El a kezekkel a sztrájkjogtól!

2015. február 18-ra a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) Globális Akciónapot hirdetett a sztrájkjog védelmében, amelyet egyes munkáltatói csoportok támadnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretein belül.

2015. február 18-ra a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) Globális Akciónapot hirdetett a sztrájkjog védelmében, amelyet egyes munkáltatói csoportok támadnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretein belül. Az akciót az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) is támogatja.

Az ITUC és az ETUC – valamint minden nemzeti szakszervezet, illetve szakszervezeti szövetség és konföderáció – számára alapvető jog, amelyet az Európai Szociális Karta és ILO konvenciók mellett az EU Alapjogi Kartája és az Európai Emberi Jogi Bíróság döntései is rögzítenek, védenek, és amelyhez nem szabad hozzányúlni: EL A KEZEKKEL A SZTRÁJKHOZ VALÓ JOGUNKTÓL!

Ennek a globális Akciónapnak a keretében a spanyol CCOO és UGT szakszervezeti konföderációk is mozgósítanak február 18-ra a sztrájkjog védelmében, hiszen Spanyolországban különösen nehéz a helyzet. Mintegy 300 szakszervezeti tagok tartóztattak le, miután sztrájkban vettek részt és az ügyészek mintegy 90 esetben, összesen mintegy 120 évnyi börtönbüntetés kiszabását követelik!  

Az ITUC és az ETUC kéri, hogy tagszervezetei minél nagyobb számban mozgósítsanak február 18-án a sztrájkjog védelmében és akcióikról értesítsék Facebookon vagy Twitteren keresztül őket is.

Bernadette Segol ETUC főtitkár videóüzenete

 

További részletek angolul:

Below you have an overview of the situation in Europe on the right to strike:

Despite official recognition from the ILO and Council of Europe, some problems and many abuses of the right to strike still exist within EU member countries.

The quick overview we provide is based on the so-called “Conclusions 2014” published at the end of January 2015 by the European Committee of Social Rights (ECSR), the main supervisory body of the Council of Europe (Revised) European Social Charter. It looked at the state of play of law and practice, amongst others in relation to article 6§4 on the right to collective action, during the reference period 2010-2012 (so in full mid-crisis).

It shows that with a few exceptions, almost all EU/EEA/candidate countries are in law and/or in practice still violating the fundamental right to collective action/strike! For example:

•             the right to collective action for (certain categories of) civil servants is prohibited or still too widely restricted (e.g. BG, DK, HU, IE, IT, DK);

•             Other violations are still in force in IRE (possibility of dismissal for having taken part in a strike);

•             Excessive ballot requirements as well as insufficient protection of workers against dismissal when taking part in industrial action (UK);

•             Compulsory arbitration to end a strike (ES);

•             Insufficient opportunities for trade unions to call industrial action over working conditions of posted workers (SE) and less involvement of workers, compared to employers, in defining minimum services in the event of strikes (SRB).

•             Also BE uses unilateral injunctions to stop picketing and strike action, which is not in line with the European Social Charter.

But also other countries like CY, CZ, DE, FR, NO, PT and RO are violating in some way the right to collective action according to the ECSR; in other cases like EE, FI, MT and Montenegro the ESCR has serious doubts, but due to a lack of information it did not take a decision.

In addition, in Turkey the Government recently banned a strike by the metalworkers union  http://www.etuc.org/press/turkish-governement-bans-metalworkers-strike#.VNtxNfnF-ng

To note also that S&D Group in the European Parliament support the day of action: http://www.socialistsanddemocrats.eu/newsroom/right-strike-non-negotiable-say-sd-euro-mps

MEGOSZTÁS:

Facebook
Twitter
LinkedIn
Nyomtatás

EZEKET OLVASTA MÁR?

Júliusi EGSZB vélemények

Az európai társadalmakat már eddig is súlyosan érintette a világjárvány, az ukrán válság pedig egy újabb hatalmas sokkhatás, amelyet leginkább társadalmaink legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai éreznek meg. Az elkövetkező uniós