felismerhető az új szervezet – következmények előreláthatatlanok |
Ha fúzióról születik döntés, akkor az egészet meg kell pontosan tervezni:
- A cél meghatározása
- Folyamat előkészítése (Ismerni kell a csapdákat!)
- Folyamat véghezvitele
Fontos! Nem szabad sürgetni. A felkészülésre/előkészítésre, és a folyamat végig vitelére időt kell adni.
Az eltérő kultúra miatt sok helyen szervezetpszichológusokat is bevonnak a folyamatba, hogy segítsen rendezni az eltérő kultúrát.
A folyamat végzetvitele során, általában a tárgyalások feladják a leckét. Sok esetben a tisztségviselők blokkolják a folyamatot (Ez a legtöbb fúzió kudarcának az oka!)
Mi van akkor, ha nem megy a fúzió? – Kooperatív pluralizmus.
Fontos, hogy meg kell vizsgálni a fúzió előtt a másik lehetőségeke/utakat is.
A legoptimálisabb fúziós lépések, kulcskérdések:
- Fel kell készülni.
- „Nyílt kártyákkal kell játszani!”
- Nem szabad a nehézségektől elbátorodni.
- Ha a fúzió a legjobb döntés, akkor meg kell csinálni!
- Kell egy politikai döntés → Új szervezet lesz.
- Az „A” és a „B” szervezet létrehoz egy újat (NEW), az átmeneti időszak (első pár év) míg A” és a „B” szervezet régi vezetője hivatalban van an NEW-ban.
- Ha eddig eljutottunk! Már nem szabad elbátorodni!
Nem tudjuk, mi lett volna „ha”?! Az összeolvadás sokszor azért jön létre, mert abban a pillanatban az tűnik a legoptimálisabb és legjobb megoldásnak.
Nehézség: Az új szervezetben sokszor nehéz fenntartani a demokratikus működést.
Rebecca Gumbrell Mc Cormick: Nemzetközi kitekintés
2 formája van a tagságnak:
- nemzeti szakszervezeti központok, konföderációk
- szektoriális szakszervezetek.
Ezeknek változatos arca/formája van:
– Informális
– Reprezentativitás
– Akció kampányok
– Szolidaritási fellépés, oktatás
A nemzetközi szakszervezetek létrejöttének oka, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyeket nemzeti szinten nem lehet. ha nemzeti szinten meg lehetne oldani minden problémát, akkor nem lenne szükség nemzetközi szakszervezetre.
Azonosságok – különbségek (Dunlop írta le először)
Szereplők: nemzeti szintnél egy lépéssel tovább tartanak.
ETUC nagy támogatást kap a bizottságtól, ami nagy megkötöttség.
ITUC-nál projektfinanszírozás van, ami a gazdag szervezetektől függ
Nincs valós nemzetközi kormány.
Limitáltan legalizáltak az kormányközi intézmények (pl.. ENSZ)
Nézetkülönbségek a különböző kontinensek között.
A nemzetközi szervezetek, akciókat, kampányokat szerveznek.
Ágazati szervezetek és a nemzeti ágazati központok munkája eltérő.
Erős Európára és szociális párbeszédre van szükség, enélkül az ILO elveszítené a legitimitását.
Legfontosabb külső/belső kihívások:
|
külső kihívások: – nemzetközi gazdaság szerepe – pénzügyi válság – informális gazdaság nő – bizonytalan munkahelyek – környezeti válság, fenntarthatóság |
belső kihívások: – hogyan szervezzük a fiatalokat, migránsokat, nőket? – ILO sokszor kerül a munkáltatók befolyása alá – taglétszám csökenés |
Kihívások/feladatok:
– meg kell védeni az alapvető jogokat mindenki számára
– aktívabb szerepet a KSZ tárgyalásokban
– Részt venni a törvényhozásban
– Segíteni szolidaritást + együttműködést
– demokratikus jogok szabadsága/ igazságosság
– Az ágazati szakszervezetek teszik le a voksot, hogy bértárgyalást folytatnak, végig kell vinni a tárgyalásokat.
Fő kihívások:
- MINŐSÉG (tagság) és MENNYISÉG (tagság, értékek!)
- Szakszervezeti szabadság (a szakszervezeteknek függetlennek kell lenni a politikai partnerektől) Politikai nyilatkozatok!
- Kampány (online – offline!)
- Eszközök
- Források
A fiatalokat be kell vonni a szervezésbe. Definiálni, egy új tudatos stratégiát.
BIZALOM!!!!
kapcsolatépítés, támogatás, elkötelezettség, aktivizmus. Olyan tagokra van szükség, akik nem félnek mások nevében fellépni.
A kezdeményezőkészség visszaszerzése
(csoportmunka)
(Nincs egyetlen, mindenhol alkalmazható jó recept, ezért egy stratégia alapján metodikát állítottunk fel)
- ISMERET – Tudatosság létrehozása (iskolákba, egyetemekre, munkahelyekre elmenni, megismertetni a szsz-ek szerepét és a szsz-i munkát.)
A szakszervezetek menjenek ki a munkahelyekre az irodáikból. találkozzanak a fiatalokkal és a potenciális tagokkal az egyetemeken, a munkahelyeken, szabadidős eseményeken.
