Beszámoló a FES és a Policy Agenda mai Mit lehet tenni a dolgozói szegénység ellen? – a minimálbérkérdés unortodox útja Magyarországon című konferenciájáról
Beszámoló a FES és a Policy Agenda mai Mit lehet tenni a dolgozói szegénység ellen? – a minimálbérkérdés unortodox útja Magyarországoncímű konferenciájáról
A magyarországi dolgozói szegénység egyre növekvő problémáját járta körül a konferencia a munkáltatók, munkavállalók és a szakértők szemszögéből. Sajnos – bokros teendőikre hivatkozva – a Nemzetgazdasági Minisztérium nem fogadta el a meghívást, így kormányzati álláspontot nem hallhattunk.
Bevezetésként Németh Edit, a Friedrich Ebert Alapítvány Munkaügyi kapcsolatok, szociális párbeszéd és szakszervezetek projekt projektvezetője, majd Kiss Ambrus, a Policy Agenda igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Gondolatébresztőként elhangzott, hogy a bruttó 105.000 Ft-os minimálbér nettó értéke (68.775 Ft) is a létminimum (2013-ban 87.510 Ft volt) alatt van, illetve hogy melyik a három legproblémásabb társadalmi csoport:
- A pályakezdő fiatalok és azon belül is az ún. NEET fiatalok csoportja, mintegy 175.000 fő, 15-24 év közötti fiatal, akik nem dolgoznak és oktatásban, illetve képzésben sem részesülnek.
- A közfoglalkoztatottak csoportja, mintegy 200.000 fő, akik bruttó 79.155 Ft-ot keresnek.
- A közszférában dolgozó, létminimum alatt keresők csoportja.
A konferenciához kapcsolódó háttéranyag a csatolmányban olvasható, illetve letölthető a http://policyagenda.hu/hu/kutatas weboldalról.
Szakértői oldalról először Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense, közgazdász-szociológus tartott előadást a magyarországi bárszínvonalról és bérfelzárkóztatásról.
Kiemelte, a neoklasszikus bérmodell, mely úgy tekint a bérekre, mint egyfajta ár/versenyképességi tényezőre – az alacsony bér vonzza, a magas taszítja a beruházásokat – bizonyítottan megcáfolásra került. Ezzel szemben véleménye szerint a megtermelt hozzáadott értéktől eloszlása a profit és a bér között nem meritokratikus, piaci folyamatok eredménye, hanem a munkaadó és a munkavállalók közötti nyers erőalku eredménye. Ehhez pedig erős szakszervezetek kellenek.
Mivel több kimutatás szerint – pl. PIACC – is igazolható, hogy a magyar (vagy a kelet-európai) munkaerő minősége nem tér el a magasabb bérezésű (nyugat-európai) munkaerőétől, elmondható, hogy a termelékenység oka máshol keresendő. Ez pedig a hozzáadott érték mértéke a termelésben. A magasabb bérezésű országok a gazdaságosság jegyében magasabb hozzáadott értéket termelő tevékenységeket vonzzanak, így a minimálbérek emelésével elérhető lenne, hogy ne csak alacsony hozzáadott értéket termelő vállalkozások települjenek Magyarországra, hanem fejlettebb technológiával dolgozó, magas hozzáadott értéket előállítók is.
Javasolta, az ún. Rehn-Meidner modell bevezetését és alkalmazását, amelynek lényege, hogy a szakszervezetek és a kamarák folyamatos minimálbéremelésekkel igyekeznek kiszorítani az általuk „technológiai lemaradóknak” nevezett cégeket, melyek nem hajlandók a termelékenységük növelésére, inkább a munkavállalóik kizsákmányolásával maradnak életben.
Elmondása szerint a teljes munkapiac negyede, mintegy 1 millió ember él ma Magyarországon a létminimum alatt, míg az állami foglalkoztatottaknál ez az arány 16%. Ezért szükséges lenne a nettó minimálbért legalább a létminimum szintjére emelni.
A konferencián felszólalt még Dr. Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora is, aki a nyugati bérszínvonal eléréséről és annak időtartamáról beszélt. Utalt a Portfolio.hu portálon megjelent „Nyugati életszínvonal Magyarországon – de mikor?” című írására, melynek eléréséhez számításai szerint minimum 30-60 év kellene a jelenlegi ütemű növekedéssel számolva.