- TUDÁS – (képzés biztosítása a tisztségviselőknek és a tagoknak a jogaikról, külön spec. képzés a vezetők számára)
útmutatók, kézikönyvek, brosúrák, web site (nyilvános és korlátozott résszel), képzés, képzés, képzés
- BIZALOMÉPÍTÉS – a bizalom kiépítése, megerősítése:
(A legnehezebb!) Folyamatos kommunikáció, (m. vállalók és a szakszervezetek felől), két csatornás kommunikáció (be kell vonni a tagokat a döntéshozatali folyamatokba!), őszintének kell lenni, átlátható, szabályok alapján történő demokratikus működés/gazdálkodás.
- kommunikáció
- tájékoztatás
- átláthatóság biztosítása
- demokratizmus
- soha ne hazudjunk!
- ELKÖTELEZETTSÉG – tegyük aktívvá a tagokat (eltérő kulturális környezetben más- és más a megoldás, nincs egységes recept, amit mindenki tudna alkalmazni!)
- képzések szervezése (legyenek ők a nagyköveteink!)
- tájékoztatás
- segítsük az események megértését
- online konzultáció
Bármilyen új stratégiát alkalmazunk, fontos a projektben-menedzsmentben csináljuk!
3.nap
Philiph Pochet (ETUI igazgató): Stratégia, jövőkép
Az ETUC következő kongresszusának előkészítése közben készítettek egy kalkulációt, melynek az eredménye, hogy 100 év múlva meghal az utolsó szakszervezeti tag is. 2056-ban a jelenleg legifjabb szakszervezeti tag is eltűnik… Ezért komoly veszély fenyegeti a szakszervezeteket.
Kérdés: hogyan lehet megtartani a tagokat. Stratégiai gondolkodásra van szükség, melynek az a következménye, hogy több tagot fogunk tudni beszervezni. Összehasonlította a politikai párokat a szakszervezetetekkel. Megjegyezte, hogy ma is van olyan párt, akinek kevesebb a tagja, mint egy szakszervezetnek, mégsem fenyegeti az eltűnés veszélye.
Úgy véli, hogy a szakszervezetek támogatottságának mérését újra kellene gondolni pl. a Facebook like-okat kellene számolni nem a fizető tagokat. (A Like-számlálásos elképzelést nem mindenki osztotta.)
Nem hisznek ma a szakszervezetbe a fiatalok. (Ismertet egy erről szóló tanulmányt, mely szerint a fiatalok azt mondják, hogy a szakszervezeteknek a munkafeltételeket és a béreket kell kiharcolniuk).
– Ismerteti Bernadett Segol által is felvázolt taglétszám csökkenést. Illetve szól a tagság korösszetételéről: A szakszervezeti tagság életkora 50 felett van.
– Mi a megoldás?Ha nincs meg az intézményrendszer katasztrófa lesz az EU-ban.
– Mit csináljanak a szakszervezetek, ha nem kapnak pénzt a politikától? (A hagyományos baloldal sem biztos, hogy ad. Ki támogatja a szakszervezetek követeléseit?)
– Ideje átgondolni, mi az EU szintű szakszervezetek feladata? Integrálódni kell-e a globalizáció idején? A szociális Európa lassan halad, de még is csak halad!
– Ma a válság óta nincs jövőkép. Az EU megpróbált deregulálni a szoc. védelem esetében.
– Meg kell menteni Európát, de ennek az ára a változás.
– A szociális párbeszédről is szomorúan tud nyilatkozni. Miért érdeke a munkáltatónak a szociális párbeszéd? A szakszervezeteknek mik az alapfeladataik? – Ezekhez a kérdésekhez vissza kell térni!
– Magyarország, Csehország, Románia nincs rajta a „térképen”. – Vissza kell térniük a térképre!
nem szabad visszanézni és keseregni, hanem a jövő felé kell tekinteni, mit hozhat a jövő?
– Az éghajlatváltozás mivel járhat? – Változtatni kell a fogyasztási szokásainkon.
– Gondolkodni kell, hogy mi a szakszervezeti mozgalom jövőképe?
– Gondolkodni kell a globalizációval kapcsolatban (kínai minimálbér rohamosan nő! 3 év múlva 7-9 x magasabb lesz kb.: 500-600 euró/hó). A globalizáció nem a múlt globalizációja, hanem a jövőjé!
– Növekedni fog a migráció. Afrika népessége tovább nő → nő a bevándorlás → szélsőjobb oldalára hajtja a vizet.
Növelni kell a szakszervezetek súlyát: proaktívnak kell lenni. meg kell találni hol vannak a trendek, hogyan és hol csináljunk offenzívát. Fontos! Ne a múlton keseregjünk, hanem a jövőn dolgozzunk.
Kérdések:
– Mivel lehetne mérni a taglétszám erejét, ha nem a tagok számával?
– Hogyan lehetne a csatlakozás számolni? A FB„like” jó mérőszám?
– Az emberek nem bíznak a szakszervezetekben. Mitől sikeres egy szakszervezet? Igent kell mondani a változásra.
– Mi a szakszervezetek jövője? (közösen kell gondolkodni, közös program kell). Ez az az új dinamizmus, stratégia amin gondolkodni kell. Új szövetségeket kell kötni.
Szűcs Viktória