Kiemelte, hogy például a feldolgozóipar elvándorlása is a termelékenységtől való függőséget bizonyítja, így nem értett egyet Pogátsa Zoltán teóriájával a minimálbéremelés hozadékairól. Véleménye szerint a növedékeshez, a beruházásokhoz mindenképpen érdekeltséget kell teremteni.
Az elméletet követően Pataky Péter volt MASZSZ elnök beszélt a bérkérdés gyakorlati megközelítéséről, a bértárgyalások magyarországi rendszeréről. Elmondta, hogy bár a tripartit érdekegyeztetést mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldal értéknek tekinti, a kormány hozzáállása már ciklusonként eléggé eltérő.
Kiemelte a minimálbér / bértárgyalások történetének nagy töréspontjait:
- 2001-2002 Orbán-kormány féle 100%-os minimálbéremelés
- 2002 Medgyessy-kormány féle 50%-os közszférás béremelés
- 2010 óta látszat érdekegyeztetés
Véleménye szerint az országos érdekegyeztetésnek egy sokkal szélesebb körű tárgyalási jogosultsággal kellene rendelkeznie, s olyan témákkal is foglalkozhatna például, hogy miből legyen az adó. Ugyanis például a munkát terhelő adó arányai a munkavállaló irányába tolódtak el az utóbbi években, ami az egyébként is alacsony keresetek mellett komoly terhet jelentenek.
Forrás: http://officina.hu/
A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés során Szikra Dorottya szociológus kiemelte, hogy a nők munkaerő-piaci helyzete a férfiakénál jelentősen rosszabb: a nők foglalkoztatása jóval alacsonyabb, különösen az anyáké, de ha foglalkoztatva is vannak, húsz százalékkal kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért. Véleménye szerint összefüggés van a közszféra alacsony bérei és a terület elnőiesedése között is, hiszen a nők azok, akik alacsonyabb bérért is elmennek dolgozni. Mint elmondta, a nők csaknem fele a közszférában dolgozik, míg a férfiak esetében ez csak húsz százalék.
Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke igyekezett adatokkal segíteni a probléma vizsgálatát. Mint elmondta, 700 ezer körüli a közalkalmazottak száma, akik közül 355 ezren nem érintettek semmilyen életpálya-intézkedésben, jelenleg 14 fajta bérrendszer van a közszférában, és mindenhol megvannak a rendezésből kimaradottak: például az óvodai- vagy iskolatitkár, illetve az a munkás, aki az oxigénpalackot odatolja a beteg ágya elé. Szerinte a szociális ágazatban kézzel fogható a dolgozói szegénység, ott a munkavállalók mintegy 76 százaléka a létminimum alatti nettó bérrel rendelkezik. S mindez már a sztrájkbizottság által kiharcolt ágazati pótlék bevezetése után igaz.
A Videoton vezérigazgatójaként is tevékenykedő Lakatos Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke szerint „Bármilyen minimálbért be lehet vezetni, de inkább be kellene látni, hogy ezt nem lehet attól függetlenül venni, hogy a velünk versengő országokban mi történik.”
A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke, Kordás László erre reagálva elmondta a tripartit tárgyalások során 2:1 arányban, a munkáltatókkal és a kormánnyal szemben mindig a munkavállalók húzzák a rövidebbet. Ezért szerinte „harcosabb retorika kell, nem tudunk már hová hátrálni.” Mint kifejtette, a nettó minimálbér mintegy 20.000 FT-tal marad el a létminimum szintjétől, a nettó közmunkabér pedig mindössze 51 ezer, így ezek a munkavállalók kénytelenek elmenni háztájiban, idénymunkában, vagy éppen feketén dolgozni, hogy kiegészítsék fizetésüket. „Mikor lenne így idejük állást keresni?” – tette fel a kérdést. Kiemelte, hogy a közszférában jó ideje nem volt bérfejlesztés, és a konvergencia-program szerint 2017-ig nem is lesz, amit nem szabad így hagyni. Ha a helyzet nem javul hamarosan, úgy megmozdulások is jöhetnek majd, akár már május 1-jén.
Kapcsolódó cikkek: http://www.hrportal.hu/hr/olcson-megvehetok-orban-kisemberei-20150401.html
http://index.hu/gazdasag/2015/03/31/ber_gazdasagpolitika_pogatsa_magas_szakszervezet/
http://magyarnarancs.hu/belpol/nem-tudunk-mar-hova-hatralni-94400
* A SZEFIT és a FES „A BÉRkérdés már LÉTkérdés” című konferenciáján is hasonló téma- és résztvevői körszerepelt.
